Sem Keresztelő, sem Krisztus

Sem Keresztelő, sem Krisztus.

Az evangéliumban Jézus azokról szól, akik nem hagyják, hogy lelkük mélyén – ott, ahol minden ember szívében megszületik a visszavonhatatlan szabad elhatározás – megérintse őket Isten üzenete.

Ők a közömbösök, de azok is ők, akik számára a vallás csupán külső máz, előírások gyűjteménye. Számukra mindig akad egy megfelelő érv arra, hogy ne kelljen végérvényesen dönteniük.

Keresztelő Jánosról azt mondják, hogy túl szigorú, Jézusról, hogy túl engedékeny. Miközben szívüket önmaguknak őrzik meg, környezetük előtt egyre jobban bezárkóznak. Adja meg mindnyájunknak az advent a szív gyógyulását, hogy be tudjuk fogadni az Érkezőt!

(Adoremusz 2004)

Szeplőtelen Fogantatás

Szeplőtelen Fogantatás. 2016.

Hogy a mai ünnep jelentőségét megérthessük, gondoljunk vissza az emberiség őstörténetére! A bűnbeesésről szóló szomorú költeményben nemcsak a lázadó emberről beszél a biblia szerzője. A bűn tragédiája végén nem hull le életünk színpadára a befejezés függönye. A nagy Rendező, az irgalmas Isten ígéretet tesz a folytatásra, amelynek főszereplője nem a bukott asszony lesz, hanem a kegyelemben tündöklő Mária. Isten őt szánt arra, hogy benne és általa fölemelje az egész emberiséget. Benne ragyogjon föl mindaz a szépség, amivel Isten meg akarja ajándékozni az emberiséget, föl akarja ékesíteni a föld minden asszonyát.

Isten Máriában, Jézus édesanyjában mutatta meg, hogy milyennek gondolta és milyennek akarja látni az igazi asszonyt. Ezért kiemelte a bűn törvénye alól és megajándékozta az isteni élettel.

Mária éppen úgy, mint valamennyien, a természet rendje szerint született. Hogy szeplőtelenül fogantatott erről szülei, Szent Anna és Szent Joakim sem, tudtak semmit sem.

A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy ő volt az első, aki részesült a megváltás kegyelmében. Nála nem a keresztség szentsége törölte el az áteredő bűnt, hanem Isten kivételt tett vele. Ő e nélkül fogantatott, e nélkül született. Ezért mondja a Magnifikatban: Nagy dolgokat tett velem az Úr! Ha valaki, hát akkor ő igazán elmondhatta Pál apostollal: Isten kegyelméből vagyok az, aki vagyok.

Mindezek hallatára fölvetődhet a kérdés: miért tett Isten kivételt Máriával? A válasz igen egyszerű: mert testét a megtestesült Ige jászolává tette. Mária minden nagyságát nem érdemének, hanem Isten kegyelmének köszönheti. Prohászka Ottokár püspöktől idézem a következő szavakat:„Aki Istent fogan és hord kilenc hónapig a szíve alatt, az csak tiszta, szeplőtelen és kegyelemmel teljes lehet.”

Nekünk, keresztényeknek, akik krisztushordozók vagyunk e világban, arra kell törekednünk, hogy bűn nélküliek, szeplőtelenek és tiszták legyünk, és nap, mint nap gyarapodjunk a kegyelmekben, hogy kegyelmekben gazdagok, kegyelemteljesek legyünk Karácsony ünnep-lésekor.

Amen.

Szent Ambrus

SZENT AMBRUS Trierben született 340 körül, családja Rómából származott. Rómában tanult, diplomáciai pályára készült, majd Sirmiumban (Sremska Mitrovica) volt hivatalnok.

374-ben Milánóban működött, mint a város prefektusa, és egy püspökválasztás során a katolikusok és ariánusok csaknem véres zavargásba keveredtek. Ambrus a rend fenntartására katonákkal sietett a helyszínre. Ekkor a nép, egy gyermek bekiabálására, közfelkiáltással püspökké választotta, pedig akkor még csak hittanuló volt.

Megkeresztelkedett, pappá szentelték, és egy hét múlva december 7-én fel is szentelték Milánó püspökévé.

Püspöki feladatait nagyon jól látta el, mindenki iránt gyakorolta a felebaráti szeretetet, népe pásztora és tanítója volt. Az ariánusok ellen küzdött, könyveket írt, kiváló szónok volt, és küzdött a pogányság maradványai ellen is.

Beszédeit tömegek hallgatták, tanulmányozására Ágoston Afrikából Milánóba utazott. A szónoklatok hatása alatt Ágoston megtért, megkeresztelkedett, új életet kezdett.

Hatalmas tudása, kiváló politikai érzéke, rendíthetetlen hite a legjelentősebb egyházatyák közé emelte. Mindig a legfontosabbnak tartotta a püspöki feladatait, de ebben gyakran gátolta a politikában rá váró feladatok megoldása. Meghalt 397. ápr. 4-én Milánóban és ott van eltemetve.

Példája: tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

Keresi az elveszett bárányt

Áldalak Uram, amiért csodálatosan megalkottál, anyám méhében te szőtted a testem – imádkozza a zsoltáros. A megkeresztelt ember azonban nemcsak ezért hálás az Úrnak, hanem azért is, mert Szentlelkével éltet, megszentel, vigasztal, reményt ad.

Atyának szólíthatjuk Istent mindnyájan, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Szentlélekből születtünk. Sőt, a mai evangéliumban Jézus bátorítja nyáját: „Mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Keresi az elveszettet, és pásztorokat rendel egyháza élére, hogy folytassák művét. Szent Miklós is ezzel a lelkülettel élt. (Adoremus 2005.)

Advent időszaka, a készület időszaka a vigasztalás időszaka. Vigasztaló, hogy Isten gondoskodik rólunk, hogy elküldte a Megváltót. Vigasztaló, hogy Isten szeretetében megerősödhetünk napról napra.

