Nemzeti gyásznap

Nemzeti gyásznap

November 4

Október 23. beszédemből idézek részleteket.

A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.

Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.

Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.

Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk. Csodálatos volt minden.

A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.

De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.

És jött az Áruló is. A megtorlás. Több, mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.

Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.

Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat.

Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és nemzeti létben való megmaradásunkért.

Ámen.

Egyetemes könyörgések a hazáért

Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok közbenjárására áldd meg nemzetünket.

Lektor:

Áldd meg népünket, hogy minden néppel békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Tartsd távol hazánktól a természeti csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!

Pap: Mindenható, örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Nemzeti gyásznap

Nemzeti gyásznap

November 4

Október 23. beszédemből idézek részleteket.

A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.

Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.

Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Oszvald atyának azt találtam mondani. Hogy Oszvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemesták.” S mintha igazam lett volna.

Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Követeltünk. Csodálatos volt minden.

A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.

De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.

És jött az Áruló is. A megtorlás. Több, mint 300 hősnek a kivégzése. Többnek, mint a 1848-as Szabadságharc után. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.

Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.

Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat.

Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a tettre készséget keresztény hitben és nemzeti létben való megmaradásunkért.

Ámen.

Egyetemes könyörgések a hazáért

Pap: Istenünk, hazánk és népünk iránti szeretettől vezérelve hozzád fohászkodunk, kérünk, a magyar szentek és boldogok közbenjárására áldd meg nemzetünket.

Lektor:

Áldd meg népünket, hogy minden néppel békében élhessünk. Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Te adod meg, hogy a nép fiai egymást megértsék, egy legyen szívük, lelkük; távolítd el népünktől a viszálykodást, és adj népednek egyetértést! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Áldd meg gyermekeinket és ifjúságunkat, a magyar jövő zálogát! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Tartsd távol hazánktól a természeti csapásokat, és segíts mindenkit emberhez méltó életre! Hallgass meg Urunk! Kérünk, Téged, hallgass meg minket!

Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk! Kérünk Téged hallgass meg minket!

Pap: Mindenható, örök Isten, aki első királyunkat arra a gondolatra indítottad, hogy országunkat a mindenkor szeplőtelen, boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlja, és általa kérje népünk számára mindenható segítségedet, most újra az Ő oltalmába ajánljuk magunkat, és kérjük, segíts meg minket. Adj népünknek jó vezetőket, buzgó apostolokat, jóindulatot a társadalomban, hogy buzgón szolgálhassunk Téged! Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Az elveszett juh

Az elveszett juh

Az Úr Jézus az evangélium szerint a farizeusokhoz és írástudókhoz szól, akik elítélik Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel való érintkezését. Izraelben ugyanis nem volt szabad érintkezni velük, mert ha érintkeznek velük, beszennyezik magukat, és ők is bűnösökké válnak.

Az első, amit észreveszünk az, hogy az Úr Jézus „elveszett” juhról beszél. „elveszettnek lenni” sokkal komolyabb, mint „eltévedtnek lenni”. Aki elveszett, arról lemondanak. Mit keresnek ezek Jézus közelében? Mondják a farizeusok, hiszen le vannak írva! Értéktelen emberek.

De Jézus szemében nem! Hiszen Ő azért jött, hogy az elveszettet megkeresse? Azért eszik velük, hogy megmutassa, ők nincsenek leírva.

A pásztort állandóan fenyegeti az a veszély, hogy elveszíti egyik vagy másik juhát. Ezért a pásztor egyik feladata, hogy az elveszettet megkeresse.

Ezért a pásztor nagyon örül, amikor az elveszett juhot megtalálja. Ez Jézus örömére utal, mivel az „elveszettek”, a vámszedők és bűnösök, készek hallgatni Őt. De nagy az öröm a mennyben is még egyetlen elveszett megtalálásán, egyetlen egy megtérő bűnösön is.

Ma is! De a pásztor ma nem kilencvenkilenc igazat hagy ott, hogy megkeresse az elveszettet, hanem „egyet”, hogy megkeresse a hosszú, s ma is ható üldöztetés alatt elveszettet, elveszetteket. És a lelkipásztor ma is örül, ha egyetlen egy elveszettet is visszahoz a közösségbe.

És az angyalok is az égben. És mi?

Halottak napja

Halottak napja. 2016

Bevezetés

Tegnap szentéletű testvéreinkre emlékeztünk és életpéldájuk követésére buzdultunk. Ma pedig azokra a testvéreinkre gondolunk, kiket bár szerettünk, mégis sokszor megbántottuk, de elfelejtettünk tőlük bocsánatot kérni. Tegyük meg ezt most, és bocsátsunk meg egymásnak is, hogy méltóképpen mutassuk be ezt a szentmise áldozatot.

Kirié litánia.

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán gondolunk a halálra. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy a halállal kapcsolatban oly gyakran merülnek fel kétkedő gondolatok. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán szoktunk halottjainkért imádkozni. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Minden esztendőben avarszőnyegen érkezik földünkre a halottak napja. Mint valami puha szemfödő hull öreg földünk téli álomra I készülő testére. Betakarja a régi és új sírokat, az elmúlás gondolatát teríti gyászoló szívünkre. Megállunk szeretteink sírja előtt, és miközben virágokkal díszítjük, emlékezetünkben is kinyílnak a régi emlékek őszirózsái. Visszagondolunk az együtt töltött időkre, és képzeletünk jelenné varázsolja a múltat

Azt szokták mondani, hogy az idő minden sebet begyógyít. Sajnos, ez nem így van. Gyenge orvos az idő és nincsen minden sebre orvossága. Főleg az idős korban kapott sebek maradnak nyitva és véreznek halálunk napjáig. Vannak pótolhatatlan veszteségek, pótolhatatlan emberek. Fájdalmunkat mégcsak növeli az a felismerés, hogy életükben nem becsültük őket annyira, mint ahogy megérdemelték volna.

