2021. június 19., szombat

Évközi 12. vasárnap

 Évközi 12. vasárnap

Bevezetés

A háborgó tenger lecsendesítéséről szóló mai evangéliumban az apostoloknak Jézushoz intézett kérdése: ”Mester nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”, el szokta e hagyni a mi ajkunkat? És Jézusnak az apostolokhoz intézett kérdésére:”Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Mit válaszolnánk?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Jól ismert jelenetről hallottunk a mai evangéliumi szakaszban. Jézus lecsendesíti a vihart, amely már-már elsüllyedéssel fenyegeti a bárkát.

Ha valaki felszínesen olvassa, vagy félfüllel hallgatja, annak olyannak tűnhet, mintha egy mesetörténet lenne az egész. Aki viszont hittel szemléli, az felteszi a kérdést: mit akar üzenni nekünk ma ez a történet? Miért került bele ez a Szentírásba, hiszen még minden bizonnyal sok hasonló eset történt Jézussal. Miért hát pont ez a történet, és miért pont így maradt ránk, ahogy ránk maradt?

Ha még egyszer végigpergetjük az eseményeket figyelmes szemmel, akkor figyelemreméltó az, hogy Jézus a dühöngő vihar kellős közepén, nyugodtan alszik a bárka végében a vánkoson. A figyelmes szemlélőnek itt felvillan az, hogy Jézus, az Isten Fia olyan emberré lett értünk, akit nem kímélték az elfáradt emberi test törvényei. S igencsak kimerült lehetett, hogy ilyen nyugalommal tud aludni a dühöngő viharban, a hullámok dobálta bárkában. S igencsak sokat dolgozhatott aznap, hiszen este történik mindez. A tanítványok viszont halálra rémülnek.

A figyelmes szemlélő itt ismét egy furcsasággal találkozhat. Tudjuk, hogy Jézus tanítványai közül nem egy tapasztalt halász volt. Pontosan azon a tavon, amelyen most éri őket ez a vihar. Azon a tavon, amely mélyen, 208 méterre a tenger szintje alatt fekszik, és igen különleges az időjárása. Gyakoriak a hirtelen támadt viharok, amelyek veszedelmesen felkorbácsolják vizét. Az Úr Jézus is kedvelte a tó környékét. Gyakran hajózott egyik partjáról a másikra.

És most komoly viharba kerültek. De minden bizonnyal nem először kerülnek életükben ilyen helyzetbe. S azelőtt, minden bizonnyal, tapasztalatukkal és hidegvérrel már többször is megbirkóztak ilyen esetekkel. De most mégis halálra rémülnek a tapasztalt halászok. Felköltik hát Jézust azzal, hogy "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

Meglehetősen felnagyítva tálalják a helyzetet Jézusnak, mert korántsem lehetett oly életveszélyes a helyzet nekik a tapasztalt hajósoknak. S akkor Jézus lecsendesíti a vihart és így feddi meg tanítványait: "Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?"

Ennek az eseménynek lelki mozzanatai megismétlődnek a mai ember, a mai keresztény ember életében is. Nem csak a tavak, s tengerek viharaiba kerültek életében, hanem az élet viharos tengerén hánykódó hajóban élőkében is.

Az emberiség története nem más, mint egy háborgó tenger, az emberiség pedig a viharos tengeren hánykódó hajó.

Bár tudományunk segítségével sok győzelmet arattunk a természet erői felett, ennek ellenére mégsem állíthatjuk, hogy életünk mentes minden katasztrófától. ¬ Gondoljunk csak a Föld különböző helyein előforduló, embereket hullámsírba temető hatalmas árvizekre, szökőárakra Vagy a falvakat, városrészeket eltüntető földrengések számtalan emberáldozatára is. - Gondoljunk csak a félelmetesen szaporodó közlekedési, légi és közúti balesetekre. Vagy a megfertőzött vizekre, termőföldekre, levegőre, az - ózonveszélyre. - De gondoljunk a népek és nemzetek között támadt, és hosszantartó pusztító viharokra és háborúkra is.