Isten, prófétái által, a kinyilatkoztatásban készítette elő a választott népet és az egész emberiséget a Megváltó eljövetelére. Képekben mondta el az Eljövendő tulajdonságait, mert azokban az Ő gondviselő szeretete tükröződik. Hozzánk lehajló, bennünket felemelő szeretetéről beszél a szentmise olvasmánya is azt kívánja, hogy népe és hűséges nyája legyünk

A béna meggyógyítása

A béna meggyógyítása

A bűn  természetét  és a  bűnös  ember magatartását  több  szempontból  is vizsgálhatjuk. Tény, hogy Isten olyan embert teremtett, aki az élet  útját botladozva, elesve, de  újra felemelkedve járja.  Ha ez nem  így volna,  a szabadságunktól, a szabad akaratunktól lennénk megfosztva. 
Korunk  emberét sokszor jellemzi a bűn iránti  érzéketlenség, de ez is csak  viszonylagos. Miközben  saját  hibáját  az  ember  szívesen  csökkenti  és  saját  rossz cselekedeteit jelentéktelennek minősíti, az ellene elkövetett bűnöket  nem tudja elfelejteni, azokat  nem tudja megbocsátani  és szüntelenül a  bűnös méltó megbüntetését szorgalmazza. 
A mai  evangéliumban egy  béna ember  meggyógyításáról olvasunk.  A  testi gyógyuláshoz Jézus hozzáteszi a lelki gyógyulást, a bűnbocsánatot is,  így a korábban  béna  ember  testi nyomorúságától  megszabadulva  és  lelkileg újjászületve  távozhat. 
 A  történetben  világosan  elkülönül  az   emberi gyengeség  és  az  isteni  erő,  az  emberi  tehetetlenség  és  az  isteni cselekvés, az emberi akadékoskodás a jelenlévő farizeusok és  törvénytudók részéről és a szabadító isteni szó. A történet azt jelzi, hogy a bűn olyan határhelyzet, amelyben megnyilvánul emberségünk  és  megtapasztaljuk,  hogy  rászorulunk  Isten   segítségére, megbocsátására. 
Egyedül Isten irgalma szabadíthat meg minket a bűntől.

Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja.

Bevezetés

Ádvent 2. vasárnapjának evangéliumában, az Úr útja nagy előkészítőjének, Keresztelő Szent János, Izaiás prófétától vett szavai: Készítsétek az Úr útjait! Ma nekünk szólnak. De, az Úr várásának idején, hogyan állunk mi az útkészítéssel? Az erkölcsi értelemben vett dombok elhordásával, és a völgyek feltöltötésével? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem törődünk a Hozzád vezető út építésével. Uram, irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem tesszük egyenessé életünkben azt, amit egyenessé kell tennünk. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem távolítjuk el életünkből azokat a göröngyöket, amelyek botlásainkat okozzák. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

A Jordán mellett bűnbánatot hirdető Keresztelő János a maga idején még nem nézhette végig a mai autópályák építését. Sziklákba fúrt hatalmas alagutakat sem láthatott. Ezzel szemben jól ismerte Júdea sivatagos pusztáit, Jerikó kietlen környékét, a kiégett sziklahegyeken átvezető úttalan utakat.

Ezek egyébként az elmúlt közel 2000 év folyamán alig változtak. A szentföldi zarándok még ma is szemtanúja lehet ilyen útépítő kínlódásoknak, ha Jeruzsálemből Jerikóba nem a modern autópályán, hanem a régi római kori úton megy le. Láthat még ma is olyan beduinokat, akik kétkezi munkával egyengetik a sziklák mentén kígyózó, inkább csapásnak, mint ösvénynek tűnő kacskaringós utat. Kezdetleges, lapátra emlékeztető kézi alkalmatossággal törik a követ, a törmeléket vesszőből font kosárban hordják a nagyobb gödrökbe az alig kivehető hegyi úton.

Krisztus Urunk korában Keresztelő János ugyancsak végig nézhette a mai beduinok elődjeinek verejtékes fáradozását.

Ilyen élményét felhasználva, Izajás szavaival, hívta fel kortársai figyelmét az Ég követének eljövetelére és a vele kapcsolatos előkészületek megtételére. Átvitt értelemben értve, a mai szentmise evangéliumában olvasott Izajás szavakat: "Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el, ami görbe legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét".

A munkás életből vett képek Isten útjára irányítják figyelmünket, az isteni kapcsolatok úthálózatára, amelynek kiépítése a keresztény ember számára állandó feladat és mindig komoly nehézségekbe ütközik.

Isten útjának akadályai nem-csak képek, hanem konkrét valóságok. Mégpedig az emberi magatartások olyan sajátos formái, amelyek folytonosan megzavarják Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat.

Isten útjának akadályait legelőször önmagunkban kell keresnünk, aztán közvetlen környezetünkben és a társadalomban. Ennek megfelelően a gátak elhárítási munkálatai is különbözőek. Bizonyos, hogy Isten útjának egyengetését elsősorban nem valamiféle speciális egységektől és különleges alakulatoktól, nem kívülről és másoktól kell várnunk, hanem azt mindenekelőtt saját magunkon és személyesen kell elkezdenünk.

Isten úthálózatának építési terveit és a hozzá szükséges eszközöket ismerjük. A szeretet, az egység és egyetértés, az igazság és az igazságosság útjának kiépítéséről van itt szó, az Istenre hagyatkozó istenfélelem által.

Ami bennünk ezt a célt megakadályozza, az gát, sorompó, szakadék, utunkat álló sziklatömb. Vallásos életünk akadályai igensokfélék, olyannyira, hogy azok Isten előtti felmérésére mindenki saját maga képes a leginkább.

Az Isten előtti felmérés meg-könnyítése érdekében csak néhány utalással szeretnék az adventi "útépítő” testvéreim segítségére sietni.

Korunkban elharapódzott az ember önmaga istenítésének bűne. Többen úgy gondolják, hogy Isten nélkül is nagyszerűen kijönnek az életben. Ők, legtöbbször valóban jó állással, pénzzel, biztosítással és nyugdíjjal rendelkeznek. Úgy vélik, hogy semmi szükségük Istenre.

Ki csodálkozhat azon, ha számukra fölösleges hiábavalóságok a szentmisék, a szentségek és az imádságok, a roráték? Olykor, emberileg nézve a dolgot, valóban elérnek "mindent", csak éppen az igazi boldogságot nem. Őket is nyugtalanítja a kockázattal együtt járó veszély, az esetleges sikertelenség, a betegség, főleg pedig a halál és az elmúlás gondolata.

Adventi számvetésünk másik gondolata az embernek fokozódó zárkózottságából indul ki. Odáig jutottunk, hogy még tőszomszédunkat sem ismerjük. Rászorulna segítségünkre, de mi még be se csengetünk hozzá. Meg is halhat úgy, hogy mi csak napok, vagy hetek múlva veszünk róla tudomást.

Az emberek zárkózottak lettek, mert elhatalmasodott a kényelemszeretet, és az embertársak mit sem törődnek egymással. A szülőnek egyes családokban teher lett a gyermek, s az ilyen tehernek tekintett gyermek később rá sem nyitja apjára és anyjára az ajtót.

