2019. június 29., szombat

Évközi 13. vasárnap. 2019


Évközi 13. vasárnap 2019

Bevezető
Az Emberfia nem elveszíteni jött az embereket, hanem megmenteni. Halljuk majd az evangéliumban.
Nem pokolra juttatni, hanem üdvösségre. S nem elpusztítani és kiirtani embereket és népeket, ha-nem megmenteni őket.
Elsősorban a mai evangéliumban majd hallható kemény igényeit megtartó követőit.
Vizsgáljuk meg lelkiismertünket: Kemény igényeit megtartó keresztények vagyunk-e mi?

Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus! Add meg nekünk, hogy a Téged be nem fogadókkal szemben sohase vezéreljen a bosszúállás! Uram, irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy minden emberhez eljusson követésedre hívó szózatod! Krisztus, kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy akik most itt együtt vagyunk, mindhalálig hűségesek maradjunk Hozzád! Uram, irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumi szakaszban hallottak közül, nem tudom, kinek mi ragadta meg a figyelmét. Ebben súlyos szavak hangzottak el Krisztus ajkáról követésével kapcsolatos igényei!
Jézus követése ugyanis nem szórakoztató kirándulás. Nem tekinthető egyszerűen szentföldi gyalogtúrának sem, mely Názáretből indul és a Tibériás tavát is útba ejtve, valahol Jeruzsálemben fejeződik be, az óvárosban a Golgota nevű hely közelében, a mai bazár végén.
Mindjárt az evangélium első részében van egy komoly probléma. A szamaritánusok nem fogadják be a Jeruzsálem felé tartó Jézust.
És ott vannak a nem befogadásra reagáló, Szamáriát villámokkal elpusztítatni akaró apostoloknak mondott jézusi mondatok: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek.” És mi tudjuk-e, hogy milyen lelkület van bennünk? A jézusi-e vagy másféle?  „Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse”?
Van e bennünk valami ebből a krisztusi, másokat, még ellenfeleinket is megmenteni akaró lelkületből?
Még ma is, az ökumenizmus korában is, közülünk is sokan, felháborodunk, ha valaki „Jeruzsálembe tart”, azaz más rítussal, más külsőségekkel ünnepli az Istent.
Jézus elutasítja a kirekesztést. Vallásit, ideológiait, politikait, s nemzeti, s kisebbségi kirekesztést. Nem pusztítani, nem elpusztítani kell a vallást, a nemzetet, a magyarságot, hanem megmenteni. Az önvédelemhez, a maga megmentéséhez mindenkinek, nemzetünknek is, természet adta jogunk van. És ebben, miként hallottuk maga Urunk Jézus Krisztus fog segíteni
De követésének kemény feltételeket szab.
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és mondjon le mindenről.”
És ott vannak a mai evangéliumban az Úr Jézusnak elképesztően kemény, radikális igényei az őt követni akaró meghívottak, illetve kiválasztottak felé. Első hallásra inkább elidegenítnek ezek a követésétől, mint késztetnének a követésére.
Az Úr Jézus nem Hamleteket, fontolgatókat, mérlegelgetőket, bizonytalankodókat, igent meg nemet is mondani tudókat gyűjtött és gyűjt munkatársként maga köré.
Ha hív, ha kiválaszt az Úr, akkor nincs helye feltételeknek, kikötéseknek! Határozott, céltudatos, elkötelezett személyeket hív, akik mindent bölcsen le tudnak rendezni: szülő temetését, rokonoktól való elbúcsúzást.
Minden meghívásnak más és más a története. Nincs két egyforma meghívás, két egyforma hivatás. Mindenki másétól más az én meghívásomnak a története.
Viharos időben választott ki az Úr. Nemzetébe, hitet, élni akarást és élni tudást öntő mártírlelkű Bíboros börtön előtti utolsó évében.
Igazgatóm, érettségi közeledtével azt mondta nekem: Fiam! Ne menj el barátnak! Arra az egyetemre vetetlek fel, amelyikre akarod. Válaszom. Igazgató Úr! Köszönöm. De én elmegyek barátnak.
Keresztapám féltő szeretetével hasonlókat mondott: Fiam! Ne menj el barátnak, hiszen rátok a vértanúság vár. Azt válaszoltam neki. Keresztapám! Én azt is vállalom. Én elmegyek barátnak. És nem lettem vértanú. Még börtönt viselt hitvalló sem.
Amikor megkezdődött a szerzetesek deportálása, és Hatvanban véresre verték rendtársaimat az ávósok. Bementem Jászberénybe testvérem érettségijére. Az egyik tanárom azt mondta: Fiam! Nagyon rosszul választottál. Még meggondolhatod. - Tanár úr! Én már meggondoltam. Nem léptem le Még jobban ragaszkodtam hivatásomhoz..
És ekkor kezdtem megérteni a krisztusi szavakat, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket. És arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek. Maradandót!” És kezdtem az ő segítségével gyümölcsöt teremni.
Több teljesült az életemben, mint, amit az Igazgatóm ígért. Miután Teológiából doktori fokozatot szereztem, Igazgatóm segítsége nélkül, arra az egyetemre vettek fel, amelyikre akartam.
Habár mindennaposak voltak a letartóztatások, nem lettem vértanú, mint már említettem, sem börtönt viselt hitvalló sem. Mások lettek azzá, helyettem is.
Sokak számára úgy tűnik, mi krisztuskövetők, mindannyian, akik ellenkezőleg döntöttünk, és döntünk, mint az evangéliumban említett személyek, sorozatban esztelenül döntöttünk és döntünk.
Én azonban annyi év, annyi évtized után is hálát adok nap, mint nap az engem kiválasztó Úrnak. Túlon-túl beteljesült életemben az Úr Jézus, Péter apostolnak mondott ígérete, hogy „Ti, akik értem mindent elhagytatok, jutalmul száz annyit kaptok e földi létben, odaát pedig az örök életet”.
Az életben túlon-túl sokat kaptam az Úrtól. S remélem, hogy odaát, a Krisztus mellett magukat határozottan elkötelező testvéreimmel együtt, az örök életet is.
Ámen.

2019. június 28., péntek

Szent Péter és Szent Pál


Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepe.

