Nem e világból való
A mai evangéliumban Jézus arról tanít, hogy nem ebből a világból való. Nem mondja ki, hogy a mennyei Atyától jött a világba és a tőle kapott küldetést teljesíti, de a hallgatóság lassanként felismeri ezt. Jézus mindenkor az Atyának engedelmeskedik. Önfeláldozása, a szenvedés és a halál vállalása szintén az Atyának való feltétlen engedelmességének a jele.
A hallgatóság megoszlik. Bár mindenki, a vallási vezetők és a nép is ugyanazt a tanítást hallja, mégis más a reakciójuk. A farizeusok és az írástudók „nem értették meg szavait.” Velük szemben azok állnak, akik „e szavak után hittek Jézusban.” Miért van az, hogy egyesek elfogadják Jézus személyét, tanítását és követésére indulnak, mások viszont elutasítják őt, és nem kívánnak a tanítása szerint élni?
Ennek oka könnyen tetten érhető és megnevezhető. A farizeusok evilági módon gondolkodnak. Nem törekszenek az Isten akaratának mélyebb megismerésére, hanem a maguk szándékait szeretnék ráerőltetni Istenre. Az emberi szabadság helytelen értelmezése az, ha valaki Istentől akarja függetleníteni magát és semmibe veszi Isten törvényeit, mert azokban szabadsága korlátozását látja. Aki állandóan saját érdekeinek megvalósítására törekszik, az soha nem fogja megérteni és elfogadni Isten akaratát.
Ahogyan Jézus mindig azt tette, amiben az Atya tetszését találta, ugyanúgy mi is igyekezzünk cselekedeteinkkel és egész életünkkel Isten tetszésére lenni.
HIS
2020. március 31., kedd
2020. március 30., hétfő
Házasságtörő asszony
Házasságtörő asszony
Jézus felemeli a bűnös embert, újabb lehetőséget ad neki, hogy harcoljon a bűnei ellen. Minden szentgyónásban elhangzik Jézus szava: menj, de többé ne vétkezzél! Nagyböjt ideje a megtérés ideje, bizalommal állhatunk Jézus elé.
Nagy hangoskodás és kiabálás közepette olyanok lökik oda Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. De ha van is bűnük, most nem róluk van szó, hanem erről a nőről és megbocsáthatatlan bűnéről, amelyért a törvény szerint halál jár.
Jézus tudja, hogy ezeknek az embereknek hiába is mondana bármit. Tudja, hogy szavának mindig ereje van, most mégis hallgat. Máskor kemény és világos beszéddel fegyverzi le kérdezőit, most azonban nem szól semmit, csak ír a porba.
Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a vádlók is bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé.
Jézus felemeli a bűnös embert, újabb lehetőséget ad neki, hogy harcoljon a bűnei ellen. Minden szentgyónásban elhangzik Jézus szava: menj, de többé ne vétkezzél! Nagyböjt ideje a megtérés ideje, bizalommal állhatunk Jézus elé.
Nagy hangoskodás és kiabálás közepette olyanok lökik oda Jézus elé a porba a házasságtörő nőt, akik magukat bűntelennek gondolják. De ha van is bűnük, most nem róluk van szó, hanem erről a nőről és megbocsáthatatlan bűnéről, amelyért a törvény szerint halál jár.
Jézus tudja, hogy ezeknek az embereknek hiába is mondana bármit. Tudja, hogy szavának mindig ereje van, most mégis hallgat. Máskor kemény és világos beszéddel fegyverzi le kérdezőit, most azonban nem szól semmit, csak ír a porba.
Némán közli mondanivalóját, tudatva, hogy a vádlók is bűnösök. S csak amikor már mindenki távozott, szólítja meg az irgalom és a megbocsátás szavával a nőt. Irgalmával felemeli a porból, kiemeli a bűnből. Új úton indítja el az üdvösség felé.
2020. március 28., szombat
Nagyböjt 5. vasárnapja 2020
Nagyböjt 5. vasárnap 2020
Bevezetés
Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára te-relik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirat-tad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram ir-galmazz!
Evangélium után
Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Már-ta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézus-ban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a bar-langnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
Mivel a föltámasztás híre el-terjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nem-csak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.
De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyo-mány jutott a tudomásomra.
Többek között az a hagyo-mány is tudomásomra jutott Cip-ruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hir-dette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mé-lyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az esemény-hez fűződő jézusi tanítást.
Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mon-dandójáról. S nagy a kísértése an-nak, hogy az éltető, életet osztoga-tó Jézus helyett az életre keltett Lá-zárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hit-re nézve veszélyes következmé-nyekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.
Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan talá-lok életet, helyesebben: örök életet?
Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igaz-sághoz. Erről tanúskodik maga Jé-zus is, amikor a mai szentírási sza-kaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz ben-nem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”
Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek ben-ne.
Miért nem terjedt le futótűz-ként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az ese-mény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Kereszt-re, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodran-gú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely sze-rint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes éle-tet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az embe-rek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök ha-lálba torkollik, mert semmi kap-csolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.
A teljes élet kibontakoztatá-sát, s az örök életet is sokan egé-szen másban és máshol keresik.
Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problé-mát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vas-fogát.
Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajt-ják „konzerváltatni” magukat.
Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosíté-kát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”
Ámen
Bevezetés
Nagyböjt 5. vasárnapjának liturgikus szövegei az élet és halál közötti feszültség problémájára te-relik fegyelmünket. Az evangélium Lázár feltámasztásával kapcsolatos jézusi gondolatokat mondja el. Azt, hogy az élet és halálproblémája Benne oldódnak fel. Benne, aki maga feltámadás és az élet, s aki benne hisz, ha meghal is élni fog. Ez a hit vezérli e a mi életünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, Te megsirat-tad Lázárt, add, hogy mi is őszinte szívvel tudjuk siratni elhunyt szeretteinket. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az élet és halál ura. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te az örök élet forrása vagy. Add meg nékünk is majd egykor az örökélet boldogságát. Uram ir-galmazz!
Evangélium után
Sokan jártak már a testvérek közül a Szentföldön. Jómagam is már két alkalommal is. Kétszer is állhattam ott, ahol Márta és Jézus közötti párbeszéd lezajlott, és Már-ta megvallotta Jézus halottakat is feltámasztó hatalmában és Jézus-ban, mint Isten Fiában való hitét. És ahol Jézus odalép annak a bar-langnak a nyílása elé, ahol Jézus halott barátja fekszik. S könnyezik, és e szavakkal hívja: „Lázár, jöjj ki!” Jézus szavára a halott Lázár kijön a halotti sírjából élve.
Mivel a föltámasztás híre el-terjedt a zsidók körében, és sokan hittek benne, ezért a zsidók nem-csak Jézus életére törnek, hanem Lázárt is meg akarják ölni. Én ezt sokáig kevésbé jelentős ténynek tekintettem.
De miután módomban volt Ciprus szigetére is eljutnom, ott sok Lázárral kapcsolatos hagyo-mány jutott a tudomásomra.
Többek között az a hagyo-mány is tudomásomra jutott Cip-ruson, hogy Lázár, az életére török elől Ciprusra menekült, és ott hir-dette Jézusban való hitét, Jézus evangéliumát. A szintén ciprusi származású Barnabás apostol, őt Nicosia püspökévé szentelte. Ma is ott áll Lázár tiszteletére épített ősi, gyönyörű szép Bazilika. Ma is mé-lyen erős a Szent Lázári alapokra épült által ciprusi keresztény-ortodox Egyház hite.
A Lázárról szóló János evan-gelista által leírt történet korábban kevésbé ragadott meg, Viszont e ciprusi látogatás után történetibbé lett Lázár története, és még jobban megerősítette az ehhez az esemény-hez fűződő jézusi tanítást.
Az imént említett tények könnyen elterelhetik figyelmünket az elbeszélés igazi és eredeti mon-dandójáról. S nagy a kísértése an-nak, hogy az éltető, életet osztoga-tó Jézus helyett az életre keltett Lá-zárt, a halandó embert helyezzük szemlélődésünk előterébe. Ez a hit-re nézve veszélyes következmé-nyekkel is járhat. Egy ilyen halott feltámasztási történet előbb-utóbb kérdéseket ébreszt, vizsgálata pedig kételyeket.
