2017. július 31., hétfő

Loyolai Szent Ignác

A spanyolországi Loyolaiban született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben Pampelona várának védelmében megsebesült. Számára a hosszas ágyhozkötöttség életfordulót eredményezett. A monserati kolostorban életgyónást végzett, azután egy Manresa melletti barlangban vezekelve írta lelkigyakorlatos könyvét.
Egy szentföldi zarándoklat után kezdte meg iskoláinak végzését. 1534-ben hat társával megalapította a Jézus társaságot, amely az újkor egyik legeredményesebb rendje.
Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek.

Rómában halt meg 1566. július 31-én. Sírja a római Il Gesu jezsuita templomban van.

2017. július 29., szombat

Évközi 17. vasárnap 2017

Évközi 17. vasárnap. 2008

Bevezető
A mai, évközi 17. vasárnap evangéliumában a kincset megtaláló, földet bérért művelő napszámosról, és igazgyöngyöt találó, drágagyöngyökkel kereskedő üzletemberről hallunk majd. – minden jézusi kommentár nélkül.
De e nélkül is észrevehetjük, a kincs, illetve igazgyöngy megszerzése érdekében tett okos és határozott cselekvésüket.
Tudunk e mi Isten országáért hozzájuk hasonlóan okosan és határozottan cselekedni?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Add meg nekünk hogy életünkben mindig igaz gyöngyöket, keresők legyünk. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy az igaz kincsek megszerzéséért mindent megtegyünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Add meg nekünk, hogy ezek megszerzése, gazdagítsa életünket. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az imént hallott evangéliumi példázatok töredékesen, szinte csak mondásokban maradtak ránk. Semmi sem utal az elhangzás körülményeire, amelyek gyakran sajátos értelmet adnak neki.
Ezek a példázatok azonban, akármikor hangzottak el, mély nyomot hagytak Jézus környezetében és vándor motívumként adták tovább őket. Így kerültek az evangéliumba csak annyit megőrizve az eredeti keletkezési környezetükről, hogy Jézus az Isten országával kapcsolatban mondta el őket.
Első hallásra is, a példabeszédekben bemutatott mindkét szereplő bölcs ember.
A más földjét művelő szegény ember ásója ásás közben, mert mélyebbre nyomta ásóját, talán évezredek óta elrejtett kincses ládát fordít ki a földből. A törvény értelmében a talált kincs azé, akinek a földjéből előkerült. Ezért visszatemeti a ládát. Majd azért, hogy meg tudja venni a földet, és gazdaggá válhasson, eladja mindenét, megveszi a földet, és így jogosan szerzi meg a kincset.
A gazdag kereskedő üzletelés közben igazgyöngyöt talál. Erre elad egy rakomány silányabb értékű árut, azért, hogy megvehesse az igen értékes drágakövet.
Érthető, hogy a kereskedő megragadja az alkalmat, és megveszi a mesebeli igazgyöngyöt. Mivel kereskedő, nyilvánvaló, hogy busás haszonnal ad majd túl rajta.
Az egymás mellé helyezett két történetnek, minden emberre érvényes mondanivalója van. Még pedig az, hogy a mindent felülmúló értékű Isten országáért, az említett személyekéhez, hasonló okossággal és bölcsességgel mindent meg kell tennünk.
Amikor mi ezt a szót halljuk, „ország”, akkor zászlókra, lobogóra, gondolunk. Földterületet képzelünk el, amelynek határai vannak, domborzata, éghajlata, növény- és állatvilága. Érzelmek is kapcsolódnak hozzá a Radnóti vers szellemében: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám.”
Jézus sohasem egy földrajzilag körülhatárolt területet értett alatta. Szerinte ott van jelen, ahol Isten törvényei szerint élnek. Vagyis az istenszerető lelkekben. Érthető ez a földi egyházra, az örök boldogságra, vagy akár a krisztuskövetésre is. Aki erre, az Isten törvénye szerinti életre rátalál, az élete legnagyobb értékére, igazgyöngyre talál.
A példabeszéd szereplői váratlanul bukkannak a kincsre. Bölcsességük abban nyilvánul meg, hogy nem szalasztják el a váratlan lehetőséget. Nem vétik el az egyszer adódó alkalmat.
Sokan, akik nem születtek bele a vallásos életbe, nem vallásos légkörben nőttek fel, a lelki kincsekre: a hitre, a vallásosságra, az egyházra, váratlanul találnak rá. Számos olyan élethelyzet van, nem sorolom én most ezeket, amikor egyszerre ott áll előttük a lehetőség az Istennel való kapcsolat fölvételére, a Krisztussal való találkozás lehetőségére. Rábukkannak a kincsre. Nagy a felelősségük, hogy ha rátalálnak, szerezzék is meg. Mert nem biztos, hogy ha most elszalasztják a lehetőséget, lesz-e alkalmuk újból rátalálni. Halogatás nélkül cselekedni kell!
A napszámos és a kereskedő nem állt megkövülten a kincs mellett. Nem fogtak hozzá sóvárogva számlálgatni az értéket, nem veszítették el a fejüket. Ehelyett megfontoltan, értelmesen és főként azonnal cselekedni kezdtek. Azon nyomban. Aznap!
Bárcsak mi sem felejtenénk el az igazságot: „Az ördög legcélravezetőbb kísértése: a majd holnap!” A patópálos „ej, ráérünk arra még” sugalmazása. Isten ügyében legyünk serények. Nem holnap! Hanem ma! Most!
A zsoltáros erre figyelmeztet: Ha ma meghalljátok az Úr szavát, meg ne keményítsétek a szíveteket!”
Érte minden áldozatot szívesen kell vállalni
„A mindenét eladta” mondatot sokféleképp lehet érteni. Csak egyféleképpen nem! Egyik sem tette ezzel az eladással önmagát szegényebbé, fedélnélküli hajléktalanná, hanem, ellenkezőleg, gazdagabbá.
Hogy rátalálhasson az ember az értékes kincsre, az igazgyöngyre, az Isten országára, hogy gazdagabbá válhasson, idézőjelben „mindenét oda kell adnia érte.
”Mit jelent az, hogy mindent odaadni érte? Az ember, sokféleképp adhatja oda mindenét Isten országért.
Az is mindenét adja oda Isten Országáért, aki lemond a családalapításról Miként a szerzetesek, papok, apácák. De az is, aki áldozatos lélekkel mindent megtesz családjáért. Gyermekeiért él, meg házastársáért. Aki sokgyermekes családoknak kulcsot ad üresen álló hétvégi házához Az is, aki nem adja el autóját, de adott esetben a mentők helyett, ő szállítja be kocsijával a beteget a kórházba, s ő intézi el magatehetetlen szomszédjának, s ismerőseinek ügyes-bajos dolgait,
El ne vétsük a lelki kincsek megszerzésének lehetőségeit. Lehet, hogy ez az utolsó esélyünk. Ne halogassuk vallási kötelességeinket.
Amit ma megtehetünk, ne halasszuk holnapra. Holnap már nem biztos, hogy megtehetjük.

