2020. május 30., szombat

Pünkösdvasárnap 2020.

Pünkösdvasárnap 2020.

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett. És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen

2020. május 23., szombat

Urunk mennybemenetele 2020

Urunk mennybemenetele 2020

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumában az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

 

Kirié Litánia

Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus! Add, hogy végakaratodat teljesítsük és családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Add, hogy Szentlelked segítségével minden honfitársunk megismerje a tanításodat és a szerint éljen. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

„Menjetek!”

Életünk gyakori és fájdalmas eseménye a búcsúzkodás. Kézszorí-tásunk, ölelésünk, könnyeink kísérik a távozót. Fájdalmas dolog az elválás, mert minden ellenkező vélemény ellenére, vannak számunkra pótolhatatlan emberek. Barátok, hitvesek, akik – Juhász Gyulától vett szavakkal - "bársony szemükkel simogattak vagy selymét adták ránk finom szavaknak." Ezt tette Jézus is, a leghűbb barát, és nem csoda, ha fájó volt távozása.

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi minden-tudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Ilyenek: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! S én veletek vagyok mindennap a világ végéig."

Szavainak igaz volta, beteljesülése mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették. Teljesítendő legszebb feladatuknak tekintették, a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek!

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld. Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa

Sokszor megfordulhat a fejünkben az a gondolat: milyen jó lenne a mennybe távozó Jézussal tartani. Itt hagyni ezt a véres, sáros földet. De ilyenkor eszünkbe juthat az Úr Jézus többször megismételt parancsa, amelyre a mai olvasmányok is felhívják az apostolok figyelmét, arra tudniillik, hogy tegyenek tanúságot róla a föld végső határáig!

A teremtés után Isten az emberre bízta a földet. A megváltás után szintén ezt teszi. Emberekre bízza evangéliumát, nagy tervei megvalósítását.

Ki vitathatja el az egyház jogát arra, hogy hirdesse a Jézus Krisztustól rábízott tanítást, és a hitre szóló meg-hívást.

Életünk során gyakran, különösen is napjainkban, találkozunk az emberi gonoszsággal, hitványsággal. Ezek láttán könnyen elcsüggedünk, és a költővel valljuk: „az emberfaj sárkányfog-vetemény, nincsen remény!”

Nem lehet Istenre kenni az e világban tapasztalható rengeteg gonoszságot, az emberek nyomorba döntését, kínzását, s az emberi életek könyörtelen, gátlás nélküli kioltását. Nem Isten, hanem nevén nevezhető emberek csinálják azt. „Kard, ha csörren, vér, ha csobban, csak az ember vétkes abban.” – mondja a költő. És sokan ezért a káoszért az Úristent teszik felelőssé és nem a lelkiismeret nélküli kufárokat.

Jézus azt mondja Péternek: Péter, dugd a hüvelyébe kardodat. Valamennyinknek pedig, hogy aki kardot ránt, kard által vész el. Nagyobb távlatokban nézve a történelmet, Isten mindig rendbe teszi a történelmet.

Mindenki látja és tapasztalja, hogy e világ hatalmasai nem azért fáradoznak, hogy szűnjék meg a nyomor, hogy mindenkinek legyen meg a mindennapi kenyere. Ez a világ nem azért fáradozik, hogy jöjjön el az Isten országa. Ezért, ennek az Országnak az eljöveteléért már imádkozni is elfelejt.

Ezért mondja mennybemenetele előtt az Úr minden idők Őt követőinek: Menjetek el az egész világra, hogy eltűnjön ez a gonosz világ és eljöjjön az Isten országa.

Ez a menjetek! Nem fizikai értelemben, de nekünk is szól, akik azt szeretnénk, hogy ne a kegyetlen, embertelen Mammon országa, épüljön körülöttünk, hanem Isten országa. És ebbe az építésbe mi is sokféleképp kapcsolódhatunk bele.

Jó tudnunk és erősen hinnünk azt, hogy ennek a szebb, istenibb világnak a megvalósulásáért történő tevékenységünkben velünk van az Úr. Én veletek vagyok a világ végéig, mondja az Úr.