Az evangéliumi elbeszélésben nem az a fontos, nem az a lényeges, hogy Jézus föltámasztotta Lázárt. Az izgalmas történet igazi nagy kérdése: Hol, kinél és hogyan talá-lok életet, helyesebben: örök életet?
Ez a mai evangéliumi szakasz tulajdonképpeni témája és nem Lázár feltámasztása, amely csak alkalmi keret, bizonyíték, „jel” és indíték a történetben hirdetett igaz-sághoz. Erről tanúskodik maga Jé-zus is, amikor a mai szentírási sza-kaszunkban kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz ben-nem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.”
Az evangéliumi leírás szerint Lázár története lezárul e mondattal: „A zsidók közül, akik felkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.” – Jézus története azonban folytatódik még annak ellenére, hogy csak „sokan” és nem „mindannyian” hittek ben-ne.
Miért nem terjedt le futótűz-ként a szenzációs hír? S röviddel Lázár feltámasztása után, az ese-mény színhelyéhez, a Bethániához közeli Jeruzsálemben miért kiabálta a nép vérszomjas dühvel: „Kereszt-re, keresztre vele!” – Az evangelista számára mindezek csak másodran-gú kérdések, a nagy, lényeges mondanivalója mellett, amely sze-rint Jézussal és a belévetett hittel mindenki megtalálhatja a teljes éle-tet, és Jézusba vetett élő hit nélkül nem is lehetséges teljes értékű élet itt a földön.
Napjainkban épp ebben a kérdésben oszlanak meg az embe-rek véleményei. Egyesek – nem is kevesen – megpróbálnak hit nélkül élni. Úgy vélik, hogy Isten, Jézus Krisztus és hit nélkül is lehetséges élet, teljes értékű és boldog élet. – Az ilyen élet azonban az örök ha-lálba torkollik, mert semmi kap-csolata sincs az örök és halhatatlan Valósággal, az Istennel.
A teljes élet kibontakoztatá-sát, s az örök életet is sokan egé-szen másban és máshol keresik.
Volt egy ideológia, amelyik azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy a tudomány minden problé-mát megold. Az orvostudomány még a halált is kiküszöböli majd.
Az emberiség számtalan féle módon próbálta maga számára a halhatatlanságot biztosítani.
Az egyiptomiak múmiává válva próbálták kiállni az idők vas-fogát.
Sokan a történelem lapjain akarnak halhatatlanná válni, vagy legalább barátaik emlékében óhajt-ják „konzerváltatni” magukat.
Mi hívő keresztények az Élet Uránál keressük jövőnk biztosíté-kát. Komoly odaadással, élő hittel, igyekszünk jó Istennek tetsző életet élni, mert hisszük, hogy csak Ő szavatolhatja jövendő sorsunkat. Az Úr Jézus szavát adta rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”
Ámen
2020. március 27., péntek
Türelmes imádság
A türelmes imádság
A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túl lenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.
Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.
Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”
Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?
A dolgok természetes rendjét sokszor siettetni akarjuk. Türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal szeretnénk megszerezni vagy elérni, nincs időnk sem elvégezni a szükséges feladatokat, sem kivárni az eredményeket. Ha éppen dolgozunk, akkor sem a feladatra koncentrálunk, hanem arra gondolunk, hogy mikor fogunk már végezni. Szeretnénk gyorsan túl lenni a dolgokon, hogy megszabaduljunk a fáradozástól.
Korunk türelmetlensége és állandó sietsége Istennel való kapcsolatunkra is rányomja bélyegét. Ha kérünk valamit, azt szeretnénk azonnal megkapni. A türelmes és kitartó imádkozást sokan egyáltalán nem ismerik. Miért is sietne Isten? Mondhatnánk, hogy van ideje bőven, de ezzel éppen az a gond, hogy neki nincs ideje, ő az örökkévaló Isten. Az örökkévalóságot nem lehet múltra, jelenre és jövőre osztani, az örökkévalóságban értelmetlen az idő mérése, értelmetlen a percek, órák, napok, évek, évezredek számolgatása.
Földi életében Jézus is megtapasztalta az időt. Az örökkévalóságból belépett az idő korlátai közé, megtanult például várakozni. Tudta, hogy mikor, minek van az ideje. Készült arra, hogy eljöjjön az ő órája, amikor életét feláldozza a kereszten. Ennek idejét pedig nem tudták siettetni az emberek. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy nem tudtak ellene tenni semmit, mert „még nem jött el az ő órája.”
Van-e időm nagyböjtben az imára? Tudok-e több időt szentelni a családomnak?
2020. március 25., szerda
Gyümölcsoltó 2020
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Amikor rögzítődött az Egyházban Jézus születésének december 25. ünnepe, akkor került ez az ünnep, Az Annunciatió, régi magyar nevével Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, 9 hónappal korábbra, március 25-ére. Ez az elnevezés tömören és szépen fejezi ki ennek a hitigazságnak a lényegét. Isten, az örök Atya egyszülött Fiát oltotta bele Szűz Mária szeplőtlen méhébe; miként a kertész a nemes rügyet a vad alanyba. Ekkor oltatott be nemes rüggyel – Megváltójával - maga az emberiség is. Mi keresztségünk révén. De nemes gyümölcsöt termők vagyunk-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Mária ünnepként tartjuk számon, de természetesen elsősorban Jézus Krisztusról szól az ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el. Az Úrangyalát követő beszédében Benedek pápa is erről elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant és általa új korszak kezdődött a történelemben…...”
Mária megértette Isten akaratát, és igent mondott a Szentlélektől való foganásra. A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott volt az isteni kegyelemre, befogadta azt és együttműködött vele. Erre a bűntelen, kegyelmi állapota tette képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meghozhassa élete legnagyobb döntését.
Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Szintén Benedek pápa beszél arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária angyalnak adott válasza az tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”
Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy fogékonyabbak kellene, hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten, az Egyházon keresztül még bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A nagyböjti gyakorlatok, mint a keresztút, szentmise, gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok, bőséges kegyelmi források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és befogadóbbak lehessünk arra, amivel Isten meg akar ajándékozni.
Mária példaképünk és közbenjárónk segít, hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt.
A nagyböjti szentidőnek hátra levő része legyen egy buzgón megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten kegyelmi ösztönzéseire.
Zárjuk Benedek pápa szavaival:
„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.”
Amen.
Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Amikor rögzítődött az Egyházban Jézus születésének december 25. ünnepe, akkor került ez az ünnep, Az Annunciatió, régi magyar nevével Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, 9 hónappal korábbra, március 25-ére. Ez az elnevezés tömören és szépen fejezi ki ennek a hitigazságnak a lényegét. Isten, az örök Atya egyszülött Fiát oltotta bele Szűz Mária szeplőtlen méhébe; miként a kertész a nemes rügyet a vad alanyba. Ekkor oltatott be nemes rüggyel – Megváltójával - maga az emberiség is. Mi keresztségünk révén. De nemes gyümölcsöt termők vagyunk-e? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kyrie-litánia
Jézus Krisztus, Aki a mindenható Isten egyszülött Fiaként jöttél. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Szűz Mária méhében a Szentlélek erejéből testet öltöttél. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akiről az angyal előre hirdette, hogy Országodnak nem lesz vége. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
Gyümölcsoltó Boldogasszony, Urunk Megtestesülésének hírüladása, egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Az ünnep tartalma, hogy Szűz Mária, Jézus édesanyjává lett. Mária ünnepként tartjuk számon, de természetesen elsősorban Jézus Krisztusról szól az ünnep. Ugyanis Jézus világba lépése, a hírüladás rejtett eseményével kezdődött el. Az Úrangyalát követő beszédében Benedek pápa is erről elmélkedett a szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Azt mondta: „Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumának elbeszélésében egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant és általa új korszak kezdődött a történelemben…...”