Ilyenkor vetődik fel a hívő ember lelkében: „Mester! Miért tűröd? Miért nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

Igen is törődik! Mert ennek a háborgó tengernek a lecsillapítója, a veszedelemben forgó emberiségnek a megmentője, az ebbe az emberiségbe beleszületett örök Ige, Jézus Krisztus. Hiszen ő és az ő tanításától forrásozó szeretet és jóság tudja az emberiség különböző csoportjai között keletkezett viharokat lecsendesíteni, és őket, testvéri s békés együttélésre, s a ránk leselkedő veszélyek közös összefogással történő elhárítására hangolni.

Nem nehéz elképzelni, hogy mivé is lenne ez az időközönként hol itt, hol ott sérüléseket szenvedő hajó, ez a szenvedő emberiség, a közös összefogás, a krisztusi szeretet által létrehozott karitatív intézmények, a könyörülő, a segítő, az áldozatos szív és szeretet nélkül. Az ebben kételkedőktől kérdezi ma is az Úr: „Még mindig nincs bennetek hit?”

Ebben a veszélyes világban, ezen a háborgó tengeren úszik Szent Péter hajója, az egyház is. Az egykori törékeny sajka valóságos óceánjáró hajóvá lett. Képes arra, hogy a háborgó tengeren hánykolódókat, a hajótörötteket felvegye és befogadja, szinte magát az összemberiséget.

De reálisan tudomásul kell vennünk, hogy miként az evangéliumban említett, Genezáreti tavon átkelő hajó, úgy az egyház is nyílt tengeren hajózik mindig és egy pénzimádó világ keltette viharos hullámok dobálják időközönként és ezért a hajó utasait hatalmába keríti a félelem.

De azt is tudnunk és hinnünk kell, hogy ez a hajó soha el nem merül, fluctuat, sed non mergitur. Hullámok dobálják, de el nem merül, mondja a régi mondás, s hiába kísérlik meg időközönként a lehetetlent, hullámsírba küldeni. Sem külső, sem belső erőkkel ezt el nem érhetik, mert ha aludni látszik is olykor-olykor, de velünk van mindig az Úr a világ végéig! Hívő magyarokkal is!

Hát akkor miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? Kérdi tőlünk is, és honfitársainktól is, ismételten Jézus.

Mi szeretnénk bizonyítani életünkkel és tetteinkkel, hogy igen is van bennünk hit. Hiszünk Abban, Aki egykor, a betűszerinti értelemben, ma pedig a sokféle értelemben háborgó tengert lecsillapítja a Benne való hitünk által.

Ámen.

2021. június 12., szombat

11 évközi vasárnap 2021

 11 évközi vasárnap 2021

Bevezetés

Ma két példabeszéde fogunk hallani az evangéliumban, amelyek ugyanazt a témát világítják meg két oldalról. Halljuk majd a vetésről és a mustármagról szóló példabeszédet, melyek egyet akarnak nagyon kihangsúlyozni: Isten Országa nem az emberek teljesítményeképpen jön létre. Nekünk egy picinyke igent kell csak mondani erre az Országra, a többi, mondd, Isten kegyelmének műve. Kimondjuk-e mi ezt a piciny igent Isten országára?

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy oly ritkán tudatosodik bennünk az Isten országára való gondolás. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy eljöveteléért való imádkozásunk sem kellően tudatos bennünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy nem hirdetjük kortársainkak Isten országa titkait. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az Úr Jézus igehirdetésében igen előkelő helyet kap az Isten országának meghirdetése. Jézus bejárta egész Galileát tanított a zsinagógákban, hirdette Országa evangéliumát s meggyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép között" - olvashatjuk Máté evangéliumában

Valami csodálatos dolog lehet az Isten országa, ha így imádkozott és így tanított imádkozni az. Ur: "Jöjjön el a Te országod!”.. De milyen ez az ország? Hol van? Mikor lehet birokba venni? A zsidóság betű szerint értelmezte az Ószövetség jövendöléseit és az Isten országának eljövetelét, mint látványos és közvetlenül megvalósuló jelenséget képzelte el. Szemük előtt, bizonyára olyan ország lebegett, amelyben ok lesznek az urak, s rengeteg alattvalójuk és rabszolgájuk lesz. Isten nevében majd ők hoznak parancsokat s ők ítélkeznek

A farizeusok megkérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az Isten országa? Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert az Isten országa köztetek van.” Az Isten országának nem hegyek é s folyók képezik a határát. Az Isten országa ott van, ahol az emberek elfogadják a mennyei Atya küldöttét, Jézus Krisztust és az Ő tanítását.