Bevezetés
Ma, Péternek, az apostolfejedelemnek és Pálnak, a népek térítő apostolának az ünnepét ünnepeljük. Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Kősziklaként ő lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 67-ben szenvedtek vértanúhalált Rómában.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket, hogy méltóképpen ünnepeljük hitünk szent titkát.

Evangélium után
Ünnepük evangéliumi szakasza szerint, Jézus, közvélemény-kutatást végez tanítványai körében. "Isteni pedagógiával" kérdve kifejtő módszerrel vezeti el tanítványait a lényeges kérdéshez: "Kinek tartanak engem az emberek?" Tanítványai szerint a nép nagytekintélyű prófétának tartja, meg is nevezve egy – egy híresebb prófétát. Jézus azonban tovább kérdez: "Hát ti kinek tartotok engem?" Péter erre olyan kijelentést tesz, amit csak a Szentlélek tudott vele kimondatni. Az "Isten Fölkentjének." nevezte Jézust.
Jézus egykor apostolainak tette fel a nagy kérdést. Ma nekünk szegezi ezt a kérdést. Mert ma sem a kívülállók véleményére kíváncsi, hanem a miénkre. Mert ma ránk bízza művének folytatását.
Nekünk Krisztust már ismerő keresztényeknek a válaszunk sem lehet más, mint Péter apostolé: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!”
Pétert eme vallomása tette olyan sziklává, amelyre épül az el-pusztíthatatlan krisztusi mű. Az Egyház. Jézus szavaival: „Te Péter vagy, azaz szikla, és én erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt rajta soha”.
A századok során, és ma is, sokféle támadás érte és éri, a sziklára épült Egyházunkat, de egy sem tudta és tudja legyőzni. Ezt a szikla lényegéhez tartozó isteni kohéziós erő biztosítja.
Jézus sziklának nevezte Pétert. Ennek hallatán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy vajon minket minek nevezne? Széltől, közszellemtől ingatott nádnak, kiszáradt gyümölcsfának, útszélre esett magnak, hamis sáfárnak, akik elherdáljuk örökségét?
Szeretném hinni, hogy ezek egyikének sem! Hanem bennünket is sziklának, akik sziklaszilárd hitünkkel járulunk hozzá egyháza megrendíthetetlenségéhez.
Ámen

Jézus Szent Szíve


Jézus Szent Szívének ünnepe 2019
Bevezető

Jézus Szent Szíve ünnepén az elveszett bárányról és megtalálása fölötti örömről szóló rövid, de nagyon sokat mondó hasonlatát közli majd velünk az evangélium. Az elveszett juhról, és s az azok megtalálása fölötti örömről.
T. Gondolunk e mi azokra a testvéreinkre, akik egykor velünk, közöttünk éltek, de életük folyamán eltávolodtak, eltévelyegtek tőlünk.
Keressük e mi őket? Mit teszünk mi értük, hogy megtaláljuk őket, és vállra véve hozzuk vissza őket közösségünkbe?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!

Evangélium után
A pásztor metaforában Jézus voltaképp saját magát mintázta meg. Ha keresztény feladatunknak meg akarunk felelni, állítsunk magunk elé példaképül a ragyogóan megrajzolt kép vonásait.
Mit tett a példabeszédbeli pásztor?
Utánament az eltévedtnek
Amikor a száz juh közül egy elcsatangolt, a pásztor azonnal észrevette. Nem nyugtatta meg magát azzal, hogy „de hát maradt még 99”. Ő minden juhot sajátjának érzett, fájt neki egyetlen egynek az elvesztése is. Nem írta le, nem húzta ki a névsorból. Nem is kezdett siránkozásba a károsodás miatt. Ehelyett keresésére indult.
Tartsunk tükröt magunk elé. Valljuk be őszintén: keressük mi az eltévelyedett bárányokat? Utána- megyünk feladva kényelmünket? Nem sajnáljuk értük a fáradságot?
Annál megdöbbentőbb a mi felelősségünk, mivel Jézus egyetlen elcsatangoltról beszél. A 99 hűséges maradt. Ma azonban mintha fordítva lenne: 99 kóborol el és egy marad az akolban. Őket ki hozza vissza? Egy pásztor nem is lenne elegendő megmentésükre. A Mester ezért keres munkatársakat. És a hűségesekben talál rájuk. Reményem szerint az itt jelenlevő testvérekben.
A jó pásztor a rossz útra tért juhot visszavitte, a közösségbe, visszavitte 99 közé. A lelki elmagányosodást csak a társaság tudja feloldani. Nincs „Maszek kereszténység”, ez fából vaskarika. Szükség van a közös élményekre, ünneplésekre, baráti kapcsolatokra. A közösség biztonságát, erősítését semmi sem pótolhatja.
Végül a jó pásztor örömhangulatot teremtett. Összehívta barátait, társait. Örömre szólította fel őket. A vidám hangulatba hozta őket. Békesség, boldogság szállt rájuk.
Bárcsak ránk is, Jézus szent szívének tisztelete, hazánkra is végre békességet és boldogságot hozna..
Ámen.

2019. június 27., csütörtök

Szent László király


Szent László király
SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.
Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett. Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát. Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán. 1061-ben tért vissza ismét, de hamarosan vissza kellett menekülnie Lengyelországba. 1064-ben bátyjával, Gézával tért vissza, hogy a lázadó Salamonnal harcban leszámoljon.
A püspökök békítése után ismét Biharban uralkodott az ország keleti harmadában. A pogány besenyők ellen sikeresen harcolt, katonái csodákat beszéltek hősiességéről. Békét sikerült kivívnia a besenyőkkel és a kunokkal szemben 1085-ben, 1091-ben és 1092-ben. Ünnepelt hősként fogadta el 1077-ben a királyi trónt, folytatta Szent István útját.
Legyőzte a pogány kunokat, megkeresztelte és letelepítette őket. Seregei vitézül harcoltak vele együtt, legendák fonódtak köré. (Tordai hasadék, Szent László pénze, füve, forrásfakasztás, stb.) A háborúskodás számára keserű teher volt. Az országban is rendet teremtett, szigorú törvényeket hozott. Létrehozta a zágrábi püspökséget, a kalocsai érseket Bácsra költöztette, az erdélyi érseket Gyulafehérvárra, a biharit pedig Nagyváradra. Megalapította a Szent Jobb-apátságot a Szent Jobb őrzésére. Leánya, Szent Piroska, Iréné néven bizánci császárné lett.
1083-ban Szent István, Szent Imre és Szent Gellért szenté avatását szorgalmazta. Szentül élt, nagylelkű volt, keresztes hadjáratot is akart indítani, azonban ez nem valósulhatott meg. 1092-ben Szabolcs városában zsinatot tartott. 1095. július 29-én meghalt Nyitra mellett. Földi maradványait előbb a somogyvári monostorba, majd a nagyváradi székesegyházban temették el. Sírjánál csodák történtek, legendák keringtek csodálatos közreműködéséről csatákban. Ügyét kivizsgálva 1192. június 27-én III. Celesztin pápa követe (Gergely bíboros) Váradon szentté avatta.
Szent László ma is segítőnk, kérjük őt népünkért!