Óh, ha újra közöttünk lennének, mennyire másként viselkednénk!  Sajnos azonban, a szeretet elmulasztott lehetőségeit nem hozhatjuk vissza a múlt sírjából. Nem tehetünk egyebet, mint a bánat könnyeivel törlesszük adósságunkat. Kedves halottaink közben hallgatnak, mert akik átléptek a nagykapun, nem tesznek többé szemrehányást. A porlandó szívekben nem ébred bosszú, a kisimult öklök nem fenyegetnek, az elnémult ajkak nem vádaskodnak többé. Riasztó némaságukkal megszólaltatják lelkiismeretünket, és általa válaszolnak elkésett szeretetünkre. Valahogy így prédikálnak.

Tudjuk, milyen szeretettel óvtátok kertetek utolsó virágait az éjszakák hidegétől, hogy legalább erre az egy napra földíszítsétek sírjainkat. Köszönjük őket, mint a szerető emlékezés követeit. A legszívesebben mégis visszaadnánk, hogy megajándékozzátok vele az élőket. A halottakat könnyű szeretni, a megszépítő messzeség fátyla eltakarja gyarlóságaikat. Sokkal nehezebb elviselni és szeretni az élőket, márpedig csak ezzel lehet kiérdemelni a szép halál kegyelmét.

Gyertyák lobognak a sírokon, és ezek a sötétséggel hadakozó fény-szilánkok emlékeztetnek arra a gyertyafényre, amit keresztelésünk alkalmával adott kezünkbe az egyház.

Milyen megdöbbentő, amikor úgy borul valakire a halál sötétje, hogy kialudt lelkében a hit világossága, s hit nélkül találja az illetőt. Pedig Isten az utolsó percig fölkínálja kegyelmét, még halálos ágyunkon is meggyújthatjuk kialudt hitünk kanócát.

E nélkül aligha ragyog fel előttünk az örök világosság fényessége. A sírhantokon égő, olvadó gyertyák arra is emlékeztetnek, hogy az élet s vele együtt sok minden viaszként olvad el kezeink között. Az oly nagyra értékelt kérdések törpévé olvadnak a halál színe előtt. Az örök élet érettségijén igen kevés, de annál fontosabb kérdésre kell majd válaszolnunk. Hittünk-e Istenben, kerestük-e őt őszinte szívvel? Cselekedeteinket az Isten és ember szeretete vezérelte-e?

Amen

Egyetemes könyörgések

Hívek könyörgése

Hívek könyörgése előtt.

A föltámadt Krisztust jelképező gyertya előtt emlékezzünk meg elhunyt testvéreinkről!

Az élők és holtak világát Krisztus köti össze. Az Ő világossága utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járó híveknek az ég felé, elhunyt testvéreink számára pedig, fényeskedik, mint örök világosság. Az Örök életbe vetett hittel és reménnyel emlékezzünk most az örök hazába elköltözött testvéreinkre.

Hívek könyörgése

Testvéreim! Az Egyházban, Krisztus titokzatos testében mindnyájan összetartozunk, felelősek vagyunk egymásért. – A felebaráti szeretet indítson most imára bennünket egyházközségünk, templomunk minden meghalt tagjáért.

          1. Te mondottad Istenünk: "„Atyádat és anyádat tiszteld!” Könyörülj elhunyt szüleinken, nagyszüleinken, aki által földi életünket kaptuk. – Földi gondoskodásukat jutalmazd meg az örök élettel. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

2. Könyörülj elhunyt testvéreinken, a hitvestársakon, a jelenlévők gyermekein, rokonain, barátain, jótevőin. – Add, hogy akikhez a szeretet szálai fűztek bennünket, azok a te országodban élvezhessék örök szeretetedet. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

3.Tekints Urunk elhunyt lelkipásztorainkra, akik az örök élet útjára vezettek minket. – A lelkekért való buzgólkodásukért Te légy örök jutalmuk! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

4. Elhunyt tanítóinkért, nevelőinkért is könyörögjünk! Add hogy ők, akik bennünket az igazságra, a jóra és a szépre tanítottak, miként a csillagok az égen, úgy tündököljenek a mennyben! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

5. Templomunkban egykor oltárod körül szorgoskodókért, elhunyt sekrestyésekért, kántorokért, ministránsokért is könyörögjünk. – Add meg nekik, hogy a mennyek országában is közeledben lehessenek! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

6. Templomunk építőiért, fenntartóiért, anyagi támogatóiért is könyörögjünk! Nagylelkűségüket, munkájukat jutalmazd örök javaiddal! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

7. Emlékezzünk meg a háborúkban elesett hősi halottakról. – Add, hogy akik annyit szenvedtek és életüket áldozták hazánkért, népünkért, megbocsátó irgalmadból élvezhessük örök békédet, Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

8. Emlékezzél meg 56-os hőseinkről is, akik nem ágyban párnák közt haltak meg, hanem a harc mezején folyt ki ifjú szívükből a vér, vagy akiknek bitófán oltották ki életüket haza és honfitársaik szeretetéért. Urunk legalább Országodban add meg nékik az őket megillető elismerést és dicsőséget! Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

9. Foglaljuk imádságunkba mindazokat, akik temetőinkben nyugszanak, de azokat is, akik távol hazánktól idegen földben, és jeltelen sírokban pihennek, de egykor közöttünk éltek. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

10. Gyújtsunk gyertyát és mondjunk fohászt azokért is, akiknek már hozzátartozói nem élnek, vagy akikről megfeledkeztek, és akikért senki sem imádkozik. Hallgass meg Urunk!

Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Adj Uram, örök nyugodalmat nekik!

És az örök világosság fényeskedjék nekik!

Híveid teremtő és megváltó Istene, töröld el elhunyt híveid minden bűnét, hogy esdő könyörgéseinkre megkaphassák a bocsánatot, amelyre mindig vágyakoztak. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Mindenszentek 2016

Mindenszentek ünnepe 2016

Bevezetés

Urunk, Jézus Krisztus megígérte, hogy: "Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt, mennyei Atyám előtt"

Az apostolok korától kezdve, oly nagy számban vallották meg vérükkel az Urat, hogy a sok névtelen szentnek nem tudtak külön-külön ünnepnapot szentelni. Ezért a IV. századtól kezdve egy napot szentel az Egyház arra, hogy minden szentjéről megemlékezzék. Illő, hogy ujjongással kezdjük a mai szentmisét, a kezdőének eme szavaival:

Örvendezzünk mindnyájan az Úrban, - üljük meg Mindenszentek ünnepét; - ezt ünneplik örvendezve az angyalok, - és dicsőítik az Isten Fiát.

Hogy örvendezve ünnepelhessük Mindenszentek ünnepét, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Aki megmutattad nekünk a boldogság útját: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki a remény örömét ajándékoztad nekünk: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Aki Véredben megtisztulást szereztél a Téged szeretőknek: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit ünneplünk ma, sajnos, ma már lennének olyanok, akik azt mondanák halloveen ünnepét. Messze nem ezt a Nyugatról importált keresztény ünnepet kiiktatni akaró ünnepet. De ha a templomba járókat kérdezném, hogy mi ez az ünnep, szinte biztos, hogy sokan azt mondanák, hogy ezen a napon a halottakra emlékezünk.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a mai ünnep egy örömünnep. Azokat a szenteket - minden szentet ünnepeljük, akik eljutattak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra Isten örök Országába.

Ha ma egy közvélemény-kutató kimenne a Főváros egy forgalmas közterületére, s megállítani több járókelőt és ezt kérdezné tőlük: Találkozott-e már életében szenttel? A legtöbbje meghökkenne már a szokatlan kérdés puszta feltevésétől is.

A megkérdezettek a legkülönbözőbb válaszokat adnák. Ilyent is: Az én környezetemben csupa normális emberrel találkozom, szentet nem ismerek. Őket a múzeumokban, vagy a templomokban kellene keresnie.

Akadna viszont olyan is, aki így vélekedne: A szomszédomban lakik egy házaspár. A férj fél teste agyvérzés következtében megbénult. A felesége hű maradt esküvői eme ígéretéhez. „Őt el nem hagyom. Holtomiglan holtáiglan. Semmiféle bajában, Isten engem úgy segéljen!” S nem hagyta el. Hű maradt hozzá, és vállalta szeretetteljes gondozását több mint 15 éven át. Holtáiglan. Én ezt az asszonyt szentnek, a hitvesi szeretet hősének tartom.

És azt az édesanyát is, aki több mint 20 ápolja down kóros beteg lányát, sőt maga köré gyűjtötte és gyűjti a hasonló, s ritka betegségben szenvedőket és intézményesen gondozza őket.

És hány ilyen, vagy ehhez hasonló, vagy nagyobb hőse van a hitvesi szeretetnek. És hány hősies kötelességteljesítője van a legkülönbözőbb hívatásoknak és foglalkozásoknak az élet megannyi területén!

Ha meg akarjuk határozni a szentség mibenlétét, ezt kell mondanunk, hogy Azok a szentek, akik az Istentől kapott ajándékokat a szeretet mozdulatával továbbadják önzetlenül és szeretettel embertársaiknak. Ezt a magatartást semmiképpen sem nevezhetjük abnormálisnak.

Tévedés lenne ugyanis azt képzelnünk, hogy az isteni sugallatra hallgatás egyet jelent a földi élet megvetésével. A szenteket nem nevezhetjük a földtől elszakadó, elidegenedett élettagadóknak. Ők nem elszakadni akarnak a világtól, hanem éppen ellenkezőleg: e világban, e világért akarnak élni, és éppen azért, hogy e világ, s benne az emberek, testvéreik életét szebbé, örömtelibbé tegyék, ha kell lemondások és áldozatvállalások révén is!

A hősies, szent életnek, az istenkeresők nemzedékéhez való tartozásnak már itt a földön kell elkezdődnie. Erre kaptunk meghívást, lehetőséget már a keresztségben, amikor lélekben újjászülettünk vízből és Szentlélekből. Ezt az életet táplálja az Isten igéje, az Eucharisztia. Így tehetjük tartóssá az Istent keresők nemzedékéhez való tartozásunkat, hősies szent életünket

Mindez nemegyszer kemény küzdelemmel jár, mivel lelki átváltozásunk nem valósulhat meg akaratunk erőfeszítése és Isten kegyelme nélkül.