Mária megértette Isten akaratát, és igent mondott a Szentlélektől való foganásra. A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária erénye a hit és az engedelmesség volt. Nyitott volt az isteni kegyelemre, befogadta azt és együttműködött vele. Erre a bűntelen, kegyelmi állapota tette képessé. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meghozhassa élete legnagyobb döntését.
Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Szintén Benedek pápa beszél arról, hogy „valójában Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária angyalnak adott válasza az tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével.”
Nagyböjtben vagyunk. Most valahogy fogékonyabbak kellene, hogy legyünk a vallásos élet dolgaira. Most Isten, az Egyházon keresztül még bővebben megajándékoz az ő kegyelmével. A nagyböjti gyakorlatok, mint a keresztút, szentmise, gyónás-áldozás, lelkigyakorlatok, bőséges kegyelmi források. Mindezek segítenek, hogy nyitottabbak és befogadóbbak lehessünk arra, amivel Isten meg akar ajándékozni.
Mária példaképünk és közbenjárónk segít, hogy ne szalasszuk el a kegyelmi lehetőségeket, hogy kihasználhassuk az alkalmas időt.
A nagyböjti szentidőnek hátra levő része legyen egy buzgón megélt időszak, amelyben mintegy válaszolunk Isten kegyelmi ösztönzéseire.
Zárjuk Benedek pápa szavaival:
„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.”
Amen.
2020. március 20., péntek
Nagyböjt 4. vasárnapja. 2020
Nagyböjt 4. vasárnapja. A 2020
Bevezetés
Nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumi szakaszában az Úr Jézus meggyógyít egy vakon születettet. Ez a vakság értelmezhető betűszerint is. De lehet utalásként is értelmezni. Utalásként az emberiségnek arra a vakságára, arra a sötétségére, amelyben oly sokáig élt a Jézus előtti emberiség. De arra a vakságra és sötétségre is, amelyben sok mai ember él. Mi is közéjük tartozunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!
Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
A látó emberben mindig részvét ébred, valahányszor találkozik egy fehérbotos vakkal. Gyengéden megfogjuk a karját, hogy átvezessük az útkereszteződésben vagy felsegítsük egy járműre. Közben arra gondolunk, milyen jó nekünk, akik látó szemmel járunk a világban. Nem mered elénk a sötét fal, ami elzárná előlünk a világnak tengernyi szépségét. Milyen veszteség nem látni a felénk forduló, tiszteletet, barátságot, szeretetet sugárzó arcok szépségét.
Talán a vakok, akik már így születtek, nem érzik ezt a roppant veszteséget. Beleszoktak sötét világukba, de hiszem, hogy az ő világukban is minden bizonnyal ragyognak csillagok, s másfajta csillagok. A jó Isten kárpótolja őket is a meg nem kapottakért, vagy az elveszítettekért.
Találkozhatunk olyan vak embertestvérekkel, akik megbékéltek sorsukkal: meglepően vidámak, élet-szeretők, akiknek művészi az alkotásuk és szép a játékuk, s csodálatosan mély az istenhitük.
Talán ezekhez hasonló volt az a férfi is, akit útközben megpillantott Jézus. Amint az evangélium beszámolójából kiderül, és erre nem szoktunk felfigyelni, ez a vak ember nem fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy adja vissza szeme világát. Nem láthatta az Élet Urát, nem kérhette segítségét. Jézus azonban kéretlenül is feléje fordult. Megérinti szemét, elküldi fürödni a Silóé tavába, és a vakférfi látó szemmel tér vissza hozzá.
A gyógyításnak ez a kéretlen megnyilatkozása arra figyelmeztet, hogy Isten akkor is segít rajtunk, ha nem ostromoljuk kéréseinkkel. Még azokat is megajándékozza szeretetével, akik talán elfordulnak tőle. Az ember balga módon hátat fordíthat Istennek, de Isten sohasem fordít hátat az embernek.
Népünk sok évtizeden át hátat fordított Istennek, de Isten nem fordított és nem fordít hátat népünknek. Újra és újra kéretlenül is gyógyítja népünk vakságát, és én hiszem, hogy az ő segítségével egyre többen lesznek látókká hazánkban, s mint látók, látni fogják, hogy mit kell tenni majd a sorsdöntő pillanatokban.
Könnyű elképzelnünk a látását visszanyert férfi boldogságát, sugárzó örömét. Élete egy csapásra megváltozott. Kinyílt sötét börtönének ajtaja és virágos szőnyegként terült eléje a teremtett világ ezernyi szépsége. Ezt a látomást még csak megtetézte az a körülmény, hogy gyógyító orvosában fölismerte Isten küldöttét, a Megváltót.
Nézzük e vak meggyógyítását más realisztikusabban, mai szemmel is. A legtöbb gyógyítás-történet ott ér véget, amikor Jézus meggyógyítja az arra vágyót. Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi végződik.
Arról mesél, mi történik a meggyógyulttal? Hát, nincs könnyű dolga! Miből él egy munkanélküli koldus? Hisz látón nem ülhet többé a templom ajtajában kéregetni! A látás radikális következményekkel jár. A mi névtelen ex-koldusunk nemcsak kenyérkeresetét veszíti el, hanem kitaszítják a közösségből.
Exkommunikálják. A Jézus mellett tanúskodó meggyógyított vak szavait a farizeusok visszautasították: „Még te oktatsz bennünket?” És kitaszították. Jézus azonban nem hagyja magára. A kiközösítettet felkarolja, mint ahogy a vakot felkarolta. És újrarajzolja a közösség határait. A kirekesztőket kirekeszti, - valójában önmagukat zárták ki könyörtelen és szeretet-nélküli teológiájukkal. Majd a kirekesztettekből új közösséget alkot. A látó vak lesz ennek az új közösségnek az első tagja.
Jelképes a gyógyító víz neve: Küldött. A gyógyulásnak ára van. Tanúskodni kell a gyógyító mellett. Az uralkodó kultúrával szemben. Ma is, mindig. Talán ezért maradnak oly sokan vakok. A meggyógyított vak tanúskodott Jézus mellett. És mi?
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vakság nem korlátozódik csupán szemünk világára. Sokkal súlyosabb, nehezebben gyógyítható a lelki vakság, amelyet egyszerűen istentagadásnak nevezünk. Ezek a testvéreink arra hivatkoznak, hogy Istent soha senki sem látta. Ebben természetesen igazuk van, ez a Szentírás tanítása is. Az Úr Jézus azonban azért öltötte magára emberségünket, hogy érzéki megismerésünk számára is lehetővé tegye Isten megtapasztalását. Kije-lentette: „Aki engem lát, látja az Atyát!” Igaz, hogy megváltó műve befejezése után visszatért a menny-be, ám megbízta apostolait, apostoli Egyházát, minden igaz követőjét, hogy szavukkal és életükkel mutassák meg Istent a mi vaksi világunknak.
Nekünk is szólnak az első követőinek mondott szavai: „Ti vagy-tok a világ világossága!” Ezzel arra buzdít bennünket, hogy mint a világ világossága, nyissuk meg mi is, minél több vak honfitársunk szemét az Isten látására. Hogy lássanak és helyesen cselekedjenek a sorsdöntő pillanatokban.
Eme küldetésünk teljesítésében nem vagyunk egyedül. A krisztusi ígéret nekünk is szól „Én veletek vagyok a világ végezetéig. ”Ha pedig Ő velünk van, akkor nincs mitől és miért félnünk. Most bennünket bátorít e szavaival: „Bízzatok! Én legyőztem a világot!”
Bízzunk hát testvéreim!
Amen
Bevezetés
Nagyböjt 4. vasárnapjának evangéliumi szakaszában az Úr Jézus meggyógyít egy vakon születettet. Ez a vakság értelmezhető betűszerint is. De lehet utalásként is értelmezni. Utalásként az emberiségnek arra a vakságára, arra a sötétségére, amelyben oly sokáig élt a Jézus előtti emberiség. De arra a vakságra és sötétségre is, amelyben sok mai ember él. Mi is közéjük tartozunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirie litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Te az élő Isten Fia vagy. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus! Te vagy a Világ Világossága, aki megvilágosítja a világot. Krisztus, kegyelmezz!
