18. évközi vasárnap

18. évközi vasárnap

Bevezetés

Az evangélium beszámolója szerint, Jézus, a tanításáért lelkesedő hallgatóság éhségét csodás módon elégítette ki.

Az apostolok finoman felhívták figyelmét a közelgő alkonyatra és az emberek elbocsátására. Hadd menjenek a közeli falvakba, és ott szerezzenek maguknak élelmet. Jézus azonban másképpen döntött. Elhatározta, hogy Ő vendégeli meg lelkes hallgatóit. Hogy hogyan, azt az evangéliumi szakaszban fogjuk hallani. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti eddigi gyenge szolidaritásunkat. Uram irgalmazz

Urunk, Jézus! Bocsásd meg, hogy oly ritkán dobunk pénzt a Szent Antal kenyere perselybe. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus! Add, hogy napról napra erősödjék bennünk a szolidaritás a szegénységi küszöb alatt élők iránt. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Mily öröm lehetett Jézus számára, hogy nemcsak néhányan, hanem ezrek és ezrek hagyták abba a munkájukat, hogy hallgassák tanítását. Megértették az üzenetet: "Keressétek először Isten országát, és a többiek hozzáadatnak ehhez”. Mivel azonban nemcsak igével él az ember, ők is megéheznek. Éppen indulni akarnak, de Jézus szeretete útjukat állja. Akik ilyen nemes éhséggel fogadták tanításának kenyerét, megérdemlik, hogy testi éhségüket is kielégítse.

Jézus józanul nézi az emberi életet. Tudja, hogy az anyagi nyomorúság éppen olyan akadálya az evangelizációnak, mint a gazdagság.

Mindkettőre vannak példák! Ott vannak a jóléti, fogyasztói társadalmak, társadalmi rétegei. S ott vannak a szegény, elmaradt, s eladósodott országok éhező, nélkülöző társadalmi rétegei.

Templomainkból épp úgy hiányoznak a leggazdagabb rétegekhez tartozók, mint a szegénységi küszöb alatt élők S ez utóbbiakból bőven vannak a világban,

Az Isten igéjét szóval és életpéldájával hirdető keresztényeknek kenyéradó szeretettel kell segíteni éhező felebarátaikon. Így lesz az evangélium nemcsak üdvösséget szerző, hanem kenyeret adó tanítás!

Szánom a sereget, mondotta Jézus, és ez a szeretet ösztönözte a kenyérszaporítás csodájára! Igaz, hogy nekünk nincs ilyen hatalmunk, de arra megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk kenyerünket a rászorulókkal.

Ha testvérként tekintenénk az éhező népekre, éhező honfitársainkra, akkor, akár életszínvonalunk csekély csökkentése árán is, de segíthetnénk rajtuk. A jóléti népek szégyene, hogy milliók halnak éhen napjainkban is! És még tragikusabb az, hogy ezek közül minden harmadik gyermek! Nálunk is mennyi, egyre több, az éhező gyermek!

Isten megadja nekünk a mindennapi kenyeret, de ránk bízta és bízza szétosztását! A "'Ti adjatok nekik enni" krisztusi parancs minden kor minden emberének szól. Elsősorban nekünk, Jézus tanítását megvalósítani igyekvőknek. Jézus nyíltan megmondta, hogy a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosak legyünk! Épp ezért senkinek sincs joga: hazárdjátékot űzni az emberiség kenyerével.

Ma túlontúl sok az éhező ember: A TV képernyőjén, olykor-olykor 1áthatunk lelkiismeretet ébresztő képsorokat: csont-bőr embereket, földön fekvő már mozdulni sem tudó, elerőtlenedett gyermekeket és aggokat. Sokan idézik ilyenkor, Madách sorait: „Sok az eszkimó, s kevés a fóka!” Valóban azonban nem erről van szó, mert a föld sokkal több embert is tudna táplálni, ellátni élelemmel, a mai termelési technikával, mint amennyien élünk a földön!

Hát akkor miről?

Az együttérzés, a szolidaritás hiányáról!

Ha annak a napi sok milliárd dollárnak pár %-át az éhezők megsegítésére, és kenyéradó munka-helyek megteremtésére fordítanák, amit háborúkra és országok megszállására fordítanak, akkor nem lenne éhező e világban.

