2016. február 27., szombat

Nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjt 3. vasárnapja

Bevezetés
Két Jézus korabeli történetet hallunk majd a mai evangéliumban.
Az egyik esemény az volt, hogy Pilátus a Jeruzsálembe zarándokolt galileaiak között vérfürdőt rendezett. A másik pedig az, amikor Siloámban egy torony összedőlt és maga alá temetett tizennyolc embert.
Az ószövetségi felfogás szerint ezek az emberek azért haltak meg, mert bűnösek voltak.
Ennek a felfogásnak, sajnos még ma is, megvannak a nyomai körünkben is. Bár igaz, hogy van kapcsolat a bűn és bűnhődés között. De a természeti katasztrófák, s háborúk, diktatúrák áldozatai, nem azért pusztulnak el, mert bűnösebbek lennének, mint más emberek. Jézus tanítása szerint nincs ember bűn nélkül, épp ezért minden embernek szüksége van az állandó megtérésre. A sorscsapások is erre kell, hogy késztessenek bennünket. De valóban erre késztetnek-e bennünket? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod által új életet ajándékoztál a világnak. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Nem ritka, hogy földrengés, tűzvész, hurrikán, árvíz, épület összedőlése alkalmával, még a magukat vallásosnak, jó kereszténynek tartók is, ezekben istenítéletet, Isten büntetését látják.
Az evangéliumban elhangzottak szerint a farizeusok, és maguk a Jézus korabeli emberek is, az említett két eseménnyel kapcsolatban, hasonlóan gondolkodtak. Jézus ettől a szemlélettől akarja megszabadítani őket, és egészen más szemléletre akarja őket megtanítani. Arra, hogy akiket a kegyetlen végzet érintett, semmiben sem voltak vétkesebbek, mint az életben maradottak, mert nincs ember vétek nélkül. De az életben maradottak számára ez figyelmeztetés és egyben tanítás is, amelyet így fogalmazhatnánk meg: Isten végtelenül türelmes hozzánk.
Ez a mindenható Úristen egyik legfontosabb tulajdonsága, Isten lassú a haragban, de gazdag az irgalomban. S nem vétkeink szerint bánik velünk, hanem nagy irgalmassága szerint. Türelme annak bizonyítéka, hogy kellő időt biztosít a megtérésre. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen.
Mielőtt pedig a szenvedésben megnyilvánuló végtelen türelmét látnánk, elmeséli a terméketlen fügefa esetét, amely ott áll a szőlőben, foglalja a helyet, a gazda ki akarja vágni, de vincellérje kérésére még hagy neki időt. Ilyen az Isten. Határozottan eloszlatja tévhitünket: nem valamiféle istenítélettől kell félnünk, hanem attól, hogy egyszer lejár az időnk.
A két katasztrofális hír hallatára közli Jézus, hogy Pilátus kegyetlenkedése a galileai zsidókon, vagy a főváros déli városfala fölött álló torony leomlása, és a 18 ember halála nem Isten bosszúja
És hozzátehetnénk még a megszámlálhatatlanul sok szörnyű tragédiát is. Nem Isten bosszúja az, amit természet produkál a szörnyű katasztrófák alkalmával! Sem a kisebb vagy nagyobb méretű háborúk szörnyűségei. Sem százezres városoknak földfelszínéről történő szinte teljes eltüntetése, szőnyeg és atombombázással. Sem a létükben fennmaradni, s ősi hitükben megmaradni akaró, önálló állami létüket védő, s hitüket megőrizni akaró népek körében végzett naponkénti mészárlások. Ezek nem Isten bosszúi. Láthatjuk, hogy kiké.
De ezek elgondolkodtató jelek! Nemcsak a szenvedők, hanem a nem szenvedők, az ezeket a tényeket, jeleket látók számára is! Még pedig Isten látogatásának a jelei! Észre kellene venni látogatásának idejét, mint megtérésre szólító jeleket.
És nem erőltetett párhuzam, ha a terméketlen fügefával azonosítjuk önmagunkat, és azt mondjuk: a terméketlen fügefa, mi vagyunk.
A kertész utolsó kísérlete, Isten kiváltságos szeretete, türelmének utolsó próbája. A szőlőbe ültetett gyümölcsfának minden lehetősége megvan arra, hogy gyümölcsöt teremjen. Ugyanígy nekünk is a világban, ahol élvezzük Isten nagylelkű szeretetét. Sorsunk a saját kezünkben van, vagy fölismerjük, hogy Istenhez kell térnünk, és a bűnbánat gyümölcseit kell teremnünk, vagy elveszünk! „Ha meg nem tértek, elvesztek mindannyian” – kétszer is megismétli Jézus a mai evangélium.
Ha meg nem tér e világ, s benne hazánk, elveszünk. Ha meg nem változtatjuk gondolkodás-, érzelem- és cselekvésmódunkat, nagyot veszthetünk, elveszthetjük önön magunkat. Jézus szavaival: elveszhetünk mindannyian. Félve mondom ki: Elveszhet hazánk.
De erős a reményünk! Isten végtelenül türelmes volt hozzánk eddig és az ma is, és az lesz ezután is. S időt ad, elegendő időt a megtérésre, gondolkodás és cselekvésmódunk megváltoztatására.
A fügefa is időt kapott, táplálékot, hogy újraéledjen, és gyümölcsöt hozzon. Emberi világunkban, hazánkban is hasonlóan a sok terméketlen fügefa is. Időt kap. És miként a bibliai hasonlatban, úgy itt is vannak ezeket megmenteni akarók, s a reményt felnemadók. Csak nem vesszük észre, vagy nem becsüljük őket. Jönnek ők, mint e világ megszállottjai, gondozásba veszik, s megmentik őket.
S reményeink szerint a ma még terméketlen fügefák holnapra rügyeket hajtanak, s leveleket és méztől csöpögő, húsos fügét teremnek.
Oh, mily üdvös és hasznos lenne magunk és az egész emberiség számára, ha, ami megtörténhet a terméketlen fügefákkal, az velünk is megtörténne, és gyümölcstermőkké, válnánk, az Úr szőlőskertjében, itt magyar földön.