2019. június 26., szerda

Gyümölcseikről


Gyümölcsikről ismeritek meg őket.
A mai evangéliumi szövegben Krisztus Urunk arra figyelmeztet minket, hogy helyes ítéletet alkossunk, azaz ismerjük fel a rosszat és a jót egyaránt, s ezen ítélet alapján engedjük vagy ne engedjük, hogy hatással legyen ránk. Ne engedjünk a megtévesztésnek! Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket csupán a külső látszatból! Igyekezzünk megismerni a másik személyének mélységét, lelkének szándékait, hiszen Isten őt is számos jó tulajdonsággal ajándékozta meg. A helyes ítélet érdekében kérjük nyugodtan a magunk számára a megkülönböztetés Szentlelkét, hogy felismerjük és elutasítsuk a rosszat, valamint felismerjük és elfogadjuk a jót.
Sem önmagunk sem mások cselekedeteinek következményeit nem tudjuk előre kiszámítani. Az idő múltával, a gyümölcsérés idején sok mindenre fény derül. Ezért mondja Jézus: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem” (Mt 7,17). A gyümölcs inkább a cselekedetekre és nem a szavakra értendő e helyen. Vezessen bennünket mindig jószándék, valamint a jó és a rossz megkülönböztetésének Lelke! Alapmagatartásunk ne a bizalmatlanság legyen, hanem igyekezzünk mindig a jót feltételezni!
© Horváth István Sándor

2019. június 25., kedd

Tegyétek!


Tegyétek
„Amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” – mondja Jézus a hegyi beszédben.
Ez az evangéliumi aranyszabály arra ösztönöz minket, hogy megnyíljunk a jó felé és bátran vállaljuk annak kezdeményezését. A szabályban nem csupán egy önmagának ártani nem akaró természetes emberi bölcsesség rejlik, hanem egy olyan magasabb erkölcsi értékrend, amely azokban a helyzetekben is felvállalja a jócselekedeteket, amikor az nem volna kötelező.
Az arányszabály gyakorlása lehetőséget ad nekem és a másik embernek, hogy a jóságban növekedjünk. A lelki fejlődésnek az a lépcsőfoka ez, ahonnan már csak egyetlen lépést kell tennünk, hogy még az ellenségeinkkel is jót tegyünk.


2019. június 24., hétfő

Keresztelő Szent János


Keresztelő Szent János
Egyházunk a megváltó Jézus előfutárjának, Keresztelő Jánosnak a születését ünnepli a mai napon, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban.
A történet előzménye, hogy az éppen templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek. Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.
Mi ez a félelem, ami megszállja a jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép valakinek az életébe és megszólítja, őt vagy egy angyal által feltárja tervét, akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!”
Ezt mondta az angyal Máriának Jézus születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk.
A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap. Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett gyermekeinek.
Keresztelő János születésével Isten belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.
Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.

2019. június 22., szombat

Úrnapja. 2019


Úrnapja. 2019.

Bevezetés
Úrnapja, vagyis Jézus szent Testének és Vérének ünnepe van. Ilyenkor a gyermekkori felejthetetlen emlékű úrnapi körmenetek jutnak eszembe. Amikor az elsőáldozós kislányok virágszirmokból virágszőnyeget terítettek az Oltáriszentség elé. Ministránsok serege felváltva rázta a csengőt, zúgott az orgona, s harsogott a nép Eucharisztiát dicsőítő éneke. A liturgia, az ünnepélyes körmenettel akarta és akarja ma is felhívni az embereknek üdvösséget szerző, s az Eucharisztiában jelenlevő Krisztusra a világ figyelmét.
Idézzük fel a korábbi körmenetek szép élményeit, és bánjuk meg az Eucharisztiával kapcsolatos közömbösségünket

Kirié litánia
Add Urunk, hogy mindig élő legyen a mi Eucharisztia-hitünk. Uram irgalmazz.
Add Urunk, hogy mindig tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Krisztus kegyelmezz!
Add Urunk, hogy életalkonyunkon az Eucharisztia legyen a Szent Útravalónk! Uram irgalmazz!