Ez az ország úgy növekszik, mint a földbe vetett mag. Tehát nem valami kész dolog, hanem a reménység jegyében elindított folyamat. Az Isten országa - s e világban megjelenítője az egyház, élő szervezet! Lényegéhez tartozik a folytonos növekedés.

Annak ellenére, hogy a keresztények tudják, hogy az Isten országa nem valami kész dolog, s lényegéhez tartozik a folytonos növekedés, mégis, a hívő keresztények magatartását is nagyon sokszor a türelmetlenség jellemzi.

Értetlenül állunk az üdvtörténet legfontosabb eseménye, Jézus eljövetele előtt. Úgy gondoljuk, hogy Jézus eljövetele sokkal gyorsabban kellene, hogy meg- változtassa a föld arculatát, mint az a valóságban történt és történik. Sokan úgy vélik: A kereszténységnek az lenne az igazi hitelesítője, ha a Jézus által létbe hívott Isten országa gyökeres változást eredményezne az egyes ember és az emberiség életében. Ám ennek gyakran az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sokan megvetik, semmibe sem veszik az Országnak a törvényeit.

Vajon mit válaszol Jézus ezekre a kételyekre, mivel szereli le érthető türelmetlenségünket? - A mustármagról szóló példabeszéddel. Isten országának megjelenése nem valami hírtelen végbemenő szenzációs jelenség. Hanem olyan magvetés, ami nem a mi kívánságunk, hanem az ő tervei szerint hozza meg termését. A példabeszéd egyértelműen hirdeti: Isten országának kialakulása lassú folyamat, amelynek ütemét egyedül a növekedést adó Isten határozhatja meg. A jézusi példabeszéd világosan szemlélteti, hogy az Isten országa elhintett magjaiban isteni erő munkálkodik. Ez a hit reménnyel töltheti el az igehirdetők szívét. Ez bátoríthatja egyházunk minden tagját, amikor annyi keresztényellenes jelenséggel találkozunk nap, mint nap. A keresztény ember azért tekint derűlátóan a jövőbe, mert az Isten nemcsak jó magot vet a földjébe, hanem gondját is viseli. Növeszti. Nemcsak fényes nappalokon, de a sötét éjszakában is. S növekedését nem lehet emberi erőkkel megakadályozni!

De nem lehet emberi erők igénybevétele nélkül növelni sem! Fennmaradásához, terjedéséhez, növekedéséhez szükséges az emberi munka is, az evangelizációs, az apostoli munka is. Kellenek olyanok, akiknek lelkében visszhangra találnak a krisztusi szavak: "menjetek az egész világra, tegyétek tanítványommá. mind a népeket, tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amire én tanítottalak titeket.

Míg egy népcsoportba beleszületik az ember, addig Isten országába nem beleszületik, hanem az evangelizációs munka, az igehirdetés, a katekézis, a hitoktatás révén - Krisztus és az Ő tanításának megismerése, elfogadása és megvalósítása révén válik annak tagjává! Nem tudom mennyire tudatosodott bennünk ez a tény? S ha igen, akkor mit teszünk azért, hogy akik környezetünkben élnek. tagjaivá lehessenek ennek az országnak?

Senki sem tudja közülünk, hogy Isten mennyi időt szabott üdvözítő tervei kibontakozására. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk. Nevezetesen azt, hogy ennek a tervnek szolgálata minden keresztény elsőrendű kötelessége. Hirdetni Isten országának titkait. A világot nem tudjuk megváltoztatni, de a saját szívünket Igen!