Ámen.

Márta

Márta a betániai Lázár és Mária nővére volt. Jézus szívesen látott vendégük volt.
Ő volt az, aki egy ilyen alkalommal buzgó lélekkel szolgált (Jn 12,2). "De csak egy a szükséges" - mondta neki Jézus. Neki mondta e szavakat is Lázár feltámasztása előtt: "Én vagyok a feltámadás és az élet." Válaszul Márta hitvallóan Jézust Messiásnak, Isten Fiának nevezte.
Márta hite mindannyiunk számára példa. Testvére halála felett érzett szomorúságán átvilágít a Jézusba vetett hit.

Erősítsük meg mi is a feltámadásba vetett hitünket. Kérjük Istent, adja meg a rendíthetetlen hit kegyelmét.

2017. július 28., péntek

A magvető

Példázat és magyarázat:
A tanítványok szerették volna tudni, mit jelent a magvetőről szóló példázat. Az Úr Jézus megmagyarázta nekik. Ezt a magyarázatot most az Ő saját szavaival mondjuk el.
A magvető az igét veti. Most Jézus a Magvető, de később majd a szolgái munkálkodnak az Ő országában, és vetik prédikálva az Ő igéjét.
A mag Isten igéje, a Biblia, melyben a termés a csírában van elrejtve. Máté evangéliuma szerint a mag „a mennyek országának igéje”.
A szántóföld, amelyről Jézus szól, a mennyek országa, nem pedig a világ,
Mondhatjuk úgy is: az emberek szíve az, melyre az ige hull.
Ez a szántóföld nagyon különböző lehet: kemény út, sziklás helyek, felnövő tövisek és végül szerencsére jó föld is.
Külsőleg nem sok különbség látszik azokon, akik az igét hallgatják, de az aratás majd megmutatja azt végül.
Az útfélre esett mag az úton marad. Nem tud meggyökerezni. Föl tudják kapkodni a madarak. Az ige hallgatóira vonatkoztatva ez azt jelenti: ha az emberek a mennyek országának igéjét – Isten igéjét, az evangéliumot, a Biblia szavait hallják, és szívükkel nem értik, jön a gonosz (a Sátán), és elragadja azt, ami a szívükbe van vetve. Természetesen ők is felelősek a hitetlenségükért, de a Sátán az, aki kiragadja az igét. Ne becsüljük le a hatalmát!
A sziklás talajra hullott mag: vékony termőföld takarja a sziklatalajt. A mag ugyan ki tud csírázni, de a gyönge palánták nem tudnak gyökeret verni. Ez azt jelenti: vannak emberek, akik hallják az igét, és azonnal örömmel fogadják. De hitüknek nincs mélysége, ezért nem „gyökerezik meg”. Hitük csak ideig való. Ha az ige miatt üldözés támad, azonnal eltántorodnak. Nem küzdenek többé azért, hogy bemenjenek Isten országába.
A tövisek közé hullott mag azokat szimbolizálja, akik az ige hallgatói közé tartoznak, ami azt jelenti: hallgatják az igét, de hagyják, hogy az élet gondjai, a tövisek megfojtsák. Számukra tehát az ige meghal.
Végül a jó földbe hullott mag: a jó föld befogadja a magot. Az kicsírázik, felnő és termést hoz. Ez azokat az igehallgatókat jelenti, akik, amikor az ige a szívükig jut, készek azt hittel befogadni. Ott a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás gyümölcseit termi.