Az adventi idő alkalmas arra, hogy az emberi szálakat a krisztusi szeretet alapján szorosabbra fűzzük. Ennek érdekében ki kell lépnünk önmagunk zárkájából, fel kell keresnünk egymást és meg kell mutatnunk mások iránti szeretetünket. Az egyéni vállalkozás ezen a téren is nem egyszer kudarcba fullad.

Szentmisénk evangéliumában a próféta többes számban szólított fel minket: Készítsétek az Úr útját! Azaz valamennyien készítsük azt, egymást bátorítva, kéz a kézben támogassuk egymást a jóban, és főleg mutassunk jó példát egymásnak. Keresztény és nemzeti voltunkban való megmaradásunkkal.

A völgyeket töltsük fel, a hegyeket, halmokat hordjuk el, ami görbe, tegyük egyenessé, a göröngyöst sima úttá, hogy minden ember meglássa az Isten üdvösségét. Ámen.

A két vak

Jézus meggyógyít két vakot.

Az adventi időszakban a sötétség mély értelmet kap. Ezekben a napokban a liturgia által átéljük az ószövetségi nép sötétségben való járását, ahogy várták az Örök világosságot: a Megváltót.

Az evangéliumban szereplő vakok meggyógyítása több mint egy orvosi csoda, amely ámulatot keltett az akkori, és talán a mai emberben is.

Nekem például gyerekkorom óta szemüvegem van. Mára talán már meg is szoktam. Többször próbálkoztam a kontaktlencsével - kevés sikerrel.

Az evangélium alapján elgondolkodtam azon, hogy mennyi mindent megteszünk azért, hogy fizikailag jobban lássunk. Természetes, hogy nagyon védjük a szemünket, mert fontos a szemünk által való tájékozódás.

De az is lehet, hogy észrevettük már, milyen nehezen nézünk bele a másik szemébe, mert a szem a lélek tükre? Nem adjuk ki, nem akarjuk kiadni magunkat a másiknak. Éppen ezért Isten "szemébe" sem merünk belenézni. Nem azért mert nem hiszünk benne, hanem azért, mert ha belenézek az ő szemébe, akkor az ő szemén keresztül kezdem látni magamat. És ez nem szép látvány!

Adventben nézzük magunkat az ő szemével. Ez azt jelenti, hogy a valóságot látjuk. Amilyenek vagyunk! Az értékekkel és a hibákkal együtt!

További szép adventet mindenkinek!

B. A.

Sziklára épített ház

Emberi méltóságunk  többek  között  abban mutatkozik  meg,  hogy  szabadon dönthetünk   és   szabadon    cselekedhetünk.   Döntési   és    cselekvési szabadságunkat  a  teremtő  Istennek  köszönhetjük,  aki  nem  neki  vakon engedelmeskedő  rabszolgának   teremtette  meg   az  embert   és  nem   is gondolkodásra  képtelen  automatának.  Isten  azt  szeretné,  ha  szabadon választanánk  azt  az  utat,  amely  az  üdvösségre,  a  vele  való  végső egyesülésre vezet.

Isten  elvárja  tőlünk, hogy  szavaink  valóban  benső meggyőződésünket  és   szándékainkat   fejezzék   ki,   s   mindezzel   ne ellenkezzenek tetteink. Nem elegendő elismerni Isten létezését és nem elég azt hangoztatni,  hogy  ismerjük  akaratát,  hanem  meg  is  kell  tennünk mindazt, amit  megismertünk.

Ennek  igazságát Jézus  így fejezi  ki a  mai evangéliumban: az juthat be a  mennyek országába, aki teljesíti a  mennyei Atya  akaratát.  Szavainak  szemléltetésére  példabeszédet  mond  a  házát homokra építő balga  emberről és  az okosról, aki  szilárd alapot  választ lakóhelye számára. Az előbbiek csak ismerik Isten tanítását, de nem  élnek aszerint. Megtehetik, mert  szabad akaratuk van.  Az utóbbiak, az  okosak, nem csak ismerik Isten elvárásait,  hanem szabad akarattal elfogadják  azt és cselekedeteiket  ehhez  szabják.  Megteszik  Isten  akaratát,  mégpedig szabad akarattal, felelősségük tudatában.

A szabad akarat személyes felelősséggel jár.

(his)

Szent András

Szent András

   Az apostoli hivatás titkára és jelentőségére igyekszünk figyelni ma, Szent   András apostol  ünnepén.  Az  apostolok a  Jézus  személyében  megvalósult   üdvtörténeti események  tanúi  voltak  az Úr  földi  életében,  majd  ezen   események hirdetői lettek a mennybemenetelt követően. 

Az apostoli hivatás   életmód és küldetés csak a Krisztushoz való viszonyban értelmezhető. Jézus   az, aki  kiválasztotta  és  meghívta  őket,  ő  adott  nekik  megbízást  a   tanúskodásra és hatalmat küldetésük teljesítéséhez. Az apostolok  életében   nincs semmi egyénieskedés, nem a maguk útját akarják járni, hanem  egészen   átadják magukat  Jézusnak.  Mesterük nem  egy  könyvet, nem  egy  elméleti   tanítást, nem egy újszerű eszmerendszert  bízott rájuk, hanem azzal  bízta   meg őket, hogy azt hirdessék, amit az évek során vele átéltek, személyesen   megtapasztaltak. Olyan  tanúk  ők, akik  saját  hitüket, azaz  a  megváltó   Krisztusba, az ő halálába  és üdvösségszerző feltámadásába vetett  hitüket   adták tovább.  

Az apostoli igehirdetés hitelességét két dolog igazolja. Egyrészt az, hogy   magától Krisztustól kapták küldetésüket.  Másrészt: az Úr megígérte  nekik   és elküldte számukra a Szentlelket, hogy helyesen értelmezzék és hirdessék   azokat az  eseményeket,  amelyeket  Jézussal átéltek.  Ahogyan  egykor  az   apostolokat a  Szentlélek elvezette  a teljes  igazságra (vö.  Jn  16,13),   ugyanúgy tárja  fel előttünk  is a  Lélek az  üdvtörténet és  a  megváltás   titkát!

(his)

Követték őt

Követték őt

A keresztény tanítás  szerint a világ  és benne az  ember a teremtő  Isten   alkotása, ezért mind  a világ, mind  az ember létezésének  van értelme  és   célja, és pontosan az a feladatunk, hogy ezt az eredeti isteni elgondolást   felfedezzük és megvalósítsuk.