Ámen

2016. február 26., péntek

A gonosz szőlőmunkások

A gonosz szőlőmunkások

A gonosz szőlőmunkásokról mondott beszéd azt tanúsítja, hogy Jézus tudatosan készül a szenvedésre és a halálra, ezt azonban nem kudarcnak tekinti, hanem a mennyei Atya akaratának és saját küldetése beteljesítésének. Tanítványai számára három alkalommal beszélt arról, hogy Jeruzsálemben milyen sors vár rá, ők azonban nem értették meg ezeket a kijelentéseit.
A történet szerint a gazda bérbe adja szőlőjét, majd a szüret idején elküldi szolgáit a termésért. A munkások azonban sorra bántalmazzák őket, majd végül a fiát is megölik abban a hiszemben, hogy így az övüké lehet a szőlőbirtok. Máté evangélista azzal zárja a történetet, hogy a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk szól a hasonlat, azaz ők és elődeik azok, akik gonoszul bántak Isten küldötteivel, a prófétákkal. Jézus tanítványai pedig, akik szintén hallották e szavakat, talán megérthették, hogy Jézus a történetben szereplő fiú, akire halál vár.
A gazda magatartása Isten tulajdonságait fedi fel előttünk. Isten türelmes, emberszerető, irgalmas, kész a Fiát is feláldozni az emberek, a megváltás érdekében. Felismerem-e Jézusban az Isten Fiát? Istennek végzett szolgálatnak tekintem-e az életem? Hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó? Mit teszek annak érdekében, hogy a világban a gonosznak engedelmeskedők Isten útjára lépjenek?

H. I. S.

2016. február 25., csütörtök

A dúsgazdag és a szegény Lázár

A gazdag ember és a szegény Lázár

A földi élet nem minden az ember életében. Mégis, sokszor úgy élünk, mintha az örök boldogságot is ezen a földön szeretnénk megtapasztalni. Eközben pedig éppen azt a képességünket veszítjük el, hogy földi létünket az örök élet távlatába tudjuk helyezni. Erre a súlyos tényre figyelmeztet a gazdag ember és a szegény Lázár evangéliumi példabeszéde.
Első enciklikájában XVI. Benedek pápa arra figyelmeztet hívőket és nem hívőket, hogy az igazságosságért való küzdelem közös feladatunk. Azonban azt is hozzáteszi, hogy a legigazságosabb társadalom sem nélkülözheti az egyház karitatív munkáját.
Egy jó szó, egy kézfogás, egy szerető tekintet nem vezethető le az igazságosságból. A hívő mindezeket a tetteket az örök élet távlatában szemléli.
Ámen

(Adoremus 2006.)

2016. február 24., szerda

Mátyás apostol

Mátyás apostol
„Arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok” – ezt a küldetést adja Jézus az utolsó vacsorán az apostoloknak. Júdás helyét, a Szentlélek indítására Mátyás tölthette be. Idővel azonban a többi apostol helyét is be kellett tölteni, amely nem árulás, hanem a halálig menő vértanúság miatt üresedett meg. Az apostolok utódai a püspökök, akiket a Szentlélek az emberi közreműködést is felhasználva állít a hívő közösség élére, és vezet tanítói, kormányzói és megszentelő feladatuk ellátásában. Jézus barátai ők, hivatásuk, hogy megtartsák Jézus parancsát: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

Ámen                                                                  (Adoremusz 2006)