Evangélium után
A mai evangéliumban, Lukács evangelista egymással való kapcsolatában látja már a kenyérszaporítást, az utolsó vacsorát és az őskeresztény közösség eucharisztikus ünnepét, amelynek már ő maga is résztvevője volt.
Az Úr Jézus a kenyérszaporítással az ember testi éhségét akarta csillapítani, a lelki értelemben megszaporított kenyérrel viszont az ember szellemi éhségét.
Lukács evangelista mintha azt akarná hangsúlyozni, hogy egyszerre van szükség mindkettő csillapítására. Azt, hogy nemcsak kenyérrel él az ember! De ugyanakkor azt is, hogy a lélek eledelével való táplálkozók nem feledkezhetnek meg sohasem a kenyéradó szeretetről sem!
A "Ti adjatok nekik enni" krisztusi felszólítás a ma emberének, a ma hívőinek is szól. Hiszen a sokféleképp érthető kenyér ma is milliók számára gond. Ma is száz-milliók, sőt mi több: az emberiség nagyobbik része, több milliárd ember él szegénységben.
Biztosítható lenne minden ember számára az emberhez méltó tisztességes emberi élet is, ha több lenne az emberekben a szolidaritásból.
A "Ti adjatok nekik enni" felszólítást sokan ma már meg sem hallják. Talán már a hívők sem! Talán közülünk is sokan, akik épp az imént hallottuk ezeket. Elengedjük fülünk mellett, mint nem nekünk szóló szavakat.
Az úrnapi evangéliumban hallott krisztusi szavak ott kell, hogy éljenek lelkünkben mindennap. S ott kell, hogy álljon lelki szemünk előtt példaképként, a kenyérszaporító Krisztus Az a Krisztus, aki földi életében körüljárt és oly sok jót tett az emberekkel, oly sokszor és oly sokféleképp mutatta meg velünk való törődését, irántunk tanúsított végtelen szeretetét.
És mit tesz értünk Jézus ma? Mit tesz értünk az Eucharisztiában? Lukács evangelista vezetése mellett gondoljuk át azt, hogy mit akart Jézus, amikor a kenyeret megszaporí-totta, és mit akkor, amikor az utolsó vacsorán önmagát adta nekünk lelki eledelül?
Mindkettőnél, a csodálatos kenyérszaporításnál is, és az Eucharisztia ünneplésénél is Jézus rendkívüli tettéről van szó. Még akkor is, ha ez naponta megismétlődik szinte az egész földkerekségen, a termő-földeken, illetve templomainkban. Az Eucharisztiánál azonban nem mennyiségi kenyérszaporításról van szó, hanem minőségiről. Nem a kenyér mennyiségéből lesz több, hanem a kenyér lesz mássá, változik át az Úr testévé!
Miként a kenyérszaporításával Jézus az ember testi éhségét akarta csillapítani, úgy az Eucharisztiával, a lelki értelemben megszaporított kenyérrel, a lelkiektől megfosztott, lelkiekkel nem táplált ember szellemi, lelki éhségét akarja csillapítani. Még akkor is, ha ezt a lelki éhséget kevésbé is érzi, az egyoldalúan táplálkozó ember. Hogy egészséges legyen az ember lelkileg is, azért van szüksége erre a csodálatos lelki táplálékra.
Ezért viszi ki az Egyház az úrnapi körmenetben ezt a Kenyeret az emberek közé. Ezzel szeretné felhívni mindenki figyelmét arra, hogy ezt a Kenyeret, amely Jézus Teste, Jézus mindenki eledeléül szánta. Ezen eledel után, valami módon, mindenki vágyakozik is, mert mindenki örökké szeretne élni. Az Úr Jézus pedig azt mondta, hogy aki ebből a kenyérből eszik örökké élni fog. Az örökké élni akaró embernek, minden embernek szánt eledel ez a Kenyér, Jézus Krisztus Teste, az Eucharisztia!
Miért ennek tudomásul vételéhez, elfogadásához, s meg-vallásához a körmenet? Azért, hogy azoknak is tudomására jusson, akik nem térnek be soha templomainkba, s azoknak is, akik vonakodnak tudomásul venni és elfogadni az Eucharisztia titkát, s vonakodnak elfogadni Jézus Krisztust Üdvözítő-jüknek és Megváltójuknak.
Az Eucharisztiában köztünk lévő Jézust két alkalommal, Húsvét-kor és Úrnapján visszük ki a világba. Jézusnak e körmeneti világba lépése szimbolikus, jelképes. Inkább felhívás, figyelmeztetés és buzdítás számunkra, azok számára is, akik a körmeneten nem vesznek részt. Figyelmeztetés és buzdítás, hogy vigyük ki Jézust az életbe minden nap!
Egy hasonlat! Hiába van jó szíve valakinek, a vérkeringési zavarok még halálát okozhatják.
A jó szívű Jézusnak mi hívők vagyunk a vérkeringése. Az Eucharisztiában köztünk lévő jó szívű Jézus azt akarja, hogy ebben a vérkeringésben ne legyenek zavarok, mert nekünk, hívőknek kell kivinni, szétvinni Jézus üzenetét, szeretetét az életbe minden emberhez, minden honfitársunkhoz.
Ámen

2019. június 21., péntek

Gonzága Szent Alajos


Gonzága Szent Alajos
1568-ban született a lombardiai Mantova közelében a Castiglione hercegi családból. Édesanyjától jámbor nevelést kapott. Már fiatal korában megtanulta, hogy heves természetét fékeznie kell.
Apród volt Firenzében, majd Madridban II. Fülöp király udvarában. Komolysága és vallásossága már akkor feltűnt. A hercegséghez való jogát átengedte öccsének és 17 éves korában belépett a Jézus Társaságba, miután hosszas kérés után apja megadta erre az engedélyt.
Szerzetesnövendék volt Rómában, amikor ott kitört a pestisjárvány. Önfeláldozóan ápolta a betegeket, majd őt is elragadta a járvány. 1591. június 21-én halt meg, Rómában.
Emberi igyekezetünk és erőnk még ahhoz is kevés, hogy önmagunkról gondoskodni tudjunk. Csak Isten kegyelmével vagyunk képesek teljes életet élni. Ezért fontos hogy bízzunk Isten gondviselő jóságában.

2019. június 20., csütörtök

Miatyánk 2019


Miatyánk
Amikor Jézus bátorítására a szentmise részeként közösen elmondjuk vagy egyéni imádság keretében elmondom a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor emberségünk mélyéről szólalunk meg és Istenhez való viszonyunkat ismerjük el.
Az istengyermeki lelkület nélkül lehetetlen elmondani ezt az imádságot, hiszen benne elismerjük, hogy Istent a mi mennyei Atyánknak tekintjük, elismerjük, hogy mi az ő gyermekei vagyunk. Ebben az imában kéréseinket tárjuk Isten felé, kifejezve, hogy tőle és nem emberektől várjuk azok teljesítését. Ő gondoskodik arról, hogy országa növekedjen a világban és bennünk. Ő nyilvánítja ki számunkra akaratát, amelyet mi hittel, engedelmességgel elfogadunk. Tőle kaptuk életünket és ő gondoskodik életünk fenntartásáról. Tőle várhatjuk a bűnöktől való megtisztulást és ő segít minket a gonosz elleni küzdelmeinkben.
Valahányszor elmondjuk ezt az imát, gondolataink elindulnak Isten felé és megnyugszanak benne, az ő akaratában. Megszólalunk, megszólítjuk Istent, lelkünk mélyéről szólunk hozzá, szívünk érzéseit tárjuk fel előtte, ugyanakkor elcsendesedünk, magunkba nézünk, várjuk útmutatását, várjuk Isten válaszát. Magasztaljuk és dicsérjük Istent, mert gondviselése, szeretete és irgalma nap, mint nap kiárad felénk, ugyanakkor bűnbánat ébred bennünk, mert olykor elszakadunk szeretetétől, megtagadjuk a neki való engedelmességet.
Ámen