A világ az ember végtelen élettere,  amelyet   Isten ránk  bízott,  hogy  tovább  építsük.  Ezért  van  helye  a  művészi   elképzeléseknek, a technikai  vívmányoknak, a  tudományos kutatásoknak  és   felfedezéseknek egyaránt, amelyek mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az Isten által jónak alkotott világot jobbá tegyük vagy legalábbis ne  tegyük tönkre, ne tegyük élhetetlenné.

„Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura” – olvassuk Jézus imáját  a mai evangéliumban. Majd azzal folytatja, hogy Isten titkai rejtve maradnak azok előtt, akik bölcsnek és okosnak tartják magukat, miközben a szegények és az egyszerű  emberek előtt  feltárul az Isten  országának titka.

Jézus által, azaz  a  megtestesült  Ige  által,  valamint  az  ő  küldöttei,  az apostolok  által  Isten  megszólítja   az  emberiséget,  elmondja   nekünk örömhírét. Ha  bölcsnek és  okosnak tartjuk  magunkat, akkor  nem  vagyunk kíváncsiak Istenre és elfordulunk tőle. Ha tudunk alázatosak és  kicsinyek lenni, akkor  megnyílik szívünk  az isteni  örömhír és  szeretet előtt  és válaszolni tudunk rá szeretettel. (his)

   Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk  téged, benned megpihenjünk,  és veled  egyesüljünk, mint  ahogy egyek  a tagok  a testben a  fejjel, és  amint egy  a  szőlővessző a  tőkével. Engedj  a  te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk  szent színed látására!

   Granadai Szent Lajos

Marchiai Szent Jakab

Marchiai Szent Jakab, áldozópap

Híres ferences népszónok. 1393-ban született. Sienai Szent Bernardin tanítványa volt. Előbb hazájában, Olaszországban küzdött a fraticelliek ellen, majd a Szent Ferenc Rend reformátoraként működött.

A pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett, 1457-ben. A szegedi kolostornak házfőnöke volt. Majd Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig.

1476-ban halt meg Nápolyban.

Méltán alkalmazzuk rá a Zsoltáros szavát:

Papjaid, Urunk, igazságba öltöznek,

és szentjeid ujjongva vigadoznak.

Advent 1. vasárnapja

Advent 1. vasárnapja A

Bevezetés

A mai vasárnappal új egyházi évet kezdünk és belépünk az advent karácsonyra, Jézusra váró időszakába. Zöld adventi koszorú díszíti templomunkat és rajta a gyertyák. Az égő gyertya, Krisztusra, a világ világosságára emlékeztet.

De nemcsak Őrá! Az önmagát felemésztő, s fényárasztó gyertya az emberi sorsot is példázza. Arra figyelmeztet, hogy mi is égünk és elégünk egyszer. A kérdés csak az, hogy hol és miért ég életünk gyertyája Isten oltárán-e, vagy a Mammon, a bűn sötét ravatalán? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Kirié litánia

Jézus Krisztus, Akit megígért a mennyei Atya, mint a világ megváltóját: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Akit sóvárogva vártak a nemzetek: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki eljöttél, hogy meggyógyítsd az ős bűn okozta sebeket: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ma, advent első vasárnapján belépünk egy új egyházi évbe és ezzel együtt új küzdelmek, új feladatok állnak előttünk. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol is a mai szentmise Igeliturgiájának Szentleckéjében: "Itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból!"

Fölkelni, levetni a sötétség tetteit, kezünkbe venni a világosság fegyvereit, ez adventi programunk.

Fölkelni álmainkból.

Mi tagadás, de el kell ismernünk, hogy magának az Egyháznak egy része, úgynevezett alvó egyház. Ki ne tudna alvó keresztényekről, akik fölhagytak vallásuk gyakorlásával és elkerülik a templomot?

Közöttünk, rokonaink és ismerőseink között is vannak olyanok, akik hosszú évek óta a „dolcse niente fare”, az "édes semmittevés " párnáján alszanak, és nem vállalják a keresztény élet küzdelmeit. Csak ritkán járnak templomba. Olykor-olykor eljönnek a templomba, egy kis templomi hangulatért, a feltámadási körmenetre, a karácsonyi éjféli szentmisére, a gyermekkori karácsonyok hangulatának idézése végett.

Ám mielőtt kidörzsölnék szemükből az álmot, ismét elalszanak. Kereszténységük, de talán a miénk is, sokszor se hideg, se meleg, meg-alkuvó, langyos hőmérsékleten tengődik. Őrlángon ég.

Elég általános tapasztalat, hogy korunkat többek között a vallásos hit, illetve a hitgyakorlásának a meggyengülése jellemzi. A mai ember szinte elvesztette érzékét az Isten iránt, és teljesen lefoglalja szívét a világi élet habzsolása.

Divat volt egykor, fiatalkorunkban, az egzisztencia filozófia hívének vallani, és hangoztatni, meghalt az Isten. Sok alacsony műveltségi szinten élő átlagember el is hitte a tudomány mezébe öltöztetett szólamot. De nem az Isten halt meg, hanem e mondatot kitaláló divatos egzisztencialista filozófus és filozófiája.

Semmi sem új az ég alatt. A modern embert is megszállta az egykori bábeli toronyépítők nagyravágyása. Építsünk fel egy új világot a saját erőnkből, saját terveink szerint. Építsük fel a Mammon imádására épülő globalizált világot. Ez szebb lesz, mint az Isten törvényeire épülő világ!

Bennünket, keresztényeket is megfertőzött ez az egyre erőteljesebben terjeszkedő ideológiai irányzat. Mily könnyedén és mily sokan adták fel keresztény és nemzeti identitástudatukat.

Ám a toronyépítés, az Isten nélküli világ fölépítése nem megy zavartalanul. Mindenki a saját érdekeinek a nyelvét beszéli. Megtagadja az isteni törvényeket, kiselejtezi a néki nem tetsző parancsokat és még csodálkozik, azon hogy modern világunkban egyre nő a káosz, a bűn vízözöne. A tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy a békés, rendezett földi életünknek a sírásója, az evangélium megtagadása.

De elérkezett az újkori bábeli torony összeomlása. Kezd az emberiség kijózanodni. Kezd felébredni a narkózisból, az álomból. Közös nagy feladatunk, szentírási szavakat idézek, hogy Vessük el hát a sötétség tetteit! Vessük el ezt a Világrend összeomlását eredményező sötét szellemi irányzatot.

És ennek olyan szellemi forradalomnak kell lennie, Olyan forradalom ez, amely a szívünkben, belső világunkban kell, hogy végbemenjen. Enélkül nem várható igazi változás, javulás az egyes ember, hazánk, de az emberiség életében sem.