Nem mindenki fog tehát bemenni az Isten országába, aki hallgatja az igét. De mindig lesznek őszinte hívők, remélem mi is azok közé tartozunk, amíg az igét hirdetik, akiknek élete megtermi a hit gyümölcseit.

2017. július 27., csütörtök

Parabolák

Jézus, aki kiváló szónok és tanító volt, szívesen használt beszédében példázatokat. Ezeket a hasonlatokat olyan egyszerű emberek is könnyen megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor találkozhattak azokkal az esetekkel, amelyek a példázatok tartalmát alkották. Gondoljunk csak a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló példabeszédekre, vagy a magvetőről szólóra, amellyel kapcsolatban megkérdezik Jézust a mai evangéliumban, hogy miért használ példázatokat tanításában.
Jézus válaszából kiderül, hogy ami az egyik ember számára könnyen érthető és megjegyezhető, ugyanaz mások számára, akik magukat bölcsnek és okosnak gondolják, nehezen felfogható. A példabeszédek ugyanis nem passzív hallgatást kívánnak, hanem gondolkodásra késztetik a hallgatóságot, amelyre nem mindenki kész. Az elbizakodottak azt hiszek, hogy számukra senki sem tud újdonságot mondani, ezért észrevétlenül bezárják szívüket a tanítás előtt.

Hogyan hallgatjuk mi Jézus tanítását?

2017. július 26., szerda

Szent Joakim és Szent Anna

Szent Joakim és szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei
Jézus Krisztus test szerinti nagyszüleinek, Szent Joakimnak és Szent Annának emléknapját tarja az Egyház. Az ő gyermekük volt a Boldogságos Szűz Mária. A II. századig visszamenő hagyomány nevezi meg a Boldogságos Szűz Mária szüleit. Szent Annát már a VI. századtól tisztelték Keleten, kultusza Nyugaton a X. században terjedt el. Szent Joakim tisztelete az újkorban fejlődött ki.
Szent Anna talán nem is sejtette, kit bízott gondjaira Isten, amikor Mária édesanyja lett. Becsülettel tette dolgát, hitre, imádságra nevelte lányát. Sokszor mi is csak később vesszük észre, milyen nagydolgot tett velünk az Isten. Legyünk mindig hálásak Istennek.

Hívek könyörgése

Köszönjük hosszú életünk minden napját! Hogy sokat láttunk és hallottunk az Örömhír beteljesedéséből! Adj éveinknek minden korban jó termést, érett gyümölcsöket! Hallgass meg, Urunk!
Adj jó egészséget a nagyszülőknek, szép és tartalmas éveket, áldd meg őket azzal, hogy meg nem szűnő reménnyel nézzenek a jövőbe! Hallgass meg, Urunk!
Áldd meg őket azzal, hogy reményeiket merjék az unokáikra alapozni! Lássák bennük a jövő zálogát, mivel a fiatalok is jó úton járnak! Hallgass meg, Urunk!
Hallgasd meg sok nagymama és nagypapa imádságát, akik gyermekeik, unokáik megtéréséért könyörögnek! Hallgass meg, Urunk!

Legyen ez az ünnep sok tiszta boldogság napja a nagyszülőknek és minden névnapját ünneplő testvérünknek is!