2019. június 19., szerda

Ne hivalkodjál


Jézus figyelmeztetését olvassuk a mai evangéliumban: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!” Természetesen nem azzal van hiba, hogy valaki jócselekedetet tesz, hiszen ez keresztény kötelességünk. A gond ott kezdődik, amikor valaki ezt helytelen lelkülettel, rossz szándékkal teszi. A jócselekedetek végzésekor világosan kitűnik, hogy valamit Isten kedvéért teszünk vagy az emberek tetszését keressük. Istentől várunk érte jutalmat vagy az emberek elismerésére vágyakozunk. Az alázat és a hivalkodás nem fér meg egymás mellett. Az alázatos ember megelégszik azzal, hogy cselekedeteiről Istennek tudomása van. A hivalkodó viszont emberektől vár dicséretet.
Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.
Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.
HIS

2019. június 18., kedd

Legyetek tökéletesek


Legyetek tökéletesek
Jézus arról beszélt, hogy azzal szemben, amit a mózesi törvény előír, mit kér Ő, mennyivel többet. Végül, zárásként a konklúziója mégis ugyanaz. Jézus azt mondja, hogy "legyetek tökéletesek, ahogy a mennyei Atyátok tökéletes!".
A mózesi törvény pedig: "Legyetek szentek, mert én szent vagyok!" (III.Móz 11,45) azaz, amikor Jézus elmondja a "kiegészítéseit", akkor abban mutat nekünk utat, hogy ennek, hogy tehetünk eleget. Hogyan válhatnánk szentté, azaz tökéletessé, olyanná, mint az Atya.

2019. június 17., hétfő

Jézus új parancsa


Jézus új parancsa
Míg az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút, addig Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.
Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.
HIS

2019. június 15., szombat

Szentháromság


Szentháromság vasárnapja 2010

Bevezető
A mai, Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja, hitünk legszentebb titkának ünnepe. Azt a titkot ünnepeljük, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Mi hívők, ha megérteni nem is tudjuk, ha csak „tükör által homályosan” sejtünk belőle valamit, azért alázatos hittel elfogadjuk. - Valóban? - Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Gondviselő Mennyei Atyánk! Mindenek alkotója és fenntartója!. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus, úgy szerette Isten e világot, hogy Téged, Egyszülöttjét küldte e világba, hogy aki Benned hisz el ne vesszen, hanem üdvözüljön. Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus, kérjük, hogy az Általad kinyilatkoztatott, és közénk jött Vigasztaló irányítson, és vigasztaljon minket az üdvösségre vezető úton.. Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A teremtés koronáját, az embert örökké foglalkoztatja Isten léte, s kivolta. A sokszor idézett költői szavakkal valljuk

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő Nap,
De szemünk bele nem tekinthet.

Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei. A kereszténység is ezt teszi. Bennünket viszont segít az önmagát kinyilatkoztató Isten.
Szentháromság vasárnapján, az ünnep alapját képező dogmatikai tételt megérteni akaróknak is szólnak Krisztus Urunk a mai evangéliumi szakaszban idézett szavai: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.”
De ez önmagában úgy hangzik, mint ahogy mi szoktunk szólni a gyerekhez: „Te ezt még nem érted!” A gyereket ez szerencsére nem nyugtatja meg. Annál inkább kíváncsi lesz, minél inkább elhárítjuk kérdéseit.
Mi is így vagyunk. Erre pedig azt mondja nekünk az Úr: „Eljön az Igazság Lelke, ő majd kielégíti tudásszomjatokat!”
Ezután marad a tudásszomj, a megígért Lélek pedig majd csak idejében és nagy-nagy tapintattal fog vezetni a tudás útján, az igazság útján.
Tudásszomjunkat oltva keressük, mit tudhat meg véges elménk Istenről. Először is ki kell mondanunk: A Szentháromságról szóló tanítás nem elméleti meggondolások terméke, hanem a történeti, s üdvtörténeti tapasztalatok feldolgozásából fogalmazódott meg.
Ebből a megállapításból kiindulva, a ma egyik legtekintélyesebb professzortól, Henri Boulad jezsuita szerzetestől idézek. „A szív okossága” című könyvéből.
„Nem tudom meddig tartott, míg igent mondtak a Háromságra, erre a titokra, amelyet mindmáig egyetlen ember sem 'értett meg', Önök sem, én sem. A kereszténység azonban elfogadta Mesterének kinyilatkoztatását és elismerte annak lehetőségét.
Három évszázadnál tovább tartott a viaskodás, hogy ezt a misztériumot szavakba foglalják, míg végre 325-ben, a niceai zsinat, és 381-ben a konstantinápolyi egyetemes zsinat, megegyezett a 'Hiszekegyben'."
Az ember első és természetes ösztöne, ha egy tannal találkozik, hogy meg akarja érteni. Ez itt nem sikerülhet. Ebbe ugyan nem akar belenyugodni az ember, mert büszke az értelmére, és hajlamos a létét is tagadni annak, amit értelemmel fel nem érhet. Ha viszont van alázat az emberben, akkor az önmagát kinyilatkoztató Istenre való tekintettel, elfogadja és vallja ezt a hitigazságot.
Az üdvösség története nem más, mint azon utak és módok története, ahogyan az egy igaz Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek kinyilatkoztatja magát az embereknek.
Annak ellenére, hogy Szentháromság szó nem szerepel a Szentírásban, számos szentírási hely beszél az isteni személyek tevékenységéről, és ezek az elbeszélések érzékeltetik velünk jelenlétüket a világ, és az ember életében. Csak sűrítve említek egy-két tényt!
Urunk, Jézus Krisztus az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében küldi apostolait evangéliuma hirdetésére. De ugyanezt teszi az Egyház is. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében szolgáltatja ki a keresztséget és a többi szentségeket
Az Atyáról mi azt a kinyilatkoztatást kaptuk, hogy Ő hívta a létbe a világegyetemet. Képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Értelemmel ajándékozott meg minket, amely szenvedélyesen arra törekszik, hogy mindig tovább kutasson az ismeretlenség homályában. Szívet adott nekünk, amely képes a szeretetre. Ránk bízta az egész földet, arra törekszünk, hogy mindent szolgálatunkba állítsunk.
A kinyilatkoztatás mondja: Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta értünk. Belépett a teremtett világba. Szűz Máriától emberi testet vett fel, és így egy lett közülünk. Örömhírt hirdetett. Az nem volt elegendő, hogy ember lett és tanított minket. Ő el akarta venni a világ bűneit, és ezért meghalt értünk szeretetből, áldozatként a kereszten.
Az Isten Fiának ezt a szeretetét, amire tanított minket, amit tett értünk, azt mi igazi mélységében soha nem fogjuk megérteni. Még többet mondott volna el nekünk, azonban ezt nem tudtuk volna még elviselni. Ezért ígérte meg nekünk, hogy majd a Szentlélek tovább folytatja tanító tevékenységét, amikor már visszatért a mennybe.
Az Ő igazságát tanítja nekünk az adott kor fejlődési fokának megfelelően. Krisztus kinyilatkoztatásának kincseiből merítve sugallja az embereknek mindig a helyes cselekvést. Oh, bárcsak minden honfitársunk meghallaná a Lélek sugallatát, akkor megújulna hazánk és akkor megáldja majd hívő magyar népünket a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Ámen.