De hol van a világ mai, milliárdos vezetőiben a humánus gondolkodás és a szolidaritás érzület? Sajnos az Úr Jézus által szívtelen gazdagoknak mondottakban, miként a múltban, úgy napjainkban is óriási defektus ez!

Az Úr Jézus nem ok nélkül kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra, akik nem akarják meglátni a szegény Lázár nyomorúságát. És ma is jajt kiáltana mindazokra, akik csak a profitot nézik és nem törődnek az emberrel, azzal, hogy minden ember, emberhez méltó életet tudjon élni.

Nem megvonni kell a családoktól a különböző támogatásokat. S a betegektől a gyógyszertámogatást. A szociális otthonokban élőktől a normatív támogatás egy részét. Arra hivatkozva, hogy eddig igazságtalanul kapták azokat. S a legszegényebbnek juttatni csak segélyeket. Egyébként is, nem segélyekből kell, hogy élje élet az ember, hanem arcának verejtékével biztosított munkájából.

A kenyéradás napjainkban az emberiségnek a legnagyobb problémája, és megnyugtató megoldása nélkül nem reménykedhetünk a terrorizmus megszűnésében, a béke és a biztonság megszületésében.

Az Úr Jézus napjainkban nem szaporítja meg kenyerünket és halunkat sem. Nem tesz csodát. Ránk bízza a kenyéradó szeretet gyakorlását, mert önző, kapzsi világunkban ez a legcsodálatosabb emberi cselekedet. Legyünk büszkék arra a képességünkre, hogy Jézushoz hasonlóan kenyéradó szeretettel fordulhatunk éhező embetársaink felé.

Ha csak egy darab kenyeret is adunk az éhező testvéreinknek, vagy egy pohár vizet a szomjazó testvérünknek, máris enyhítettünk a világ, s honfitársaink nyomorán. Ámen.

17. évközi vasárnap.

17. évközi vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumi szakasz, a Jézus tanítását hallgató éhező tömeg csodás módon történő táplálását írja le. De tudjuk - e mi, hogy mi is az éhínség? Nem az étkezések előtti jó étvágy éhsége, hanem az az éhség, amely kínoz és gyötör? - Közülünk legfeljebb azok, akik már éltek a háború alatti és utáni években, vagy fogságban, lágerekben, vagy kitelepítettek voltak. Ha nem is tapasztaltuk meg, ébresszük fel lelkünkben az éhezők iránti szolidaritásunkat, és kérdezzük meg önmagunktól; mit tudunk mi tenni értük?

Kirié litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg az éhezők iránti közömbösségünket. Uram, irgalmazz

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy szavaidat: Szegények mindenkor lesznek veletek, közömbösségünk igazolására értelmezzük. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Tudatosítsd bennünk, hogy az éhezőknek ételt, a szomjazóknak italt adni az irgalmasság testi cselekedetei. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az evangéliumban hallottak szerint, legelőször apostolai előtt nyilvánítja ki Jézus azt a szándékát, hogy lelkes hallgatóságát megvendégeli.

Fülöp apostol józan realizmussal elutasítja ennek lehetőségét. Tisztában van azzal, hogy igen sokba kerülne a szükséges élelmiszerek megvásárlása, és nem lenne elég az a szerény összeg, ami az ő közös kasszájukban található. Nem is szólva arról, hogy itt a pusztaságban nem is lehet élelmiszert vásárolni.

András apostol is értesült Jézus szándékáról, ezért megjegyezte: Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de tette hozzá, mi ez ennyi embernek?

Nem ok nélkül örökítette meg ezt a mondatot az utókor számára az evangélista.

Jézus minden bizonnyal örömmel tekintett arra a fiúra, aki hajlandónak mutatkozott a magával hozott szerény ennivalót Jézusnak ajándékozni.

Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”

Megáldotta és kiosztotta.

Mikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot”.

Összeszedték.

Ezek a mondatok kommentek nélkül is mondanak mindannyiunk-nak valamit.

Azt is látjuk, hogy Jézusnak az éhező tömeg csodás táplálásához segítőkre volt szüksége.

A mai éhező emberek megsegítésére is igazi segítőkre van szüksége a világnak.