2017. július 25., kedd

Idősebb Jakab apostol

Idősebb Jakab apostol vagy Idősebb Szent Jakab Zebedeus és Szalome fia, János evangélista testvére, Jézus egyik apostola. Idősebbnek nevezik, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Jakab apostoltól.[3]
Szent János leírása szerint Jakab egyike volt Jézus első tanítványainak. Testvérével együtt Keresztelő Szent János tanítványai voltak, ő vezette el őket Jézushoz (Jn 1:29–39).
A szinoptikus evangéliumok leírása szerint Jakab Jánossal együtt apjukkal a tengerparton ültek, mikor Jézus elhívta őket. Márk evangéliuma Boanerges-nek, a mennydörgés fiainak hívja a testvérpárt (Mk 3:17). Jakab jelen volt a színeváltozáskor, Jairus leányának feltámasztásakor, és a Getszemáni-kertben is.[3][4][5]
Jézus mennybemenetele (30 körül) után a jeruzsálemi gyülekezetben működött.[3] Az apostolok cselekedetei alapján tudjuk, hogy I. Heródes Agrippa zsidó király ölette meg 41/42-ben.
Az Újszövetség szerint Jeruzsálemben szenvedett vértanúságot mintegy 10-15 évvel Jézus mennybemenetel után.
Némely legendás hagyomány szerint Jakab apostolt vértanúhalála után Heródes Agrippa király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették. A hajót azonban elfelejtették a parthoz kikötni, ezért azt a víz elvitte egész Hispániáig (a mai Spanyolországig. Itt eltemették.[forrás?]
Az újabb kutatások nem tudják pontosan megjelölni az ereklyék hispániai átvitelének időpontját.

A személye körül kialakult tisztelet szerint: Szent Jakabot Európa szerte ,,Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak'' tisztelték. Mi is magyar földön élők.

2017. július 24., hétfő

Árpádházi szent Kinga

Árpádházi szent Kinga szűz
IV. Béla és Laszkarisz Mária legidősebb leánya. Boldog Jolán, Boldog Konstancia és Szent Margit nővére. 1224. március 4-én született. Már szüzességi fogadalmat tett, amikor szülei államérdekre hivatkozva 1239-ben eljegyezték Boleszláv krakkói herceggel.
Hatására férje szintén örök tisztaságot fogadott a krakkói székesegyházban, a nép ezért "szemérmes Boleszlávnak nevezte el. Élete királynéként is imádságban és a szegények, betegek ápolásában telt el.
Férje halála (1279) után testvérével, Jolánnal az ószandeci klarisszák közé lépett, és ott is halt meg, mint főnöknő, 1292. július 24-én. Sírja búcsújáróhely lett. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá, XII. Ince pápa 1695-ben Lengyelország védőszentjei közé iktatta, XI. Kelemen pápa 1715-ben Lengyelország és Litvánia védőszentjévé nyilvánította. II. János Pál pápa 1999 június 16-án avatta szentté.

Kinga az imádságban, a szegények szolgálatában tűnt ki királynéként is, szerzetesként is. Példája nyomán erősödjön imaéletünk, és keressük azt a módot, ahogy ma az igazáén rászorulókat megtalálhatjuk, és őket segíthetjük. 

2017. július 21., péntek

Mária Magdolna (szombat)

Mária Magdolna bűnbánó galileai nő volt. Jézustól nyert bűnbocsánatot, és attól fogva az Üdvözítő hűséges tanítványa lett.
Ott állt a keresztfa alatt is. Húsvét hajnalán ő lett "az apostolok apostola", mert ő vitte meg nekik a feltámadás örömhírét.
Tisztelete főként a XII. században terjedt el a nyugati egyházban.

Mária Magdolna Jézushoz való ragaszkodása, Jézus iránti szeretete példa számunkra. Krisztus szeretete sürget minket. Válaszolnunk kell erre a szeretetre. Szeretetünk válasza, hogy hűségesen követjük Jézust.

Brindisi Szent Lőrinc

1559-ben született Brindisiben. 16 éves korában kapucinus lett. Velencében és Páduában tanult. A Szentírás iránti szeretet valóságos szenvedélyévé lett. 1582-ben szentelték pappá.
Nemsokára már nagyon ismert szónok és a papnövendékeknek teológiát tanított.
Három éven át volt rendfőnök. Irodalmi műveit és egész tudását az Egyház szolgálatába állította. Sok munkát írt a hit megvilágosítására.
Szigorúság, bölcsesség, az Eukarisztia és Mária iránti szeretet voltak jellemző vonásai. Mint állandó és eredményes igehirdető bejárta Európát. 1610-ben Székesfehérvár visszafoglalásakor ő lelkesítette a török ellen harcoló keresztény katonákat. Lisszabonban halt meg.1619-ben.