2019. június 14., péntek

Jézus Krisztus az Örök Főpap


Jézus Krisztus az Örök Főpap
A mai ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is. Jézus Krisztus papi szolgálatára figyelünk ma, és azért imádkozunk, hogy a papok egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz, akinek szolgálatára szentelték életüket.
Jézus azonban nem csak egy példa, nem csak egy minta, hanem ő az élete a papnak. Jézus életében Isten és ember szolgálata csodálatos egységben mutatkozik meg. Identitásunkat az erősíti meg, ha azt tesszük, amit ő, amire ő tanít.
Csendben készülni a szolgálatra, emberek közé menni, nem félni a kétkezi munkától sem, még többet imádkozni, gyógyítani, tanúskodni Istenről, a Mennyei Atyáról, és még többet imádkozni.
Örök Főpapunk, engedd, hogy szent életű papok legyenek Egyházadban, akik Téged mutatnak meg a világnak!

2019. június 13., csütörtök

Szent Antal


PÁDUAI SZENT ANTAL
1195-ben született Lisszabonban, Portugália fővárosában. A Ferdinánd nevet kapta a keresztségben. Apja előkelő lovag volt, anyja pedig igen jámbor nő. Iskoláit a helyi káptalani iskolában kezdte meg, koraérett, világoseszű és erősakaratú volt. Mint ifjú diadalmasan uralkodott minden szenvedélyén. 15 évesen már Ágoston-rendi kanonok, majd pappá szentelése után ferences szerzetes lett.
1220 nyarán ugyanis Marokkóból Koimbrába hozták öt ferences vértanú földi maradványait. A látvány indította őt a szegénységre, és ébresztette fel vágyát a mártíromság iránt. Afrikában szeretett volna misszionárius lenni. Remete Szent Antal nevét vette fel. Tudatosan elnyomta tudományos ambícióit is, pedig nagyon ismerte a Szentírást, ezt a tudását azonban évekig titkolta. Afrikába indult, de betegen szállt partra.
Kissé felerősödve haza akart térni, ám egy vihar Szicília partjára sodorta. Itt értesült rendje 1221-es egyetemes kaptátlanjáról, így Assisibe indult. Innen remeteségbe vezényelték. Tanultságát alázatosságból most is sikerült eltitkolnia. Amikor parancsra helyettesítenie kellett egy szónokot, a rögtönzött szentbeszéd mindenkit ámulatba ejtett. Tudatlannak nézték eddig, de most tanújelét adta nagy, alapos és széleskörű ismereteinek, csodás hatású szónoki képességének.
Franciaországban és Itáliában volt vándorprédikátor. Az eretnekek térítésében nagyon eredményes volt. Elsőként tanította rendjében rendtársait hittudományra. Még a romagnai rendtartomány főnökségét is rábízták. Pár év után sikerült ettől a megbízatástól megszabadulnia. Ettől kezdve Páduában apostolkodott egészen haláláig. Tömegek hallgatták, főpapok, kereskedők, még álruhás banditák is, főképp azonban az egyszerű emberek. Antal mindenkit szeretett, a gazdagok iránt részvéttel volt, a szegényekért azonban minden lehetőt megpróbált.
Elhasznált szervezete, szívbaja idő előtt elnyűtte, a kényszerű pihenés sem használt, érezte halála közeledtét. Páduában szeretett volna meghalni, menni már nem tudott, a sietség miatt az utolsó útszakaszt egy rozzant taligán tette meg. 1231. június 13-án, fiatalon, 36 évesen halt meg Pádua elővárosában, Szent Klára leányainak Arcella nevű kolostorában. A Páduai Maria Maggiore-templomban temették el. Már életében szentként ("Il Santo") tisztelték. IX. Gergely pápa már 1232 májusában szentté avatta. 1263-ban átvitték az ő tiszteletére emelt hatalmas bazilikába. Ekkor felnyitották koporsóját, és testét elporladva, de nyelvét épségben találták. 1946. január 16-án XII. Piusz pápa Szent Antalt egyháztanítóvá tette.
IV. Béla 1253-as házioltára (a diptichon) az Árpád-ház szentjei közt együtt ábrázolja Szent Ferencet és Szent Antalt, mivel a király testvére, Erzsébet szinte egyszerre lett szentté avatva Ferenccel és Antallal. XIII. Leó pápa Szent Antalt a világ szentjének nevezte. 1946-ban XII. Piusz pápa az egyházdoktorok közé iktatta.
Temetése napját, a keddi napot tisztelői azóta is Szent Antal tiszteletére szentelik. A koldusok pártfogója, de közbenjárását szokás kérni elveszett tárgyak megtalálásáért és mindennapi bajokban is. Az utasok, szobrászok, agyagmunkások és porcelánkészítők védőszentje.