2016. február 20., szombat

Nagyböjt 2. vasárnapja

Nagyböjt 2. vasárnap 2016

Bevezetés
Évszázadok óta az Egyház nagyböjt II. vasárnapján a színeváltozás jelenetét olvassa fel az evangéliumból. Az előző vasárnapon Jézust egy nagyon is emberi oldaláról láttuk, amikor a sátántól kísértést szenvedett. Ezzel azt hangsúlyozzuk, hogy Jézus Krisztus valóságos, meg-kísérthető ember volt.
Ma pedig azt láttatja velünk az evangélium, hogy ez a Jézus nem csak ember, hanem Isten is, a Mennyei Atya szeretett Fia, akinek a Táborhegyen felragyog isteni dicsősége egy villanásra, a kiválasztott apostolai előtt.
A Mennyei Atya pedig a Rá való hallgatást kéri apostolaitól, közvetve tőlünk is.
De milyen a mi Isten szeretett Fiára való hallgatásunk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Te bűneink miatt vállaltad a szenvedést és a kereszthalált. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te irántunk való szeretetből áldoztad fel az életedet. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te halálod nyitotta meg számunkra az örök dicsőség kapuit. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Amint említettem már, a mai evangélium eseménye erősen szemben áll a múlt vasárnapival. Ott a kísértés próbára teszi Jézust, és meg is alázza. A Táborhegyi fényesség most felmagasztalja és megdicsőíti. A két esemény két kiegészítő szempontja ugyanannak a misztériumnak.
A színeváltozás jelenetnek, a főszereplő Jézus mellett, volt még másik két szereplője is: Mózes és Illés, az Ószövetség két legje-lentősebb egyénisége. Odaállnak a szenvedést, a kereszthalált vállaló Jézus mellé. Érdekes párhuzam van Jézus és az ő küldetésük között. Mózes vezette ki Izraelt az egyiptomi fogságból. Méltán áll tehát Jézus mellé, aki az egész emberiséget akarja kivezetni a bűn rabságából. És itt áll Illés próféta is, aki számos honfitársával együtt nem hajtott térdet a pogány bálványok előtt. Most azzal a Jézussal beszélget, aki kiszabadítja az embereket a hamis istenek, a bálványok szolgálatából és megismerteti velük az egy igaz Istent, a mennyei Atyát
A három apostol boldogan nézi Mesterét a dicsőség fényében. Péter a szókimondó apostol lelkesen kijelenti: Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat… Hogyne készítene, hogyne maradna itt szívesen. Hiszen az ember istenlátásra született.
Ezekben a nagyböjti napokban nekünk is föl kell mennünk Jézussal a kinyilatkoztatás hegyére, hogy megismerjük az ő dicsőséges arcát, és így elfogadhassuk a „kereszt botrányát”, megváltásunk szent titkát.
Mert a kereszt, a szenvedés titka nem önmagában értelmetlen. Hasonlóan a nagyböjt is, húsvét nélkül, önmagában értelmetlen és kegyetlen végzet, amelyet nincs miért ünnepelni. De éppen a húsvéti hajnal dicsősége teszi szemlélhetővé és széppé Jézusnak a szenvedésben eltorzuló arcát. Mert a keresztről ránk tekintő Jézus arcra is tökéletesen érvényes és igaz a felhőből megszólaló szózat: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”
Jézus megdicsőült és szenvedő arca egyaránt, szavak nélkül is hirdeti a legfontosabbat, amire mindig hallgatnunk kell: az Atya akaratának megvalósítása a valódi szeretet és béke.
Jézus nem azért mutatta meg apostolainak ragyogó dicsőségét, hogy elkápráztassa őket. Mint min-den tettével, ezzel is példát adott és jövendő sorsunkat hirdette. A földi szenvedéseket megdicsőülések köve-tik. Mennyei Atyánk nem csupán Fiát akarta megdicsőíteni, hanem minket is. Azt akarja, hogy az egész föld Tábor-hegyi fénybe öltözzön, s ne váljon sohasem a gyűlölet szította háborúk lángtengerévé. Azt akarja, hogy ne a gyűlölet, ne a Sátán országa, hanem a szeretet, a béke, az Isten országa erősödjék e földön!
Ezért hívták fel erre, Ferenc pápa és Kirill pátriárka nyilatkozatukban az emberek figyelmét. a jelenkori kegyetlen keresztényüldözésekre
Megfontolásaikban mély együttérzéssel fordulnak a jelenkor keresztényüldözéseinek a térségei felé. A közel-keleti és észak-afrikai országok felé, ahol a keresztényeket családostul kiirtják, templomaikat barbár módon lerombolják és kirabolják, szent tárgyakat megszentségtelenítik, szobraikat ledöntik. Fájdalommal tapasztalják, hogy Szíriában, Irakban és más közel-keleti országban a keresztények tömegével hagyják el szülőföldjüket, ahonnan a hitük elterjedni kezdett, és ahol ők az apostolok kora óta együtt éltek más vallási közösségekkel. (Csak zárójelben, teológus koromban csodálkozva tanulmányoztam e vidéknek virágzó egyházát. Urkirche Ost-kirche. Az Ősegyház maga volt a Keleti Egyház)
A nemzetközi közösség sürgős segítségét kéri a Pápa és Pátriárka, hogy megelőzzék további keresztények elűzését a Közel-Keletről. Szíria és Irak érdekében arra buzdítják a nemzetközi közösséget, hogy vessenek véget az erőszaknak és a terrorizmusnak. Külön szót emelnek az elrabolt aleppói metropolita testvéreik szabadon bocsátásáért. Fejet hajtanak azok vértanúsága előtt, akik életükkel tanúságot tettek az evangélium igazságáról. Emlékeztetnek arra, hogy ebben a nyugtalanító korban a vallásközi párbeszéd nélkülözhetetlen.
Azt akarják ők is, amit Jézus akar, hogy minden ember hallgasson Isten Egyszülöttjére, és megismerje az emberiségnek nem háborút, szenvedést, s nyomort, hanem üdvöt, békességet adó evangéliumát. Jézus ugyanis azt akarja, hogy minden ember lelkét a jóakarat hassa át, különösen pedig azt, hogy minden keresztény életét átjárja az evangélium világossága, fénye és melege. Bárcsak a mi közelünkbe, közösségünkbe kerülő emberek, és velük együtt mi is elmondhatnák: Uram, jó nekünk itt lennünk.

Ámen.