A mai ünnepen, minden szentnek, szentté avatottnak és szentté nem avatottnak ünnepén azokra emlékezünk, akik a végső állhatatosság kegyelméből szentként léphettek át a halál kapuján.

Győzelmes testvéreinket köszöntjük és közbenjárásukat kérjük a börtönökben, és kényszermunkatáborokban vértanúhalált elhunytakat is, én személy szerint sok-sok ferences testvéremet is, A zsarnokság első vértanúját, a gyónási titok áldozatát Kiss Szaléz atyát, különösen is a Finn Karéliában vértanúhalált halt Pelbárt atyát, akinek része volt abban, hogy ferences lettem.

De a többieket is, az agyonkínozottakat. A vérontás nélkülieket, s a börtönviselt hitvallókat is. De az üldözés idejében börtönt nem viselt, de Krisztushoz hű hívőket, akik megvallották Krisztust az emberek előtt, és őket pedig Krisztus a mennyei Atya előtt, is. Felmenőinket is, akiknek köszönhetjük, hogy Krisztust megvalló hívőkként itt vagyunk e templomban és éljük küzdelmes hitvalló keresztény életünket.

Ők már megérkeztek, mi még úton vagyunk a szent cél felé. Ők már az örök ünnep országában örvendeznek, mi még a hétköznapok poros országútját járjuk. A különbségek ellenére mégis egyek vagyunk Isten és embertársaink szemében. Az Úr Jézus mondotta: "Azt akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek…" Rajtunk is áll, hogy teljesül-e Jézusunk ezen akarata a mi életünkben. Tegyünk meg tőlünk telhetőleg mindent, hogy teljesüljön.

Amen.

Romzsa Teodor

Egy diktátor és egy szent összecsapásából az előbbi kerül ki győztesen, mégis ez utóbbi nyeri meg a hadjáratot. Romzsa Tódor fiatalon vállalta a kárpátaljai püspökséget, ami egyet jelentett a Róma hitéhez való hűséggel és a vértanúsággal.

A vörös, ateista diktatúra egyenesen Moszkvából adta ki a parancsot a megölésére. Haramia módszerekkel támadták meg, de sebesülésének egy ideig ellent tudott állni erős szervezete. Egy titkosrendőr a munkácsi kórházban méreginjekcióval gyilkolta meg.

Hűséges volt magyarságához, görög-katolikus őseihez, a római pápához és hitéhez. Méltán tiszteljük a xx. század vértanú püspökeink sorában. Mindvégig követte Mesterének szavát, aki életét adta juhaiért.

Hívei és papjai számára máig világító fáklya.

Évközi 31. vasárnap

Évközi 31. vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban Zakeus történetét olvastatja fel a Liturgia. Zakeus szerette volna látni Jézust, ezért mindenre hajlandó volt. Hogy Jézust láthassa, kistermete miatt felmászik a fügefára. És törekvésének meg lett a jutalma. - Jézus észreveszi a legapróbb indulást is, és elébe megy az indulónak. - Minden vasárnap alkalmunk van erre az indulásra, alkalom arra, hogy Jézussal egy asztalhoz ülhessünk. - Hogy méltók lehessünk erre, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy bennünk oly gyenge a Veled való találkozás utáni vágy. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy a Veled való találkozásaink, nem késztetnek Zakeus tetteihez hasonló tettekre. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem követjük példádat és nem hívjuk a mai Zakeusokat. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Lukács evangélista sajátos jelenete ez a mai evangéliumi rész. Lukács ezzel azt hangsúlyozza, hogy Jézus nemcsak a testi betegségeket gyógyította meg, hanem meglátta az ember lelki betegségit is, vívódásait, magányosságát, és ezekre is orvosságot hozott.

A szöveg elég bizalmas, az ember belső világához tartozó részleteket tartalmaz. Honnan tudhatta ezt a mindennek utána járó Lukács? A Hagyomány szerint Lukács jó ismeretségben volt Máriával. Így olyan dolgokat is megtudott magától a családtól és kifejezetten Szűz Máriától, ami a másik két szinoptikus evangéliumban nem található meg. Gondoljunk csak Keresztelő Szent János, a Gyermek Jézus születésével kapcsolatos nagyon is családias részletekre.

Zakeus gazdag vámos volt, a vámosok főnöke. A rómaiak szolgája volt, és a zsidó nép ellensége. Hallhatott egyet, s mást Jézusról, de nem volt bátorsága a szemébe nézni. A vadfügefa lombjai közé bújt, hogy biztonságos távolságban megleshesse a Jerikóba bevonuló Jézust. Nem vette észre, hogy a rejtekhely ellenére Jézus is figyeli őt. Jézus lehívta őt a fügefáról. Láthatta tehát Jézust. S Jézus meghívatta magát ennek a bűnösnek bélyegezett ember házába.

Nagy volt Zakeus öröme. Nemcsak láthatta, hanem vendégül is láthatta Jézust. Zakeus örömmel fogadta házába Jézust. Egy asztalhoz ült vele, együtt étkeztek.

Zakeus olyan ebédet adott Jézusnak, amelyen ott voltak a munkatársai is, a bűnösöknek mondott vámosok is.