2019. június 11., kedd

Szent Barnabás


Szent Barnabás
Szent Barnabás nevével nem találkozunk, amikor Jézus kiválasztja tanítványai közül a tizenkét apostolt, Egyházunk mégis apostolként tiszteli őt. Személyéről tudnunk érdemes, hogy Ciprusról származó zsidó ember volt, aki Jeruzsálemben telepedett le. A húsvéti és pünkösdi események után az elsők között csatlakozott az új közösséghez a Krisztus halálát és feltámadását tanító apostoli igehirdetés hatására. Egyik földbirtokát eladta, s annak árát az apostolokra bízta, a közösség javára. Ő segítette a megtért Pált, hogy megismerje az apostolokat és együtt indultak, hogy a pogányoknak hirdessék az evangéliumot. Barnabásban valóban érezhető az apostoli lelküket, a Krisztus ügyéért való buzgóság.
Az egyházi év során az apostolok ünnepei mindig elgondolkodtatnak minket keresztény küldetésünkről, tanúságtételünkről a világ felé. Nem magamutogatás ez, hanem annak a felelősségnek a megérzése, hogy Isten országa általunk, a mi szolgálatunk, a mi közreműködésünk által növekszik. A Szentlélek adja nekünk a bátorságot és az apostoli lelkületet, hogy ne féljünk az örömhírt terjeszteni.
Két dolgot, két irányelvet jegyezzünk meg ezzel kapcsolatban. Az első: nem mi fogjuk megtéríteni az embereket, hanem Isten. Mi csak az ő munkatársai, szolgái vagyunk. A másik: Akkor fog felébredni bennünk a vágy, hogy Istenhez vezessük az embereket, ha mi magunk is rátaláltunk Istenre, mint Üdvösségünk forrására.

Szűz Mária az Egyház anyja


Pünkösdhétfő Mária az Egyház Anyja
Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2018 tavaszán elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet pünkösdhétfőn ünnepelünk a liturgiában.
Szent Ambrusnál találkozunk először az Egyház ősmintája (Ecclesiae typus) kifejezéssel, mely Máriának a megkereszteltek iránt megmutatkozó anyaságában is kifejeződik. A gondolat megjelenik Szent Ágostonnál is, aki az Egyházat Christus totusként szemléli, tehát ha Mária anyja a Főnek, akkor a teljes Krisztusnak, vagyis az Egyháznak is.
A II. vatikáni zsinat végén, 1964 novemberében VI. Pál pápa bejelentette, hogy Máriát mint az Egyház Anyját (Mater Ecclesiae) is tiszteljük. Ez azt jelenti, hogy anyja az egész keresztény népnek, mind a híveknek, mind a pásztoroknak. A pápa e titulussal Máriának a Krisztusban megkereszteltekkel és ezáltal az Egyház tagjaival fennálló lelki anyaságát kívánta hangsúlyozni.
1980 óta a loretói litániában megszólítjuk a Szűzanyát az Egyház Anyjaként is.
II. János Pál kezdeményezésére 1981. december 7-én elhelyezték a vatikáni Apostoli Palota Szent Péter térre néző falán a Mater Ecclesiae-mozaikot. A szentatya kérése az volt, hogy a kép Máriát mint az Egyház Anyját ábrázolja, mert „Isten Anyja mindig is egységben volt az Egyházzal, és különösen közel volt az Egyházhoz a történelem legnehezebb pillanataiban”.
1987-ben Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában – mely A Boldogságos Szűz Máriáról a zarándok Egyház életében alcímet viseli – mélyítette el II. János Pál a Szűzanyáról szóló tanítást.
Mária anyaságát Fiának misztikus Teste, az Egyház irányában is megéli, ennek köszönhetően mi, Krisztusban megkeresztelt emberek mint égi édesanyánkra tekinthetünk rá. A szeretett tanítvány, János, akire Jézus a keresztről rábízta édesanyját, és aki most már saját anyjaként tekint az Istenszülőre, az egész Egyház jelképe.
Mária lelki anyasága egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes; mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik a keresztség által a kegyelem rendjében Fiának testvéreivé lettek.
A liturgikus emléknap megválasztása átgondolt döntés eredménye, hiszen az Istenszülő közbenjáró imájának nagyon is köze van a pünkösdi Lélek-áradáshoz. „Az Egyház, amelyet Krisztus az apostolokra épített, pünkösdkor ébredt tudatára Isten nagy tetteinek, amikor az utolsó vacsora termében összegyűlve mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ebben a pillanatban indult el az Egyház a hitnek azon az útján, mely emberek és népek történetén átvezető zarándokút. Tudjuk, hogy ennek az útnak a kezdeténél jelen van Mária, ott látjuk őt az apostolok között, az utolsó vacsora termében, amint imádkozik és esdekel az ajándékért: a Szentlélekért.” (Redemptoris Mater, 26)
Mária az Egyház liturgikus cselekményeiben, amikor egyszerű, de a Lélektől áthatott szavaink egyesülnek a mennyei liturgia istendicséretével, maga is velünk imádkozik, mert tagja a szentek közösségének, és mert az üdvösség művében elválaszthatatlan Fiától.
Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


2019. június 8., szombat

Pünkösdvasárnap 2019


Pünkösdvasárnap.

Bevezetés
Ma, piros Pünkösd ünnepén szeretettel köszöntök minden kedves testvért. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.
Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia
Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre! Uram irgalmazz!