Csak egy megváltozott gondolkodású világ tud a mai világ nyomorúságos helyzetén változtatni, hangoztatja Ferenc pápa. Nem könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Jézusnak sem volt. De tanításával, példájával megmutatta az éhségből kivezető utat.

Ferenc pápánk is. Legfontosabbnak tartja, hogy a gazdaságot a népek szolgálatába állítsák. Az emberek és a természet ne a pénz szolgálatába álljanak!

A világban elegendő erőforrás van az emberek átfogó fejlődésének biztosításához. Egy olyan rendszer áll fenn, amely megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező. A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem erkölcsi kötelesség.

A Szentatya szerint a másik fontos feladat a népek egyesítése a béke és az igazságosság útján. Tiszteletben tartva szuverenitásukat, s saját kultúrájukat. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit.

Az új gyarmatosítás különböző arcokkal van jelen világunkban. Első helyen mint Mammon. Megszorítási intézkedések kényszerével, amelyek a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca mögé bújva tűnik fel. Saját gondolatom: Napjainkban, mint emberkereskedelem. Embereket szállítanak jó pénzért más országok határához, nem kívánt vendégekként.

A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés, koordinált összefogást igényel. – mondta a Szentatya.

A média monopolizálása az új gyarmatosítás egyik legfontosabb eszköze, mert a fogyasztás és egy bizonyos kulturális uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez pedig ideológiai gyarmatosítás, állapítja meg a Szentatya.

Ferenc pápa így összegezte beszédét a népi mozgalmak képviselőihez Santa Cruzban: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a változás folyamatát.

Veletek vagyok – erősítette meg a pápa. Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.

Testvérek! Folytassuk a küzdelmet! Az idő sürget! Amíg időnk van, tegyük a jót! Miként a mai evangéliumi elbeszélés szerint Jézus is tette, együtt, a segítőkész jóakaratú emberekkel.

Ámen.

16 évközi vasárnap

 16 évközi vasárnap

Bevezetés

A múlt vasárnap arról írt Szent Márk evangélista, hogy Krisztus missziós útra küldte apostolait. A mai evangéliumban már a "tizenkettő" visszatéréséről. Az apostolok fáradtak voltak, amikor visszatértek missziós útjukról. Prédikáltak ugyanis és betegeket gyógyítottak. Sokan jöttek hozzájuk, hogy velük Istenről beszéljenek, hogy tanácsot és vigasztalást kapjanak. Ebben a munkában is ki lehet fáradni, ill. ebben lehet ám csak igazán kifáradni.

A gondos Mester pihenőre, kikapcsolódásra hívja tanítványait: „Jöjjetek és pihenjetek egy kissé.

A pihenés éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint a munka.

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tudatosítjuk magunkban, hogy nem Érted, hanem értünk, emberekért van a vasárnap. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem mindig szenteljük meg az Úr napját. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem biztosítjuk a kellő pihenést szervezetünk regenerálódásához. Uram Irgalmazz. 

Evangélium után

Amint a bevezetőben említettem: A pihenés éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint a munka. Pihenés nélkül tönkremegy az ember és hiábavaló minden verejtékes munka! Ezen belátás ellenére mi, mai emberek mégis fulladozunk a munkában. Sokszor nemcsak evésre, de még meghalni sincs időnk! Mindig többet és többet akarunk. Nekünk éjjel és nappal dolgoznunk kell, hétköznap es vasárnap is! Pénz kell, mert lassan nemcsak a tiszta vizet, hanem a tiszta levegőt is csak pénzért kap majd az ember. Szombaton és vasárnap pedig sok az otthoni házi teendő!

De mindennek van azért határa is. Minden gépnek megvan a maga élettartama, amelyet előre ki lehet számítani. Vannak gépek, üzemek, amelyek három műszakban dolgoznak. Sokan az embert is ilyen profitot termelő gépnek tekintik. Az ember azonban nem gép!