Ámen.

2020. május 16., szombat

Húsvét 6. vasárnapja


Húsvét 6. vasárnapja 2020
Bevezető
A húsvéti örvendezés hatodik hetét kezdjük a mai vasárnapon. Most már lassan hitünk harmadik legfontosabb eseményére kell figyelnünk, mely egyre közelebb kerül hozzánk. Ez pedig a pünkösd ünnepe, a Szentlélek kiáradásának napja. A mai vasárnap olvasmánya és evangéliuma is erre hangol bennünket. Az evangéliumban, az utolsó vacsora búcsúbeszédéből azt a részt halljuk majd, amikor Jézus megígéri tanítványainak a vigasztaló Szentlelket, aki örökre velünk marad.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Te kinyilatkoztattad nekünk az Atya szeretetét. Uram, irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te közbenjársz értünk az Atyánál. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te megerősítesz bennünket Szentlelked által. Uram, irgalmazz!

Az Evangélium után
Egy mai végrendelet kb. így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, XY örökösömre, hagyom." – Az Úr Jézus egészen más végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült figyelemmel hallgatták búcsúszavait.
Mit hagyott Krisztus örököseire?
A Szentlelket, mint ügyvédet
A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket.
Nemcsak a gyászolóknak van szükségük vigasztalóra, hanem mindnyájunknak egy jó ügyvédre, aki velünk marad örökre.
Mit hagyott Jézus örököseire?
Az igazság érvényesülését
A mai világ egyik legnagyobb vétke az igazság relativizálása. El akarják hitetni az emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"
Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodhatja a fejét, és végképp nem tud dönteni. És ez a cél, kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést, hogy nincs igazság.
Ha valamikor szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az „Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van, hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban, rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság szerint az erkölcstelenség közepette is.
Mit hagyott Jézus örököseire?
Az árvaság feloldását
Munkácsy megrendítő festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír, a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet hosszan szemlélve a kislányt sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha szülőtlen árva marad!
Hasonló árvaságérzés fogja el a tanítványt, ha elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat, filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a tanítványra, ha tanító nélkül árva marad.
Érthető, ha az apostolok szívét is elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem magára gondolt, hanem apostolaira. őket akarta megvigasztalni. És mivel vigasztalta őket?
„Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a világ végén dicsőségesen visszatér, vagy, hogy a halál pillanatában eljön értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva be is következik. És attól kezdve teljesül: „Én veletek maradok a világ végezetéig."
Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni, még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken! Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" És az apostolok is ezt az örömhírt viszik majd a világba: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul ÉL.
Mit hagyott Krisztus örököseire?
Szeretetét
„Aki teljesíti parancsaimat és szeret engem, azt Atyám is, én is szeretni fogom,"- mondja Jézus.
A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva, szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának eszkimó jelenete. - Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik", ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem jelenti, hogy szükségszerűen sikeres lesz a földi életünk, hanem azt, hogy ez a szeretet mindent a javunkra fordít az életben. Merjünk bízni abban, hogy az Úristen tudja, mi válik a mi javunkra. És ha ebben bízunk, akkor ez a szeretet önmagunk fölé emel minket, és képessé tesz még a lehetetlen megtételére is.
Az Úr jézus utolsó vacsorai búcsúbeszédéből nem a Siralomház hangulata, nem a magába roskadó reménytelenség árad, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat.
Mi nem egy süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus hős elszánt követői vagyunk. Hanem annak a Jézusnak, aki azt mondja nekünk: „Bízzatok, én legyőztem a világot! Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”
Amen.

2020. május 12., kedd

Jézus békessége

Jézus békessége.

Búcsúbeszédének abban a részében, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus a békességről beszél, mint olyan ajándékról, amely távozása után is eltölti tanítványait.