2016. február 19., péntek

Megbocsátás

Idegennel könnyebb kibékülni, mint egy testvérrel. A testvért ugyanis nagyon jól ismerjük: tudjuk, mit forgat fejében, hogyan gondolkodik, milyen álmok és remények motoszkálnak benne. De azt is, milyen „bogarai” vannak, milyen gyengeségek és bűnök kerítik hatalmába. Jézus nem ígér könnyű tanítványságot. A megbocsátás a Jézusi út egyik legnehezebb követelménye. Gyakran szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Pedig a megbocsátás tehertétel: elhagyjuk a bosszúvágyat, a neheztelést, a sértődöttséget, a sérelmeket, és megszabadultan, felesleges terhektől mentesen megyünk tovább életünk útján.

(Adoremusz 2005)

2016. február 17., szerda

Csodajelek


Nem a csodára kell várni. A csodahajhászás eltereli a figyelmünket a lényegről: arról a tényről, hogy Isten jelek által figyelmeztet bennünket a mindennapjainkban. A csodát nem keresni és kérni kell, hanem felfedezni. Csodák közepette élünk - gondoljunk csak szívünk dobogására, tüdőnk lélegzésére, csodálatos érrendszerünkre, a csodálatos természetre, amely körülvesz bennünket, vagy összpontosítsunk egyszerűen egy rózsasziromra, de mi nem az Isten csodáit akarjuk látni, hanem azt várjuk el Istentől, hogy a magunk elképzelte csodákat vigyük végbe. Ne olyan csodát tegyen, amilyet Ő akar, hanem amilyet mi akarunk. Istent saját magunk csodatevő robotjává akarjuk tenni.

Ámen

2016. február 14., vasárnap

Végitélet

Megdöbbenve állapítjuk meg olykor, hogy mily rövid az élet. Észre se vettük, és már itt a vége. Az evangélium erre figyelmeztet: egy napon vala-mennyiünknek meg kell jelennünk az Úr ítélőszéke előtt. Ott leszünk majd együtt: hívők, nem hívők, szegények és gazdagok, hogy számot adjunk tetteinkről.
És mi alapján fog Isten megítélni bennünket? A szeretetünk mértéke szerint, mert szeretet az Isten. És valahányszor jót teszünk a segítségre szoruló em-bertársainknak, azt Jézusnak tesszük.
A legigazságosabb társadalom sem nélkülözheti az egyháznak ezt a karitatív tevékenységét, mely Isten végtelen, ingyenes szeretetéből táplálkozik. Legyünk egymás iránt hiteles tanúi és találékony napszámosai a szeretet Istenének!

Ámen

2016. február 13., szombat

Nagyböjt 1. vasárnapja

Nagyböjt 1 vasárnapja

Bevezetés
Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. Hamut szórt, vagy szór a fejinkre az Egyház papja, azért, hogy emlékezzünk arra, hogy porból lettünk és visszatérünk a porba. Hogy cselekedjük a Nagyböjt, a Húsvét méltó megünneplésére felkészítő bűnbánati időszak cselekedeteit. Ma, Jézus megkísértésének történetéből tanuljuk meg azt, hogyan kell a nagy Kísértővel szembeni mindennapos küzdelmeinket győzelmesen megvívnunk.