Hogy azonban helyesen lássuk a tényeket és magunkat, világosságra van szükségünk. Ezért az Egyház Krisztusra, a Világ Világosságára irányítja tekintetünket. Meg kell nyitnunk lelkünk sötétkamráját, hogy beragyoghassa Krisztus világossága. Egyedül neki van hatalma arra, hogy életünk fényérzékeny lapjára rárajzolja az Istennek tetsző ember-arcot.

Krisztus nélkül sötét a világ, jómagunk is sötétben botorkálunk. Az ő világosságát nem lehet pótolni a legnagyobb emberi lángelmék fényeivel sem. Csak akkor lesz tartós az álomból való ébredésünk, ha Krisztusra, mint életünk napjára irányítjuk tekintetünket.

Tanításából, élete példájából, századokon átlátó tekintetéből, szívének kohójából annyi fény, annyi meleg áramlik felénk, ami elől balgaság lenne elzárkóznunk. Ne elzárkózni akarjunk hát előle, hanem tiszta szívvel forduljunk feléje.

Ajándékozó, s ajándékot váró Testvéreim! Ne csak a kicsiny karácsonyi ajándékokra irányuljon a figyelmünk, hanem Őreá, az Úr Isten emberiségnek adott legnagyobb ajándékára, és kérjük Őt őszinte szívvel: Maran atha! Jöjj el Urunk Jézus! S maradj velünk

Ámen.

Alexandriai Szent Katalin

A keresztény ókor szentje, alakja homályba vész, tisztelete mégis sokfelé fennmaradt. A vértanúk és a szentek életpéldája erősít minket, hogy megmaradjunk a Krisztusi úton.

Egész élete, különösen szenvedéstörténete annyira legendás, hogy belőle a történeti magot kihámozni már lehetetlen. Tisztelete igen elterjedt a nyugati és keleti egyházban egyaránt. Sírja a Sinai hegyen épült Szent Katalin kolostorban van; kerékkel, karddal és könyvvel ábrázolják. Bölcseleti fakultások, diákok, prédikátorok és molnárok védőszentje.

Maxentius (311-313) üldözései alatt Katalin a császárnak szemrehányást tett kegyetlenségei miatt. A császár ötven filozófust rendelt ellene, de ezek nem tudták meggyőzni, sőt, maguk is megtértek, ezért megégették őket. A császár Katalint kerékbetörette, és amikor a kerék összetört, lefejezték.

Vértanúságának ajándékát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Örvendjünk, vígadjunk,

mert a mindenség Ura

szent és dicsőséges szüzet

tüntetett ki szeretetével.

Vietnami szentek

Dung-Lac Szent András áldozópap és társai, vértanúk

A vietnamiak hagyományos vallása a buddhizmus, keverve a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel. A 16. sz. kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére. A kereszténység, mint idegen vallás, fanatikus üldözéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek.

Az a 117 szent, akiknek emléknapját november 24-én ünnepli a római kalendárium, 1625 és 1886 között szenvedett vértanúhalált Vietnam három királyságában: Tonkinban, Annamban és Kokinkínában. A 117 között 96 volt vietnami és 21 külföldi misszionárius. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény volt, egyikük hatgyermekes asszony.

A 117 vértanú boldoggáavatása négy csoportban történt: XIII. Leó által 1900. május 27-én,  X. Piusz által 1906. május 20-án és 1909. május 2-án, végül XII. Piusz által 1951. április 29-én. Szenttéavatásukat II. János Pál végezte 1988. június 19-én Rómában.

A szenttéavatáson nem volt jelen delegáció a kommunista Vietnamból. Azonban nyolcezer vietnami emigráns vett részt rajta, képviselve katolikus honfitársaikat, akik nem hagyhatták el az országot. Ezenkívül ott voltak a zarándokok Spanyolországból, Franciaországból és a Fülöp-szigetekről, amely országok 300 éven keresztül misszionálták Vietnamot.

Kérjük égi közbenjárásukat a vietnami keresztény testvéreink számára.

Jézust követők sorsa

A Lk 21,10-11-ben olyan dolgokról van szó, amelyek időben és térben távolinak tűnnek, ilyenekkel többnyire a hírműsorokban találkozunk: ország, ország ellen támad, dögvész, éhség...

Kényelembe helyezzük magunkat, egy kicsit sajnáljuk a Közel-Keletet és a Harmadik Világot, aztán átkapcsolunk egy másik csatornára. Jobb esetben az esti imában megemlékezünk ezekről a szenvedőkről - és ezzel kész is. Nem a mi világunk.

De bizony, a mi világunk! A 12. verstől személyesebb hangot üt meg a szerző, szinte "kiszól" a könyvből: Ébredj ember, neked beszélek! Neked, és nem a szomszédodnak, nem a haragosodnak, nem az anyósodnak - NEKED. De nem egyedül neked, hanem neked, mint egy közösség tagjának: "...kezet emelnek RÁTOK, ...hurcolnak TITEKET, alkalom SZÁMOTOKRA..."

Rémisztő az a gyűlölettenger, amelyről itt szó van, és ami megrontja a legszentebb emberi kapcsolatokat is - de megnyugtató az, ahogyan Isten ehhez viszonyul. Bármi történhet velem, Ő mindig tudni fog róla és mindig velem lesz, sőt, általam munkálkodik a nehézségek idején: bölcsességét adja.

Említettem, hogy mint egy közösség tagjai vagyunk itt megszólítva. E közösség összetartó erejét nem a vérségi kötelék vagy a baráti szellem alkotja, hanem a közös pont az állhatatosságban való kitartás.

Gondolhatunk arra is, hogy a Szeráfi Rend összes szentjének ünnepe van ma, Szt. Ferenc és Szt. Klára hajtásainak emlékezete, amolyan ferences mindenszentek. Vannak köztük vértanúk, hitvallók, szüzek stb. - de egyben mindnyájan közösek: megvalósították a Lk 21,19-et, azaz állhatatosan kitartottak.

Kövessük őket az életre vezető úton!

Szent Cecilia

Cecília Krisztus szeretetéért áldozta életét. Szeretnénk mi is odaadni életünket Krisztus szolgálatára, arra a tanúságtételre, amely Isten szeretetét megmutatja a világban.

A Ceciliusok előkelő családjából származott. Szüzességi fogadalmat tett, és jegyesét, Valerianust isteni segítséggel nemcsak megtérítette, hanem hasonló életre vezette. Ugyancsak jegyesének testvérét, Tiburtiust, és az elfogatásukra küldött Maximust is Krisztus szeretetére és hitére vezette. Miután a három vértanúságot szenvedett, Cecilia a Praetextatus katakombában temettette el őket. Almachius prefektus a szegényeket gyámolító és hitükben megerősítő Ceciliát külön kínzás alá vetette.