Lőrinc a fáradhatatlan vándorprédikátor, aki a jótanács és az erősség Lelkével bátorítja a keresztényeket az állhatatosságra. Mi is állhatatos szeretetünkkel mutassuk meg Isten dicsőségét a világban. Ámen

2017. július 20., csütörtök

Gyertek hozzám

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok!"    Hálás vagyok neked, Uram a mai napi evangéliumért. Köszönöm segítő, gyógyító szavaidat, most amikor összecsaptak a fejünk fölött a hullámok: anyagi, munkahelyi, családi, egészségügyi problémák. Hogyan, minek, miért küzdjünk, miért vágtunk egyáltalán bele?
Nem magunkért, nem a hazáért, csak érted, a te szereteted miatt vállaltuk. Uram, veled valóban könnyebb. Segíts, hogy növekedjék bennem az alázat, amellyel őszintén átadhatom magamat neked, hogy általam is megvalósítsd teremtésed és megváltásod csodálatos tervét!

Tudatosítsd bennem, hogy nem csak a fazekak között, de a számítógép mellett, a gyereksírás közepette és a forgalmi dugóban is velem vagy, szeretni akarsz engem. Találkozásunk helye nem csak a templom meghitt csendje lehet, nem csak a teljes elmélyült elmélkedés. Ezek is a te ajándékaid, de te mindig vársz rám, szeretnéd velem együtt húzni az igát.

2017. július 19., szerda

Evangéliumi kicsinyek

A mai evangéliumban egy Istent magasztaló imádságot hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik aztán, de mi álljunk meg itt!
A mi Urunk kicsinyekről beszél.
Vajon kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél?
S végül, ismervén, hogy Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket mások lenéznek vagy mellőznek.
Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És milyen kapcsolatban állnak Jézussal?

A kicsiny kifejezésével kapcsolatban meg kell említenünk azt, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Az alázatosság Isten adománya az ember számára.

2017. július 18., kedd

Szent Hedvig

Szent Hedvig

Ma Szent Hedvig királynő ünnepe van.
Magyarországon született 1374-ben Nagy Lajos és Boszniai Erzsébet leányaként.
1384-ben Lengyelország királynőjévé koronázták. Jagelló Ulászlóval, Litvániai nagy hercegével kötött házassága eredményezte a litván herceg és nép megtérését.
Nagy gondot fordított mind saját maga, mind embertársai üdvösségére. A hit a szeretet és az alázatosság példaképe volt.
Neki köszönhető a Hittudományi Kar megalapítása és az Egyetem megújulása Krakkóban.
Isten szeretetét erősítette népében és a litván népben. Erényekben és érdemekben gazdagon halt meg Krakkóban 1399-ben. II. János Pál pápa 1997. június 8-án avatta szenté Krakkóban.

Hite és szeretete ma is világít, ma is példát ad. Közbenjárására szeretnénk mi is egyre jobban tanúi lenni Isten szeretetének.

2017. július 17., hétfő

Szent Zoeard András és B enedel

Szent Zoerard András és Benedek lengyel származású magyarországi remeték voltak. Andrásnak a másik neve Zoerárd (Szórád). A XI. században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek.
A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták. Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé.
Szent László király idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté.
A remeteség távol áll a mai embertől. Pedig mindannyiunknak szüksége van valamilyen szinten remeteségre. Istenhez menni. Kilépni a mindennapok forgatagából, elcsendesedni.
A remeték különös módon élik meg ezt az elvonulást a magányban.

Nekünk is meg kell találnunk életünkben a csendnek a helyét és idejét, hogy Jézus felüdíthessen és megerősíthessen minket. 