Mondjuk ki azt az icipici igent az Istennek, ami akkora, mint egy mustármag, de Isten kegyelme fává terebélyesítheti bennünk Isten Országát.

Ezzel segíthetjük azt, hogy megvalósuljon mindennapos kérésünk: Jöjjön el a Te országod!

Ám

2021. június 5., szombat

Úrnapja. B. 2021

 Úrnapja. B. 2021 

Bevezető

Ma, Úrnapja, vagyis Jézus szent testének és vérének ünnepe van. A közöttünk maradt, s lelkünket tápláló Jézust ünnepeljük. Szent Testével táplál minket, hogy velejárva életútutunkat, eljuthassunk örök hazánkba.

E táplálékot csak tiszta lélekkel vehetjük magunkhoz. Ezért vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg vétkeinket.

Kirié litánia

Add Urunk, hogy mindig élő legyen a mi Eucharisztia-hitünk. Uram irgalmazz.

Add Urunk, hogy mindig tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Krisztus kegyelmezz!

Add Urunk, hogy életalkonyunkon az Eucharisztia legyen a Szent Útravalónk! Uram irgalmazz!

Evangélium után

            Úrnapja! Úrnapi körmenet! Mennyi kedves és szép emléket idéz gyermekkorunkból! Látjuk a virágot hintő fehér ruhás kis elsőáldozó leányokat, a piros ruhás csengettyűs ministránsokat, a zászlós, éneklős körmenetet, a hervadó lombokból Jézusnak épített sátrakat.

Hála Istennek, ma is, újból mennyi körmenet volt az elmúlt csütörtökön illetve van a mai nap, szerte, az öt világrész sok-sok katolikus temploma, kápolnája és bazilikája körül. Százak, ezrek vonultak és vonulnak a falvak és városok virággal díszített utcáin. Itt nálunk is az előző szentmise keretében. Hány virággal díszített oltárra helyezik Úrnapján az Oltáriszentséget! Sok ezren borulnak előtte térdre.

Az Egyház feje, a pápa, a szerzetesek és szerzetesnővérek, a püspökök és a papok, gyermekek és fiatalok, az értelmiségiek és munkások, férfiak és nők. Úrnapján mindannyian összegyűlünk az Eucharisztia körül. Mindenütt öröm és ünnepi hangulat honol.

Úrnapján, az Egyház Megváltóját ünnepeli, aki itt maradt közöttünk az Eucharisztiában. Belőle szívja az éltető erőt. Ezért tudja az Egyház mindig rendíthetetlenül hirdetni a hitigazságokat hős hitvallóinak ajkával, még akkor is, ha körülötte az üldöztetés és gyűlölet viharai tombolnak.

Magyarországon, évtizedeken át, hosszan tartó jégverés, vihar és zivatar pusztította őseink vallásos vetését, és termését, s semmisítette meg évtizedek folyamán szép vallásos szokásainkat és hagyományainkat, oly annyira, hogy ma már sok helyütt ezeknek csak az emléke él az emberi lelkekben.

Igaz, hogy a diktatúra bukása után is sok helyen és sok emberben a szép körmenetek, a szép szokások, sok helyen újraélednek. Itt a Fővárosban is, a nagy nyilvánosság szeme láttára. Kíváncsiságot ébresztve a szemlélőben, s a hit erősítését a résztvevőben. Az az eucharisztikus hit viszi a hívőt az utcára, amely elhozza őt, jó és rossz időben egyaránt a templomba, az Eucharisztia ünneplésére, annak megünneplésére, amit az Úr Jézus az utolsó-vacsora termében tett és cselekednünk parancsolt.

Hiába próbálja ezt a hitet, és gyakorlatot kioltani belőle a szabadelvű ateizmus. Hiába minden erőfeszítése a szabadelvű médiának, jó tanácsadása az olvasójának, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy minél hamarább és hatékonyabban lehessen lenullázni az egyházakat, és vallástalanítani a magyar nemzetet. Mintha ez lenne az oka nemzetünket körülvevő tragikus helyzetének. Nem oka, hanem kivezetője jelenlegi tragikus helyzetéből. Hogy is mondja a költő?

