2022. március 26., szombat

Nagyböjt 4. vasárnapja 2022

 Nagyböjt 4. vasárnapja 2022 

Bevezetés

A Biblia, de bátran állíthatjuk, hogy a világirodalom egyik legremekebb története a tékozló fiúról szóló elbeszélés.

Annak ellenére, hogy a Szent Lukács által följegyzett példabeszédet ezen a címen szoktuk emlegetni, ha figyelmesebben hallgatjuk és átelmélkedjük a jézusi példabeszédet, nyugodtan megváltoztathatjuk a megszokott címet, és mondhatjuk azt, hogy nem a tékozló fiú, hanem az irgalmas Atya története.  Mind a tékozló fiú, mind az irgalmas Atya története őszinte lelkiismeret vizsgálatra késztet bennünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után.

Az evangéliumi szakasznak van egy titkos vonzó ereje, amitől akkor sem tudunk szabadulni, ha már sokszor hallottuk. Ez a vonzóerő a történet főszereplőjéből árad. Az Atya magatartása, eltér az általános, a megszokott emberi gyakorlattól.

Nem kell különösebb képzelő-erő annak kitalálására, hogy egy megsértett apa miként válaszolhat gyermeke lázadására. Könnyen elképzelhető, hogy a tékozló útjáról hazatérő fiút haragos arccal, szemrehányó tekintettel, szidalmazó szavakkal fogadja.

Az apa azonban nem korholta meg fiát, a visszafogadásához nem szabott neki szigorú feltételeket.

Már csak azért sem, mert a példabeszédben szereplő atya az Istent, az ő emberek iránti magatartását akarja szemléltetni.

Miként oly sok esetben, most is megmutatkozik máslétűsége és ennek megfelelő cselekvésmódja.

Lehetőséget kínál, hogy megbocsátó szeretetébe kapaszkodva kiemelkedjünk a bűnből, és új életet kezdjünk. S történik mindez azért, mert Istenünket teremtményei irányában nem az igazságosság elve, hanem az irgalmasság „irányítja”.

 

A tékozló fiú mielőtt elkezdte volna mondani szépen megszerkesztett „egész úton hazafelé” ismételgetett mondatát, bűnvallomását, atyja már messziről meglátta, s az öregember sietségével öleli, csókolja, köntössel, saruval, gyűrűvel öltözteti. Ezt látva, mondhatjuk, hogy „az atya nagyobb tékozló, mint a fia”. A visszafogadás, az irgalom gyakorlásában nem ismer felső határt. Pazar gazdagsággal tékozolja irgalmát, atyai jóságát hazatérő fia iránt.

 

Az élet rendjéhez tartozik, hogy a fölnövekvő gyermekek „leválnak” szüleikről és önálló életet kezdenek. Így van ez rendjén, de az már elszomorító, ha ennek a leválásnak megvalósulása annak a szeretetnek, annak a házirendnek fölrúgásával történik, ami életünket hívatott védelmezni.

Igaz ugyan, hogy egyetlen gyermek sem tud ugyanúgy hinni, mint szülei, de az igenis lehetséges, hogy ugyanabban higgyen.

A mi nemzedékünk, a változások fölgyorsulásának korszakában hatványozottan átélte a nemzedékek közötti hasadék széledését.

A gyermekek elvetik a szülők által képviselt hitet, erkölcsi elveket, elhagyják azt az Egyházat, amely nem halad a korral.

A példabeszéd szerint ez az út a disznók közé vezet. A szeretettörvény megtagadása nyomán életünk emberalatti szintre süllyed.

Egyesek ma már nem is annyira a tudomány, hanem a szélsőséges ideológiájuk, az Istent és embert nem ismerő, soha nem látott jólétet ígérő liberalizmus nevében lázadoznak.

Csak el kell hagyni az atyai házat, az Egyházat, a keresztény és nemzeti értékeket, hagyományokat, sziszegik a régi és új kígyók. Ezek a hamis jelszavak hamar lelepleződnek és ezt bizonyítja világszerte az, a szegénységi küszöb alatt élők milliárdjai, s az az ifjúság, amelynek nincs lelki hazája. Isten atyai háza nélkül otthontalan az ember és a moslékoktól előbb-utóbb megundorodik.