Kirié litánia
Urunk! Add, hogy nagyböjti önmegtagadásainkkal segítsük a világ éhezőit. Uram irgalmazz!
Urunk! Add, hogy a létminimum alatt élő honfitársainkat úgy segítsük, hogy ne tudja jobb kezünk, hogy mit tesz a balkezünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy ki ne vesszék lelkünkből a nyomorgók iránti testvéri szolidaritás. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek megkísérti Jézust, és el akarja téríteni a küldetése teljesítésétől. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberi nem megváltását.
Előre kell bocsájtani, hogy a kísértéseket nem szabad betű szerint értelemben venni. Ezek a küldetésének teljesítésére készülő Jézus lelkében lejátszódó kísértések. 
A Sátán kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Jézus elutasítja: "Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember" (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.
Egyébként is nem kövekből lett kenyereket kell az embereknek adni. Kövekből sohasem lesznek kenyerek. De abból, amit emberi munkával a föld terem igen is, és egyre tökéletesebb technikával, ha nem korlátoznák a termelést, nem írnák elő a termelési kvótákat egyre több, minden bizonnyal legalább annyi, hogy minden éhező embernek lehetne adni kenyeret, s nem kellene százmillióknak éhezniük, és ezreknek éhhalált halni naponként.
Hogy megszűnjék a világméretű nyomor, hogy ne éhezzenek az emberek, ahhoz arra lenne szükség, hogy valóra váljék a messiási korra vonatkozó Izaiásféle jövendölés, és a népek kardokból ekevasakat kovácsoljanak.
Mikor elhangzott már ez a jövendölés! S mi valósult meg ebből?
A kardból ekevasat kovácsoló férfi hatalmas bronz szobra ott áll az ENSZ palota előcsarnokában.
Vajon mire gondolnak a Világ sorsáról döntő politikusok, amikor elhaladnak előtte? Nem gondolnak arra, hogy épp ez lenne a feladatuk? Fegyverek helyett termelőeszközök gyártásának a szorgalmazása? Az infrastruktúra kiépítése, és nem azok szétbombázása? Nem a fegyverek: rakéták és bombák szállítása, hanem a humanitárius katasztrófa sújtotta területeken élők megsegítése? Élelem szállítása az éhínséget szenvedőknek?
Százszor és százszor elmondtuk már, és elmondjuk ezt mindaddig, míg meg nem hallják ezt azok, akik tehetnének is ezért valamit. Az Úr biztat bennünket: „Clama! Ne cessas! Kiálts! És ne szűnj megkiáltani!”. És elmondjuk azt is, hogy nemcsak testi éhség van, hanem lelki éhség is! Hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten ajkáról származik”
Elgondolkodtunk már azon, hogy mi lenne, ha megszűnnénk kiáltani? Megálljt kiáltani?
És azon gondolkodtunk-e már, hogy vajon melyik médiumban olvasható, vagy hallható az imént idézett jézusi mondás: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével? Talán olyan még akad, amelyik idézi, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, de olyannal, amely leírná, hogy Isten minden igéjével, aligha.
Sajnos, a legtöbbször még a hívők sem veszik észre a lelki éhségüket. Egész esztendőben, vannak, akik egész életükben éheztetik lelküket. S történik mindez azért, mert ez az éhség nem lép fel olyan követelő erővel, mint a testi éhség és szomjúság. Megvonjuk lelkünktől azokat a táplálékokat, amelyeket oly bőségesen terít elénk így nagyböjt idején az egyház.
Egész évben éheztettük lelkünket, legalább most gondoskodjunk arról, hogy jóllakhasson. Olvassuk a Szentírást, többet imádkozzunk és cselekedjük a jót mindenkivel.
A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Evangélium szavaival: „A sátán egy szempillantás alatt felvonultatta a szeme előtt a földkerekség minden országát, és azt mondta: Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva imádsz engem” Jézus ezt is elutasítja: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Jézus nem akar a pénz szolgálatába állni, hogy annak segítségével a maga uralma alá kényszerítse a világ valamennyi országát. Ő nem politikai feladatot teljesíteni jött e világra, Ő Isten akaratát jött teljesíteni.
A harmadik kísértés arra biztatja Jézust, hogy egy látványos, csodás tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísérletet is elhárítja: "Az is írva van: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!".
Ma is sokan vannak, különösen is a hívők között, akik azt kérdezik: Miért nem mutatja meg az Úr csodatevő hatalmát, miért nem pusztítja el ellenségeit, a gonoszokat? Azért mert Jézus nem így akarja megmutatni isteni hatalmát, hanem végtelen irgalmával.
Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.
Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből, a Szentírás tanítása szerint éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni a sátán mindenféle kísértésével szemben.
A nagyböjt folyamán gyakorta hallható praefáció szavaival kérjük Urunkat:: Urunk! Te azt kívánod, hogy önmegtagadással hódoljunk neked és éhező embertársainkon segítve, és követve téged, járjuk a könyörülő jóság útját.
T. Járjuk hát a könyörülő jóság útját.
Ámen.
F. F.

2016. február 10., szerda

Hamvazószerda

Hamvazószerda.
Hamvazószerdával minden igazi keresztény számára véget ér a farsangi mulatság és megkezdődik lelki tavaszunk: a nagyböjt.
A mulandóság jelképével, szentelt hamuval hinti meg homlokunkat az egyház és ezzel emlékeztet a földi dolgok tiszavirág életére. Böjtölésre, önmegtagadásra, engesztelésre, megszentelődésre biztat. Vonuljatok vissza a lármás világból és térjetek haza szívetek otthonába! Ott keressétek, mert ott találhatjátok meg igazán lelketek nyugalmát. S így készülhettek hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának méltó megünneplésére.
Mindezek hallatára tévedés lenne a nagyböjti időt úgy értékelnünk, mint a lemondások idő-szakát. Amikor az Egyház arra biztat, hogy kevesebbet igényeljünk a testi javakból, ugyanakkor azt szeretné, ha többet igényelnénk a lelkiekből. Mert nemcsak kenyérrel él az ember! Mit használ, ha az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?
Sajnos a legtöbbször észre sem vesszük, hogy egész esztendőben, olykor egész életünkben éheztetjük lelkünket. S történik mindez azért, mert ez az éhség nem lép fel olyan követelő erővel, mint a testi éhség és szomjúság.  Megvonjuk lelkünktől azokat a táplálékokat, amelyeket oly bőségesen terít elénk így nagyböjt idején az egyház.
Egész évben éheztettétek lelketeket, legalább most gondoskodjatok arról, hogy jóllakhasson. Olvassátok a Szentírást, hallgassátok Isten igéjét, többet imádkozzatok, elmélkedjetek Isten gondolatairól!
Kevesebbet a gyűlölködésből és többet a szeretetből. Kevesebbet a civódásból és többet a békességből. Kevesebbet a hazugságból és többet az igazlelkűségből. Kevesebbet a test örömeiből, és többet Krisztusnak testéből. Kevesebbet az élvezeti cikkekből – kávé, alkohol, dohányzás – és többet az akaratot edző önmegtagadásból. Kevesebbet a bűnből és többet a bánatból.
A bűnbánat által mintegy kiürítjük lelkünket, hogy a bűn helyett megtölthessük az isteni élet, a kegyelem kincsével. És ha ezt tesszük, akkor méltóképpen készülünk hitünk nagy titkának, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának az ünneplésére.

Amen.