Sok gyötrelemnek vetették alá, míg végül kard általi halálra ítélték. A hóhér nem tudta lefejezni, bár háromszor csapott az elítéltre. Cecilia a hagyomány szerint még három napig élt, és I. Orbán pápa megerősítette a szentségekkel halála előtt. 230 körül halt meg Alexander Severus császár idejében, és a Kallixtus katakombában lévő családi sírboltban temették el.

I. Pascal pápa 321-ben a Cecilia trasteverei háza fölé emelt templomba vitette át az épen maradt holttestet, amelyet 1599-ben ugyancsak épen találtak meg olyan helyzetben, mintha csak éppen akkor lehelte volna ki lelkét.

A vértanú nagyszerű kegyelmi ajándékát magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Örvendjünk, vigadjunk,

mert a Mindenség Ura

szent és dicsőséges szüzet

tüntetett ki szeretetével.

Krisztus Király vasárnapja

Krisztus Király vasárnapja

Bevezetés

Ma az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Királyt ünnepeljük.

Mit mond egy mai gyermeknek vagy fiatalnak ez a szó: király''? A gyermek valószínűleg mesehősre gondol, amikor e szót hallja. És mit mond nekünk felnőtteknek? Valószínű egy idejét múlt uralkodói formát. Vagy olyan Királyt, akinek országa nem e világból való, hanem bennünk és közöttünk van?

Nem a földön van ez az ország, s nem túl a földön, hanem mindenütt, ahol emberek élnek, innen vagy túl a halálon. Jézus ugyanis minket, embereket tett Atyjának, Istennek országává. Jézus ennek az országnak a királya. Ezzel a tudattal éljük e mi hívő életünket?

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Te vagy az Igazság és Igazságosság királya. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Te vagy az irgalom és jóság királya! Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Te vagy a Szeretet és Békesség királya! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa, az 1900-as jubileumi év alkalmából, a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére.

A legismertebb, a Rio de Janeiró-i, a 710 méter magas Corcovado hegy tetején, a hatalmas, 38 méter magas, 28 méter széles Krisztus-szobor, talapzatában a 150 főt befogadó kápolnával. Benne bemutatott szentmisén 2007-ben én is részt vehettem. Két karját mintha áldólag terjesztené a város, s a világ fölé.

Az I. világháború után XI. Pius pápa a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925: szentévet hirdetett, melynek jelmondata: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén rendelte el a pápa a Krisztus Király ünnepét.

A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.

Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére.

Tehát Király vagy? Kérdezi Pilátus kérdésével a mai ember Krisztustól. Ki gondolta volna, hogy a gúnyként feje fölé függesztett felírat, kitörölhetetlenül belevésődik az emberiség történelmébe?

Ki merte volna megjövendölni, hogy a kereszt trónusa szilárdabbnak bizonyul minden földi hatalomnál? Vajon reménykedtek-e ilyen győzelemben annak a Jézusnak követői, aki másokat megmentett, de magát nem tudta megmenteni?

S vajon nem leszünk-e nevetségessé mi is, a harmadik évezred küszöbét átlépett keresztények, akik a szelíd és alázatos szívű Mesterünket, mint a világmindenség királyát ünnepeljük, hiszen a szentlecke szavaival: "Minden általa és érte teremtetett".

Vajon Krisztus királysága, ezek ellenére, mégis nem hasonlít-e ahhoz az árnyékhatalomhoz, amelyet csak a fény és a dísz kedvéért őrizgetnek néhány országban?

Látjuk, hogy a megnevezhetetlen, bukottnak látszó hatalom, mi mindent megtesz nemKrisztus királysága, hanem maga a kereszténység ellen, mint gyilkoltatja, és űzi el a keresztényeket Közel-Kelet, s más területek országaiból.

Ezek a kérdések néznek, a szemünkbe Krisztus Király ünnepén.

De vajon ki válaszol nekünk?

Nézzünk csak körül a kereszt tövében! Kiket látunk ott, kik hangoskodtak a legbátrabban? Jézus el-lenségei! Tőlük azonban hiába kérünk választ kérdéseinkre. A gyűlöletnek soha sincs igaza!

Ott állnak Jézus hűséges köve-tői: Mária, Jézus anyja, Magdolna, Szent János és még néhányan. A fáj-dalom lezárja ajkukat.

Hát nincs senki, aki válaszolni merne, vagy tudna kérdésünkre?

De igen, akad valaki! Ki ez a hős, ki ez a bátor, ki ez a nagyszerű ember? Talán Péter apostol, aki így és itt akarja jóvátenni szégyenletes tagadását? Ki tudja, merre bujkál?

Hol vannak az apostolok, a tanítványok, akik szemtanúi voltak Jézus nagyszerű tetteinek? Bizony, János apostol kivételével, ők is mind eltűntek!

Egy valaki azonban itt van, igaz, nem önként, hanem kényszerűségből. Egy gonosztevő s bűnöző: a jobb lator. Abban a rettenetes órában, amikor ellenségei diadalmaskodnak, tanítványai hitüket vesztik, megszólal, a bűnösségét beismerő, s megvalló és megváltozó gonosztevő. Abból a néhány szóból, amit Jézus a kereszten mondott, Jézusnak abból a nemes magatartásából, amelyet pokoli kínjai közepette tanúsított, meg-születik a hit, s fölismeri Jézusban a Messiást, és győztest lát a legyőzöttben.

Olyan hitvallással fordul Jézus felé, amellyel a körülöttük kiabáló, gúnyolódó emberek megtagadnak tőle. Nyomorúságos életének a végén, gyötrelmes szenvedéseiben, amikor az igazság fénye világít szívébe, reményteli kéréssel fordul Jézushoz: "Emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel!"

S a haldokló Király, aki a kereszten teljesen tehetetlennek lát-szik, olyant tesz, amit a földön egyetlen király sem tud megtenni. A halál közelében örökéletet, létének beteljesedését ígéri annak, akinek élete itt a kereszten szégyenletes halállal fejeződik be. "Még ma velem leszel a paradicsomban!"

Mily csodálatos Isten irgalma! A halál kapujában is alkalmat ad a megtérésre.

Oh, bárcsak minden emberhez, honfitársunkhoz eljutna ez a krisztusi örömhír, és Krisztushoz térnének, aki az emberi szívekben építi az ő országát, a szeretet és béke országát. Tevékeny közreműködésünkkel tegyük számára lehetővé, hogy minél hatásosabban építhesse az emberi szívekben, hazánkban is, az országát, a szeretet civilizációját.