Előre látja, hogy tanítványai számára milyen fájdalmas lesz az ő távozása. Sokan talán azt gondolják, hogy a békesség az egy nyugalmi állapot, amikor nem zavar, nem háborgat bennünket semmi, akkor van békesség a szívünkben, amikor félrevonulunk a világtól, az emberektől. Ez is a békességnek egy szintje, de Jézus ennél sokkal többet kínál. Az általa adott békesség az Istennel való kapcsolat.

Amikor rátalálunk Istenre, akkor megszűnik szívünk nyugtalansága. Amikor meghalljuk az ő hozzánk szóló szavát, akkor megszűnik szívünk nyugtalan keresése, mert rátaláltunk az igazság szavára. Amikor Isten szeretete megérint minket, akkor elmúlik az egyedüllét és a magányosság nyugtalansága.

Amikor Isten közli velünk szándékát és küldetést ad nekünk, akkor megszűnik az a nyugtalanság, amelyet a céltalan élet veszélye kelt bennünk. Amikor Isten felragyogtatja számunkra a mennyet, mint végső célt, akkor eltűnik elménkből az a nyugtalanító gondolat, hogy életünk teljesen megsemmisül a halállal.

Íme, emberi nyugtalanságunk helyébe ezt a békességet, ezt a lelki megnyugvást adja nekünk Isten.

HIS


2020. május 9., szombat

Húsvét 5. vasárnapja 2020


Húsvét 5. vasárnap 2020

Bevezető
Aki felnézett már a budapesti Szent István Bazilika homlokzatára, az ezt láthatta kőbe vésve: Ego sum via, veritas et vita. Vagyis: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." Bazilikát építő elődeink számára oly annyira fontos volt ez a jézusi mondat, hogy felvésették Budapest legnagyobb templomára. De fontosak e számunkra is e jézusi szavak? És annyira e, hogy tartósan bevéssük ezeket a szavakat a szívünkbe is? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Urunk Jézus! Te vagy az Út! Add, hogy mindig a Te utadon járjunk. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Te vagy az Igazság. Add, hogy mindig a Te Igazságod vezéreljen minket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Te vagy az Élet! Add, hogy életünk a tiédhez legyen hasonló mindig. Uram irgalmazz!