Evangélium után
Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.
A zsidóknál, a második legnagyobb. A zsidó vallásban „hetek ünnepe”, a zsidó aratási hálaadó ünnep. Később a Sinainál történt törvényadásra való visszaemlékezés ünnepe.
Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.
De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.
Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő idő aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.
Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.
Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda!
Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?
Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!
Amikor az apostolok megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt bennük életféltés, aggodalom és csüggedés. De aggódás sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”
Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.
Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.
A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.
És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.
Minden néven nevezett földrészen éltek akkor zsidók, általában kisebbségben, ugyanakkor jó "hálózatot" alkotva, és kapcsolatban állva az anyaországgal. A zsidó közösségeknek pontosan ez a hálózata lett kezdetben a keresztény misszió bázisa. Ez volt a kereszténység elterjedésének úgynevezett gyakorlati oldala, vagyis "infrastruktúrája".
Megmozdult a Lélek és új világot teremtett.
Az első Pünkösdkor kapott jézusi erő elindította, lelkesítette őket. A tanítványok nem maradtak Jeruzsálemben, és nem tartották magukban a történteket. Elkezdődött egy nagy világmegváltó demokratikus világforradalom.
Az apostolok elindultak a szélrózsa minden irányába. S rövid időn belül a Szentlélek segítségével jelenvalóvá lett az evangélium szinte a Föld valamennyi részén. Nem akármilyen apostoli tevékenység nélkül.
Mert sohasem volt könnyű az apostolkodás. Nem volt könnyű, nem volt könnyű a krisztushívők helyzete sem e világban. De mindig velük volt az erősség Lelke.
Ma is velünk van. E napokban is micsoda szép ünneppel, kegyelmi áradattal ajándékozott meg bennünket Csíksomlyón. Az Ő kegyelmi segítségével tegyük a Krisztustól kapott feladatunkat. Szentatya kérését meghallgatva: Tegyünk meg mindent, hogy az Evangélium legyen az a kovász, amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni nemzetünket, s népeinket az üdvösség örömével.
Ámen

2019. június 7., péntek

Szeretsz-e


Szeretsz-e engem
A feltámadt Jézussal való találkozásaik után, úgy látszik az apostolok nem láttak más alternatívát, mint hazamenni. Szent Péter a Genezáreti-tó vidékre ment, és újra elkezdett halászni. Ő volt a kezdeményező: Megyek halászni! és a többiek követték. Egész éjjel halásztak, de eredménytelelenül. Ennél bosszantóbb tapasztalat nem is létezik egy halász életében. És a hajnal érkeztével meglátnak egy alakot, aki arra bíztatja őket, hogy vessék vissza a hálót. Miután kivették a hálót a bárka jobb oldalán, annyi halat fogtak, hogy nem bírták kihúzni a hálót.
Ez a kudarcból sikerbe végződő éjjeli történés ellenkező végletbe sodorja Szent Pétert, a vízbe ugrik, hogy minél hamarabb szemtől szemben láthassa a Mestert. Sajátosan jézusi gesztus a reggelire szóló meghívás. Olyan légkört teremt, amely által rendkívüli élményben részesülnek az apostolok. A nagycsütörtöki utolsó vacsora volt szeretetének a legnagyobb jele, és ez az élmény ismétlődik meg a halfogás után is.
Jézus hármas kérdésére adott pozitív válasz Péter hármas tagadását igyekszik orvosolni. A hármas kérdés és a háromszor elhangzott megbízás egy keleti szokást elevenít fel. Ha ugyanis valakire valamilyen jogot ruháztak rá, akkor az átadási formulát a tanúk előtt háromszor megismételték, és ezzel a jog átszállt arra, aki előtt a formula szövegét mondták. Jézus mennybemenetele előtt azért akart találkozni az apostolokkal, hogy kijelölje jogos utódát.
Jézus tőled is meg akarja tudni, hogy szereted-e őt vagy sem? Minden igazi barátság, kapcsolat őszinte választ követel erre a kérdésre. Életünk szimfóniájának sikere a Jézustól elvárt “szerelmi vallomásunk” őszinteségétől függ.

2019. június 6., csütörtök

Szent Norbert


Magdeburgi Szent Norbert
Premontrei Szent Norbert főnemesi családból származott, mint nem elsőszülöttet szülei papi pályára szánták, a világi karrier számára így nem adatott meg. Norbert szubdiakónus lett a kölni érsek szolgálatában. V. Henrik tanácsadójaként Rómába ment, ahol fogságba ejtette II. Paszkál pápát, hogy így kényszerítse ki Henrik császárrá koronázását. Valószínűleg itt keresendő eszmevilágának későbbi megváltozása. A császár által - hűségének jutalmául - felajánlott cambraii püspöki címet azonban visszautasította.
A tulajdonképpeni megtérése 1115 körül történt; amikor közvetlenül mellette csapott be egy villám. Ezt követően lemondott az érseknél és a császárnál viselt pozícióiról, valamint az azokkal járó javadalmazásról. Vagyonát a szegényekre hagyta, majd pappá szenteltette magát és vándorprédikátor lett. Németországban, Franciaországban és Belgiumban prédikált Isten szeretetéről, a megbocsátásról és a végítéletről. A laoni püspök kész lett volna befogadni a reformer Norbertet, de az ottani klérus őt túl szigorúnak ítélte és elküldte. Erre a püspök több helyet ajánlott fel neki, hogy ott saját kolostort alapíthasson. Végül Norbert egyik álmában Szűz Mária mutatta meg Norbertnek azt a mezőt, ahol egy romos kápolna állt. Innen, a „pratum demonstratum”-ból származik a Norbert által alapított prémontré-i rend elnevezése. 1120/1121-ben 13 társával azon a helyen alapított kolostort. Az általa alapított szerzetesrend később a római katolikus egyház legnagyobb kanonokrendjévé vált.
A speyeri birodalmi gyűlés 1126-ban Norbertet Magdeburg érsekévé nevezte ki.
Norbert, a Német-római Birodalom főkancellári minőségében, ment Lothár császárral Rómába 1132/1133-ban. Út közben azonban maláriában megbetegedett, és betegen tért haza Magdeburgba, ahol már nem gyógyult fel. Életét 1134. június 6-án fejezte be egy hatalmas keleti egyházmegye érsekeként. 1582. július 28-án XIII. Gergely pápa szentté avatta. Mikor Magdeburg később áttért a protestáns hitre, Norbert ereklyéi a prágai strahovi apátságba kerültek, ahol 1626 óta őrzik őket. A premontrei apátság saját sörfőzdés vendéglője is a rendalapító Szent Norbert nevét viseli.