Utunk, Jézus Krisztus! Te minden ember megmentője vagy. Uram, irgalmazz!
Evangélium után
A látó emberben mindig részvét ébred, valahányszor találkozik egy fehérbotos vakkal. Gyengéden megfogjuk a karját, hogy átvezessük az útkereszteződésben vagy felsegítsük egy járműre. Közben arra gondolunk, milyen jó nekünk, akik látó szemmel járunk a világban. Nem mered elénk a sötét fal, ami elzárná előlünk a világnak tengernyi szépségét. Milyen veszteség nem látni a felénk forduló, tiszteletet, barátságot, szeretetet sugárzó arcok szépségét.
Talán a vakok, akik már így születtek, nem érzik ezt a roppant veszteséget. Beleszoktak sötét világukba, de hiszem, hogy az ő világukban is minden bizonnyal ragyognak csillagok, s másfajta csillagok. A jó Isten kárpótolja őket is a meg nem kapottakért, vagy az elveszítettekért.
Találkozhatunk olyan vak embertestvérekkel, akik megbékéltek sorsukkal: meglepően vidámak, élet-szeretők, akiknek művészi az alkotásuk és szép a játékuk, s csodálatosan mély az istenhitük.
Talán ezekhez hasonló volt az a férfi is, akit útközben megpillantott Jézus. Amint az evangélium beszámolójából kiderül, és erre nem szoktunk felfigyelni, ez a vak ember nem fordult Jézushoz azzal a kéréssel, hogy adja vissza szeme világát. Nem láthatta az Élet Urát, nem kérhette segítségét. Jézus azonban kéretlenül is feléje fordult. Megérinti szemét, elküldi fürödni a Silóé tavába, és a vakférfi látó szemmel tér vissza hozzá.
A gyógyításnak ez a kéretlen megnyilatkozása arra figyelmeztet, hogy Isten akkor is segít rajtunk, ha nem ostromoljuk kéréseinkkel. Még azokat is megajándékozza szeretetével, akik talán elfordulnak tőle. Az ember balga módon hátat fordíthat Istennek, de Isten sohasem fordít hátat az embernek.
Népünk sok évtizeden át hátat fordított Istennek, de Isten nem fordított és nem fordít hátat népünknek. Újra és újra kéretlenül is gyógyítja népünk vakságát, és én hiszem, hogy az ő segítségével egyre többen lesznek látókká hazánkban, s mint látók, látni fogják, hogy mit kell tenni majd a sorsdöntő pillanatokban.
Könnyű elképzelnünk a látását visszanyert férfi boldogságát, sugárzó örömét. Élete egy csapásra megváltozott. Kinyílt sötét börtönének ajtaja és virágos szőnyegként terült eléje a teremtett világ ezernyi szépsége. Ezt a látomást még csak megtetézte az a körülmény, hogy gyógyító orvosában fölismerte Isten küldöttét, a Megváltót.
Nézzük e vak meggyógyítását más realisztikusabban, mai szemmel is. A legtöbb gyógyítás-történet ott ér véget, amikor Jézus meggyógyítja az arra vágyót. Ez a történet ott kezdődik, ahol a többi végződik.
Arról mesél, mi történik a meggyógyulttal? Hát, nincs könnyű dolga! Miből él egy munkanélküli koldus? Hisz látón nem ülhet többé a templom ajtajában kéregetni! A látás radikális következményekkel jár. A mi névtelen ex-koldusunk nemcsak kenyérkeresetét veszíti el, hanem kitaszítják a közösségből.
Exkommunikálják. A Jézus mellett tanúskodó meggyógyított vak szavait a farizeusok visszautasították: „Még te oktatsz bennünket?” És kitaszították. Jézus azonban nem hagyja magára. A kiközösítettet felkarolja, mint ahogy a vakot felkarolta. És újrarajzolja a közösség határait. A kirekesztőket kirekeszti, - valójában önmagukat zárták ki könyörtelen és szeretet-nélküli teológiájukkal. Majd a kirekesztettekből új közösséget alkot. A látó vak lesz ennek az új közösségnek az első tagja.
Jelképes a gyógyító víz neve: Küldött. A gyógyulásnak ára van. Tanúskodni kell a gyógyító mellett. Az uralkodó kultúrával szemben. Ma is, mindig. Talán ezért maradnak oly sokan vakok. A meggyógyított vak tanúskodott Jézus mellett. És mi?
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vakság nem korlátozódik csupán szemünk világára. Sokkal súlyosabb, nehezebben gyógyítható a lelki vakság, amelyet egyszerűen istentagadásnak nevezünk. Ezek a testvéreink arra hivatkoznak, hogy Istent soha senki sem látta. Ebben természetesen igazuk van, ez a Szentírás tanítása is. Az Úr Jézus azonban azért öltötte magára emberségünket, hogy érzéki megismerésünk számára is lehetővé tegye Isten megtapasztalását. Kije-lentette: „Aki engem lát, látja az Atyát!” Igaz, hogy megváltó műve befejezése után visszatért a menny-be, ám megbízta apostolait, apostoli Egyházát, minden igaz követőjét, hogy szavukkal és életükkel mutassák meg Istent a mi vaksi világunknak.
Nekünk is szólnak az első követőinek mondott szavai: „Ti vagy-tok a világ világossága!” Ezzel arra buzdít bennünket, hogy mint a világ világossága, nyissuk meg mi is, minél több vak honfitársunk szemét az Isten látására. Hogy lássanak és helyesen cselekedjenek a sorsdöntő pillanatokban.
Eme küldetésünk teljesítésében nem vagyunk egyedül. A krisztusi ígéret nekünk is szól „Én veletek vagyok a világ végezetéig. ”Ha pedig Ő velünk van, akkor nincs mitől és miért félnünk. Most bennünket bátorít e szavaival: „Bízzatok! Én legyőztem a világot!”
Bízzunk hát testvéreim!
Amen
2020. március 16., hétfő
Jézus elutasítása
Jézus elutasítása
A názáreti zsinagógában történtek, amiről a mai evangélium beszámol, elénk tárja azt a valóságot, hogy sokszor bizony egyáltalán nem ismerjük vagy félreismerjük azt a személyt, aki a közelünkben él, illetve előítéleteink megakadályoznak minket az ő megismerésében. A názáretiek éppen így jártak Jézussal. Látták őt gyermekként és fiatalként, éveken át találkozhattak vele városukban, ismerték családtagjait, de amikor felnőtt korában tanítóként áll eléjük, akkor elutasítják őt, mert nem ismerik fel valódi nagyságát.
A názáretiek haragjához, gyilkos indulatához Jézus személyének félreismerése mellett az általa mondott tanítás tartalma is hozzájárult. A mi Urunk olyan eseteket idéz fel az ószövetségi időkből, amelyekben Isten pogányok számára mutatta meg az ő jóságát.
A száreptai özvegyasszony esetéről a királyok első könyvében olvashatunk. Az asszony fia olyan súlyos beteg volt, hogy már nem is lélegzett. Illés próféta imádkozott, s imájának eredményéről ezt olvassuk: „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek visszatért a gyermekbe és föléledt” (1Kir 17,22).
Námán pedig a szír király hadvezére volt, aki leprás betegségben szenvedett. Elizeus próféta szavára hétszer megfürdött a Jordán folyó vizében, aminek hatására elmúlt a leprája, „olyan lett a teste, mint egy kisgyermek teste, megtisztult” (2Kir 5,14).
Mivel a zsidóság úgy gondolta, hogy Isten jósága csak a választott nép tagjai számára mutatkozik meg, ezért hallatlan gondolat volt számukra az, amiről Jézus beszélt, hogy a pogányokkal is jót tesz. Isten senkit, egyetlen embert sem zár ki jóságából.
HIS
A názáreti zsinagógában történtek, amiről a mai evangélium beszámol, elénk tárja azt a valóságot, hogy sokszor bizony egyáltalán nem ismerjük vagy félreismerjük azt a személyt, aki a közelünkben él, illetve előítéleteink megakadályoznak minket az ő megismerésében. A názáretiek éppen így jártak Jézussal. Látták őt gyermekként és fiatalként, éveken át találkozhattak vele városukban, ismerték családtagjait, de amikor felnőtt korában tanítóként áll eléjük, akkor elutasítják őt, mert nem ismerik fel valódi nagyságát.
A názáretiek haragjához, gyilkos indulatához Jézus személyének félreismerése mellett az általa mondott tanítás tartalma is hozzájárult. A mi Urunk olyan eseteket idéz fel az ószövetségi időkből, amelyekben Isten pogányok számára mutatta meg az ő jóságát.
A száreptai özvegyasszony esetéről a királyok első könyvében olvashatunk. Az asszony fia olyan súlyos beteg volt, hogy már nem is lélegzett. Illés próféta imádkozott, s imájának eredményéről ezt olvassuk: „Az Úr meghallgatta Illés szavát, a lélek visszatért a gyermekbe és föléledt” (1Kir 17,22).
Námán pedig a szír király hadvezére volt, aki leprás betegségben szenvedett. Elizeus próféta szavára hétszer megfürdött a Jordán folyó vizében, aminek hatására elmúlt a leprája, „olyan lett a teste, mint egy kisgyermek teste, megtisztult” (2Kir 5,14).
Mivel a zsidóság úgy gondolta, hogy Isten jósága csak a választott nép tagjai számára mutatkozik meg, ezért hallatlan gondolat volt számukra az, amiről Jézus beszélt, hogy a pogányokkal is jót tesz. Isten senkit, egyetlen embert sem zár ki jóságából.
HIS
2020. március 14., szombat
Nagyböjt 3. vasárnapja 2020
Nagyböjt 3. vasárnapja. A 2020
Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus és a Szamáriai asszony párbeszédét fogjuk hallani. A ma emberét is gyötri a testinél sokkal erősebb szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, Jézus Krisztust, aki enyhíthetné a szomját. Mi is a ma emberei vagyunk, Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is hozzá, az élővízforráshoz. Meghalljuk hívását?
Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor a Szamariai-hegyvidéken keresztülhaladó legrövidebb utat választotta, amelyen feljuthatott Galileába.
Egyébként kevés olyan hely van a Szentföldön, amely annyira elevenen őrzi Isten Fiának emlékezetét, mint Jákob kútja.
A mai evangéliumi szakasz érdekes megállapításokhoz juttat, a szinoptikus evangéliumok és a János evangéliuma összehasonlításakor.
A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek alaptörvényeit adja meg a hegyi beszédben.
János evangéliumában, mint a mai evangéliumi szakaszban is ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során. A hosszú, monológszerű beszédeket olykor idegenkedve hallgatjuk. Annak ellenére, hogy a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Ennek az önmagát kinyilatkoztató tanításnak egyik, művészi módon megalkotott példája, Jézus beszélgetése a Szamáriai asszonnyal.
A szamariai asszony története ugyanis, pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
De ne a formai tökéletességet nézzük, hanem az ebben található kinyilatkoztatott igazságokat!
A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan ért oda Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.
Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy idegen asszonnyal? Tudjuk, hogy az akkori patriarchális világban a férfiak nem folytattak párbeszédet idegen asszonyokkal. Jézus tettének merészségét még növelte az is, hogy az asszony szamariai volt. - Ő beszélgető partnerének tekinti az asszonyt és nem volt hajlandó együtt gyűlölködni honfitársaival. Így és ezért indul meg a párbeszéd.
Ennek során Jézus beszélni kezd arról az élő vízről, amivel ő akarja megajándékozni az embereket. Kinyilvánítja messiási mivoltát, és ezt azzal bizonyítja, hogy föltárja az asszony múltbéli életét. Mindez meggyőzi a szamaritánus asszonyt Jézus szavainak hitelességéről.
A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Miután Jézus válaszaiból megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-he-gyen épült szamaritánus templomban.
A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire, Jézus egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő. - Hogy élővizet tud adni; - ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; - Istent lélekben és igazságban kell imádni; - ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. - Kérdve kifejtő módszerrel Jézus elvezette őt az igazság megismerésére.
Ezek után az asszony elfut, és hívja Jézushoz a falubeliéit. Azok ki is jönnek, s meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban. Az asszonynak pedig, némi éllel azt mondták: "Most már nem a te beszéded miatt hisszük, hogy Ő a világ Üdvözítője."
A Szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus az Istennek a legnagyobb ajándéka, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.
Ez a mi feladatunk is! Megismerni egyre tökéletesebben Jézus Krisztust, s egyre hitelesebben élni az Ő tanítása szerint. És ami még ennél is fontosabb, hogy ebben a keresztény és nemzetellenes globalista világban megismertessük, és elvezessük nem hívő testvéreinket, az embereknek, s nemzetünknek életet adó élővizek forrásához, Jézus Krisztushoz. Amen
Bevezetés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus és a Szamáriai asszony párbeszédét fogjuk hallani. A ma emberét is gyötri a testinél sokkal erősebb szomjúság. Szeretné csillapítani a szomját, de milyen sokszor nem találja az élő vizet, Jézus Krisztust, aki enyhíthetné a szomját. Mi is a ma emberei vagyunk, Jézus ma arra hív minket, hogy csillapítsuk szomjunkat az élő vízzel, és vezessünk el másokat is hozzá, az élővízforráshoz. Meghalljuk hívását?
Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Amikor Jézusnak tudomására hozták, hogy a templomőrség figyelni kezdte tanítását és tevékenységét, elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. Visszatérésekor a Szamariai-hegyvidéken keresztülhaladó legrövidebb utat választotta, amelyen feljuthatott Galileába.
Egyébként kevés olyan hely van a Szentföldön, amely annyira elevenen őrzi Isten Fiának emlékezetét, mint Jákob kútja.
A mai evangéliumi szakasz érdekes megállapításokhoz juttat, a szinoptikus evangéliumok és a János evangéliuma összehasonlításakor.
A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus tanításának középpontjában Isten országának Örömhíre áll. Erről beszél Jézus a legtöbb példabeszédben, ennek alaptörvényeit adja meg a hegyi beszédben.
János evangéliumában, mint a mai evangéliumi szakaszban is ezzel szemben Jézus elsősorban önmagáról beszél, saját kilétét és szerepét világítja meg beszélgetései során. A hosszú, monológszerű beszédeket olykor idegenkedve hallgatjuk. Annak ellenére, hogy a negyedik evangéliumban Jézus önmagát, saját istenségét és hatalmát nyilatkoztatja ki a világnak. Ennek az önmagát kinyilatkoztató tanításnak egyik, művészi módon megalkotott példája, Jézus beszélgetése a Szamáriai asszonnyal.
A szamariai asszony története ugyanis, pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
De ne a formai tökéletességet nézzük, hanem az ebben található kinyilatkoztatott igazságokat!
A jelenet nagyon is egyszerű, hétköznapi mozzanattal indul: Jézus fáradtan, szomjasan ért oda Jákob kútjához, és inni kért az ott vizet merítő asszonytól, aki a közeli faluból jött vízért. Jézus és az asszony ezt követően beszélgetni kezdenek, mégpedig egyáltalán nem hétköznapi dolgokról.
Meg kell mondanunk: az asszony sem mindennapi asszony. Egy tanult, bölcs írástudó sem tehetne fel okosabb kérdéseket ilyen kertelés nélküli, egyszerű szavakkal. Szinte az az ember érzése, hogy céltudatosan ki akarja fürkészni Jézus legmélyebb titkait. És ez sikerül is neki, hiszen Jézusnak egyáltalán nincs ellenére, hogy feltárja kilétét.
Az első kérdés arra vonatkozik, hogy Jézus zsidó férfi létére hogyan beszélgethet egy idegen asszonnyal? Tudjuk, hogy az akkori patriarchális világban a férfiak nem folytattak párbeszédet idegen asszonyokkal. Jézus tettének merészségét még növelte az is, hogy az asszony szamariai volt. - Ő beszélgető partnerének tekinti az asszonyt és nem volt hajlandó együtt gyűlölködni honfitársaival. Így és ezért indul meg a párbeszéd.
Ennek során Jézus beszélni kezd arról az élő vízről, amivel ő akarja megajándékozni az embereket. Kinyilvánítja messiási mivoltát, és ezt azzal bizonyítja, hogy föltárja az asszony múltbéli életét. Mindez meggyőzi a szamaritánus asszonyt Jézus szavainak hitelességéről.
A második kérdés már Jézus nagyságára vonatkozik: "Csak nem vagy nagyobb Jákobnál?" Miután Jézus válaszaiból megtudja, hogy prófétával áll szemben, fölveti a zsidó-szamaritánus vita legfőbb problémáját, hogy hol kell imádni Istent, Jeruzsálemben, vagy a Garizim-he-gyen épült szamaritánus templomban.
A nagyon is okosan kérdező asszony kérdéseire, Jézus egyre mélyebben tárja fel saját titkait, azt, hogy kicsoda ő. - Hogy élővizet tud adni; - ez az élővíz örök életet adó forrás az ember számára; - Istent lélekben és igazságban kell imádni; - ő maga pedig valóban a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. - Kérdve kifejtő módszerrel Jézus elvezette őt az igazság megismerésére.
Ezek után az asszony elfut, és hívja Jézushoz a falubeliéit. Azok ki is jönnek, s meghallgatják Jézus tanítását, és mindannyian hinni kezdenek Jézusban. Az asszonynak pedig, némi éllel azt mondták: "Most már nem a te beszéded miatt hisszük, hogy Ő a világ Üdvözítője."
A Szamáriai asszony azt tette, amit János evangéliuma szerint minden embernek tennie kell. Kérdezgette, megismerte Jézust, s amikor meggyőződött arról, hogy Jézus az Istennek a legnagyobb ajándéka, futott, hogy másoknak is elvigye ezt az örömhírt, és másokat is Jézushoz vezessen.
Ez a mi feladatunk is! Megismerni egyre tökéletesebben Jézus Krisztust, s egyre hitelesebben élni az Ő tanítása szerint. És ami még ennél is fontosabb, hogy ebben a keresztény és nemzetellenes globalista világban megismertessük, és elvezessük nem hívő testvéreinket, az embereknek, s nemzetünknek életet adó élővizek forrásához, Jézus Krisztushoz. Amen
2020. március 13., péntek
A gyilkos szőlőműves
A gyilkos szőlőmunkások
Jézus egy példázatot mondott, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.
Amikor Jézus eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”
Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott,
Majd a 118.Zsoltárból idézett. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.
Jézus egy példázatot mondott, amellyel a nép bűnét tette nyilvánvalóvá. A példázat egy emberről szólt, aki szőlőt telepített és nagy gonddal, sok áldozattal felszerelte, majd több bérlőnek bérbe adta. Amikor eljött a bér megfizetésének ideje, küldött egy megbízottat, hogy szedje be a bért a bérlőktől. De azok ahelyett, hogy fizettek volna, megverték a küldött szolgát és üres kézzel visszaküldték. Ugyanazt tették a másikkal is, akit a tulajdonos elküldött hozzájuk. Végül a fiát küldte el, abban a reményben, hogy vele majd kíméletesen bánnak és megadják, amivel tartoznak. A bérlők azonban megölték a fiát, mert az remélték, hogy akkor a tulajdonos lemond a szőlőről, ők pedig szépen elosztják egymás között.
Amikor Jézus eddig ért a példázat elmondásával, váratlanul abbahagyta és a többit a hallgatóival mondatta ki. Feltette nekik a kérdést: “Mit gondoltok, mit csinál ezekkel a munkásokkal a szőlő ura, ha eljön?” Határtalan felháborodással válaszolt a sokaság: “Mint gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig kiadja más bérlőknek, akik megadják idejében a neki járó gyümölcsöt.”
Ezt az ítéletet ők maguk mondták ki Izrael népe felett, de nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki rájött volna erre. A farizeusok azonban azonnal rájöttek, hogy Jézus a szőlőn Isten országát értette, a bérlőkön a népet, amelyik megölte a hozzájuk küldött prófétákat és már készültek arra, hogy megöljék Isten fiát is. A farizeusok megértették, hogy Jézus a saját közeledő halálára célzott,
Majd a 118.Zsoltárból idézett. Egy kőről van szó benne, amelyet az építők megvetettek. Ez Jézusról szóló prófécia: Jézust Izrael vezetői, az építők megvetik, félreteszik, nem kell nekik, pedig az ATYA Jézust teszi meg szegletkővé. Ő lesz az anyaszentegyház lelki templomának a szegletköve, aki egybetartja a lelki templom falait és egész épületét.
2020. március 12., csütörtök
A dús gazdag
Dúsgazdag és a szegény Lázár
Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.
Ámen.
Első olvasatra ez a történet (is) valami igazságtalanságnak tűnik: a gazdag nem követett el semmi rosszat, Lázárnak a jó cselekedeteiről se számol be az evangélium. Miért üdvözül Lázár mégis? És miért kerül a kárhozatba a gazdag?
Úgy tűnik, hogy Istennek valami más logikája van, mint amit megszoktunk a világban. Nagyon határozottan a szegények mellett áll. Ez nagy vigasz a szűkölködőknek, de nézzük egy kicsit a gazdagot!
Miért kerül pokolra a gazdag? Nem követett el semmi. Sőt – nagyon szimpatikusan – még halála után is próbál a családjáról gondoskodni. Ha jobban megvizsgáljuk, akkor azonban észrevesszük, hogy a gazdag részvétlen volt. Nem veszi észre, hogy valaki a kapujában szűkölködik. Ahogy az evangélium mondja, még az ételmaradékból se ad neki. A gazdag tehát ismerte Lázárt, és nem mondhatja az ítéletkor, hogy „Uram-Istenem, mikor láttunk téged nélkülözni…?”
A dúsgazdag és a szegény Lázár története arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég nem tenni semmi rosszat, hanem kifejezetten keresni kell és tenni a jót.
Jézus – jó marketingesként – úgy formálja meg a szereplőket, hogy még jobban aláhúzza mondanivalóját: Lázárnak neve van: személy, akit szeretni és segíteni kell. A gazdagnak nincs neve, elveszítette arcát, személyiségét. Hozzáragadt a vagyonához, és nem figyel másra.
A krisztusi szemlélet arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk egymás iránt is. És nem csak a rokonaink, barátaink és üzletfeleink. Ne a barátaidat és rokonaidat hívd a buliba, hanem a koldusokat, akik nem tudják viszonozni. Sőt, ne csupán annak adjunk, aki kér: nekünk kell megkeresnünk a rászorulókat, hogy segítsünk rajtuk! Napjainkban ez a gondolatmenet különösen aktuális, amikor a nyomor és szenvedés, háború és vallásüldözés elől menekülő emberek problémáit kell megoldani helyben, szülőföldjükön, és nem importálni a problémákat.
Ámen.
2020. március 7., szombat
Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020
Nagyböjt 2. vasárnapja. 2020
Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt. Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a ki-választott apostolai előtt. A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is. De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!
Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!
Evangélium után.
Mióta az Úr Jézus megkezdte nyilvános működését, újra meg újra fölágaskodott hallgatóiban a kérdés: vajon ki ez az ember? A kérdést az Úr Jézus is fontosnak tartotta és föltette apostolainak. Ők Péterrel válaszolták: Te vagy a Krisztus. az élő Isten fia.
Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus embersége mögött ott rejtőzött istensége is. Mivel ezt az apostolok elhitték, nem okozott különös meglepetést Jézus színeváltozása.
Rövid ideig tartó ragyogásánál sokkal csodálatosabb az a tény, hogy istenségének fényét szinte egész földi életében elrejtette. Csak most engedi fölragyogni, midőn közeledik a szenvedés, a sötétség órája. Jézus, aki azért jött a földre, hogy a világ világossága legyen, akit a sötétség nem akart befogadni, most néhány percre fölvillantja istenségének fényét.
Az isteni fényesség sugárza-tában megjelenik két másik szereplő is: Mózes és Illés, az ószövetség két legjelentősebb egyénisége
Szent Lukács még azt is megírja, hogy Jézus haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetnie. Arról a halálról, amely örök időkre hirdeti Isten e világ, az ember iránti határtalan szeretetét. - A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálunk itt három sátrat ... Hogyne csinálna, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni élet fényességéből!
Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni és nem menni tova a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést.
Péter és az apostolok abban a hitben ringatták magukat, hogy Jézus közelében megszűnnek az emberi szenvedések. Megpróbáltatások nélkül nyerhetik el égi és földi boldogságukat. De a hegyről lefelé jövet csalódniuk kellett. Jézus kioktatta őket és általuk a benne hívőket: csak szenvedések és a halál után lehet részünk az örök dicsőségben.
Péter ezt korábban nem volt képes elfogadni, amikor Jézus közölte az apostolokkal, hogy szenvedni fog és keresztre fogják feszíteni. Valósággal meg akarta vesztegetni Jézust, hogy mondjon le a szenvedések királyi útjáról.
Félrehívta és beszélni akart vele: hátha mégis csak van üdvösség szenvedések nélkül.
Péter szabadkozása emberileg érthető. Miért ne küszöbölhetné ki Isten az emberek életéből a sok-sok keresztet? Talán nincs elég hatalma hozzá?
Jézus mégis a kereszténység árulásának tekinti, ha valaki nem vállalja vele a keresztet. Talán ekkor hangzik el ajkáról Péter felé a legkeményebb dorgáló szó: "Távozz tőlem, sátán!
Péter és társai a színeváltozás után is csak nehezen tudták megérteni, hogy a szenvedés és a kereszthalál kell, hogy megelőzze Jézus megdicsőülését.
Jézushoz hasonlóan, Jézussal együtt keresztet hordozó sokféleképpen szenvedő testvéreim! A Táborhegyi színeváltozás fellebbentette egy kicsit a fátylat a szenvedés miértjéről is, és megmutatta, ha keveseknek is, de a keveseken keresztül minden Krisztust követőnek, a kereszthordozást követő megdicsőülést, az örök Húsvétot.
Az embereknek sokan ígértek már és ígérnek ma is, könnyű álmokat, szenvedések és megpróbáltatások nélküli földi jólétet, paradicsomi életet. Sokan hallgattak is és hallgatnak még ma is rájuk. De az ígért paradicsomi élet helyett még nagyobb szenvedést és nyomort hagytak. És hoznák újból a rájuk hallgatókra, de még az utánuk következő generációkra. Es mégis, mindent feledve, s látva az újabb szomorú tényeket, sokan hallgatnak még ma is rájuk. Pedig nem a szavakat és ígéreteket kell nézni sohasem, hanem a tetteket. - "gyümölcseikről ismeritek meg őket", szól a jézusi figyelmeztetés mindannyiunknak.
Nekünk hívőknek különösen is szólnak a mai evangéliumban, a Mennyei Atyának Jézusról mondott szavai: Ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok!" - Ha őt hallgatjuk, a megpróbáltatások, szenvedések és kereszthordozások között is biztosan haladunk a cél, a Táborhegyi színeváltozás jelezte örök megdicsőülés felé.
Amen
Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt. Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a ki-választott apostolai előtt. A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is. De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelki-ismeretünket!
Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!
Evangélium után.
Mióta az Úr Jézus megkezdte nyilvános működését, újra meg újra fölágaskodott hallgatóiban a kérdés: vajon ki ez az ember? A kérdést az Úr Jézus is fontosnak tartotta és föltette apostolainak. Ők Péterrel válaszolták: Te vagy a Krisztus. az élő Isten fia.
Mindebből nyilvánvaló, hogy Jézus embersége mögött ott rejtőzött istensége is. Mivel ezt az apostolok elhitték, nem okozott különös meglepetést Jézus színeváltozása.
Rövid ideig tartó ragyogásánál sokkal csodálatosabb az a tény, hogy istenségének fényét szinte egész földi életében elrejtette. Csak most engedi fölragyogni, midőn közeledik a szenvedés, a sötétség órája. Jézus, aki azért jött a földre, hogy a világ világossága legyen, akit a sötétség nem akart befogadni, most néhány percre fölvillantja istenségének fényét.
Az isteni fényesség sugárza-tában megjelenik két másik szereplő is: Mózes és Illés, az ószövetség két legjelentősebb egyénisége
Szent Lukács még azt is megírja, hogy Jézus haláláról beszélgettek, amelynek Jeruzsálemben kellett bekövetnie. Arról a halálról, amely örök időkre hirdeti Isten e világ, az ember iránti határtalan szeretetét. - A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálunk itt három sátrat ... Hogyne csinálna, hogyne maradna itt szívesen, ahol ízelítőt kapott az isteni élet fényességéből!
Hiszen az ember istenlátásra született. Itt kellene tehát lesátorozni és nem menni tova a Golgotára. Ezért nem értik, nem akarják tudomásul venni a Jézus szenvedéséről szóló beszélgetést.
Péter és az apostolok abban a hitben ringatták magukat, hogy Jézus közelében megszűnnek az emberi szenvedések. Megpróbáltatások nélkül nyerhetik el égi és földi boldogságukat. De a hegyről lefelé jövet csalódniuk kellett. Jézus kioktatta őket és általuk a benne hívőket: csak szenvedések és a halál után lehet részünk az örök dicsőségben.
Péter ezt korábban nem volt képes elfogadni, amikor Jézus közölte az apostolokkal, hogy szenvedni fog és keresztre fogják feszíteni. Valósággal meg akarta vesztegetni Jézust, hogy mondjon le a szenvedések királyi útjáról.
Félrehívta és beszélni akart vele: hátha mégis csak van üdvösség szenvedések nélkül.
Péter szabadkozása emberileg érthető. Miért ne küszöbölhetné ki Isten az emberek életéből a sok-sok keresztet? Talán nincs elég hatalma hozzá?
Jézus mégis a kereszténység árulásának tekinti, ha valaki nem vállalja vele a keresztet. Talán ekkor hangzik el ajkáról Péter felé a legkeményebb dorgáló szó: "Távozz tőlem, sátán!
Péter és társai a színeváltozás után is csak nehezen tudták megérteni, hogy a szenvedés és a kereszthalál kell, hogy megelőzze Jézus megdicsőülését.
Jézushoz hasonlóan, Jézussal együtt keresztet hordozó sokféleképpen szenvedő testvéreim! A Táborhegyi színeváltozás fellebbentette egy kicsit a fátylat a szenvedés miértjéről is, és megmutatta, ha keveseknek is, de a keveseken keresztül minden Krisztust követőnek, a kereszthordozást követő megdicsőülést, az örök Húsvétot.
Az embereknek sokan ígértek már és ígérnek ma is, könnyű álmokat, szenvedések és megpróbáltatások nélküli földi jólétet, paradicsomi életet. Sokan hallgattak is és hallgatnak még ma is rájuk. De az ígért paradicsomi élet helyett még nagyobb szenvedést és nyomort hagytak. És hoznák újból a rájuk hallgatókra, de még az utánuk következő generációkra. Es mégis, mindent feledve, s látva az újabb szomorú tényeket, sokan hallgatnak még ma is rájuk. Pedig nem a szavakat és ígéreteket kell nézni sohasem, hanem a tetteket. - "gyümölcseikről ismeritek meg őket", szól a jézusi figyelmeztetés mindannyiunknak.
Nekünk hívőknek különösen is szólnak a mai evangéliumban, a Mennyei Atyának Jézusról mondott szavai: Ez az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok!" - Ha őt hallgatjuk, a megpróbáltatások, szenvedések és kereszthordozások között is biztosan haladunk a cél, a Táborhegyi színeváltozás jelezte örök megdicsőülés felé.
Amen
2020. március 4., szerda
Boldog Meszlényi Zoltán
A hét szentje Boldog Meszlényi Zoltán
2019-03-03 Szerző: Új Ember
Már húszévesen a filozófia doktora lett. Az I. világháború miatt az egyetemet Innsbruckba költöztették; Meszlényi Zoltánt itt szentelte pappá 1915-ben Franz Egger püspök. Egy évvel később a teológiai doktorátust is megszerezte.
Papi szolgálatát Komáromban kezdte meg. Hat hónapi káplánkodás után Esztergomba helyezték, mert ott volt szükség nyelvtudására és kánonjogi képzettségére. Csernoch János bíboros őt bízta meg az egyházmegyék átszervezésével. A következő esztergomi érsek, Serédi Jusztinián prímási irodaigazgatóvá nevezte ki. Negyvenhat évesen, 1937-ben szentelték püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Bizalommal és hűséggel.
1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiatanára lett. A II. világháború alatt a Szociális Missziótársulatban a XIII. Leó pápa által ajánlott jótékonyságra biztatta híveit. Mindszenty József, miután esztergomi érsek lett, a katolikus egyetem szervezését bízta rá. Ez végül nem valósult meg, mert a bíborost 1948. december 26-án elhurcolták az államvédelem emberei. Az iskolákat államosították, a szerzetesrendeket föloszlatták, az egyházi vagyont elkobozták. A bebörtönzött érseket előbb Drahos János kanonok helyettesítette, majd az ő halála után, 1950 nyarán Meszlényi Zoltán segédpüspököt választották káptalani helynöknek. Rákosi Mátyás és Kádár János (utóbbi ekkor belügyminiszter volt) hatalmi szóval Beresztóczy Miklóst jelölte az esztergomi érsek helyébe. Mivel a szóbeli meggyőzés nem hatott, Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én éjjel elhurcolták, iratait elkobozták, lakását kifosztották. Előbb a recski büntetőtáborba, majd a kistarcsai börtönbe vitték. (Beresztóczy személyét XII. Piusz pápa nem fogadta el, és Hamvas Endre csanádi megyéspüspököt nevezte ki Esztergomba érseki adminisztrátornak.)
Meszlényi Zoltán kistarcsai golgotája nyolc hónapig tartott. Fűtetlen magánzárkában, télen is nyitott ablaknál raboskodott. 248 napon át kínozták, éheztették, éles kavicsokon járatták mezítláb, megtörni mégsem tudták. Nem folyt ellene nyilvános per, ítélet nélkül tartották fogva. Halálát feltehetőleg az elszenvedett embertelen megpróbáltatások okozták, és az orvosi ellátás hiánya. Minden valószínűség szerint 1951. március 4-én szenvedett vértanúhalált. Az esetet titokban tartották, halálának dátumát 1953. január 11-ére hamisították. Tizenöt évig nyugodott jeltelen sírban az Új köztemető 249. parcellájában. 1966. június 22-én, a nyilvánosság kizárásával exhumálták. Másnap ugyancsak csendben temették el Esztergomban, a bazilikában.
Kategória
Bejegyzés navigáció
- A hét szentje Boldog Meszlényi Zoltán
- 2019-03-03 Szerző: Új Ember
- Már húszévesen a filozófia doktora lett. Az I. világháború miatt az egyetemet Innsbruckba költöztették; Meszlényi Zoltánt itt szentelte pappá 1915-ben Franz Egger püspök. Egy évvel később a teológiai doktorátust is megszerezte.
- Papi szolgálatát Komáromban kezdte meg. Hat hónapi káplánkodás után Esztergomba helyezték, mert ott volt szükség nyelvtudására és kánonjogi képzettségére. Csernoch János bíboros őt bízta meg az egyházmegyék átszervezésével. A következő esztergomi érsek, Serédi Jusztinián prímási irodaigazgatóvá nevezte ki. Negyvenhat évesen, 1937-ben szentelték püspökké. Jelmondatául ezt választotta: Bizalommal és hűséggel.
- 1939-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiatanára lett. A II. világháború alatt a Szociális Missziótársulatban a XIII. Leó pápa által ajánlott jótékonyságra biztatta híveit. Mindszenty József, miután esztergomi érsek lett, a katolikus egyetem szervezését bízta rá. Ez végül nem valósult meg, mert a bíborost 1948. december 26-án elhurcolták az államvédelem emberei. Az iskolákat államosították, a szerzetesrendeket föloszlatták, az egyházi vagyont elkobozták. A bebörtönzött érseket előbb Drahos János kanonok helyettesítette, majd az ő halála után, 1950 nyarán Meszlényi Zoltán segédpüspököt választották káptalani helynöknek. Rákosi Mátyás és Kádár János (utóbbi ekkor belügyminiszter volt) hatalmi szóval Beresztóczy Miklóst jelölte az esztergomi érsek helyébe. Mivel a szóbeli meggyőzés nem hatott, Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én éjjel elhurcolták, iratait elkobozták, lakását kifosztották. Előbb a recski büntetőtáborba, majd a kistarcsai börtönbe vitték. (Beresztóczy személyét XII. Piusz pápa nem fogadta el, és Hamvas Endre csanádi megyéspüspököt nevezte ki Esztergomba érseki adminisztrátornak.)
- Meszlényi Zoltán kistarcsai golgotája nyolc hónapig tartott. Fűtetlen magánzárkában, télen is nyitott ablaknál raboskodott. 248 napon át kínozták, éheztették, éles kavicsokon járatták mezítláb, megtörni mégsem tudták. Nem folyt ellene nyilvános per, ítélet nélkül tartották fogva. Halálát feltehetőleg az elszenvedett embertelen megpróbáltatások okozták, és az orvosi ellátás hiánya. Minden valószínűség szerint 1951. március 4-én szenvedett vértanúhalált. Az esetet titokban tartották, halálának dátumát 1953. január 11-ére hamisították. Tizenöt évig nyugodott jeltelen sírban az Új köztemető 249. parcellájában. 1966. június 22-én, a nyilvánosság kizárásával exhumálták. Másnap ugyancsak csendben temették el Esztergomban, a bazilikában.
- Kategória
- Bejegyzés navigáció
2020. március 3., kedd
Imádkozás
Imádkozás
Jézus földi életének talán legfontosabb
része volt az imádkozás, a mennyei Atyával való beszélgetés, kapcsolat. Az
olyan lényeges események előtt, mint például az apostolok kiválasztása,
félrevonul és imádkozik. Tanítványai nap mint nap látják, hogy Mesterük
imádkozik, ezért egészen természetes az a kérésük, hogy tanítsa őket imádkozni,
ahogyan ezt a mai evangélium bemutatja. Kérésükre Jézus elmondja a Mi Atyánk
kezdetű imát, amelyet keresztény emberként egyedül vagy szertartásaink során a
közösség tagjaként mondunk el azóta is. Az Úr imája az Egyház és a hívő emberek
imája lett.
Az előzményekben egyébként Jézus arról
adott tanítást, hogy amikor valaki imádkozik, akkor ne legyen szószaporító, ne
legyen sokbeszédű. Az ima, amit ő tanít valóban röviden és tömörem foglalja
össze mindazt, amivel emberként Istenhez fordulunk, fordulhatunk. Lényeges,
hogy amikor imádkozunk, akkor ne lelketlenül mondjunk szavakat és mondatokat,
mert akkor üres fecsegéssé válik cselekedetünk, amit valójában nem is lehet
imának nevezni. Az sem ima, amikor valaki a maga érdemeit sorolja Istennek, aki
amúgy is jól ismer minket, őt biztosan nem tudjuk megtéveszteni öndicsérő
szavakkal.
Egy gyakorlati tanács: Imádkozásunkat
érdemes a Mi Atyánk imával kezdeni. De ezzel nem tudtuk le a napi imát! Itt nem
érdemes abbahagyni! Ezzel az imával belépünk az imádság légkörébe,
ráhangolódunk az Istennel való beszélgetésre. Folytassuk az így kezdett
beszélgetést saját szavainkkal!
HIS
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)