Épp ezért a mai kor embere is kénytelen megtapasztalni és tudomásul venni azt, amit a Szentírás mond, mindjárt az első lapjain, hogy az Úr Isten az embert nemcsak munkára teremtette, hanem pihenésre is. És azt is, hogy nem lehet büntetlenül hétköznappá szürkíteni az ünnepnapot, a vasárnapot. És rablógazdálkodást folytatni testi és szellemi erőinkkel! A modern technika sok tekintetben megkönnyíti az ember munkáját, de ugyanakkor felgyorsítja a munkatempót, és a gyorsuló világ fárasztóbbá teszi az életet.

A fáradt, idegileg kimerült ember, pihentető oázist keres a modern élet Bábelében. Milliók utaznak a kőrengetegből zöld övezetekbe. Milliók utaznak tavak, tengerek partjaihoz. S milliók dolgoznak üdülőjük, vikkendházuk építésén, szépítésén, vagy dolgozgatnak saját telkükön, és úgynevezett aktív pihenéssel keresik a kikapcsolódást, a lélek és a test regenerálódását.

Korunk embere is keresi zaklatott életében a békét, a megnyugvást, a harmóniát, belső lelkivilágának egyensúlyát. A kérdés csak az, hogy hol találja meg?

Miután az apostolok visszatértek küldetésükből, a munkából, az Úr Jézus észreveszi fáradtságukat és ezt mondja nekik: Jöjjetek egy magányos helyre és pihenjétek ki magatokat!

Érdemes felfigyelnünk erre a szóra, egy magányos helyre... Mert nem lehet akárhol és akárhogy pihenni. A pihenés igazi hazája a magány és a benne megtalált csend.

Zajos világunkban elsősorban erre a magányra, csendre lenne szüksége mindenkinek. Nemcsak fülünknek, idegeinknek árt a nagy zaj, hanem lelkivilágunknak is! A csendben megpihennek érzékeink, felfrissül testünk és lelkünk egyaránt.

De lassan alig találni olyan helyet, ahol csend van. Pedig erre van szükségünk, hogy elrendeződjenek gondolataink és zaklatott életünk hullámverése elsimuljon.

Nem értékeljük kellően és ezért nem is vesszük igénybe az egyház kínálta magányt és csendet. A lelkigyakorlatos jellegű pihenő, üdülő házakat. De sokan még a hetente ismétlődő nagy lehetőséget sem, a vasárnapi, s ünnepi szentmisét sem!

Nem értékeljük kellően templomaink csendjét sem. Megfeledkezünk a "templomi csendben csobogó üdítő forrásról”. Istennek éltető és regeneráló erejéről, a mindig frissességet adó Igéjéről.

Aztán azt sem tudatosítjuk kellően magunkban, hogy a magány csak akkor lesz pihentető és gyógyító, ha megosztjuk Istennel. Hallottuk: Az Úr Jézus nem küldi, hanem hívja apostolait. Tehát velük tart a magányos helyre, s velük van a csendben is! - A csend Isten nélkül ugyanis elviselhetetlen. Ezért kerüli sok ember a csendet és a magányt. De csak azok számára, akiknek rossz a lelkiismeretük. Akiknek viszont tiszta a lelkiismeretük, azok nem félnek a magánytól és csendtől. Sőt keresik a csendet, mert az Isten a csend kapuján lép életünkbe! S azok fülében ott cseng az Ur hívó szava: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és én, felüdítelek benneteket."

Szükségünk van a Tízparancsolat által előírt munkaszüneti napra, Isten csendes és üdítő napjára, a vasárnap megszentelésére. Ne engedjük, hogy egyenlővé tegyék a hét többi napjával. Történelmi tanulság! Periodikusán ismétlődő munkaszünetet nem tartó népek degenerálódtak, nem voltak hosszú életűek, és eltűntek a történelem színpadáról. Megismétlem: Nem Istenért, hanem értünk, emberekért van a vasárnap!

Hogy hosszú életűek lehessünk e földön, épp ezért még a nyári üdülésünk idején se feledkezzünk meg az Úr napjáról, a vasárnap megszenteléséről.

Amen

15. évközi vasárnap 2021

 15. évközi vasárnap 2021

Bevezető

Senki sem szeret ráfizetéssel dolgozni. Mielőtt még valaki valamihez is hozzáfogna, már jó előre tudni szeretné, hogy vállalkozása megéri-e a fáradságot és kifizetődővé válik-e.