A zsidók megütköztek Jézus magatartásán, amikor a bűnös embernél, Zakeusnál szállt meg, s egy asztalhoz ült a vámosokkal.

Azt mondanom sem kell, hogy Jézus ezzel a tettével semmiképp sem helyeselte Zakeus cselekedeteit. Sőt, azok, akik Jézussal egy asztalnál ültek, azok mássá lettek!

A korabeli keleti ebédek órák hosszat tartó ebédek voltak, ahol beszélgetések, tanítások hangzanak el. Jézus részéről is elhangzik a híres tanítás: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.

És Jézus tanításának hatására megváltozik Zakeus is. Egy olyan fordulat következett be életében, amely egyszeriben összeszorítja, majd kitágítja a szívét, megfordítja az életét. Majd következik a jelenet későbbi mozzanata, amikor a tehetős vámos fölkel a családi asztaltól és jóvátevő vallomást tesz: "vagyonom felét a szegényeknek adom, s ha valakit megcsaltam valamivel, akkor négyannyit adok helyette". Döbbenetes ez az elhatározás. Zakeus felhagy korábbi bűnös foglalkozásával. Megtér. Mássá lesz. Jézus tanítványa lesz.

Jézus történetzáró mondata szerint: "Ma üdvösség költözött ebbe a házba.”

Zakeusnak üdvössége van. Gondolkozzunk el a jézusi szavakon.

Ma - ez világos határ a tegnap és a holnap között. Zakeus életének egy szakasza lezárult, és egy új kezdődött. Addig Jézus nélkül élt, mostantól Jézusnak, mint Úrnak. Zakeust mától kezdve már nem önmaga érdekli, hanem mások sorsa.

Lett - ez nemcsak arra utal, hogy addig nem volt, hanem arra is, hogy ez teljesen befejezett történés. Jézus mondta: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van, átment a halálból az életbe."

Az üdvösség azt jelenti: együtt él Jézussal. Aki visszatalált a mennyei Atyához, annak van üdvössége. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Addig nem voltak azok, de a Jézusban való hit által Isten gyermekeivé lettek.

Ennek a háznak - ez nem azt jelenti, hogy Zakeus egész háznépe is üdvözült. Az üdvösséget mindenkinek személyesen kell hittel elfogadnia. De az, hogy Zakeus új életet kapott Jézustól, családjához is közel hozta az Isten országát. Az újjászületett hívő túlmutat magán, mint afféle mágnesezett ember másokat is Jézushoz vonz.

Minden krisztushívő tudatában van annak, hogy ma is nagy számban élnek közöttünk Jézust nem ismerő Zakeusok, akik Jézus általunk közvetített tekintetére és szavára várnak.

De egyáltalán, hiszünk-e mi abban, hogy ők is megtérhetnek? A vasárnap történt gonosz tetteik megingathatják megtérésükben való reményünket. De a történtek ellenére is, bízunk abban, hogy Isten ma is meg akarja fordítani a bűnösök útját, s az emberekkel, akik eltávoztak tőle, egy asztalhoz akar ülni. Hiszünk abban, hogy ma is elérkezhet az üdvösség napja, a Krisztus nélkül élő mai Zakeusok számára is.

Merjük hinni! És merjünk ennek megvalósításáért meg is tenni mindent, ami tőlünk telik! "Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett", elveszett honfitársainkat is.

Ámen

Szent Simon és Szent Júdás Tádé

Szent Simon és

Szent Júdás Tádé

Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok ünnepén az evangélium a tizenkét apostol kiválasztásáról és nevük  felsorolásáról szól. E tizenkét  személy lett a  magja a  krisztusi közösségnek,  az Egyháznak.

Miért hozta  létre Jézus ezt a közösséget? Miért akarta, hogy követői közösséget  alkossanak? A válaszhoz onnan  kell kiindulnunk,  hogy Jézus  az üdvösség  örömhírének hirdetője és az üdvösség közvetítője. Lukács bátran hirdeti ezt, ezért  is nevezi  Jézust   írásában  Üdvözítőnek.

Az  üdvösség   műve  nem   Jézus mennybemenetele után kezdődik, mintha az apostolok kezdtek volna  hirdetni egy üdvözítő  tanítást. Az  üdvösség Jézus  Krisztus személyével  kezd  el megvalósulni  a   világban.   Egész  életében,   valamint   halálában   és feltámadásában is Üdvözítőnek mutatkozik.

Jézus  azt  szeretné,  hogy  az   üdvösség  műve  távozását  követően   is folytatódjék. Azért gyűjt maga köré tanítványokat és azért választja ki az apostolokat, hogy tanúi és küldöttei  legyenek, akik az általa  megkezdett munkát folytatják. Az  üdvösség nem emberi  elképzelés, elgondolás,  hanem Isten terve az emberrel. Az üdvösség út, amelyen az ember jár és  Istenhez ér.  Ezen  az  úton  az  apostolokra  alapozott  Egyház  vezet  minket   a Krisztustól, az Üdvözítőtől kapott megbízás alapján. Máshová vezető utakon sem elindulni, sem haladni nem érdemes.