 

Az irgalmas Atya történetéből megtanulhatjuk, egyének és közösségek, hogy miként szabadulhatunk meg bűneinktől.

Fel kell ismernünk a valóságot láttató alázat fényében, hogy helytelen, Istentől távolodó, rossz úton járunk, és mert lehet, vissza kell fordulnunk. Meg kell tennünk azt a határtalanul bátor fordulatot, amit megtett a tékozló fiú.

Ez sokszor azért is nehéz, mert az értelem belátása, az értelem megtérése nem elegendő ehhez az Isten felé forduláshoz, a visszaforduláshoz. Meg kell változtatnunk érzelmeinket, és mozgósítanunk kell akaratunkat is. Csak így győzhet bennünk a hazahívó atyai szeretet.

A példabeszéd megemlíti az idősebb fiú féltékeny, öccsét megvető magatartását. Úgy gondolta, hogy ő, a hűséges, a törvénytisztelő, a jó erkölcsű, az engedelmes, háttérbe szorul. Hazatérő öccse botrányos viselkedése ellenére is, az első helyet foglalja el atyja szívében. Szemrehányóan fordul apjához, igazságtalannak minősíti magatartását.

Ha a szülő és gyermeke, ha Isten és az ember viszonyát az igazságosság elve szabályozná, akkor talán igazat adhatnánk neki. Ám a jó atya –és elsősorban az Isten – eltékozolhatatlan szeretettel fordul gyermekei felé.

Kapuja nyitva, a szíve még inkább. Milyen jó ezt tudnunk, és ami még ennél is fontosabb: Ebben nékünk is utánoznunk kell Urunkat! Hazatérő testvéreink iránt.

Ámen.

2022. március 17., csütörtök

Nagyböjt 3. vasárnap 2022.

 Nagyböjt 3. vasárnap 2022.

Bevezető

A mai, nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliumában arról a jézusi tanításról hallunk majd, melyet két tragikus eseményhez, Pilátus kegyetlen vérengzéséhez, és a Silóéban 18 embert maga alá temető torony összedőléséhez, fűzött. Az események felett napirendre térni nem tudó tömeg lelkében lappangó ama kérdésre, hogy mindez azért történhetett velük, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Jézus válasza az, hogy nem, de hasonló velük, s velünk is megtörténhet, ha nem törekszünk állandóan jobbá lenni, hitelesebb keresztény életet élni.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen bennünk ez a törekvés? 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy a természeti katasztrófák: földrengések, árvizek, háborúk alkalmával nem gondolunk arra, hogy mi is lehettünk volna azáldozatok. Uram, irgalmazz!

Urunk! Hogy ha az áldozatok nem voltak bűnösebbek, mint mi, töröld el a mi bűnösségünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Hogy el ne vesszünk, bocsásd meg nékünk a megtérés halogatását. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban két, tömeget tartósan foglalkoztató Jézus korabeli történettel kapcsolatos jézusi tanítást hallottunk.

Az egyik szörnyű esemény, amire Jézus hivatkozott, az volt, hogy Pilátus, a római helytartó, a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe zarándokolt galileaiak között vérfürdőt rendezett, és vérüket az áldozati állatok vérébe kevertette.

A másik pedig az, amikor Silóéban a torony összedőlt, és maga alá temetett tizennyolc embert. Ezzel kapcsolatban teszi fel Jézus a kérdést: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, hogy így jártak?”

Mint mi, akik időközönként el elelmélkedünk azon, hogy miért történnek természeti katasztrófák, háborúk? És miért ott: És miért velük? Mit akart ezzel a Jóisten? Mire akart figyelmeztetni? Miért büntette pont őket az Úristen?