Érdemes-e egyáltalán másokat vigasztalni és bátorítani, a rászorulókat támogatni és segíteni.

Jézus mindig és minden körülmények között érdemesnek tartotta az emberek javát szolgálni. Tanított, vigasztalt és segített, ahol csak tudott. Hintette az Isten országa igazságainak magvait.

Isten ugyanezt a magatartást várja tőlünk, azt akarja, hogy úton útfélen hirdessük és terjesszük a jót, az igazat és a szépet, mert szerinte egyetlen jó földbe hullott vetőmag százszoros termést hozhat.

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a belé hullatott isteni magvak számára soha se legyen köves talaj. Uram, irgalmazz nekünk!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy a lelkünkbe hullatott isteni magok növekedését meg ne fojtsák az élet tövisei. Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lelkünk a beléje hullatott isteni magok számára mindig bő termést hozó talaj legyen. Uram, irgalmazz! 

Evangélium után

A magvetőről szóló példabeszéd, az Úr Jézus paraboláinak egyik gyöngyszeme.

Ma már géppel vetik a jól kitisztított magot, a megdolgozott jó anyaföldbe. A magvetők után boronával elsimítják a föld felületét, hogy a mag takaró alá kerüljön. Ott, a föld méhében megindul a csodálatos kenyérszaporítás. Az elvetett mag "elhal", hogy új, szebb, és több magnak adjon életet. Tavasszal kizöldül a vetés és az aranyszínben rengő búzatáblák épp ezekben a napokban ötvenszeres, százszoros termést hoznak. Évről-évre ismétlődő csoda ez. De ennek észrevételéhez is "látó" szemre van szükség.

A mai evangéliumban Krisztus magvetőhöz hasonlítja magát. Fáradhatatatlanul járja Izrael hegyes-dombos falvait, városait Hinti az isteni bölcsesség csodálatos magvait. A jeruzsálemi templomban és a zsinagógákban. Hinti az igét a tenger partján, a hegyek lankás lejtőin. Megjelenik a vámosok, a bűnösök házában és felkeresi az igazakat.

Őt követték apostolai, és Őt követi egyháza is! Immár 2000 év óta! Mégis! Úgy látszik, mintha a közel 2000 éves magvetés, az apostoli munka, kudarcba fulladna.

Hiszen a szülők, a papok, a pedagógusok minden időben azon fáradoztak, hogy az egyház szolgálata által olyan értékekkel gazdagítsák az utánuk jövő nemzedékek életét, amelyek feltétlenül javukat szolgálják és hozzájárulnak teljes kibontakoztatásukhoz. És mi lett a sok fáradság eredménye?

Keserűen tapasztaljuk, hogy fáradozásuk sok tekintetben kudarcot vallott. Áldozatos munkával hintették a jó magot, de az kopár földre hullott, csak tövist és bojtorjánt termett. Tiszteletre, becsületre, Isten - és emberszeretetre akarták nevelni fiaikat és leányaikat. Az eredmény mégis mi lett? Nemegyszer csak hálatlanság, szeretetlenség, gyűlölködés, közömbösség, hitetlenség és erkölcsi süllyedés.

Sajnos, hasonló jelenséggel már Jézus tanítványai is találkoztak. Az Ő életük sem volt mentes a sikertelenségektől és kudarcoktól. Minden igyekezetük és buzgóságuk ellenére Isten Igéje csak lassan és igen nehezen vert gyökeret az emberek lelkében. Nekik is rá kellett ébredniük, hogy a krisztusi igazságok csak kevés ember szívében és csak nehezen vernek kitéphetetlen, erős gyökeret.

Ezért az Úr Jézus igyekezett bizalmat önteni beléjük. Elmondta nekik a mai evangéliumi példabeszédet, amelyben tudtukra adta, hogy nem a magban, nem az evangéliumi örömhírben van a hiba. Az isteni igazság tisztaságához semmi kétség nem férhet. A vetőmag ép, tiszta és kifogástalan, élő és eleven, alkalmas a vetésre.

De csak ott és akkor szökkenhet szárba és hozhat termést, ha alkalmas talajra talál. Ott ahol az emberek elfogadják Isten akaratát és teljesítik azt.