Ámen

A templom megtisztítása

Lukács evangélista egészen röviden írja  le a templom megtisztításának,  a kereskedők kiűzésének eseményét.  Figyelmünket elsősorban  nem e  prófétai cselekedetre akarja irányítani,  hanem arra, hogy  Jézus mintegy  birtokba veszi a templomot, Atyjának házát, és tanítani kezd ezen a helyen.

Nem csak  időnként,  hanem  minden  nap eljön  a  templomba,  amely  immár találkozóhely lesz  azokkal,  akik  hallgatni  akarják  őt.

A  fogadtatás kettős. A nép odaadó figyelemmel hallgatja őt. Vándorútja során is tömegek keresték őt,  mert  felismerték  újszerű  tanításában  Isten  üzenetét  és örömhírét. Most a jeruzsálemi templomba is sokan érkeznek, hogy hallhassák őt. Fellépése nem  csak a közelgő  ünnep miatt felemelő,  hanem azért  is, mert egyedül  ő  méltó arra,  hogy  ezen  a szent  helyen  Isten  üzenetét közvetítse.

A hallgatóság körében jelen vannak az írástudók, a törvénytudók, a vallási vezetők is. Ők más lelkülettel hallgatják. Ők eltűrték az Isten házában  a kereskedést.  Nem  értik   vagy  nem   akarják  érteni   az  Úr   jelképes cselekedetét, nem értenek egyet  tanításával, ezért szembefordulnak  vele, az életére törnek.

Ha igaz  bűnbánattal  megtisztítjuk lelkünket,  azaz  eltávolítunk  belőle mindent, ami beszennyezi, s ami  gátol bennünket az üdvösség útján,  akkor képesek leszünk  arra,  hogy  odaadó figyelemmel  hallgassuk  Jézust,  aki előttünk is feltárja az üdvözítő örömhírt. (his)

Bárcsak felismernéd

Bárcsak felismernéd te is….

Nemcsak Jeruzsálemnek szólnak e szavak. Nekem is. Sok mindent nem látok még. El van rejtve szemem elől, vagy még nem éles a látásom, vagy mást látok fontosnak……

Ima, lelki vezető, lelkiismeret-vizsgálat, szentírásolvasás, hittanórák…. Mind-mind segíthetnek, hogy felismerjem: mi válik üdvösségemre Uram, bárcsak felismerném én is, hogy mi válik üdvösségemre.

Fényt és erőt kérek, hogy lássam és meg is tegyem, ami az üdvösségemet szolgálja!

(Adoremus 2005.

Szent Gertrúd

A középkor egyik legkedvesebb alakja, és írásai miatt mindenkor a lelkiélet tanítómesterei közé fog számítani. Valószínűleg Thüringiában született, 1256-ban. Ötéves korában kolostorba került, és ott Szent Mechtild volt a tanítója. Kitűnően megtanult latinul, és nagy tudományos műveltségre tett szert.

26 éves korában lelki eljegyzésben volt része az Üdvözítővel, és ettől kezdve misztikus életet élt. Csodálatos kinyilatkoztatásokban volt része, elragadtatásokban, melyeknek valódisága mellett gyermekded egyszerűsége, józan bölcsessége és feddhetetlen életszentsége tanúskodott.

Kinyilatkoztatásait az Üdvözítő parancsára latin nyelven leírta. Sok írása elveszett. A megmaradótokat tökéletes latin nyelvezet, nemes egyszerűség, világosság, teológiai mélység, és forró istenszeretet jellemzi. A nép kezdettől fogva szentként tiszteli.

Méltán mondja róla a szentmise Kezdőéneke:

Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,

aki égő lámpásával ment Krisztus elé.

Skóciai Szent Margit

Skóciai Szent Margit

Margit atyjáról, annyit tudunk, hogy száműzött királyként Magyarországon élt, és Szent István király lányát, Ágotát vette feleségül. Margit 1047. június 10-én született Mecseknádasd nevű településen, Magyarországon.

Edmund a feleségével, s gyermekeivel: Margittal, Krisztinával és Edgárral 1056-ban visszatért Anglia földjére. A hastingsi csatavesztés után, a fiatal Edgárt, Margit testvérét választották királlyá. Hódító Vilmossal szemben azonban a gyermek Edgárnak nem voltak esélyei. Ezért Edgár anyjával és nővérével Margittal együtt Skóciába menekült, ahol akkor III. Malcolm uralkodott, akinek Margit második felesége és Skócia királynéja lett 1069-ben. Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynét, aki templomokat és kolostorokat építtetett, és minden nyomorúságos szenvedőn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával emléket állított az emberek szívében.

A királyné nyolc gyermeket hozott világra, hat fiút és két leányt:

Margit 1093. november 16-án halt meg Edinburghban. A nép körében azonnal szentként kezdték el tisztelni. Margit és Malcolm földi maradványait a reformáció idején Spanyolországba menekítették. Később visszahozták Skóciába és az általa 1072-ben Dunfermline-ban alapított bencés rendi kolostorban nyugszik együtt férjével, fiával és más skót királyokkal és főnemesekkel.

Mint a magyar föld Szülöttjét, az Árpád-házi királyi család sarját mi is szentként tiszteljük, és kérjük égi pártfogását népünk számára.

Ámen

Nagy Szent Albert egyháztanító

Nagy szent Albert püspök, egyháztanító

Nagy tudású főpap volt, aki tudását megosztotta másokkal, és életével pedig Krisztushoz vezette a rábízottakat. Ma van-e elég tanító, aki hitre, tudásra, szép életre, jóra tanítja a felnövekvőket?

Az Anyaszentegyház "Nagy" melléknévvel és mint egyháztanítót "Doctor universalis" címmel említi. 1193-ban született a Duna melletti Lauingenben, a Bolstatt lovagok ősi családjából.

Tanulmányait Páduában végezte. Boldog Jordánnak, a domonkos rend második általános főnökének hatására 1223-ban belépett a domonkos rendbe. 1228-tól Kölnben, Hildesheimben, Freiburgban, Regensburgban tanított, majd 1245-ben Párizsban.

Itt lett tanítványa Aquinói Szent Tamás, aki követte mesterét Kölnbe is. 1254-ben a német rendtartomány főnökévé választották. Egy ideig II. Sándor pápa udvarában tartózkodott, aki 1260-ban regensburgi püspökké nevezte ki. 1262-ben visszatért Kölnbe, a szerzetébe.

263-64-ben mint pápai legátus kereszteshadjárat hirdetésén fáradozott.

1270-ben ismét Kölnben tanított, és mint lelkipásztor működött. 1280. november 15-én halt meg.