Sajnos az ilyen történéseket, mindig kapcsolatba hozzuk az Úristennel. Az Ószövetségből öröklött felfogás szerint még ma is, Isten büntetésének tekintjük. E felfogás szerint ezek az emberek azért haltak meg, azért büntette meg az Úristen, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Pedig valójában nem voltak bűnösebbek. Az Úr Jézus az említett két eseménnyel kapcsolatban határozottan ki is mondja, hogy nem voltak bűnösebbek!

Ennek ellenére, ez a felfogás sajnos még ma is él a közfelfogásban. Főleg az idősebb nemzedék körében, amikor valakit valami sorscsapás ért, kárörvendezve mondják: „megverte az Isten”.

Megvallom én gyerekkoromtól kezdve, nem tudtam összeegyeztetni a teremtményeit betegségekkel, szenvedésekkel, kínokkal büntető Istent a végtelen irgalmú Istennel.

Jézus gyökerében helytelennek mondja azt a felfogást, amely szerint Isten „megverné” valamiért teremtményeit.

A lényeg azonban nem is ez a mai evangéliumban, hanem az, amit ennek kapcsán kétszer is kijelent az Úr Jézus: „Ha nem tartotok bűnbánatot (helyesebb fordításban: ha nem tértek meg), akkor épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!”

Úgy érzem, a legtöbb hívőnek, a megtérés szó kapcsán az jut eszébe, hogy egy hitetlen, istentagadó felnőtt emberből istenhívő lesz.

Arra pedig nem is gondol sok hívő, hogy a megtérésre való buzdítás a hívő embernek is szól. Habár nyilvánvaló, hogy a hívő nem egy megátalkodott, elvetemült istentelen bűnös. Ezek közé való besorolása ellen joggal tiltakozik is.

De emlékezzünk csak! Az Úr Jézus a hívő zsidóknak mondta nyilvános működésének kezdetén: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Vagy pedig a ma hallott mondatra: „Ha nem tértek meg, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!” Szintén a hívő zsidóknak mondta.

Ma nekünk, hívő keresztényeknek. Mondja: „Térjetek meg!” De miért? Hát én nem vagyok hitetlen, erkölcstelen sem! Azért, mert szeretem népemet, és e néphez tartozónak vallom magam én.

Hát akkor miben álljon a megtérésem? A metanoián? A megváltozásom? Amit a szó eredetileg jelent.

Folytonos jó irányban történő, békés változást. Szünet nélküli fejlődést, tökéletesedést. Mert ha nem is vagyok elmarasztalást, elitélést érdemlő bűnös, azért szent sem vagyok. Hány gyónó mondja, nincs bennem elég szeretet. De kiben van elég, kiben nem lehetne még több? Hányan mondják, nem vagyok hibátlan, s elég jó. De ki az, aki hibátlan, s elég jó, s nem lehetne még jobb?

Gyerekkoromban hallottam e buzdítást: Aki jó, legyen még jobb! Aki szent, az legyen még szentebb!

Ez a buzdítás állandóan szemünk előtt kell, hogy lebegjen, és arra kell, hogy késztessen: legyünk hát nap, mint nap jobbak, s szentebbek!

Legyünk gyümölcsöt termő fügefák, nehogy a terméketlen fügefa sorsa legyen az osztályrészünk.

Tartsunk hát, imént említett értelemben, bűnbánatot, nehogy elvesszünk mi is, s elvesszen nemzetünk is.

Ámen.

2022. március 2., szerda

Nagyböjt 1. vasárnapja 2022

 Nagyböjt 1. vasárnapja 2022 

Bevezetés

Nagyböjt első vasárnapján minden esztendőben Jézus megkísértésének történetét olvassuk, azért, hogy megerősödjünk a nagy Kísértővel szemben vívott mindennapos küzdelmeinkben, és ebből a küzdelemből – Jézusnak a kísértővel szemben tanúsított magatartását szem előtt tartva – számunkra győzelem, hiteles krisztusi élet fakadjon.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek megkísérti Jézust, és el akarja téríteni a küldetése teljesítésétől. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberi nem megváltását.

Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Jézus elutasítja: „Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember” (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.