Mert szegénynek drága kincs a hit,

Tűrni és remélni megtanít:

                Az az Eucharisztia erősíti bennünk drága kincsünket, a hitet, amelyben az Úr Jézus mielőtt néhány órára ellenségei kezébe adta magát, előtte -nagycsütörtökön -az utolsó vacsorán mindörökre híveinek ajándékozta életét. Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem!- Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem! Mielőtt a keresztfán mennyei Atyja kezébe ajánlotta lelkét, az embereknek ajándékozta testét. Erre a nagy ajándékra emlékezünk minden szentmisén és különösen ma, Úrnapján, az Oltáriszentség ünnepén.

Örök emberi szokás, hogy az egymástól búcsúzók emléket adnak egymásnak, mert a szeretet nem akar felejteni, és nem akarja, hogy felejtsék. Igen, adni, utoljára adni valamit, ami megőrzi a szerető emlékezetet. És mert magunkat nem adhatjuk, adjuk azt, ami a miénk. Emléktárgyakat, amelyeket arannyal von be a szeretet. - Csak egy valaki élt itt a földön, aki elég hatalmas volt ahhoz, hogy mindenkinek a tér különböző helyein s különböző időpillanatokban élőknek elajándékozza nem azt, ami az övé, hanem önmagát. És hogy ezt megtehesse, hogy mindenkié lehessen, szerény lakásul kiválasztja a bort és a ke­nyeret. Borba és kenyérbe rejti istenségét és emberségét is! Mindezt, mint végrendeleteként hagyja ránk közvetlen halála előtt.

Halálodat hirdetjük Urunk és föltámadásodat, míg el nem jössz!  Mondjuk, szent Testének és Vérének oltárainkon történő megjelenése után. Miért éppen az Úr halálára emlékezünk a szent pillanat után? Azért, mert számunkra Jézus halálára emlékezni annyi, mint szeretetére emlékezni.

Ha gyarló szívünk csak részben is megértené, és viszonozni tudná az Úr Jézus szeretetét, akkor nem lenne egyetlen szentmise sem, amelyen a testvérek ne járulnának az Úr asztalához. A keresztény élet lényege az, hogy méltó választ adjunk Jézus szeretetére. Ő nyíltan megmondotta, mivel válaszoljunk. Csak egyet kért, csak egyet kér: Vegyétek és egyétek!

Milyen szomorú lenne; ha ezt az egyetlen kívánságát sem teljesítenénk. Vegyük hát, hogy életünk legyen! És bőségesen!

És hogy Krisztus teste és vére forraszon eggyé békességben minden népet, s nemzetet!

Ámen.

2021. május 29., szombat

Szentháromság-vasárnap. 2021. 05. 30.

 Szentháromság-vasárnap. 2021. 05. 30. 

Bevezető

         A keresztény hit központi titkát ünnepeljük, azt a titkot, amelyet emberi értelem ki nem fürkészhet, – a legszentebb Szentháromságot. Ám e titokra, Isten benső titkára a gondolkodó ember nem jött volna rá, ha Isten nem mondja el azt önmagáról. Ha megérteni nem is tudjuk, csak „tükör által s ”homályosan sejtünk belőle valamit, el tudjuk-e fogadni alázatos hittel?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

         Mióta az emberi szellem kibontotta szárnyait, különös vágyak költöztek szívünkbe, Egyre izmosodó értelmünkkel útnak indulunk, mert felette csábít a nagy kaland, hogy legyőzzük, megoldjuk magunkban és világban az ismeretlen x-eket. Ez indítja lábainkat a felfedező utakra, ez gyújtja be rakétáinkat, ez veti meg a különféle kutatóintézetek alapjait.