A középkor legnagyobb német tudósa volt. Termékeny volt irodalmi működése. Csodálatosan átfogó, szellemes és eredeti gondolkodó, egyben korának legkimagaslóbb természettudósa volt.

Méltán alkalmazzuk rá a Szentírás szavait:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,

a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,

a dicsőség ruháját adta reá.

Évközi 33. vasárnap

Évközi 33. vasárnap

Bevezetés

Közeledik a liturgikus év vége. Már a mai Igeliturgia olvasmányai is a végső dolgokra utaló részleteket közölnek velünk. Hogyan nézzük mi ezeket a Jézus által felsorolt, véget megelőző jelenségeket?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem vesszük komolyan a világ végéről szóló Jézusi tanítást. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem vesszük észre életünkben a vég közeledését jelző jeleket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Add meg nékünk, hogy a jelek sokféleképpen értelmezhető értelmezésből észrevegyük a nekünk szólót. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Mint teológusnak a dogmatörténet volt a szakterületem, de azért a mai evangéliumot az egzegézis szemszögével is nézem.

A mai evangélium egy olyan apokaliptikus szöveg az újszövetségben, amely az apokaliptika minden túlzása ellen fellép. Az apokaliptika, az ószövetségi prófétai műfajnak egy sajátos esete. Az apokalipszisek mindig egy igen szorongatott történelmi helyzetben keletkeznek, amikor a jelen történelmi keretei között nem látszik a pozitív változás lehetősége. Ilyen volt a politikai helyzet a Jeruzsálemi templom pusztulása előtt.
Lukács az apokaliptikus szerző, a mai, évközi 33. vasárnap evangéliumában a történelem jövőbeli alakulásáról és a történelem végét jelző jelekről töprengett és jövendölt.

Az újszövetségi apokaliptika Jézus fellépésével és személyének történelmi értelmezésével kezdődik, de ettől különbözik a végidőre vonatkozó várakozás. Meg kell jegyezni, hogy Jézusnak az apokaliptikus megnyilvánulásai igen ritkák.

Az Isten országának elérkezéséről szóló tanítása ugyan apokaliptikus, mert csak így tudja kifejteni országa történelem felettiségét. Jézusnak a végítéletről szóló kijelentései viszont apokaliptikusak.

Ennek következtében nincs egyetértés az egzegéták között arról, hogy ennek a szakasznak a mondanivalója mire is vonatkozik. Egyesek úgy vélik, a Jeruzsálemi templom pusztulására, mások arról beszélnek, hogy ez a szakasz a világ végére, a végítéletre vonatkozik.

Mindenesetre a szakasz képei első jelentésükben a Jeruzsálemi templom pusztulását szemléltetik. Jézus előre megjövendölte, hogy a templom el fog pusztulni.

A korabeli zsidó történetíró – Josephus Flavius – könyvéből tudjuk, hogy a jövendölés néhány évtized múlva bekövetkezett. 70-ben a templomot a római hadsereg elpusztította, és ezt a pusztítást Josephus Flavius tanúként nézte végig. A Zsidó Háború című művében leírtak szerint: az égő templom lépcsőin patakokban folyt a templomba menekültekből a vér. Valóban nem maradt kő kövön.

A templompusztulását leíró félelmetes képek, azonban másodlagos jelentést is hordoznak. A jövendölés elhangzásakor, az apostolok kérik Jézust, mondja meg, mikor lesznek ezek a jelek, mikor lesz a templom elpusztulása, mikor lesz a világvég.

Jézus túltekint ezen az eseményen. Mindig is lesznek nehéz idők. Ez érvényes a mára és a holnapra is, arra, ami ránk vár.

Jézus felsorolja mindazokat a történelmi drámákat, természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat, éhínségeket, üldözéseket és csapásokat, amik majd bekövetkeznek. Azokat az eseményeket, amelyek századról századra szegélyezik az emberi történelmet. De mégsem jött utána a világ vége, de arra jók voltak, hogy ezekből minden kor minden embere isteni figyelmeztetést vélt, s vél kiolvasni. S igyekszik jobbá, szolidárisabbá, és Istenhez térővé lenni.

Mikor jön hát a vég?

Tulajdonképpen Krisztus erről nem szól. Hisz nem szándékozik a dátumot meghatározni. Ez a szekták, kis vallási csoportosulások, fanatikusok és egzaltáltak szokása.

Egyébként, amikor az emberiség, vagy egy, vagy több emberi közösség apokaliptikus félelembe kerül, akkor szokták a jeleket koruk eseményeire értelmezni.

A csillagvilág kutatói és tudósai is beszélnek a csillagok születéséről és életük végéről. Van, aki a csillagok életéből, következtet arra, hogy a mi csillagunk, Napunk, s benne a bolygónk élete is véges. Van, aki nem zárja ki a kozmikus katasztrófát sem földünk életéből.

Akárhogy járjuk körbe a problémát, Jézus szavai örökérvényűek: Ég és föld elmúlnak, de az Ő igéi el nem múlnak.

Jézus, jövendölésével végeredményben nem szorongást akar kiváltani, hanem készenlétet.

Nem az emberek életkedvét akarja elvenni, hanem éppen ellenkezőleg. Erőssé akar tenni bennünket a jóban, a hitben, azért, hogy ki tudjunk tartani a legnagyobb megpróbáltatások, zsarolások között is. Legyenek azok természeti katasztrófák, árvizek, szökőárak, földrengések, terrorháborúk, keresztényüldözések! „Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket”, mondja Jézus.

A szenvedésekről is úgy beszél, hogy a hívő fel tudja ismerni még a félelmet ébresztő valóság mögött is az Isten jelenlétét. Ezért mondja: „Atyátok tudta nélkül, még egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről”.

Jézus ki akarta mozdítani tanítványait a biztonságtudatukból, amelyet a templom hatalmas kövei láttán tapasztalt bennük. Bennünket is ki akar mozdítani biztonságtudatunkból, melyet a technika és a tudományok fejlettsége vált ki bennünk.

Mindazoknak szól ez a példabeszéd, akik csak az orrukig néznek, és látnak, és nem látnak okot életvitelükben a változtatásra. Jézus nem ijesztgetni akar a világ végével, hanem mintegy „távcsövet” ad a kezünkbe, hogy távolabbra is lássunk, s a földi láthatáron túlra is tekintsünk. Jézus azt kívánja, hogy az örök élet világánál mérlegeljük jelen állapotunkat, erkölcsi életünket, s ha szükséges, az Úr eljövetelére készülve, javítsunk is azon.

Ámen.