2016. február 9., kedd

Hagyományok és Isten törvényei

Chesterton. a XX. századi angol konvertita írja: "A pogány örömök harsányak és magányosak, a keresztény örömök csendesek és közösségiek." Szívesen kifüggeszteném a gyóntatószék ajtajára: Óvakodjatok a megszokásoktól, mert eltakarják az igaz hagyományokat. A hagyományok élettel telítettek. Bennük van egységben a munka- pihenés-feltöltődés, az egyén-közösség- család. Egybefogják azt, ami összetartozik. A megszokásból ünneplő ünnepel ugyan, de nem tudja, kit-mit és miért. A megszokásból becsületes szintén nem tudja az okát. A szokásosnak mondott baráti összejövetel tagjai társaságába nem hívják meg Istent, mini fő vendéget. Imádkozzunk, gondolkozzunk és cselekedjünk Jézus társaságában! Ő a megszokásainkat hagyománnyá nemesíti.

Ámen

2016. február 8., hétfő

Betegség

Sokan azt feltételezik Istenről, hogy a betegség, a szenvedés és a sokféle emberi nyomorúság tőle származik. Ehhez még azt is hozzáteszik, hogy így akarja büntetni a bűnös embereket. Elsősorban a nem hívők vélekednek így, de vallásukat gyakorló emberek szájából is hallani hasonló kijelentéseket, amikor váratlanul találkoznak a szenvedéssel, főként, ha ők annak elszenvedői.
A „Miért büntet így az Isten?” Típusú kérdések mögött ez a felfogás húzódik meg. Úgy tűnik, a betegséget és a szenvedést nehezebb elfogadni, de könnyebb érte Istent hibáztatni. Ez az Isten-kép valójában teljesen torz és helytelen. Ez az elképzelés Istenről egyáltalán nem felel meg annak, amilyennek Isten megmutatkozik Jézus személyében, s amilyennek Jézus megmutatja előttünk a mennyei Atyát.
Éppen ellenkezőleg: Isten nem a betegségek okozója. Isten nem leli örömét abban, hogy szenvedések érik az embert. Isten az ember testi és lelki egészségét akarja. Nyilvános működése évei során ezért gyógyított meg oly sok beteget Jézus, visszaadva a testi egészséget, és hirdette, közvetítette Istentől a bűnök bocsánatát, visszaadva a lelki egészséget.
Ezt a hetet a betegek szolgálatára, látogatására szentelem. Nem csupán együttérzésemet akarom kifejezni, hanem együtt akarok lenni azzal, aki számára próbatételt jelent a betegség vagy a szenvedés.

H. I. S.

2016. február 6., szombat

Évközi 5. vasárnap

5. Évközi vasárnap.

Bevezető
A mai, évközi 5. vasárnap evangéliumában minden bizonnyal a csodálatos halfogás ragadja meg majd a figyelmünket. Pedig nem ezen van a hangsúly, hanem minden erőltetés nélkül Péternek emberhalásszá való tételén. Az emberek halászává teszlek, jézusi mondat, min-den erőltetés nélkül, ma nekünk szól. Emberhalászokká tett és tesz bennünket is az Úr. De vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy mennyiben érezzük mi ezt feladatunknak, mennyiben teljesítjük mi az ezzel járó kötelességeinket!

Kirié litánia
Add Urunk, hogy mint szülők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!
Add Urunk, hogy mint nevelők tudatában legyünk ennek. Krisztus kegyelmezz!
Add Urunk, hogy mint vezetők tudatában legyünk ennek. Uram irgalmazz!