         Szeretnénk bepillantani a teremtés fátyola mögé, és szeretnénk találkozni a rejtőzködő Istennel, beletekinteni az Ő világába. Költőnkkel valljuk ugyanis mi is:

Isten! Kit a bölcs lángesze fel nem ér,

Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:

Léted világít, mint az égő

Nap, de szemünk bele nem tekinthet.

         Ennek ellenére, mégis próbálkozik az ember. A különféle vallások ennek az ősi, Isten világába tekinteni akaró vágynak a szülöttei. Mi keresztények azzal büszkélkedünk, hogy emberkereső Istenünk lehajolt hozzánk és szinte félrelibbentette arca fátyolát. Jézus arcán, Jézus tanításában megmutatott önmagából annyit, amennyit emberi értelmünkkel fölfoghatunk.

         A mai vasárnap Őt, a három-ságos egy Istent ünnepeljük, akit Jézus Krisztus leplezett le előttünk. Magát a tényt, épp a ma hallott evangéliumi szakaszban. Apostolainak adott: Atya, Fiú és a Szentlélek nevében történő keresztelési parancsában.

         Nem azért tette ezt, hogy megértsük, hanem azért, hogy legalább tudomást szerezzünk belső élete legnagyobb titkáról. Azt akarta, hogy követői helyes istenismerettel rendelkezzenek.

         Miként a nagy egyistenhivő vallások, az iszlám és a zsidó vallás, úgy a keresztény vallás is vallja, hogy egyetlen Isten van. De azért felvetődik a gondolkodó hívőben is a kérdés, hogy akkor hogyan lehet az Egy hármas? Miért, és hogyan mondhatjuk, hogy Isten az Atya, Isten a Fiú és Isten a Szentlélek?

         A látszólagos ellentmondások feloldása miatt, létrejöttek a nagy teológiai okfejtések, magyarázatok a platóni és arisztotelészi filozófiák segítségével. A véges emberi elme racionálisabbá akarta tenni, s világosan megfogalmazni a titkot, de végeredményben a végtelen Elme, az Isten titkát megérteni nem tudta. Viszont alázatos hittel elfogadta, és elfogadja ma is.

         Ma már a teológusok, még a dogmatikusok sem, a skolasztika fogalmi rendszerével akarják közelebb hozni hozzánk e titkot, hanem az Úr Jézus szavaival. Az Ő szavai, tanítása és tettei teszik lehetővé, hogy bepillantsunk az Isten belső világába, a Szentháromság titkába.

         „Az Atyához megyek, mondotta Jézus mennybemenetele előtt, és elküldöm a Vigasztalót, a Szentlelket, Aki eszetekbe juttat mindent.” Egyértelmű utalás ez a Szentlélek Isten voltára.

         Saját istenvoltára utaló szavainak, se szeri, se száma. Legszebbnek érzem e szavait: „Isten úgy szerette e világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

         Jézus szavai lehetővé teszik a Szentháromság titkába való bepillantást. Szavai szerint Isten a szeretet. A szeretet viszont önmagában nem képzelhető el. Isten tehát háromság, és szeretetközösség.

         Jézus itt a földön is, közösségbe, szeretetközösségbe vonja apostolait, és az apostolok is szeretetközösséget formálnak a hívőkből. Az Egyház kezdettől fogva közösség, s mintája szeretne lenni Isten szeretetközösségeinek.

         Miként a Szentháromság szeretetközösség, és az Egyház is, úgy a szeretetközösség kell, hogy legyen az egyházközség, a templomi közösség. Így válhat a templomi közösség, a kisebb közösségek közösségévé.

         Keresztény hitünk nem csupán az egyes embernek szóló, individualista hit. Hiszen minden szentmisében küldetést kapunk arra, hogy Isten szeretetéről tegyünk tanúságot e világban, szűkebb társadalmi és családi környezetünkben

         A mai evangéliumi szakaszban az apostoloknak adott parancs, ma nekünk szól.