(his)

Heródes a róka

A tegnapi  elmélkedésben már  említettük, hogy  Jézus állandóan  közeledik Jeruzsálem felé,  ahol prófétaként  halál vár  rá. Sem  ennek tudata,  sem emberi fenyegetés nem térítheti el őt útjától küldetése  megvalósításától. A veszély az uralkodó,  Heródes részéről fenyeget,  aki meg akarja  öletni Jézust. Heródes  indokáról ugyan  nem tudunk  semmit, de  ha igaz  volt  a Jézusnak  szóló  figyelmeztetés,  akkor  feltehetően  Heródes  a  hatalmát féltette. Jézusról  ugyanis időközben  egyre többen  gondolták, hogy  ő  a Messiás, messiási  uralmát pedig  úgy  képzelték, hogy  ő lesz  az  ország vezetője, nyilvánvalóan ezt akarhatta megakadályozni Heródes.

Az  őt   fenyegető  halálveszélyt   a   farizeusok  jelzik   Jézusnak.   A figyelmeztetés jóindulatúnak tűnik,  amit furcsának  tartunk a  farizeusok részéről,  hiszen   más   esetekben   vitákat   kezdeményeznek   Jézussal, törvényszegéssel vádolják és ürügyet keresnek, hogy a vesztét okozzák.

Ez esetben  aligha   feltételezhetünk  jószándékot   részükről,  inkább   úgy gondolhatják, hogy  jó  volna  távol tartani  Jézust  a  fővárostól,  ahol nagyszámú néppel  találkozna és  tanítaná őket.  Úgy tűnik,  a  farizeusok inkább saját érdekeiket védik,  vezető hatalmukat féltik, de  ügyeskedésük nem térítheti le Jézust arról  az útról, amelyet végigjár, nem  téríthetik el küldetésétől.

(his)

A szűk kapu

Egy név szerint meg nem nevezett személy az üdvösségre jutók számáról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Az illető valószínűleg nem tartozott Jézus tanítványi köréhez, különben erről említést tett volna Lukács evangélista. A furcsa kérdés arra utal, hogy a kérdező most találkozhatott először Jézussal.

Egy tanítványnak inkább az a fontos, hogy ő maga üdvözülni fog-e és nem az, hogy szám szerint hányan jutnak az üdvösségre. Engem sem elsősorban az üdvözültek száma érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és mit kell tennem ennek érdekében. Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki ismeri őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell élni vele.

Sok ember számára a vallásosság gyermekkori emlék. Egykor szüleiktől kaphattak valamilyen vallásos nevelést, talán a hittanórák alkalmával megtanultak néhány dolgot. Talán még valami jó emlékük is maradt a templommal kapcsolatban. Persze ez még kevés, de talán lehet rá építeni.

Jézus a következőket mondja: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak” (Lk 13,24). 

Az Irgalmasság évében az Egyház a lehető legszélesebbre tárja azt a szűk kaput, amelyen át az üdvösségre juthatunk. Igyekezzünk ezen a tágra nyitott szűk kapun bejutni az üdvösségre.

(his)

Mustármag és kovász

A mustármag hasonlatát az Isten országa külső növekedésére, az Evangélium terjedésére szokták alkalmazni, a kovászét pedig arra, ahogy belülről jár át és alakít.

Fontos, hogy a kettőt ne válasszuk el egymástól, hanem egységben szemléljük. Lehet, hogy azért nem sikerült előszörre Európa evangelizációja, mert túlságosan a külső növekedésre helyeződött a hangsúly? A kereszténységgel átvettünk igazságokat, értékrendet, struktúrákat, de a krisztusi élet kegyelmi valósága nem járta át elég mélyen a lelkünket. Ezért üresedhettek ki a struktúrák, bomolhatott fel az értékrend, kérdőjeleződhettek meg az igazságok.

Az Egyházban minden igazi megújulás csak a szívek mélyéről fakadhat, egyéni és közösségi szinten egyaránt.

(Adoremus 2005.)

Beteg asszony

Lukács evangélista  nem jelöli  meg,  hogy melyik  városban történt  az  a csoda, amelyről  a  mai  napon  olvasunk  az  evangéliumban.  Azt  viszont hangsúlyozza, hogy a gyógyítás szombati napon történt, a nyugalom  napján, amikor nem  szabadott semmiféle  munkát  végezni.

A  zsinagóga  elöljárója Jézus gyógyító  tevékenységét  munkának  minősítette,  ezért  nemtetszését fejezte  ki.  Érdekes, hogy  nem  meri  véleményét  Jézusnak   elmondani, méltatlankodását inkább az  előbb még beteg,  de mostanra már  meggyógyult asszonynak mondja: „Hat napotok van  a munkára. Akkor jöjjetek  gyógyulást keresni, ne  szombaton!”

Merev  törvényértelmezése, az  előírásokhoz  való szigorú ragaszkodása egyértelműen a szívtelenség jele. Jézus magatartása ennek éppen az  ellentéte. Megsajnálja az asszonyt,  aki hosszú  ideje,   tizennyolc   éve  görnyedt,   nem   tud   felegyenesedni. Együttérzése  cselekvésre  indítja  az  Urat,  megkönyörül  az  asszonyon, meggyógyítja őt.

Hasonló esetekben általában  a beteg siet Jézushoz,  hogy gyógyulását kérje, de itt nincs erről  szó, hanem Jézus látja meg a  beteg asszonyt és hívja őt  magához. Más csodáknál  Jézus beszélget a  gyógyítás előtt és  a gyógyulni  vágyó  személy kifejezi  hitét,  de itt  nincs  szó ilyesmiről. Egyértelműen Jézus a kezdeményező. Ő az, aki gyógyítani  akar, hogy megmutassa az isteni könyörületet.