Egyébként is nem kövekből lett kenyereket kell az embereknek adni. Kövekből sohasem lesznek kenyerek. De abból, amit emberi munkával a föld terem igen is, és egyre tökéletesebb technikával, ha nem korlátoznák a termelést, nem írnák elő a termelési kvótákat egyre több, minden bizonnyal legalább annyi, hogy minden éhező embernek lehetne adni kenyeret, s nem kellene százmillióknak éhezniük, és ezreknek éhhalált halni naponként.

Sokan nemcsak TV képernyőről, hanem személyes tapasztalatból is tudjuk, hogy más fölrészeken mily óriási mértékű a szegénység, a nélkülözés és éhezés. Háború van atombombával fenyegetnek, és van ahol az emberek eszik egymást mint kannibálok.

Népek és népcsoportok élnek még ma is száz évekkel ezelőtti állapotban, kultúra és civilizáció nélkül.

Hogy megszűnjék a világméretű nyomor, hogy ne éhezzenek az emberek, ahhoz arra lenne szükség, hogy valóra váljék a messiási korra vonatkozó Izaiás-féle jövendölés, és a népek kardokból ekevasakat kovácsoljanak. S a népek vezetői ne a fegyverekre, hatalmas hadsereg fenntartására fordítsanak naponként dollármilliókat, hanem a nyomorban élő, és éhező népek megsegítésére, kenyérkereső munkahelyek teremtésére, az írni, olvasni nem tudó népek kulturált és civilizált népek testvéri nagy közösségébe történő bekapcsolására. Százszor és százszor elmondtuk már, és elmondjuk ezt mindaddig, míg meg nem hallják ezt azok, akik tehetnének és tesznek is ezért valamit.

Nagyböjtben, nálunk nagyobb jólétben élő hívő keresztények, napi élelmezési kiadásaikat jelentős mértékben csökkentik, s az így megmaradt pénzt karitatív intézményeknek adják át, hogy ezek odajuttassák, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Hála Istennek ma már nálunk is működnek karitatív intézmények. És egyre több. Katolikus is! Módunkban van, habár nem élünk vajmi jó jólétben, mégis adhatunk a böjtöléssel megtakarított forintokból e karitatív intézményeknek.

A nagyböjt folyamán gyakorta halljuk a préfáció szavait: Urunk! Te azt kívánod, hogy önmegtagadással hódoljunk neked és éhező embertársainkon segítve, és követve téged, járjuk a könyörülő jóság útját. Járjuk hát a könyörülő jóság útját.

A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Evangélium szavaival: „A sátán egy szempillantás alatt felvonultatta a szeme előtt a földkerekség minden országát, és azt mondta: Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva imádsz engem.” Jézus ezt is elutasítja: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Jézus nem akar a pénz szolgálatába állni, hogy annak segítségével a maga uralma alá kényszerítse a világ valamennyi országát. Nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát teljesíti.

Nem így e világ, a globa-lizáció hatalmasai. Ők figyelmen kívül hagyják az Írás eme mondását: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ők bizony leborulva imádják a földkerekség országai feletti emberellenes hatalmat gyakorló nagy Kísértőt.

A harmadik kísértés arra biz-tatja Jézust, hogy egy látványos, csodás tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísérletet is elhárítja: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

Ma is sokan vannak, különösen is a hívők között, akik azt kérdezik: Miért nem mutatja meg az Úr csodatevő hatalmát, miért nem pusztítja el, miért nem semmisíti meg ellenségeit, a gonoszokat? Azért mert Jézus nem így akarja megmutatni isteni hatalmát, hanem végtelen irgalmával.

Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.

Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből, a Szentírás tanítása szerint éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni a Sátán mindenféle kísértésével szemben.

Jézus példáját követve, mondjunk nemet mindenkor, a bennünket az üdvösség felé vezető útról letéríteni akaró Nagy Kísértőnek, és a hamvazkodáskor mondott szavakat magunkévá téve tartsunk bűnbánatot és higgyünk az evangéliumnak!

Ámen.