2017. július 15., szombat

Évközi 15. vasárnap. 2017

Évközi 15 vasárnap. 2017

Bevezető
Jézus magvetőről szóló példabeszédét halljuk majd ennek az évközi vasárnapnak az evangéliumában. Tekintsünk önmagunkba, és döntsük el, hogy mi melyik kategóriába tartozunk, a 30, a 60, vagy a 100 szoros termést hozók közé.. Nem kétséges, hogy ezek egyikébe. De ha ezek egyikébe is tartozunk, tegyünk meg mindent, hogy még több termést hozók legyünk. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a belé hullatott isteni magvak számára soha se legyen köves talaj. Uram, irgalmazz nekünk!
Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a lelkünkbe hullatott isteni magok növekedését meg ne fojtsák az élet tövisei. Krisztus, kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a beléje hullatott isteni magok számára mindig bő termést hozó talaj legyen. Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A magvetőről szóló példabeszéd, az Úr Jézus paraboláinak egyik gyöngyszeme.
Ma már géppel vetik a jól kitisztított magot, a megdolgozott jó anyaföldbe. A magvetők után boronával elsimítják a föld felületét, hogy a mag takaró alá kerüljön. Ott, a föld méhében megindul a csodálatos kenyérszaporítás. Az elvetett mag "elhal", hogy új, szebb, és több magnak adjon életet. Tavasszal kizöldül a vetés és az aranyszínben rengő búzatáblák épp ezekben a napokban ötvenszeres, százszoros termést hoznak. Évről-évre ismétlődő csoda ez. De ennek észrevételéhez is "látó" szemre van szükség.
A mai evangéliumban Krisztus magvetőhöz hasonlítja magát. Fáradhatatatlanul járja Izrael hegyes-dombos falvait, városait. Hinti az isteni bölcsesség csodálatos magvait. A jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban. Hinti az igét a tenger partján, a hegyek lankás lejtőin. Megjelenik a vámosok, a bűnösök házában és felkeresi az igazakat.
Őt követték apostolai, és Őt követi egyháza is! Immár 2000 év óta! Mégis! Úgy látszik, mintha a közel 2000 éves magvetés, az apostoli munka, kudarcba fulladna.
Hiszen a szülők, a papok, a pedagógusok minden időben azon fáradoztak, hogy az egyház szolgálata által olyan értékekkel gazdagítsák az utánuk jövő nemzedékek életét, amelyek feltétlenül javukat szolgálják és hozzájárulnak teljes kibontakoztatásukhoz. És mi lett a sok fáradság eredménye? Keserűen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk sok tekintetben kudarcot vallott. Áldozatos munkával hintették a jó magot, de az kopár földre hullott, csak tövist és bojtorjánt termett. Tiszteletre, becsületre, Isten - és emberszeretetre akarták nevelni fiaikat és leányaikat. Az eredmény mégis mi lett? Nemegyszer csak hálatlanság, szeretetlenség, gyűlölködés, közömbösség, hitetlenség és erkölcsi süllyedés.
Sajnos, hasonló jelenséggel már Jézus tanítványai is találkoztak. Az Ő életük sem volt mentes a sikertelenségektől és kudarcoktól. Minden igyekezetük és buzgóságuk ellenére Isten Igéje csak lassan és igen nehezen vert gyökeret az emberek lelkében. Nekik is rá kellett ébredniük, hogy a krisztusi igazságok csak kevés ember szívében és csak nehezen vernek kitéphetetlen, erős gyökeret.
Ezért az Úr Jézus igyekezett bizalmat önteni beléjük. Elmondta nekik a mai evangéliumi példabeszédet, amelyben tudtukra adta, hogy nem a magban, nem az evangéliumi örömhírben van a hiba. Az isteni igazság tisztaságához semmi kétség nem férhet. A vetőmag ép, tiszta és kifogástalan, élő és eleven, alkalmas a vetésre. De csak ott és akkor szökkenhet szárba és hozhat termést, ha alkalmas talajra talál. Ott ahol az emberek elfogadják Isten akaratát és teljesítik azt.
Az Úr Jézus követői sohasem gondolkodhatnak a piacgazdálkodás profitéhes elvei szerint. Ők nem dolgozhatnak csak nyereségre és sikerre.
Az ev. felolvasásakor hallottuk: Isten bőkezűen és mindenféle számolgatás nélkül szórja és hinti az üdvösség magvát. Nem törődik hatalmas beruházása eredményével. Vetőmagját pazarlóan hinti a szántóföldekre és az útszélre, a köves talajra a tövisek közé, mindenhová, ahol emberek élnek a földön. Számol a sikertelenséggel, mégis derűlátó, mert tudja, hogy egyetlen mag százszoros termést is hozhat, ha jó, földbe hull!
Az isteni igazság magvait hinteni kell mindig és mindenütt! Akar alkalmas, akár alkalmatlan! "Hirdesd az Isten igéjét! Állj elő vele! -buzdítja már Pál apostol is szeretett tanítványát, Timóteust. Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak." (Idézet befejezve.)
Mintha a mai, mindenbe beletörődő, megfáradó, látszólag szélmalomharcot folytató keresztényeknek írta volna Pál apostol e szavakat. Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen félelmetes magvető valamennyi tömegkommunikációs eszköz! A sajtó! A rádió! A TV! -Va1óban seregszámra vannak ott olyanok, akik ezek segítségével késztetik az embereket arra, hogy elforduljanak az igazságtól, vallástól, egyháztól, s Istentől! És, hogy odafordítsák az emberek a fülüket az igazság köntösébe öltöztetett, hamisságok és hazugságok hallására.
Az első megtévesztés, az ősbűn óta szünet nélkül tartó, hol ígérgetéssel, hol megfélemlítéssel járó, pénzzel bérelt hálózati emberek luciferi tendenciája ez az emberiség életében.
Nekünk, minden fenyegetés és megfélemlítés ellenére, tántoríthatatlanoknak kell lennünk az igazságban, a keresztény és nemzeti értékek védelmében, és hirdetnünk kell az igazságot, hinteni az isteni igazságok magvait.
Nekünk hinnünk kell az isteni Ige győzelmében és a jó diadalában. Sohasem lehet ugyanis tudni, hogy egy-egy elhintett mag kiben és mikor kel ki, ver gyökeret: és hoz százszoros termést.