(his)

Évközi 30. vasárnap

Évközi 30. vasárnap

Missziós vasárnap

Bevezetés

90 éve annak, hogy XI. Piusz pápa elrendelte a Missziós Világnap megünneplését. - Ma 460 éve, hogy Hunyadi János Kapisztrán Szent János keresztes hadaival kivívta világraszóló nagy győzelmünket, a Nándorfehérvári Győzelmet. - Ma 60 éve, hogy ezt ünnepelve, kitört az 56-os Szabadságharc és Forradalom. – És 10 éve annak, hogy ennek 50. évfordulóját vérbe fojtották a korábbi diktatúra örökösei.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen cselekedjük azt, amit Urunk Jézus Krisztus az Utolsó Vacsora termében cselekednünk parancsolt az ő emlékezetére.

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy oly ritkán gondolunk a végakaratodat teljesítő misszionáriusokra. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy még értük mondott imával sem támogatjuk Őket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy mi nem veszünk részt még hazánk misszionálásában sem. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A Szentatya missziós körleveléből idézek mondatokat.

Az Irgalmasság rendkívüli jubileuma, amelyet az egyház ebben az évben tart, sajátos fényt vet a 2016-os missziós világnapra is: arra buzdít, hogy a missziót mind spirituális, mind anyagi szempontból az irgalmasság hatalmas művének Tekintsük. Ezen a missziós világnapon mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy mint missziós tanítványok „lépjünk ki”, állítsuk tehetségünket, kreativitásunkat, bölcsességünket és tapasztalatunkat az evangélium hirdetésének szolgálatába, vigyük el Isten gyöngédségének és együttérzésének üzenetét az egész emberi családnak.

Az egyház, missziós küldetése erejében gondjába veszi mindazokat, akik nem ismerik az evangéliumot, mert azt kívánja, hogy mindenki üdvözüljön és megtapasztalja az Úr szeretetét. Küldetése, hogy hirdesse „Isten irgalmasságát, az evangélium dobogó szívét”, hogy eljusson minden nőhöz, férfihez, idős és fiatal személyhez, gyermekhez.

Hangsúlyozottan idézem körleveléből a következő mondatokat.

Az irgalmas szeretetről, csakúgy, mint az egyház kezdeti korszakában, ma is sok férfi és nő tesz tanúságot életkortól, életkörülménytől függetlenül. Isten anyai szeretetének ékesszóló jele a női jelenlét növekedése a férfiaké mellett a misszionáriusok körében. A nők, legyenek bár világiak vagy Istennek szentelt személyek, továbbá számos család is, különböző formában valósítják meg missziós hivatásukat: kezdve az evangélium közvetlen hirdetésétől a karitatív szolgálatig. Megszívlelendők e szavai magyar földön is.

Minden népnek és kultúrának joga van ahhoz, hogy megkapja az üdvösség üzenetét, amely Isten ajándéka mindenki számára. Ez annál inkább szükséges, ha figyelembe vesszük, hogy ma mennyi igazságtalanság, háború, humanitárius válság vár megoldásra. Az evangélium küldetése: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19-20), nem merült ki, sőt mindnyájunkat kötelez, hogy a jelen kihívásaival szemben megújulva ismét „kilépjünk”. Evangelizáljunk! Ha nem tesszük, akkor mások fognak bennünket, gyermekeinket és unokáinkat muszlim hitre téríteni. Hannibal ante portas! Már 21 kisebb iszlám imaház működik hazánkban.

Testvérek! De megakadályozható! Előttünk eleink hős tette! A Nándorfehérvári Győzelem. Ha van még bennünk életerő, ha eggyé tud még lenni népünk, s egy akaratúvá, akkor nem megnyitjuk előttük határainkat, hanem lezárjuk és megvédjük hazánkat, s Európát, s visszaküldjük őket oda, ahonnét jöttek. Erre emlékeztet bennünket a déli harangszó. Vagy nem halljuk már?

A győzelem 500. évfordulóján a Nándorfehérvári Győzelemre való emlékezés robbantotta ki 56-ot.

Míg mi a Gólyavárban követeltünk a magyar nép számára elengedhetetlenül szükséges jogokat, szűnni nem akaró, ismétlődő vastaps és padlódübörgés közepette, addig a Kapisztrán Kórus a Belvárosi Plébánia templomban adta elő, ősbemutatóként, mintegy nyitányként, Tamás Alajos ferences atya Nándorfehérvár 1456 című oratóriumát.

Egyetemről hazatérve, este, rendházunk ebédlőjében, euforikus hangulatban beszélgettünk a Forradalom kitöréséről. Nagytekintélyű jó Osvald atyának azt találtam mondani. Hogy Osvald Atya! „Amit Petőfiék tettek március 15-én, az semmi ahhoz, amit ma tettek az egyetemisták.” S mintha igazam lett volna. Ott voltam mindenütt. Tüntettem. Élelmiszer osztásban vettem részt. Csodálatos volt minden. A kiszabadított Mindszenty bíboros szavait idézem: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatra méltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink”.

De jött újra a lánctalpú hatalom, S november 4-én, hajnali 4 órakor ágyúk dübörgésével, a gépfegyverek ropogtatásával ébresztették egységesen hazánk lakosságát.

És jött az Áruló is. A megtorlás. A diktatúra. A passzív ellenállás. Majd végre 56 átkeresztelése népfölkelésre, s jött a rendszerváltozás.