Evangélium után
Az Úr Jézus nyilvános működésének kezdetén tanítványokat, apostolokat gyűjtött maga köré. Tette ezt azért, hogy az Atyához való visszatérés után rájuk bízhassa evangéliumát. Mindent megtett annak érdekében, hogy kellően fel is készítse őket erre az egyedülálló feladatra.
A csodálatos halfogással az volt a célja, hogy apostolai lelkében fölébressze az emberhalászat iránti lelkesedést. És a kiválasztottak belássák, hogy érdemes követni azt a Mestert, akinek szavára ilyen siker koronázza erőfeszítéseinket. Hogy ezért érdemes mindenről lemondani.
Péter Jézus szavára kivetette hálóját, s midőn a csónak, roskadásig megtelt halakkal, akkor Jézusnak már nem volt nehéz őt emberek halászává tenni.
És ma? Ma már nem gyűjt Jézus maga köré mindenükről le-mondó, mindenüket otthagyó tanítványokat és apostolokat? Ma már nem tesz senkit, vagy csak nagyon keveseket emberek halászává? Hiszen ma, világszerte csökken, a papok és szerzetesek száma és egyre magasabb a lelkipásztorkodásban résztvevő papok átlagéletkora.
Mi, vagy ki ennek az oka?
Talán maga az Úr Isten a felelős? Azért, mert nem hív embereket, és nem teszi őket emberek halászaivá, nem teszi őket tanítványaivá, nem teszi őket apostolaivá?
A kérdés nem ilyen egyszerű.
Egyszerűen nincs kikből. Nincsenek gyermekek. Nincsenek fiatalok. Nincsenek vallásos fiatalok
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Francia Forradalom óta egyre erőteljesebben folyik Európa elkereszténytelenítése, hazánké is, és mi alig teszünk valamit a folyamat megállításáért.
Igaz, hogy alig, de nem semmit!
A múlt vasárnap említettem, hogy napjainkban, mintha Krisztust befogadóbb lenne népünk. S mi történik? Alig fejezem be a szentmisét. Máris hallom a szívet megdobogtató örömhírt. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszust, hazánk rendezi 2020-ban. Micsoda kitüntetés! Újra rajtunk lesz a világ szeme!
Miért? Nem tudom. De az Egyházat irányító Szentlélek tudja.
Óriási kitüntetés! Egyben óriási feladat ennek lelki, szellemi, s technikai előkészítése mind az Egyház, mind az állam számára.
1938-ban volt már Magyarországon egy világra szóló Eucharisztikus Világkongresszus. Csúcsteljesítmény volt ez annak idején! A Trianonban megcsonkított és nemzetközileg elszigetelt hazánkban.
Az 1938 májusában Budapesten megtartott 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust záró, a Hősök terén bemutatott szentmiséjén félmillió hívő vett részt.
Szent István királyunk halálának 900. évfordulóján. Jubileumi évben.
A Kongresszus Fővédnöke a Kormányzó katolikusfelesége volt, lévén a Kormányzó református. De mint államfő messzemenően méltóképpen reprezentálta hazánkat.
XI. Piusz pápa küldötte, pápai küldött a mindvégig nagyon népszerű Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a későbbi XII. Piusz pápa volt.
Akkor győzelemről énekelt napkelet és napnyugat
Millió szív összecsengett s magasztalta az Urat.
Több mint 50000 ezer külföldi volt jelen a Földrész különböző helyeiről. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt volt Giovanni Roncalli, konstantinápolyi nuncius is, a későbbi XXIII. János pápa. Itt volt Giovanni Montini, államtitkár-helyettes is, a későbbi VI. Pál pápa. is.) A magyar főpapokon kívül 14 bíboros, (csak zárójelben: akkor még feleannyi bíboros sem volt, mint most), 48 érsek, 197 püspök jött el, a német és osztrák főpapoknak a Diktátor megtiltotta a részvételt.
A Pápai Legátust a Kormányzó fogadta a Keleti pályaudvaron. Az ünnepélyes fogadtatás a Várban volt.
Több napon át történt a jól szervezett ünneplés. Csak úgy özönlött a tömeg vidékről. Mindenütt 50, 100 ezres, sőt félmilliós tömeg. Sőt a megnyitó és befejező szentmisén félmillió.
Csak tőmondatokban.
Külön volt mise a fiataloknak, cserkészeknek, a munkásoknak, a rendőröknek, a katonáknak, férfi és női szerzeteseknek, Nem sorolom tovább.
Este csodálatos látvány a Dunán. Hajókörmenettel hódolt népünk az Oltáriszentség előtt: a körmenetet megkerülte a Margit szigetet.
Áldozócsütörtökön, a Hősök terén, 150.000 gyermek, s kb. ugyanennyi kísérő járult a szentáldozáshoz.
Éjszaka 150 ezres szentségimádás.
Mindenütt fény és pompa! Tűzijáték. Bengáli tűzijáték.
Csak ennyit a múltból. És miért? Hogy lelkesítsen a múlt, és az elődök példáját követve, mi is jól felkészüljünk, és hiteles keresztény életünkkel, méltóképpen ünnepelhessünk.

Ámen

2016. február 5., péntek

Szent Ágota

Ágota a keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik. Életéről és haláláról több legendás történet maradt ránk.
A szicíliai Katániában született, előkelő szülők gyermekeként. Legendája szerint a szép leányt Decius császár üldözése alatt Quintianus helytartó feleségül kérte, de Ágota visszautasította, mert fogadalmával egész életét Krisztusnak szentelte. A helytartó letartóztatta, s egy hírhedt örömtanyára vitette, hogy „átneveléséről” gondoskodjanak. Mindhiába. Bíróság elé állították, kihallgatták és börtönbe vetették. Kínzások egész sorát kellett kiállnia a fiatal lánynak, ám nem tudták megtörni.
A hagyomány szerint Ágota az ismétlődő kegyetlen kínzások következtében, imádságos lélekkel halt meg börtönében, 251-ben.
A szent vértanú híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül az egész Egyházban. Az Egyház kezdettől fogva tisztelte, nevét a római misekánonba is felvette.
Ma is benne van a ritkábban imádkozott első kánonban.
Kérjük égi segítségét.

Ámen

2016. február 4., csütörtök

Apostolok küldése

A názáreti zsinagógában történtek nem tántorítják meg Jézust küldetésében.   Fellépése mindenképpen kudarc és csalódás volt, ő sem számíthatott arra, hogy földijei hitetlenül, elutasítóan fogadják őt.
Mégsem csügged, hanem folytatja útját, továbbra is járja a környék településeit, hogy tanítsa az embereket.
Tizenkét tanítványának missziós útra küldésével az volt a szándéka, hogy működését kiterjessze, tanítása minél több helyre eljusson.
Jézus cselekedetét az evangélista azzal írja le, hogy először „magához hívta,” majd pedig „elküldte” őket. Ő tehát a kezdeményező, ő küldi a tanítványokat, tőle indulnak azok, akik küldetést kapnak. A tanítványok küldetése tehát nem független Jézustól, hanem Mesterükhöz kötődik. Ő látja el őket tanácsokkal az útra, ő ad nekik utasításokat az elvégzendő feladatra vonatkozóan és ő ad nekik erőt ahhoz, hogy szolgálatuk, munkájuk hatékony legyen.
Bár ennél a résznél még nem szerepel az „apostol” kifejezés az útnak indulókkal kapcsolatban, mégis a szó eredeti értelmében mondhatjuk rájuk, hiszen valóban küldöttek, azaz apostolok ők.
Keresztény emberként minden nap késztetést érzünk arra, hogy kezünkbe vegyük azt a vándorbotot, amiről Jézus beszél. Érezzük felelősségünket, hogy útnak kell indulnunk az emberek felé, hogy elvigyük nekik Jézus tanítását.
Induljunk! Mindannyian küldöttek vagyunk!