Ámen 

Szent Bonaventúra

Szent Bonaventúra

1218-körül született Viterbo közelében. A hagyomány szerint a Bonaventúra (jószerencse) név a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emléke.
1218-körül, anyja fogadalmához híven, belépett Szent Ferenc Rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus után Orvietóba küldték a Rend első hittudományi főiskolájára, de már egy év múlva a párizsi egyetemre. 27 éves korában pedig a híres párizsi egyetemen kezdte meg tanári működését.
A fiatal ferences egykettőre Aquinói Szent Tamás mellett a legünnepeltebb tanár lett.
1257-ben, 36 éves korában a Rend generálisává választották. X. Gergely pápa, a II. lyoni egyetemes zsinatra rendelte Szent Tamást is, Bonaventúrát pedig kinevezte bíborosnak. Alázatosságára jellemző, hogy a bíborosi kalapot hozóknak azt mondotta, tegyék a kalapot a fogasra, míg ő befejezi a mosogatást.
Egyhangúlag neki tulajdonították, hogy a görögök visszatértek az Egyház egységébe, mikor letették a hitvallást. Bonaventúra hatalmas beszédében adott kifejezést a jelentős eseménynek.
Már halálos betegen ment el a zsinat következő ülésére. Visszavonult, készült a halálra. A pápa kezéből vette a szentkenetet, és a feszületre függesztette tekintetét. Így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel.
Bonaventúra egész élete Isten tetteinek hirdetése volt. Mi is szeretnénk felfedezni Isten működését életünkben, és szeretnénk napról napra Isten szeretetében élni, és arról tanúságot tenni.

Ámen

2017. július 8., szombat

14. évközi vasárnap

14. évközi vasárnap 2017.

Bevezetés
Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a.„kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.
Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus alakítsad a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.
Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.
Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.
Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.
De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.
Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek! 
Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.
Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.
A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.
Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.
Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja. 
Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.
Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.
Ámen
F.F.

2017. július 1., szombat

13. évközi vasárnap. 2017

Évközi 13. vasárnap 2017

Bevezetés
A mai evangéliumban hallani fogjuk majd Jézusnak az Istennek kijáró elsőbbség megadására felszólító szavait. Annak ellenére, hogy igyekszünk szavait betű szerint érteni és megvalósítani, mégis feltehetjük a kérdést: Vajon életünk forgatagában milyen gyakran vonjuk meg Istenünktől a neki kijáró elsőbbséget?
Ha ezt tesszük, vétünk és veszélyeztetjük örök üdvösségünket. Ne feledjük: Bűnbánatunk révén mindig újrarendezhetjük Istenünkhöz fűződő kapcsolatainkat.
Vizsgáljuk meg tehát lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket.

Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg lagymatag istenszeretetünket. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg gyenge szülői szeretetünket. Krisztus kegyelmezz
Urunk! Bocsásd meg a nyomorgók iránti szívtelenségünket. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A közúti forgalom résztvevői jól ismerik az elsőbbség megadásának szabályait. Aki ezeket figyelmen kívül hagyja, súlyos és élet-veszélyes balesetek előidézője s áldozata lehet.
Mai szentmise evangéliuma hasonló szabályt tartalmaz: az Istennek, Jézus Krisztusnak kijáró elsőbbség megadásának törvényét. Arra figyelmeztet, hogy Istennek mindig és minden körülmény között elsőbbséget kell biztosítanunk. Még a vérségi kötelékekből származó emberi előjogok sem menthetnek fel senkit az Istennek kijáró elsőbbségadás kötelezettsége alól: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” – mondja Jézus a mai evangéliumban.
Nehezen értelmezhetők és épp ezért félreérthetők ezek a krisztusi szavak. Idegenkedve hallgatjuk ezeket a szavakat. Lehet, hogy kimagyarázásnak, vagy erőltetettnek tűnik, amit most mondani fogok. De meggyőződésből mondom. Nem szabad kiragadni Jézus tanításából egy-egy mondatot, hanem mindig a többivel összhangban kell azt magyarázni.
Először is el kell oszlatni egy téves hiedelmet. Amikor az Úr Jézus az Őt követőktől mindenek feletti szeretetet kér, egy szóval sem mondja azt, hogy ne szeressük szüleinket, vagy testvéreinket, sőt … „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” – hangzik Krisztus szava minden idők embere felé. És ebben a törvényben, amit beteljesíteni jött, s amit a mai kor embere lassan már teljesen elfelejt, ott van a negyedik parancs is: a Tiszteld és szeresd szüleidet parancs is!
Semmi sem idegenebb Krisztus tanításától, mint úgy értelmezni a mai evangéliumban hallott szavait, mint amelyek a természettörvényre, a vérségi kapcsolatra épülő szülői szeretetet gyöngítenék. Ha szavait helyesen értjük, helyesen értelmezzük, könnyen belátjuk, hogy nem gyöngítik azt, hanem erősítik!
Igaz, sokak szemében úgy tűnik, mintha a szülők szeretete minden más szeretetnél erősebb lenne. De nézzük csak magát az életet!
Gyermekkorunkban a család a mindenünk. De ahogyan telnek-múlnak az évek, édesapánk, édesanyánk és testvéreink mellett mások is helyet kapnak életünkben. Szerephez jutnak abban társaink az óvodában, az iskolában és a játszótéren. Később újabb emberekkel találkozunk az életben, a főiskolákon és egyetemeken.
Míg végül az ember elhagyja apját és anyját. Szerelmét: menny-asszonyát, vőlegényét, illetve feleségét s férjét, kezdi jobban szeretni, mint szüleit. Illetve a hitvestársi szeretet megelőzi a szülői szeretetet, de meg nem szünteti azt! Újfajta szeretettel gazdagodik az ember élete, s ez az újfajta szeretet kiszélesíti a szeretet skáláját, gazdagítja, áthangolja s átnemesíti azt.
Ugyanígy, ahogy telnek-múlnak az évek, megjelenik életünkben Isten, s Krisztus, s kezd erősödni egy újfajta szeretet, és oly annyira, hogy ez az újfajta szeretet, a Krisztus iránti szeretet nemcsak gazdagítja, és ki szélesíti szeretetünk skáláját, hanem át is hangolja azt úgy, hogy meghagyva, megerősítve a már meg-lévőket, megelőzi azokat.
Ezt a minap, az 50 éves érettségi találkozón. Szép számmal élnek még. És szép számmal jelen is voltak a találkozón. Ami meglepett. A találkozós misén valamennyien jelen voltak, és majdnem mindannyian áldoztak. Majd az osztályfőnöki órán nem egy találkozós ajkáról hangzott el meggyőződéses alázatos hit.
Ők a hatalmas, elnemzetietlenítő, és elvallástalanító eszmék hatására sem fordultak el, vagy visszafordultak már Krisztushoz. Míg a tömeg elvetette Istent, Isten abszolút elsőbbségét és önmagát emelte Teremtője és Megváltója trónjára. Megfeledkezett Ura dicsőségéről és imádásáról. És kizárólag önmaga kibontakoztatásával, önmegvalósításával foglalkozott és foglalkozik. Hiányzik belőle Isten és Krisztus szeretete. A ma emberének szeretet skáláját nem gazdagítja már Isten szeretete, éppen ezért elszegényedik, s leszűkül. Eleinte talán ott van még valamilyen formában az ember szeretete. De ez is egyre jobban gyengül és végül már csak a pénz szeretete, és imádása marad meg.
Éppen ezért, ha nem akarjuk, hogy végleg elembertelenedjen az ember, akkor ébereknek kell lennünk! Nem szabad, hogy a médiumok elaltassanak bennünket, hogy elaludjunk, vagy elbízzuk magunkat. Hanem becsületesen, s tiszta eszközökkel meg kell tennünk mindent, hogy változás következzék be, és jobb irányba!
Egy nép, egy társadalom, és az abban élők békéje érdekében ugyanis, vissza kell térni az alapvető emberi normák tiszteletben tartásához, az alapvető erkölcsi törvények megtartásához, és mindannyiunknak vissza kell térnünk Isten mindenek és mindenki fölötti szeretetéhez. Vissza Krisztus mindenkinél jobban történő szeretetéhez.

A Krisztus szeretetétől áthatott ember nemcsak apját és anyját szereti, hanem önző életét megtagadva, elvesztve azt, levetve magáról, és megtalálva jobbik énjét, krisztusi életét, megnyílik mások felé is. Hiszen tudja, hogy ha csak egy pohár vizet is adott, vagy ad, - hangsúlyozom: nem akármilyent, hanem szomjat oltó, és hűsítő friss vizet – a szomjazóknak, s ha az élet emberibbé tételéért bármit is tett vagy tesz, nem marad el jutalma. 
Ámen