Evangélium után
A „Ne nyugtalankodjék a szívetek!” Jézusi szavak elhangzása után az apostolok kíváncsian várták, hogy mivel vigasztalja meg őket Mesterük. Ő pedig így folytatta beszédét: „Higgyetek Istenben, és Bennem is higgyetek!”
Az utóbbi évtizedeket méltán nevezhetjük a nyugtalanság, a féle-lem, az aggodalmak korszakának. Hiába próbáljuk körül bástyázni életünket különféle biztonsági intézkedésekkel, a technika vívmányaival, mindez nem orvosolja nyugtalanságunkat. Minden kísérletezés ellenére egy istentelen világban élni annyi, mint egy nyugtalan, félelmes világ-ban vergődni. Ebből az állapotból az Úr Jézus figyelmeztetése szerint csak az Istenben és a Benne való hit emelheti ki az emberiséget, s nemzetünket.
Minden embernek van valamilyen sejtése, fogalma, s hite az Isten-ről. De olyan, amelyikre építhetné életét, s épülhetne nemzetünk élete, jelene és jövője, már jóval kevesebbnek. A magára hagyott emberi értelem csak keveset tud meg Istenről. Hogy ki Ő, s miként szerezhetünk Róla megbízható ismereteket, ilyen vonatkozásban nélkülözhetetlen Urunk Jézus Krisztus közvetítő szerepe.
Jézus számtalan olyan igazságot közölt velünk, amelyet nem lehet fölfedezni értelmünk segítségével. Ő maga szinte elénk élte az Istent. Tőle tudtuk meg: Isten nem valami kegyetlen zsarnok, hanem szerető atyánk. Nem a törvény, nem az igazság Istene csupán, hanem az irgalomé is. Nem követelésekkel fordul az emberek felé, hanem adományokkal. Nem ítélkezni akar fölöttünk, hanem megbocsátani és kegyelmezni. Nem lesújtani, hanem fölemelni. Nem az igazak Istene csupán, hanem a bűnösöké is.
Ezért mondhatja magáról, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Az ember nem érti, hogy a TV-ékben, mozikban, valamint a rádiók hullámain miért kap főszerepet az emberi bűn és gonoszság bemutatása? Egyesek azzal érvelnek, hogy a bűn bemutatásával akarják megdöbbenteni, és jobb belátásra bírni a nézőket. Azt hiszem, egészen másról van itt szó. Valami sátáni erőfeszítésről annak érdekében, hogy az ember megadja magát sorsának és összetörje azokat az eszméket, amelyeket Isten állított elénk Jézus Krisztusban. Valakinek érdeke, hogy az emberek ne járják az igazság és az igaz élet útját. Mindannyian szomorúan tapasztaljuk, hogy hová vezet mindez.
 A lelki béke, a nyugalom partja felé Jézus az egyetlen s biztos út.
A szomorkodó apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte apostolainak, hogy Atyja házában, ahol bőségben van hely, otthont készít számukra, hogy ott lehessenek vele ők, és mindazok, akik hisznek benne.
Amikor Jézus eme szavait halljuk: „Atyám házában sok lakó-hely van”, ne csak a mennyországra gondoljunk. Hiszen a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy jöjjön el a Te országod. Mennyivel több lakóhely lenne a földön is, ha Föld valóban atyai ház lenne mindenki számára! Ha harcászati eszközökkel nem lerombolnák az emberek lakóhelyét, hanem folytonosan építenének, hogy bőségesen legyen lakóhely minden ember számára e földön is!
Napjainkban egyre növekszik a hajléktalan emberek száma. Jól tudjuk, hogy ennek milyen következményei vannak. Az otthontalan ember idegenül érzi magát a földön. A miért vagyunk e világon kérdésre? Tamási Áron Ábeljének adott válasza: „hogy otthon legyünk valahol e világban”, nem teljesedik be életében. Az embernek előbb földi, emberi otthonra van szüksége, hogy fölébresszük benne a mennyei haza iránti vágyat. Nekünk otthonnal bíró emberek közösségének van tehát bőven tennivalónk!
Köztudomású, hogy egy házat igazi otthonná csak a szeretet varázsolhat. Templomaink is akkor változnak  újra a hívek közös otthonává, ha a szeretet vezérli és egyesíti őket testvéri közösségben.
A szeretetnek kell átmelengetnie családi otthonainkat, de a nagyobb családokat is, közösségeket is, így nemzetünket is!
S miként a pusztában vándorló népet a tűzoszlop vezette a sötétségben az Ígéret földje felé, úgy bennünket pedig, ha beborul felettünk az ég, vagy ha sötétség borul ránk, a szeretet lángoszlopa kell, hogy vezessen a gyűlölködés világában is a boldogabb jövőbe, s ha majd üt a végóránk, akkor pedig az örök otthonunkba is.
Ámen.

2020. május 2., szombat

Húsvét 4. vasárnap 2020


Húsvét 4. vasárnap 2020

Bevezetés
Ma, húsvét 4 vasárnapját, Jópásztor vasárnapját, immár 57. alkalommal a Hivatások, a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjának szenteljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, s imáinkkal mutassuk meg a Jópásztor, övéiről gondoskodó szeretetét e világban. Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott eme hívatásunkat?