H.I.S.

2016. február 3., szerda

Szent Balázs

Szent Balázs püspök és vértanú
Eredetileg orvoslással foglalkozott nevéhez sok csodás beteggyógyítás fűződik.
Szentünk örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy magányos hegyi barlangba. Sajnos azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem a helytartó poroszlói is, aki 316 táján még folytatta a keresztényüldözést. Ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják.
Mivel Balázst nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, úgy a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl.
A legismertebb legenda szerint egy napon rémült anya sietett hozzá, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és eltávolította a szálkát. Így megmentette a haláltól.
316-ban szenvedett vértanúságot.
Kérjük mi is az Ő égi áldását.

Ámen

2016. február 2., kedd

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Gyertyaszentelő.

Jézus felvitték szülei a templomba, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele.
Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.
Az első olvasmányban, Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is, mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének
40 nappal ezelőtt a Világ Világosságának születését ünnepeltük. Ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.
Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
A gyertya fényt ad, világít a sötétben
Lángja barátságos fényt ad
Meleget ad - önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
Lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell.
Amikor ma Urunk bemutatása ünnepén felismerjük a Világ Világosságát, a megváltó világosságába, a megváltásba, minket is belevonó Istenünket (2 Kor 4, 6), akkor gondoljunk arra, hogy milyen megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánlhatjuk, odaadhatjuk Istenünknek. Ahogyan ezen a napon a szerzetesek teszik jelképesen, a Szent Péter Bazilikában egy, a Pápa kezébe átadott gyertyával. Illetve a szerzetesi közösségekben, a testvérek fogadalmaikat megújítva, újra felajánlják magukat, és visszavonhatatlanul Istennek szentelik életüket.
Ma, kérjük Istenünket hogy minden egyes Hazánkban is képviselt vagy itt létrejött szerzetesi közösségre, lelkiségi mozgalomra, az apostoli élet bármelyik csoportjára az Úr bőséges áldását, hogy hitelesen élhessék Istennek szentelt életüket, hogy az vonzó legyen a mai fiatalok számára is, hogy feltöltődjenek a szerzetesi házakban a megüresedő helyek, és így mindig és mindenhol bőven legyenek a sötétségben botorkálók számára irányt jelző gyertyafények.

Amen 

2016. február 1., hétfő

Mi a neved?

Vegyük sorra a történetet! Mi történik az emberrel, ha nem az Isten, hanem az ördög van benne? Itt tetten érhető a démon rombolása. Mindent, ami emberi, tönkretesz bennünk. Ennek jele a ruhátlanság, az otthontalanság, a szünet nélküliség (űzi, hajtja, nincs megállása), az emberkerülés, a rombolás. Ugye milyen ismerősek ezek a jelek a XXI. Századból? Máskor süketté, vakká tesz minden jó és igaz iránt. Sokszor hasonlítunk a megszállottra indulatainkkal, rombolásunkkal. Sokszor úgy viselkedünk, mintha pogányok lennénk. Ne feledjük: Nagy az Ördög ereje.
Megszállott. Mit jelent ez? Idegbeteg – mondják leegyszerűsítve. Jobb a háborúkból való kép. A megszállás. Amikor egy népet megszáll a hódító hadsereg, – volt benne részünk, Történelmünk során. A megszállás alatt elsorvad a nemzet, alattomossá nevelődik a fiatalság, az értékek idegen hatalmak és gátlástalan kiszolgálóik kezébe kerülnek. Így van ez akkor is, amikor a gonosz átjárja, megszállja az embert. Egy ilyen emberrel találkozik Jézus.
Az ördögűzésnek Jézus korában megvolt a szertartása, melybe bele tartozott a név megkérdezése is. Jézus ezt a párbeszédes formát használja. Az ördög a légió nevet használja. A légió nemcsak sok emberből állt, hanem egy nagyon szervezett, hatékony, egységes csapat volt, a római hadsereg harcra képzett legerősebb egysége. Ilyenek az ördögök is. Harcra – emberek elleni, Isten elleni harcra – képzettek, hatékonyak, egységesek. Hogy mekkora pusztításra képesek, az látszik a sertésekben okozott kár nagyságában.
Amikor az ördög kimegy, lárma, rángatózás kíséri. A lárma az ördög alapvető élettere. A csend, a belső- külső fegyelem, rend, az indulatok megfékezése – annak jele, hogy urai vagyunk önmagunknak. Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz téged! Tartja a mondás. Itt látszik a súlya a külső rendnek. A test fegyelmezését pedig egy másik szabály foglalja össze: Ép testben ép lélek.
A pásztorok elfutnak. Nem dühöngnek, nem verekszenek, nem követelőznek. Ők látják Jézust és a csodát. Másként élik meg a tragédiát, mint akik nem. Így van ez az élet tragédiáival is. Akinek már volt igazi találkozása az élő Istennel, az tőle fogadja az élet nehéz helyzeteit is. A gazdák nem. Megrémülnek. Őket nem győzi meg az egészségessé lett ember. Nincs alapjuk. Rossz az Istenképük. Nem lépnek közelebb, hogy megismerjék. Inkább elküldik.
Isten megismertetése majd az apostolokra marad. Szent Pál lesz a pogányok igehirdetője.

Ámen