Az Úr Jézus követői sohasem gondolkodhatnak a piacgazdálkodás profitéhes elvei szerint. Ők nem dolgozhatnak csak nyereségre és sikerre.

Az ev. felolvasásakor hallottuk: Isten bőkezűen és mindenféle számolgatás nélkül szórja és hinti az üdvösség magvát. Nem törődik hatalmas beruházása eredményével. Vetőmagját pazarlóan hinti a szántóföldekre és az útszélre, a köves talajra a tövisek közé, mindenhová, ahol emberek élnek a földön. Számol a sikertelenséggel, mégis derűlátó, mert tudja, hogy egyetlen mag százszoros termést is hozhat, ha jó, földbe hull!

Az isteni igazság magvait hinteni kell mindig és mindenütt! Akar alkalmas, akár alkalmatlan! "Hirdesd az Isten igéjét! Állj elő vele! -buzdítja már Pál apostol is szeretett tanítványát, Timótheust Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától, és mesékre hajlanak."

Mintha a mai, mindenbe beletörődő, megfáradó, látszólag szélmalomharcot folytató keresztényeknek írta volna Pál apostol e szavakat. Tapasztalatból tudjuk, hogy milyen félelmetes magvető valamennyi tömegkommunikációs eszköz! A sajtó! A rádió! A TV! -Va1óban seregszámra vannak ott olyanok, akik ezek segítségével késztetik az embereket arra, hogy elforduljanak az igazságtól, vallástól, egyháztól, s Istentől! És, hogy odafordítsák az emberek a fülüket az igazság köntösébe öltöztetett, hamisságok és hazugságok hallására.

A hazugságot igazságnak, és az igazságot hazugságnak állító közéleti személy meg is fenyegeti azokat, akik közszolgálati médiumokban, lehetőséget adnak, az ő szemléletével ellentétes véleményeket megfogalmazóknak.

Nekünk, minden fenyegetés és megfélemlítés ellenére, tántoríthatatlanoknak kell lennünk az igazságban, és hirdetnünk kell az igazságot, hinteni az isteni igazságok magvait. Nekünk hinnünk kell az isteni Ige győzelmében és-a jó diadalában. Sohasem lehet ugyanis tudni, hogy egy-egy elhintett mag kiben és mikor kel ki, ver gyökeret: és hoz százszoros termést.

Ámen

Évközi 14. vasárnap

 Évközi 14. vasárnap

Bevezetés

A mai evangéliumban az Úr Jézus názáreti látogatásáról hallunk. A történetből kiderül, hogy azok, akik Jézust gyermekkoruk óta ismerték, képtelenek hinni benne. - Jézus ugyancsak ismerte honfitársait, problémáikat, tájszólásukat beszélte. Földiei bizalmatlanságát mégsem sikerült feloldania: nem hittek neki. Ekkor állapította meg: „Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában.”

Észre sem vesszük testvérek, hogy időközönként bennünk is fel-felbukkan egy-egy kétely Jézussal szemben. Annak ellenére, hogy Isten gyermekei, és Jézus barátai vagyunk. Nem kellene-e kételyeket eltávolítanunk végleg lelkünkből, és megingathatatlan hittel fogadnunk mindenkor bölcs tanítását? 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy Messiás voltoddal kapcsolatos sokszor kételyek ébrednek bennünk. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem törekszünk kellően bölcs tanításod életünkben történő megvalósítására. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tiszteljük és becsüljük kellően azokat a szellemóriásokat, akik önzetlenül szolgálják az emberi nem boldogulását. Uram irgalmazz 

Evangélium után

Az evangélium beszámolója szerint Jézus, röviddel nyilvános működésének megkezdése után, tanításának és csodáinak jó hírével övezve, visszatért Názáretbe, ahol nevelkedett. És szokása szerint szombaton jelentkezett zsinagógában olvasásra.

Lukács evangélista szerint Izaiás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset és éppen azon a helyen akadt meg a szeme, ahol ez volt írva:

Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, - s hirdessem a foglyoknak a szabadulást,- a vakoknak a látást,- hogy felszabadítsam az elnyomottakat - és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje. Majd összetekerte az írást, átadta a szolgának és leült.

Minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét e szavakkal „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

A hallgatóságot meglepte bölcsessége, de nem értették, hogyan jutott ennek birtokába? "Honnét vette ezt? Hol tett szert ekkora bölcsességre? - Kérdezgették egymástól.

Ám ahelyett, hogy hittel és szeretettel tudakolták volna tőle mindezeket, s büszkék lettek volna földijükre, megbotránkoztak benne. Ahelyett, hogy szívükbe fogadták volna őt, és megfontolták volna szavai igazát, káromlásnak minősítették újtartalmú kijelentéseit.

Napjainkban, minden település, város, városrész, büszke híres szülötteire. Ha nagyobb ünnepség van a közösségükben, akkor meghívják az onnan elszármazott, ismertebbé vált nagy embereiket. Az első sorban adnak nekik helyet. Sőt felkérik őket egy ünnepi beszéd elmondására. És büszkén mondják: „Közülünk való!”

Józanésszel legfeljebb ennyit várhattunk volna el a názáretiektől. De ez még akkor nem volt társadalmi szokás. Akkor, miért marasztalja el őket az Írás, és miért kell nekünk is elmarasztalnunk a Jézusban nem egy könnyen hívőket?

Habár Jézus ajkáról szomorúan hangoztak el a híres szállóigévé vált szavai: Senki sem próféta saját hazájában, mégsem szórt átkot falujára. Nem marasztalta el őket. Hiszen jól látta azokat a körülményeket, amelyek az ellene forduló emberek magatartását meghatározták.

Vakmerőségnek hangzott, hogy Jézus messiási küldetést tulajdonított magának, mert a zsidók képzeletében egészen más, földies, politikai kép élt a Messiásról. Talán ezért fordultak szembe vele? Jézus ugyanis ettől a Messiásképtől akarta megszabadítani népét.

Vegyük észre, hogy az emberek nem ragasztották Názáret neve mellé a "hitetlen" szót, s nem lett belőle "hitetlen Názáret" elnevezés. - Szent Tamás apostolt megtisztelte az emberiség a „hitetlen" jelzővel, Názáretet nem.

Ezek szerint Jézus nem felel meg földijei elképzelésének, nem illik bele abba a képbe, amit korábban kialakítottak róla. Csalódtak Jézusban, mert továbbra is azt gondolták, és nem is igen gondolhattak mást, hogy Jézus is csak „egy közülük való ember”, és nem Megváltó.

Sok mindennek kellett történnie Jézus életében, az üdvösség történetében, hogy ez a hit egyre könnyebben kialakulhasson az emberekben.

A teológiai problémán túl. Hiányzott belőlük a mindenkivel szem-beni kötelező benevola indifferencia. A jóindulatú közömbösség. A másik ember gondolatai felé való nyitottság. A kíváncsi kérdezgetés, érdeklődés. Ezek hiánya, sőt ellentettje, okozhatta az elutasításukat.

Tudjuk, Jézus Názáreti elutasítása óta állandóan ismétlődik a történelem folyamán ez az elutasítás. Sokan vannak, akik sem Jézus szavainak, sem tetteinek, istenségében nem akarnak hinni. Megismétlem: nem akarnak!

A hit, nem az értelem kérdése, hanem az akaraté. Ugyanis, az ebben a világban nyitott szemmel járó, gondolkodó ember mindenben a Teremtő és Gondviselő csodás alkotásait látja, melyek Isten iránti hódolatra és imádásra késztetik.

A hitetlenségnek legfőbb akadálya, a csukott szemmel való járás e világban. Az, hogy nem nyitják ki szemüket. Ha kinyitnák szemüket és fülüket, akkor látnának, és hallanának, hívőkké válnának. De, ha valaki hívővé lesz, akkor meg kell, hogy változtassa életmódját. A hitetlen pedig pont ezt nem akarja, megváltoztatni, üres, céltalan, törvényi kötöttségek nélküli életét.

A názáretiek csodatételt kértek tőle. De Jézus nem bűvészmutat-ványos! Isten Fia! Messiás! Mi nem csodatételt, hanem hitünk növelését kérjük tőle az apostolok eme szavával „Uram! Növeld bennünk a hitet!”, mert ez segít bennünket és honfitársainkat is Neked tetsző boldogabb élet élni itt e földön.

Amen