Kirie litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumi szakasz-ban Jézus a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi a pásztor.
Valami ehhez hasonló szolgálatot vállalt Jézus is, amikor megalapította Egyházát és arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit. Ezért nevezhette magát kapunak. Csak rajta keresztül juthatunk az istenszeretők boldog közösségébe.
Jól tudjuk, hogy Jézus jópász-tori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának. Róluk, a láthatatlanul közöttünk maradó Jézus jópásztorairól, a papi hivatásokról, a papi szolgálatról, a pap életéről sokféleképp szoktak szólni az emberek, a hívők is. Csak egyet nem szoktak tenni: Köszönetet mondani nekik.
Úgy érzem, a mi templomi közösségünk szeretné pótolni ezt a mulasztását, és szeretne köszönetet mondani a világegyház különböző helyein, különböző szolgálatokat teljesítő paptestvéreknek, még pedig azokkal a szavakkal, amelyekkel egy korábbi nemzetközi szimpózium résztvevői: a kúriák bíborosai, érsekei, püspökei, papok, szerzetesek, és világiak, az egész egyház hangjaként mondtak köszönetet valamennyi papnak.
Halljunk ezekből egy párat kivonatosan, mint a mi szívünkből is fakadókat.
Köszönet nektek, papok, életetekért, amelyek püspökeitek kézrá-tételekor Krisztusnak ajándékoztatok, és ezzel ti is jó Pásztorai lettek e világnak.
Köszönet nektek, papok, akik magatokat a lelkek gondozásának szentelitek, plébániákon és közösségekben, a kultúra, a munka és a szenvedés területén mindenhol, ahol az ember él és Istent keresi.
Köszönet a szentségek kiszolgáltatásáért, a szentmise hűséges és buzgó ünnepléséért. Köszönet azért, hogy az Egyház és az egész teremtés hangjává váltok a szent zsolozsma napi végzésében.
Hála azért az odaadásért, amellyel a papok csökkenő száma miatt ti naponként hősiességig menő nagylelkűséggel teszitek a vállatokra nehezedő jópásztori munkát.
Köszönet nektek papok, hitvallók, akik testeteken hordozzátok Krisztus és az Egyház szenvedésének jeleit.
Hála nektek, akik életeteket adjátok oda barátaitokért, Jézus Krisztus nagy művért, az ő titokzatos testéért, az egyházért.
Köszönet nektek misszionáriusok, akik elviszitek Krisztust, az üdvösséget a föld és az emberi szívek legvégső határáig.
Köszönet nektek, megszentelt élet intézményeiben és az apostoli élet közösségeiben élőknek, akik a kolostorokban engeditek a világ szívét tovább dobogni. Hála legyen néktek!
Köszönet néktek, fiatal papok, akik " igent"- mondásotokkal felkínáltátok fiatal életeteket Krisztusnak és az Egyháznak: Napról napra és életetek minden körülménye között újuljon meg buzgóságtok!
Köszönet nektek, idős és beteg papok, akik erőtök megfogyatkozása ellenére szenvedéseitek felajánlásával teljes szolgálatot végeztek.
Köszönet nektek, papok, akik az Egyház szociális tanítását követve síkra szálltok minden kitaszított ember igazáért.
Köszönet nektek, papok, akik ebben a halál kultúrájától fenyegetett korszakban bátran védelmezitek és nagyra tartjátok az élet értékét és kultúráját annak kezdetétől természetes végéig.
Köszönet néktek paptestvérek, akik megrokkanva, belefáradva élitek életalkonyotokat a papi otthonokban. Kísérjen benneteket az a bizonyosság, hogy nem vagytok egyedül! Lélekben Veletek vagyunk, S Veletek van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyház éltetőlelke!
Köszönet Neked, Péter utóda, aki papi életed példájával és tanításoddal megerősíted a papokat, testvéreidet a Krisztushoz való tartozásuk tudatában és nemeslelkű szolgálatukban, amit az Egyházban az emberek javára végeznek.
Köszönet nektek, nők és férfiak, akik papjaitokat (érdemtelenül engem is) rokonszenvetekkel és imádságtokkal bátorítjátok és támogatjátok feladataikban helyes együtt-működésetek által.
Egészen különleges hála nektek, édesanyák és édesapák, akik papot adtatok az Egyháznak!
Ebben az ellentmondásokkal teli világban hősies, nem mindennapi feladat vár Krisztus papjaira, korunk jópásztoraira. Imádkozzunk azért, hogy valóban azok is legyenek és megújult lélekkel, bátor hirdetői legyenek a jóhírnek e világban, ott és azon a helyen, ahová a Gondviselés állította őket őrállóknak.
Amen.