Majd 10 éve, a Forradalom és Szabadságharc 50.-ik évfordulója megünneplésének szétverése. Lovasrendőrökkel, páncélozott járművekkel, vízágyúkkal, paprikás könnygázzal, viperákkal, s szemkilövéssel.

Majd itt van az Iszlám elleni győzelmünk 560. évfordulója. És újra itt a kereszténységet, Európát és hazánkat veszélyeztető muszlim áradat. Az ünneprontók is.

Nándorfehérvárra, s 56-ra való emlékezés, ébressze fel bennünk az élni akarást, a missziós küldetést hazánk misszionálására, keresztény hitben való megmaradásunkért.

Ámen.

Békülj ki ellenfeleddel

Míg úton vagy, békülj ki ellenfeleddel!

A példabeszédbeli embernek mondott jézusi szavak, békülj ki hamar ellenfeleddel, amíg az úton vagy, most nekünk szólnak. Olyan jó az Isten hozzánk. Nem? Ma még járhatunk az életünk útján. Nem ért véget az életünk. Tart a lehetőség ideje, és Isten ad lehetőséget arra, hogy ami rendezetlen, azt elrendezzük. Mit mond a példázatban Jézus? Azt mondja, hogy békülj meg, akivel meg kell békülnöd, amíg az úton vagy.

Az Úristentől kapott ajándék, hogy bocsánatot kérhetünk attól, akit megbántottunk. Bár Isten ajándéka, mégsem kellemes feladat. A legnehezebb mindenki számára az, hogy valaki előtt, aki esetleg fiatalabb, értelmesebb, intelligensebb talán, mint mi, vagy valamiben különb, mint mi. Vagy talán csak más, de ahhoz odamenni, és kimondani azt a két szót: bocsáss meg, amit múltkor mondtam vagy tettem, azzal megaláztalak, és megsértettelek. Rosszat gondoltam, és ezért rosszat mondtam rólad.

Amíg az úton vagyunk, sok mindent megtehetünk. Sok jót is, Istennek tetszőt, és sok rosszat is. Mulaszthatunk és építhetünk, bátoríthatunk és vigasztalhatunk, bocsánatot kérhetünk és bocsánatot adhatunk, csak egy valamiről nem szabad elfeledkeznie senkinek, amikor az életutunk véget ér, akkor a bíró elé kerülünk, és a bíró előtt számot kell adnunk minden cselekedetünkről.

Isten ad tehát lehetőséget arra, hogy amíg az úton vagyunk, béküljünk meg azzal, akivel békességet kell kötnünk. Ad tehát lehetőséget, és ad tehát alkalmat is bőven. Lehetőséget a változtatásra, a megfordulásra, az irányváltásra, a kezdeményezésre. Újra mondom, helyrehozni azt, ami még helyrehozható, és rendezni azt, ami rendezhető.

Ha mi meghalunk, vagy az, akivel rendezni kellet volna dolgainkat, ez a lehetőség és alkalom egyszer és mindenkorra lezárul.

Míg le nem zárul a lehetőség, béküljünk ki egymással.

Ámen

Tüzet jöttem bocsájtani a földre

Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön” – mondja Jézus feladatáról szólva. Ahogyan Krisztusnak ez a küldetése közvetlenül az Atyától származik, úgy az apostolok küldetése közvetlenül Jézustól ered. Mi is Jézustól kapjuk feladatunkat, amely nem hajtható végre csupán a magunk emberi erejével, hanem csak az Ő lelkével. Mi mást akarhatnánk, minthogy lángra lobbanjon bennünk a Lélek, és meggyújtsuk a szeretet tüzét az emberekben! (Adoremusz 204)

Éberen várjátok

Jézus nem akar tudatlanságban hagyni bennünket, ezért kéri, hogy állandóan legyünk készenlétben, mert akkor érkezhet meg, amikor nem is sejtjük. Ezzel nem ijesztgetni szeretne, hanem a fiaiért aggódó apa hangján szól hozzánk.

Nem bebiztosításról van szó, hiszen Isten szándékai sokkal nemesebbek, mint azt gondolnánk. Mindannyian az ő megszentelő kegyelmére vagyunk utalva, hiszen „nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4,12)

A következőkben a bűntől megsebzett ember állapotáról hallottunk. Aki tudva és akarva ellenszegül Isten parancsának, azt nagyobb felelősség terheli, mint azt, aki legyőzhetetlen tudatlanságból vagy akaratlanul vétkezik.

Ezért mondja Jézus, hogy aki sokat kapott attól többet fognak számon kérni, aki pedig nem tudta az Atya akaratát kevesebb verést fog kapni. (Lk 12, 48) Éljünk ésszerűen és Isten akaratában megnyugodva, hogy életünket Isten ölelő karjaiban végezhessük be.

Szent Lukács

Szent Lukács evangélista

Lukács, a szeretett orvos, Pál kísérője, aki mindennek utána járt, és így írta meg evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit. Megtapasztalta, amit mi is megtapasztalhatunk, hogy az Úr erőt önt belénk. Bátran járhatunk az Ő útján.

SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztényíró szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg, Lukács Szent Pál kíséretéhez tartozik. Tanítványa, barátja és munkatársa volt, talán még háziorvosa is.

Pál apostol kisérője volt második és harmadik körutján. Lukács vele volt, amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Valószínűleg Görögországban, Patrában szenvedett vértanúhalált.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik.