2017. február 28., kedd

8. hét. Kedd

Évközi idő, 8. hét Kedd
Az előzőekben Jézus a tökéletesség teljességét ajánlotta azoknak, akik apostolai közé akarnak szegődni. Péter erre megjegyzi, hogy ők elhagytak mindent Krisztusért. Máté az ezután következő kérdést is közli: „Mi lesz a jutalmunk?”
Senkitől nem vehetjük zokon, ha szeretné látni fáradozásának jutalmát. Jézus nem hagy kétséget a felől, hogy ő többet ad, mint amit érte tettünk.
A válasznak két része van. Aki áldozatot hoz érte, az már itt a földön megtapasztalja jutalmát, a túlvilágon pedig örök életet kap.

A sokszorozódást nem anyagi értelemben kell venni, hanem szellemi és természetfeletti értelemben. (Adoremusz 2006)

2017. február 25., szombat

Évközi 8. vasárnap 2017



Évközi 8. vasárnap. 2017
Bevezetés
A mai évközi 8. vasárnap evangéliuma Jézus Gondviselésről mondott szavait tartalmazza. Hogyan értelmezzük szavait? Hiszünk mi a Gondviselésben? Hiszünk mi abban, hogy Isten az Őt szeretőknek mindent a javukra fordít? A miénkre is, kik szeretjük Őt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk bocsásd meg, hogy túlságosan aggodalmaskodók, és kevésbé vagyunk bizakodók. Uram irgalmazz!
Urunk bocsásd meg, hogy emberekről történő gondviselésedben lanyha munkatársaid vagyunk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk bocsásd meg, hogy nem keressük elég buzgón az Isten országát és nem veszünk részt kellő energiával a világ evangelizálásában. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A most felolvasottevangéliumi szakasz nemcsak túlzó, de sajnos csak részben igaz.
Bármilyen szépen hangzik is, hogy a virág "nem fon, és nem sző", mégis a királyoknál is szebben öltözik, vagy, hogy a mezők madarai nem vetnek és aratnak, mégis jóllaknak Ez az idilli kép költői túlzásnak tűnik, a mindennapok tapasztalatával szemben. A mezők liliomai is a természet adta energiákból szővik díszes ruháikat. A virág gyorsan elhervad, az állatok lelegelik. Az ég madarai is reggeltől estig utánajárnak táplálékuknak. Hideg télen megfagynak. Sok esetben elkapják a ragadozó állatok.
Kérdem: Tévedne Jézus? Vagy ostobaságot beszél?
Az ellentmondást több irányból is tudjuk oldani. Az egyik lehetőség: Jézus - más szónokokhoz hasonlóan - gyakran él a túlzás eszközével. Számos példa idézhető, elég csak a "nem gyűlöli apját-anyját", "Belzebub fiai vagytok" eseteire gondolni.
A másik lehetőség: a mai evangéliumi szakasz kulcsmondata, hogy "ne nyugtalankodjék a ti szívetek!" (Mt 6,25), és a továbbiak csak ezt a gondolatot kerekítik hatásosabbá.
Sok igazság van ebben a jézusi mondásban.
A mai pszichológia tudományosan is kimutatta, hogy az aggódás nem hogy "nem hosszabbítja meg egyetlen arasszal se az életet", de épp ellenkezőleg: nagyon sok esetben megrövidíti azt. Az aggodalmaskodás, a túlzott aggódás lebénítja az embert, kontraproduktív módon visszafogja, rombolja a személyiséget - hosszú távon pedig pszichoszomatikus zavarokat okoz.
Az üzenet fontos, mégis túlzónak tűnik, hogy Jézus az aggodalmaskodás ellen ilyen erőteljesen lép fel.
Miért? Mert fontos, hogy tudatában legyünk az isteni gondviselés gondoskodó szeretetének. Jó tudni, hogy egy gondoskodó, atyaként szerető Isten vigyáz ránk. A Miatyánk ezzel a forradalmi mondattal kezdődik: „Mi Atyánk!”
Azonban Jézus imént hallott mondatai teljes mértékben száműzni látszanak az előrelátást, pedig ezt másutt ugyancsak szorgalmazza. Gondoljunk csak a házát homokra építő ember, a tartalék olaj nélkül lagziba induló balga lányok vagy a talentumát elásó szolga esetére!
Az evangélium elbeszélése szerint, az Úr Jézus mélyen belelát az emberek lelkébe. - Látja a szorongást, az értelmetlenül elfecsérelt életerőt, mely kifosztja, kimeríti a fiatalokat és az időseket, a férfiakat és a nőket egyaránt, és megfosztja őket az Úrban való örömtől, és a tőle eredő biztonságérzettől.
Látja a mindennapi élettel együtt járó terheket, nyomorúságot és szenvedést is. De látja, és szóvá teszi azt a fölösleges plusz terhet, amit az ember maga vesz fel magára. Ami nélkül könnyebb, boldogabb és szebb lenne az élete, és mégis makacsul hordozza szinte minden ember. A valós, vagy képzelt veszélyek, hiányok eshetőségének sejtése, meglopja az ember lelkének erejét. Szinte észre sem veszi az aggódó ember, az ő érdekében cselekvő gondviselő Istent, Aki biztonságérzetet és megnyugtató életkörülményeket jelentene számára.
Életünkben nincs helye az aggodalmaskodásnak, hanem csak a bizakodásnak. Mivel az Úristen gondviselő tevékenysége nem az ember aggodalmaskodása, hanem a jövőbe néző, jövőjében bizakodó és gondoskodó tevékenysége révén valósul meg, ezért részt kell vállalnunk Istennek teremtő, megváltó és gondviselő tevékenységében.
A Gondviselés nem azt jelenti, hogy az Úristen majd odateszi asztalunkra az élelmet. Táplálkozásunkról, ruházkodásunkról, az ég madarairól, a mezők liliomairól, az erdők lombtengeréről, a tiszta levegőről, a jó ivóvízről, testi és lelki egészségünkről elsősorban nekünk, embereknek kell gondoskodnunk. De ezekben a tevékenységünkben ott van velünk mindig a Gondviselés.
A „Nem szolgálhattok két Úrnak”, a "vagy a pénz vagy az Isten" gondolatához fűzve a gondviselésről szóló részt az idáig elemzett szakasz egyensúlyba kerül.
Nem arról van szó, hogy ne törődjünk a megélhetésünkkel, ne vessünk, és ne arassunk, ne szőjünk, és ne készítsünk ruhát! Sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy aki rögeszmésen "rácsavarodik" a pénzre, aki élete fő céljának az evilági értékeket tartja, az egyszerűen képtelen lesz igazán komolyan foglalkozni Istennel: az üdvösségre vivő dolgokkal, embertársai szolgálatával és az Istenre figyeléssel.
Általános tapasztalat, hogy aki hisz Istenben, azt Isten nem hagyja magára. Ha pedig Isten velünk, akkor ki ellenünk? Ha hosszúra nyúlt életemre, de ha népünk történetére is reflektálok, mindaz, jó és rossz, öröm és bánat, ami életemben, népünk életében történt, a javamra, s a javunkra vált. Nemzetünknek mostani szégyenteljes arculcsapása is. Az istenszeretőknek ugyanis Isten mindent a javukra fordít.
Legyünk hát istenszeretők, Isten országát keresők, a többiek mind megadatnak nekünk. És miként a múltban, úgy a jövőben is, a közeljövőben is a gondviselő Isten mindent a javunkra fordít.

Ámen

2017. február 24., péntek

Mátyás apostol

„Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok” – ezt a küldetést adja Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak.
Júdás helyét, a Szentlélek indítására Mátyás tölthette be. Idővel azonban a többi apostol helyét is be kellett tölteni, amely nem árulás, hanem a halálig menő vértanúság miatt üresedett meg. Az apostolok utódai a püspökök, akiket a Szentlélek az emberi közreműködést is felhasználva állít a hívő közösség élére, és vezet tanítói, kormányzói és megszentelő feladatuk ellátásában.

Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

2017. február 23., csütörtök

Szent Polikárp

Polikárp szmirnai püspök, Szent János apostol tanítványa, a keleti Egyház kiemelkedő egyénisége.
A húsvét megünneplésével kapcsolatos vita eldöntésére személyesen járt Rómában, Anicét pápánál (151 körül).
Fennmaradt a Filipiekhez írt levele. Életéről egykorú írók, Szent Iréneusz püspök és Tertullianus írtak.
Haláláról hiteles vértanú akták tanúskodnak. 86 éves korában, 155. február 23-án a pogányok bevádolták a prokonzulnál, mint "Ázsia tanítómesterét", és halálát követelték. Máglyahalálra ítélték, de mivel a tűz nem ártott neki, karddal átdöfték. Holttestét megégették, de csontjait összegyűjtötték, és "minthogy drágaköveknél többre becsülték, megfelelő helyen (a kisázsiai Musztafa hegyen) eltemették".
Ott gyülekeztek össze a keresztények "vértanú születésnapját" megünnepelni.

Isten segítségét kérjük a mai napon, hogy Polikárp közbenjárására erősítse meg hitünket, és áldj a meg a felkészülésünket a közelgő nagyböjtre.

2017. február 22., szerda

Péter székfoglalása

Péter székfoglalása
A IV. századtól kezdve ünneplik ezt az ünnepet, az Egyház egységének kifejezésére. Péterre, a kősziklára épül az Egyház, de Jézus Krisztus az, aki kősziklává tette Pétert, és aki kegyelmével erősíti ma is Egyházát.
Tudjuk az egyház egyszerre szent és bűnös.
Ha az egyházban tapasztalható emberi gyöngeségeket látjuk joggal felmerül bennünk a kérdés, hogy ennyi tökéletlenség után mi tartja még fen az egyházat.
A másik oldalról, az egyházban megnyilvánuló szentségről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Jézus Pétert, az egyszerre bűnös és szent embert nyilvánítja kősziklának. Rá akar ébreszteni arra, hogy a szikla nem az embertől nyeri a szilárdságát.

Sem a természetben, sem átvitt értelemben. Péter ereje nem a világosan megfogalmazott hitvallásában rejlik, hanem abban, hogy az Úr teszi erőssé. Ha az egyház csupán emberi intézménye lenne, már régen nem létezne. Fennmaradását és megóvását az „pokol kapuinak az erőitől” az Úr műveli.

2017. február 21., kedd

Aki első akar lenni

Évközi idő, 7. hét Kedd
Isten félelmének igazi próbája a szenvedés. Ha valaki áldozatkész lélekkel elviseli a szenvedést arról elmondható, hogy hithű keresztény.
A megpróbáltatásokban imádsággal kell szívünket megerősíteni, és nem szabad elveszíteni a reményt, ha Isten segítsége késlekedni látszik. Aki hűségesen kitart, bőséges jutalomban részesül.
A hatalomvágy igen erős az emberben: első akar lenni mások rovására is. Jézus viszont arra tanítja övéit, hogy az igazi nagyság a szolgáló szeretetben van. Az ő példájából láthatják: azért dicsőíti meg őt Isten, mert kész arra, hogy mindenben hűségesen teljesítse az Atya akaratát.

Ámen

2017. február 18., szombat

Évközi 7. vasárnap 2017

7. évközi vasárnap. 2017

Bevezetés
Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr Jézus szándékosan ki is élezi a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is. Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs?

Kirie litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy sokszor elfordultunk a rászorulóktól. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és üldöznek. Uram irgalmazz!

Evangélium után
"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet: Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jók azokkal, akik gyűlölnek és gyaláznak benneteket és imádkozzatok üldözőitekért!”
E szavak hallatán azt mondjuk, hogy ez lehetetlen: Ilyenre képtelenek vagyunk! Aki gyűlöl engem, aki életemre, s a keresztények és Európa életére tör, azt én szeressem, azzal én tegyek jót? Azért én imádkozzam?
Hát a keresztény ember egy pipogya tedd ide, tedd oda tehetetlen bábu, akit ide-oda lehet lökni, taszítani, akinek a lábára vagy a nyakára szabad tiporni, de neki még jajgatni, vagy felszisszenteni sem szabad?!
Ez teljesen lehetetlen!
Ha valaki ismerte és gyakorolta is a krisztusi szeretet parancsát, akkor a szeretet himnuszának megfogalmazója, Szent Pál igencsak ismerte és gyakorolta. De, amikor a zsidók Jeruzsálemben lefogták és a római helytartóhoz hurcolták, nem hagyta annyiban a dolgot, hanem, mint római állampolgár a császárhoz fellebbezett, és helytartó teljesítette is kérését. Nem hagyta annyiban.
Minden törvénysértés ellen van és kell is hogy legyen jogorvoslás. Még a folytonos diszkriminációt szenvedő keresztények számára is. Biztosított kell, hogy legyen, a szabadelvű, nemzetietlenedő és kereszténeket üldöző világban is! És kell is, hogy éljenek is vele, a keresztények is, és megvédjék magukat.
Ismerjük az Európát és a kereszténységet végveszedelemmel fe-nyegető keleti veszedelmet.
És jönnek a nem keresztény erők, és kioktatják a keresztényeket, hogy tartsák be az Evangéliumot, és fogadják be a menekülteknek mondott Európát elfoglaló tömegeket.
És jönnek a filantrópkeresztények, akik azt mondják, hogy nem úgy kell tenni, ahogyan tesszük, hanem úgy ahogy Jézus tenné. És mondják is a saját elképzeléseiket, mint Jézusét. Pedig sem ők, sem mi nem tudjuk, hogy Jézus, hogyan tenné. Csak azt tudjuk, hogy adott estekben hogyan tette. Nekünk azokból kell kiolvasni, amit nekünk most és itt tennünk kell.
Böjte Csaba atya szavai sem Jézus szavai, de megfontolásra méltóak. De idézem szavait:
„Elítélem azt, aki feltétel nélkül mindenkit beenged. Én több mint ötezer gyereket fogadtam be, de csak azt, aki kérte, aki tényleg segítségre szorult és azt, aki kész volt velem együttműködni.”
„A házamon van egy ajtó, azon be lehet kopogni, ha beengedem, be lehet jönni, de a vendégnek méltónak kell lenni a befogadásra.”
„Jézus Krisztus irányt mutatott, eljött a földre és meghívta országába az egész emberiséget, vagyis nagylelkűen befogad, integrál. De az biztos, hogy Jézus nem enged be mindenkit nyakló nélkül a mennyek országába. Nem elég csak mondogatni, hogy» uram, uram «, hanem tenni is kell érte.”
Ennyit az ellenség szeretetének közösségi vonatkozásáról. Akinek füle van a hallásra hallja meg!
És mik az egyéni vonatkozásai? Miről van tehát szó akkor az ellenségszeretetben? Arról, hogy a keresztény ember nem gyűlölhet senkit, még az ellenséget sem! Nem lehet olyanná, mint ők. S nem teheti ellenségeivel és gyűlölőivel azt, amit ők tettek, vagy tesznek vele.
Az emberekkel szembeni kötelességeink teljesítésekor nem nézhetjük azt, hogy hívő-e vagy nem hívő, hanem azt, hogy ember! Ő is Isten teremtménye, és ha ma még nem, de holnap ő is Isten gyermeke lehet. „Mennyei Atyátok felkelti a napot jókra és gonoszokra egyaránt.”
Aztán meg arról van szó, hogy a keresztény vallás nem üzlet. Azzal teszek jót, aki velem is jót tesz. Annak köszönök, aki nekem is köszön. Annak adok, aki nekem is ad.
Ha negatív diszkriminációt alkalmazok, és még egyetlen egyszer sem tettem jót ellenségemmel, nem vagyok keresztény. Ha még egyszer sem bocsátottam meg ellenségemnek nem vagyok keresztény, és nem töltöm be azt a feladatomat, amit a kereszténynek, mint kovásznak be kell töltenie e világban.
Gondolkodtunk-e már azon, hogy mivé lenne e világ keresztények nélkül? Mivé lenne Krisztus ma hallott parancsának megtevői nélkül? Mivé, ha mindenütt, mindenki és mindig csak gyűlölni tudná az ellenségét
Mivé fajulna a világ, ha a rosszat mindig csak rosszal tetéznénk, ha nem lenne többé megbocsátás, irgalom és szeretet? Nem látjuk-e már be végre, hogy az emberi szívekben uralkodó bosszú és erőszak erői változtatják az emberi történelmet véres harctérré, a társadalmat meg olyanná, amilyen, otthonainkat békétlenné?
És nem látjuk-e be, hogy csak a megbocsátás gyakorlatával, az ellenség szeretetével törhetünk ki az ellenségeskedés ördögi köréből? Hogy az igazi béke csak ott lobogtatja fehér zászlóit, ahol a jóakaratú emberek kibékülnek, nem bántják, hanem segítik egymást.
Nyújtsunk hát békejobbot egy-másnak, hogy béke legyen családunkban, hazánkban és e világban.

Ámen

2017. február 17., péntek

Néhány igazság

Szent Márk  művében meglehetősen  kevés beszédet  és tanítást  olvashatunk Jézustól, amely azzal magyarázható, hogy a négy evangélium közül időben az ő írása keletkezett a legkorábban.  Eddig a számos csoda mellett egyetlen hosszabb beszéddel találkoztunk, a magvetőről szóló példabeszéddel,  amely Isten  országának  növekedését mutatta  be.
A mai  részletünkben  újra tanítani kezd  Jézus, szavai  nem csupán  tanítványainak, hanem  az  egész népnek, mindenkinek  szólnak.  Beszédében  összefoglal  néhány  igazságot, amelyek az ő követésének alapelvei.
Első kijelentése így hangzik:  „Ha valaki utánam  akar jönni, tagadja  meg magát, vegye föl  keresztjét, és  kövessen engem!” E  szavai akkor  válnak számunkra  igazán  érthetővé,   ha  a  mi   Urunk  kereszthordozására   és kereszthalálára gondolunk. Életünk  küzdelmei és  szenvedései új  értelmet nyerhetnek, ha azokat a megváltó Krisztus türelmével hordozzuk.
Következő szavaiból valódi  bölcsesség sugárzik:  „Mit használ  az embernek,  ha  az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja?” A birtoklásnál  és a  vagyonszerzésnél  sokkal  fontosabb,   hogy  az  ember  végső   sorsára gondoljon. A  jócselekedetek  és a  hit  megvallása olyan  lelki  kincsek, amelyekkel üdvösségünket biztosíthatjuk.
Uram, Jézus, segíts, hogy mindent megtegyünk üdvösségünk érdekében

2017. február 16., csütörtök

Kinek tartanak

Azok az események,  amelyeket eddig olvastunk  Szent Márk  evangéliumából, többségében Galileában,  illetve pogány  területeken történtek.
Mostantól viszont Jézus  elhagyja Galileát  és ettől  kezdve Jeruzsálem  felé  tart. Ennek ismerete azért  fontos számunkra,  mert ebből derül  ki, hogy  Jézus tudatosan teljesíti  küldetését.  Jól  tudja,  hogy  milyen  sors  vár  rá Jeruzsálemben,  ezért  is  jövendöli  meg  tanítványainak  szenvedését  és halálát, amely ebben  a városban fog  bekövetkezni, bár ők  ekkor még  nem értik az  Úr  ezzel  kapcsolatos kijelentéseit.  Erről  az  értetlenségről tanúskodik a Péter apostollal folytatott beszélgetés.
Mi járhatott  Péter fejében?  Azt gondolta,  hogy eddig  minden  ragyogóan sikerült. Akárhol is  járt Jézus  az írástudók  és farizeusok  kivételével mindenki örömmel fogadta.  Hatalmas tömegeket  tanított, rengeteg  beteget meggyógyított,   munkálkodása   nem   csak    a   zsidók   által    lakott országrészekben, hanem  a  pogány  vidékeken is  számos  lelki  gyümölcsöt termett. Mindezt  még  saját  és apostoltársai  tapasztalata  is  fokozta, hiszen amikor  Mesterük missziós  útra küldte  őket, akkor  ők is  hasonló pozitív fogadtatásban részesültek.
Péter azt gondolhatta  tehát, hogy  az ország fővárosába, Jeruzsálembe érkezve  is sikeres lesz Jézus  fellépése. Jézus azért feddi meg őt, mert ha igaznak tűnnek is elképzelései, azok nem egyeznek Isten szándékával.

Urunk, Jézus, segíts, hogy megértsük és megtegyük a mennyei Atya akaratát!

2017. február 15., szerda

Bet Szaida

Jézus újabb csodájának helyszíne a Galileai-tenger vagy más néven a Genezáreti-tó  északi   partján  fekvő   település,  Bet Szaida.
Korábban gyógyított már meg béna embert, űzött ki ördögöket, visszaadta az  érthető beszéd és a hallás képességét a  dadogva beszélő süketnek, most pedig  egy vak embert ajándékoz meg a  látás képességével.
Betegsége miatt az  illető képtelen arra, hogy önmaga menjen Jézushoz, minden bizonnyal  családtagjai vagy ismerősei vezetik  a faluba  érkező Jézushoz.  Tudhatnak tehát  Jézus csodákra képes isteni erejéről, s arról is lehet ismeretük, hogy a legtöbb esetben érintése által történnek a gyógyulások.
Érdekes, hogy nem  mondják meg pontosan, hogy mit kérnek, mit várnak Jézustól, de ez szükségtelen  is a betegség, a vakság természete miatt, hiszen Jézus rögtön láthatja,  hogy milyen baja van a hozzá vezetett személynek. Azt kérik csupán, hogy  Jézus érintse meg a vakot, s ez a kérésük nyilvánvalóan Jézus isteni képességébe vetett hitük jele.
Jézus ez esetben sem  akar cselekedni a nagy  nyilvánosság előtt, ezért  a falun kívülre vezeti a  vakot és ott gyógyítja  meg. Maga a gyógyítás  nem egyetlen  pillanat  alatt,  hanem  két  fázisban  történik,  először  csak homályosan, majd tisztán kezdett  látni a szeme világát visszanyerő  ember, amely a hitre jutás fokozatosságára utalhat.

Urunk Jézus, nyisd meg szemünket, hogy felismerjünk téged, az Isten Fiát!

2017. február 14., kedd

Szent Cirill és Metód

Szent Cirill és Metód
Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök, egyházszervezők, Európa védőszentjei
Az üdvösség jó híre belülről hatja át a népek kultúráját és történelmi tapasztalatát. Ez a nagyszerű hivatás indította a szlávok apostolait, Szent Cirillt és Metódot, hogy a Bibliát az általuk megtérített népek nyelvére lefordítsák.
Megértették, hogy az üdvösség jó hírét bele kell gyökereztetni a társadalom szokásaiba. Ma úgy mondanánk, hogy tökéletesen megvalósították az inkulturációt, mely megvéd a faji előítéletektől, a hamis felsőbbrendűség-tudattól.
Halálakor Cirill így imádkozott: „Uram, Istenem, gyarapítsad Egyházadat, és gyűjtsd egységbe az emberiséget. Választottjaidnak add meg a hitben való egyetértést, áraszd szívükbe igédet, hogy azt keressék, ami kedves számodra.”

Adoremusz 2006)

2017. február 11., szombat

Évközi 6. vasárnap 2017

Évközi 6. vasárnap. 2017

Bevezetés
A mai evangéliumi részben halljuk majd Jézusnak a törvények megtartásáról szóló tanítását. Híressé vált mondása szerint: „nem megszüntetni jött a törvényeket, hanem beteljesíteni. Ég és föld elmúlnak, de egy törvény sem múlik el, míg be nem teljesedik.” Mi mégsem tartunk meg nem egy, hanem sok el nem múló törvényt. Még az Ószövetség alaptörvényéből, a Tízparancsolatból sem. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg a be nem tartott parancsok elkövetéséből adódó vétkeinket.

Kirié litánia
Urunk! Bocsáss meg nekünk, hogy nem szenteljük meg rendszeresen a hetedik napot. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsáss meg nekünk, hogy nem tiszteljük kellően szüleinket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy gyakran nem mondunk igazat. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumban felolvasott jézusi kijelentések a mózesi törvényekre vonatkoznak.
A farizeusok és írástudók részéről, akik magukat a törvény hiteles magyarázóinak tartották, többször megfogalmazódott az a vád, hogy Jézus nem tartja meg a törvényeket és vallási előírásokat, s tanítványaitól sem követeli meg azok pontos betartását. Főként a szombati nyugalom megtartásával kapcsolatban merült fel ez a vád, mert Jézus e napon is gyógyított, ami a törvénytudók szerint munkának minősült.
A vád alapjául szolgáltak továbbá azok a kijelentések, amelyek szerint a régi törvények helyett Jézus újakat ad.
Érdemes kicsit időben előbbre menni, és megemlíteni, hogy Jézus feltámadása és mennybemenetele után az első keresztények között kialakult olyan elképzelés, amely szerint a megtérteknek meg kell tartani a mózesi törvényeket, mások viszont ezzel ellenkező véleményen voltak. Szent Máté evangéliuma ebből az időből származik, s írásából kitűnik, hogy művét olyanoknak szánja, akik a zsidóságból tértek a krisztusi hitre.
Ezt a korai időkre jellemző gondolkodást már Szent Pál apostol tanítása is felülmúlja. Végérvényesen pedig a Jeruzsálemben tartott apostoli zsinat, amely úgy döntött, hogy a pogányságból megtérteknek nem kell megtartaniuk a zsidótörvényeket. Érdemes felfigyelni Péter apostol bölcs, gyakorlatias szavaira. Szavait idézem: „Ne rakjunk az újonnan megtértek vállaira olyan terheket, amit sem mi, sem atyáink nem tartottak már meg”.
A fejlődés tehát már a legkorábbi időktől kezdve abba az irányba halad, hogy az ószövetségi, régi törvény helyett Jézus új törvénye a mértékadó. De azok nem az előzőt megsemmisítő, hanem tökéletesítő irány-ba.
Máté azt szeretné, ha régi és az új törvény között nem ellentétet látnának Jézus egykori tanítványai, hanem a mózesi törvény mintegy magasabb fokát látnák Krisztus törvényében. Ennek fényében tudjuk helyesen értelmezni Jézus szavait: „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt és Prófétákat, hanem tökéletesíteni azokat.”
Képzeljünk el egy társadalmat, ahol nem tartanak meg a Tíz parancsból már egyet sem. Ott hazudnak, lopnak, gátlás nélkül. Nincs bizalom a kapcsolatok terén. Az emberi élet egy garast sem ér. Napirenden van a gyilkosság. A szőlők, az idősek tisztelete? Idegen szó! A felebarát javai? Szabadrablás! A felebarát felesége? Szabad préda!
Szeretnénk egy ilyen társadalomban élni? Biztosan nem.
Nem összehasonlíthatatlanul jobb dolog egy olyan társadalomban élni, ahol a kölcsönös tisztelet uralkodik, ahol az ember bízhat és megbízhat egymásban?
És mikor lesz ilyen a mi társadalmunk?
Jézus erre is ad magyarázatot.
Sajnos az Úr Jézusnak azon szavait, amelyekkel kimondja, hogy hogyan lehet felülmúlni az írástudók és farizeusok igazságát, ugyanolyan meghökkenéssel és elutasítással fogadja a mai világ, mint Jézus korában.
Az imént azt kértem, hogy képzeljünk egy törvény nélküli társadalmat. Most meg azt kérem, hogy nézzük meg a mai társadalmat.
Ma már a kirívó méreteket öltött újrapogányosító, elvilágiasító világban nemcsak a lázadó fiatalok irtóznak a kötelező előírásoktól, s allergiások a tiltó parancsokra, s az erkölcsi szabályokra, hanem a felnőttek is.
Napjainkban az újrapogányosítás, az elvilágiasítás, az elhitetlenítés, elerkölcstelenítés, kirívó méreteket öltött, és a keresztény élet pusztító járványává vált. Nézzünk csak Európa szomorú tragédiájára.
Hogy Jézus miképpen gondolja a Törvény tökéletesítését, beteljesítését, azt konkrét példákkal szemlélteti, amelyekből egyet-kettőt kiemelek.
Jézus követői számára nemcsak a gyilkosság tilos, hanem annak forrása a haragtartó, gyűlölködő lelkület is. És mégis, mily könnyen megtűrjük, mi hívők is, szívünkben veszedelmes lakókként ezeket.
Jézus ehhez hasonlóan tökéletesíti a házasságra vonatkozó törvényt is. Nemcsak a házasságtörés bűn, hanem már a kívánság is. Mert a házasságtörés nem a válással kezdődik, hanem a vissza nem fogott ösztönös vággyal, s a házastárs elhanyagolásával.
És ennek micsoda következményei vannak! Mennyi válás! Mennyi csonka családban élő gyermek! Mennyi házasság nélküli, gyermektelen együttélés! Mennyi házasságon kívül született gyermek! Mennyi állami gondozásba vett gyermek! Mennyi csecsemőkkel történő kereskedés! Mennyi fiatalkorú bűnözés! Mennyi emberi ronccsá vált drogfogyasztó!
Íme hová vezet a házasság és család szétrombolása! Egy nép erkölcsi és biológiai tönkretételéhez!
Ha nem akarjuk, hogy ez megtörténjék, velünk, s népünkkel, igyekezzünk kortársaink vallásosságát felülmúlni. Éljünk, hát törvényt beteljesítően - jézusi értelemben - és akkor felülmúlja majd a mi igazságunk a mai gombamódra szaporított szekták vallásosságát, és akkor biztonságban és boldogan élhetünk egy tiszta, keresztény erkölcsű hazában.

Ámen

2017. február 10., péntek

Effeta

Az evangéliumi szakasz középpontjában egy arámi kifejezés áll: effeta, ami annyit jelent: nyílj meg.
Ahogyan a mindennapi zsolozsmában imádkozzuk: nyisd meg Uram ajkamat, hogy dicséretedet hirdesse szavam.
Isten hatalma és bölcsessége különösen az üdvösség művében mutatkozik meg, hogy helyreállítsa mindazt, ami a teremtés kezdetén volt. Az ember természetéhez hozzátartozik a kinyílás, a kitárulkozás, hogy tudjon meghallgatni másokat, és beszélni társaihoz. A másik ember meghallgatása és a vele való beszélgetés révén kerülünk kapcsolatba egymással.
Az Istennel való kapcsolattartás is feltételezi ezt, tudniillik, hogy az ember meghallgassa Isten igéjét, megértesse azt, és feleljen rá.

(Adoremusz 2006)

2017. február 9., csütörtök

Az özvegyasszony leánya

A mai evangéliumban ismét egy csodáról olvasunk, amelyben egyaránt találunk más gyógyításokból már ismert, illetve sajátos elemeket. Azon már nem csodálkozunk, hogy Jézus megint pogányok lakta területen jár, ezzel szemlélteti, hogy az Isten által felkínált üdvösség nem korlátozódik az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a világ minden nemzetére kiterjed.
Az viszont már jobban felkelti figyelmünket, hogy titokban akar maradni, nem szeretné, ha jelenléte kiderülne. Valójában itt sem újdonságról van szó, hiszen már találkoztunk azzal, hogy több csodája alkalmával kérte a gyógyultokat, hogy ne híreszteljék az esetet.
Jelen történetnél is a messiási titokról van szó. Jézus azért szeretné, hogy a csodák tanúi ne beszéljenek másoknak, mert ezzel hamis elképzeléseket és elvárásokat támaszthatnak az ő messiási küldetéséről.
A csodákra jellemző ismerős elem számunkra, hogy az asszony nem zsidó, hanem pogány, valamint az is, hogy nem önmagáért, hanem a lánya érdekében kéri Jézus segítségét, például Jairushoz hasonlóan, aki szintén lánya miatt fordul az Úrhoz.
Érdekesség, hogy amíg Jairus esetében Jézus elindul az ő házába, hogy meggyógyítsa a beteg kislányt, illetve a halálhír megérkezése után feltámassza őt, addig az asszony kérésére nem indul útnak, hanem távolból, szavával tesz csodát, amelynek megtörténtét az asszony hazaérkezve megtapasztalja.

S végezetül ismerős elem a segítséget kérő személy hite, amely a csodát eredményezi.

2017. február 8., szerda

Az ember beszennyezése

Jó dolog, ha a harcos tudja, hogy ki az ellensége.
Jézus megtisztítja látásmódunkat, amikor arra figyelmeztet, hogy nem az szennyezi be az embert, amit megeszik. Mindnyájan tudjuk azonban tapasztalatból, hogy könnyebb a rosszat a külső körülményekre hárítani, mint önmagunkban felkutatni és gyökerestől kiszakítani.
Jézus erre az utóbbi, nehezebb, de hatékonyabb magatartásra, figyelmeztet bennünket. A szívünket tisztítsuk meg, és ne az étkezési törvények betartásától várjuk lelkünk tisztaságát.

Hogyan tisztíthatjuk meg a szívünket? Bűnbánatban és alázatban befogadva az Igazat. Gondolat-, érzelem – és akaratvilágunkat Jézus élete hassa át.

2017. február 7., kedd

Jézus és a farizeusok

A Jézust kereső lelkes néptömeg után színre lépnek az ellenfelek is,
róluk olvasunk a mai evangéliumban.
Fellépésüket így vezeti be Márk evangélista: „Összegyűltek Jézus köré a  farizeusok és néhány írástudó  Jeruzsálemből.” Az  „összegyülekezés”  arra  utalhat,  hogy  fellépésük  szervezett.   Nem véletlenszerűen találkoznak  Jézussal,  hanem kifejezetten  hozzá  jönnek, mégpedig elég nagy utat tesznek meg Jeruzsálemtől a galileai országrészig.
Világosan látszik az  evangélista szándéka:  az olvasó  még véletlenül  se gondolja azt,  hogy kivétel  nélkül  mindenki elragadtatással  volt  Jézus iránt vagy lelkesedéssel kereste a vele való személyes találkozást.
Az  is látszik, hogy  Jézus  tanításának  és csodáinak  híre  viszonylag  nagyobb távolságra, a fővárosig is eljutott, így a korabeli uralkodók és a vallási élet  vezetői  is   tudomást  szereztek   róla.
A   leírás  alapján   nem feltételezhetjük azt, hogy a zsidó főtanácsban már ekkor megvitatták volna a Jézus  körül  kialakult  helyzetet  és  annak  kivizsgálására  hivatalos küldöttséget küldtek  volna, de  az  szembetűnő, hogy  az írástudók  és  a farizeusok fellépése  határozott, amely  abból  fakad, hogy  ők  tartották magukat a vallási élet irányítóinak és a törvények helyes értelmezőinek.
Jézusnak viszont  az  a  határozott  véleménye  róluk,  hogy  helytelenül értelmezik a  mózesi törvényeket,  nem  értik és  nem is  teljesítik  azok lényegét, vallásosságuk csak a látszatra törekszik. A rendszeres lelkiismeretvizsgálat megóv a képmutató lelkülettől és  segít a vallásosság helyes gyakorlásában.

(HIS)

2017. február 6., hétfő

A kenyérszaporítás utáni csodák

A kenyérszaporítás ugyan jóllakatta az embereket, de sem a nép, sem a tanítványok nem értették meg igazában annak jelentését.
A mai evangéliumban sok csodáról hallunk, de a meggyógyítottak hitéről nem értesülünk. A tömeg Jézus gyógyító erejére számít anélkül, hogy Jézus személyének titka érdekelné. Jézus nem kéri számon hitüket, segít rajtuk feltétel nélkül.
Lehetséges, hogy a későbbi őszinte megtérés útját készíti elő ez a nyitott, jóindulatú magatartás. A tanítványoknak ezt is meg kell tanulniuk Jézustól. Sokan csak gondban, betegség vagy gyász idején fordulnak az Egyházhoz, hogy erőt, gyógyulást, vigaszt találjanak.

Ne riadjunk meg ezektől a felszínesnek tűnő találkozásoktól, Jézus útját készíthetik el

2017. február 4., szombat

Évközi 5. vasárnap. 2017

Évközi 5. vasárnap. 2017
Bevezetés
A mai évközi 5. vasárnap evangéliumában Jézus egykor apostolainak, ma nekünk mondja: Ti vagytok a föld sója, Ti vagytok a világ világossága. De valóban azok vagyunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus Krisztus, segíts, hogy valóban a föld romlatlan sója legyünk Uram, irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a világ világossága, add, hogy mi is azok legyünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, segíts, hogy úgy világítson a mi világosságunk, hogy látván az emberek a jótetteinket, ők is magasztalják a mennyei Atyát. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A sót már az ókorban élelmiszerek tartósítására használták. Homérosz „isteninek nevezi a sót” melyet az áldozatoknál használtak. Sőt a nagy görög filozófus Platón is említi a sót.
Rómából származik az a szokás, hogy sót tettek a csecsemők ajkára, hogy megóvja őket a veszedelemtől. A régebbi keresztelési szertartásban szerepelt ez a mozzanat.
A sóhoz kapcsolódó képzet kétféle, egyrészt negatív, a terméketlenség a pusztulás képe kötődik hozzá. A sót használták a hús tartósítására.
A legtöbb országban a sóval való kereskedés királyi, állami monopólium volt.
Jézusnak a sóról mondott példázata mögött a sónak mind praktikus, mind szimbolikus értelmét felfedezhetjük.
A „só ízét veszti” kifejezés számunkra meglehetősen furcsa. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy abban az időben, Palesztinában un. bányászott kősót használtak. Ez, ha vízzel vagy párás levegővel érintkezik, az kiolvasztja belőle a sót és megmarad benne a szennyező anyag, amely ízetlen és hasznavehetetlen.
A "föld sója" kifejezés annyira szemléletes, amint már említettem, hogy szállóigévé vált, és nagyon sokan nem is tudják, hogy a Bibliából származik. Sőt! A kifejezés erejét mutatja, hogy nem is gondolunk bele a szó szerinti értelmében.
Ha a földet "sóval hintik be" - mint például a rómaiak az elfoglalt Karthágó területét - akkor az terméketlenné, halottá válik. A jelen példázat azonban cseppet sem erről szól, amint ez a további mondatokból kiderül: Jézus valami olyan dologról beszél, ami bár kicsi, mégis alaposan megváltoztatja az őt körülvevő közeget. Így is ment át a köztudatba: a só (mint a legalapvetőbb fűszer) adja meg az étel igazi ízét (savát-borsát - hogy a régiesen ragozott magyar alakját használjuk), a föld, vagy az élet sója pedig az, ami az életet értelmessé, jóvá, élvezetessé, ízessé teszi.
Bár a mai evangéliumi szakasz végig kijelentő módban fogalmaz, azért vegyük észre benne a felszólító módot! "Ti legyetek a föld sója!" "Ti legyetek a világ világossága!", és azt is, hogy ezek ma nekünk szólnak.
Krisztus apostolainak mondott szavai nemcsak nekik szóltak, hanem minden kor minden krisztuskövetőjének. A világ magasabb erkölcsi rendbe emelése nemcsak az apostolok feladta volt. Ez egy időben állandósuló folyamat, minden krisztuskövetőt kötelező feladat. És nemcsak a papságot, hanem a híveket is!
Tudjuk, hogy közös felelősség terheli a jézusi küldetés teljesítésében mindazokat, akik a keresztség szentsége révén tagjai lettek az egyháznak, akik az egyházhoz tartozunk. Mindannyiunknak szól tehát, az élet színpadán feladatunkat kijelölő e két rövid mondat: „ti vagytok a föld sója”, „ti vagytok a világ világossága”.
Ti vagytok a föld sója!
Némely bibliafordítás így adja vissza: ti vagytok a só a föld számára. Jézus itt a közönséges konyhasó képét használja arra, hogy mi a benne hívők feladata a világban, mit adhat az egyház a társadalomnak. Ha élesebben fogalmazzuk: mi az, amit csak Isten újjáteremtett, újjászületett gyermekei adhatnak az emberiségnek.
Mit jelent ez: Ti vagytok a só a föld számára? Az ókori keleten a sót elsősorban nem ízesítésre, hanem tartósításra használták. Nem volt hűtőgép még akkor, sőt azon a vidéken jeget sem tudtak előállítani. A húst, a halat valahogy tartósítani kellett, és ha sóval megfelelően kezelték, akkor ez sikerült. A só gátolta a bomlasztó baktériumok szaporodását, megnehezítette az élelem megromlását, megakadályozta a pusztulást, és így közvetve az emberek táplálkozását, az életet segítette elő. A só feladata tehát megakadályozni a romlást, és ízessé tenni az emberi életet.
A Biblia arról beszél, hogy mióta mi, emberek, hátat fordítottunk Istennek, ebben a világban romboló, pusztító, bomlasztó erők léptek működésbe. A mi hűtlenségünk után Isten beépített olyan intézményeket, amelyek ezeket gátolnák. Ilyen az állam, a házasság, a család. De olyan nagy a pusztítás, hogy ezeket is kikezdte a gonoszság, és nem tudják megakadályozni a rombolást, a romlást.
Ezen romlott, szellemi áramlat, a halál kultúrája terjedésének csak a kereszténység, a szeretet civilizációja tud gátat vetni. Ezért mondja Jézus a benne hívőknek, hogy el ne felejtsék: ők a föld számára a só. Nekünk, krisztushívők szent feladatunk megakadályozni ezt a romboló folyamatot.
A só-szimbolika egyszerre utal az emberi személyiség eredendően értékes és romlatlan voltára, de arra is, hogy ez szinte észrevétlenül tud megváltozni, s tudja elveszíteni romlatlanságát.
A „ti vagytok a föld sója” kifejezés a keresztény emberekre utal, akiknek az a feladatuk, hogy egyrészt a világot mindenki számára élvezhetővé tegyék, másrészt magukban őrizzék, a világban pedig tartósítsák a romhatatlanságot.
Ha megromlik a só, semmire sem alkalmas. Ebből következik a sorsa is, amit meg is jövendöl „eltapossák az emberek”. Jézus a keresztények ízetlenné válásától, a keresztények eltaposásától igyekszik megóvni bennünket. Ne feledjük, hogy nekünk romolhatatlan sónak kell maradnunk, amely megóvja e világot, s benne hazánkat a romlástól.

Ámen

2017. február 3., péntek

Keresztelő vértanúsága

Szent Márk evangélista  következetesen jegyzi le  Jézus útját, illetve  az   úton történt találkozásait, csodáit és tanításait.
Most mégis egy  kitérőt olvasunk a mai evangéliumban Keresztelő János elfogásával és  kivégzésével kapcsolatban. Bár a  jelenet nem  illeszkedik az  események sorába,  annak beillesztése azonban nagyon is  tudatos az evangélista részéről.
Korábban részletesen bemutatta az előfutárnak, Keresztelő Jánosnak és a Messiásnak, Jézusnak a születése körüli  csodás eseményeket. E párhuzamból  megtudtuk, hogy János  az Isten  küldötte,  Jézus pedig  az  Isten Fia.
Amikor  most bemutatásra kerül  János  halála  és annak  körülményei,  akkor  ezzel  az evangélista mintegy előre jelzi  Jézus sorsát is.  A hitetlenségből és  az előítéletekből fakadó  elutasításra már  korábban  is láttunk  példákat  a Jeruzsálemből érkező,  Jézust  az  ördögökkel  és  gonosz lelkekkel  való szövetkezéssel megvádoló írástudók  vagy éppen a  názáretiek részéről.  Az elutasítás most  még  csak  szóbeli formában  jelentkezik,  amely  az  idő előrehaladtával fokozódik és Jézus elfogásával, elítélésével és  keresztre feszítésével végződik.
Ha  engedünk   a  kísértéseknek,   akkor  könnyen   eluralkodik  bennünk   a rosszindulat, az  irigység, a  gyűlölet. De  ha elutasítjuk  azokat,  akkor Isten kegyelme és szeretete fog bennünk növekedni.

(his)

2017. február 2., csütörtök

Gyertyaszentelő

Urunk Bemutatásának ünnepe (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
II. János Pál pápa a mai napot az Istennek szentelt élet napjává nyilvánította, mert Urunk templomi bemutatása példája minden Istennek felajánlott életnek.
Jézust bemutatták Istennek, de az evangélista tudatosan hallgat arról, hogy helyettes áldozattal megváltották volna, mert Jézus véglegesen az Istené volt, halálával önmagát ajánlotta föl, és váltott meg bennünket. Jézus az ellentmondás jele lett, a hit próbaköve. Vele szemben nem elegendő a látszólagos rokonszenv, amilyen Pilátusé is volt, egész személyiségünkben kell elköteleződnünk mellette.
A mai ünnepet a szent találkozás ünnepének is szokás nevezni. Simeon és Anna prófétanő készült a Messiással való találkozásra. A papi vagy szerzetesi hivatás is nagy szent találkozás pillanata. Krisztus világosságának fényében a fiatal fölismeri élete értelmét. Öröm tölti el szívét, és benső fölszólítást érez arra, hogy önmagát felajánlva Istennek, az evangélium világosságát terjessze.

(Adoremusz)

2017. február 1., szerda

Évk. 4. hét szerda

Évközi idő, 4. hét Szerda
Az evangéliumi történet igazolja, hogy az emberek a hit terén is nagymértékben függenek az előítéletektől és a földi szempontoktól. Nem azt keresik, hogy Jézus tanítása és csodái isteni eredetre utalnak-e, hanem megrekednek annál, hogy ott nőtt fel a szemük előtt. Semmi rendkívüli nem volt sem rajta, sem a rokonságán. „Nem az ács ez, Mária fia?” – kérdezgetik.
De Jézus nem használ külön eszközt a meggyőzésükre. Módszere olyan, hogy minden jóakaratú ember felismerheti benne az isteni küldöttet. Az ember kötelessége, hogy keresse az igazságot, és nem követelheti, hogy Isten az ő elgondolása szerint alakítsa az üdvösség útját.

(Adoremusz 2006)