         Nekünk, keresztényeknek tanúságot kell tenni az igazságról. A tanúságtétel közben azonban számolnunk kell a világ ellenkezésével, gyűlöletével, értetlenségével, sőt az üldözésével is. A világban az emberi viszonyok mindig a hatalmasok és elnyomottak, erősek és kiszolgáltatottak viszonyában értelmezendők. Tudunk e már egyszer ezen változtatni? Tudunk-e már végre egyek lenni és megálljt mondani megnyomorítóinknak.

         A mai, nagyvárosi lét magányossá teszi az embert. Nem ismeri az összetartozást, az összefogást. Rengeteg emberrel van kapcsolatunk, még sincs sokszor közösség körülöttünk, ezért nincs nemzeti egység sem.

         A mai világban, a Nyugatról jövő métely, szétrombol mindent, szétzilálja a családi közösséget is. Miért hagyjuk, hogy saját családunkban, hogy egymás mellett élő magányosak legyünk? Vagy tudunk még időt szakítani egymásra? Meg tudjuk-e hallgatni a másikat, vagy csak a saját ügyünk a fontos?

         Mennyire fontos nekünk a másik ember? S mennyire azok a magyarok, akiket elszakított tőlünk Trianon, és akiket szétszórt a Sors a nagyvilágban?

         Szentháromság ünnepén szeretnénk megerősítni minden jóakaratú emberrel, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetkapcsolatához hasonló szeretetkapcsolatunkat.

         Amen.

2021. május 22., szombat

Pünkösdvasárnap 2021.

Pünkösdvasárnap 2021 

Bevezetés

Ma, piros Pünkösd ünnepe van. Tudjuk, hogy Pünkösd a Szentlélek Úristen ünnepe, és azt is, hogy Pünkösd egyben az Egyház, születésének, öntudatra ébredésének az ünnepe is. Ekkor formálta a Szentlélek egyetlen nagy családi közösséggé a legkülönfélébb nyelvű és gondolkodású embereket.

Azóta is a Szentlélek élteti a krisztushívők világot megújító közösségét, az egyházat, s annak tagjait, hogy képesek legyenek mindenkor e feladatuk teljesítésére. Mennyire engedjük, hogy bennünket is inspiráljon a Szentlélek? Mennyire veszünk mi részt a világ Szentlélek irányította megújításában? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Igazság Lelke jutassa eszünkbe mind-azt, amire tanítottál bennünket! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Az általad elküldött Szentlélek vezesse Egyházadat mindenkor az Igazság és szeretet útján! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Az Általad elküldött Vigasztaló maradjon velünk mindörökre!  Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Pünkösd a keresztény ünnepek között a harmadik legnagyobb. A "sátoros" ünnepek közé sorolt ünnep.

Ezen, a feltámadás utáni első Pünkösdön, valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Azt olvashattuk az Apostolok Cselekedetei könyvéből vett első Olvasmányban, hogy amikor pünkösd ünnepe elérkezett, hirtelen zúgás támadt az égből, mintha szélvihar közeledett volna, majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre” Ez az a történés, amire a szentíró röviden emlékeztet bennünket.

De egyéb dolgokra is emlékeztet. Nevezetesen arra, hogy az Úr Jézus tanítványai ettől a pillanattól kezdve megtáltosodtak, kiálltak a nyilvánosság elé, szónokoltak a megtérésről és megkereszteltek több mint 3000 embert. Ez volt az a pillanat, amikor megszületett az egyház, ez volt az a pillanat, amikor Jézus Krisztus ügye elindult világhódító útjára.

Ezt emberi tényezőkkel, természetes okokkal nem lehet megmagyarázni. A föltámadást követő ötven nap, aligha mondható elegendőnek ahhoz, hogy az egy-két tucat ember megszervezzen egy világhódító mozgalmat netán azzal a céllal, hogy kiüsse kora vallási vezetőinek kezéből a vallásos élet vezetését.

Ráadásul annak a nevében, akit, mint "gonosztevőt” végeztek ki, s aki üldözött volt tanításaival, eszméivel együtt. Már pedig arról volt szó, hogy a hatalmas templomi tömeget; a sok tartományból a zsidók második legnagyobb ünnepére Jeruzsálembe zarándokolt és egybesereglett tömegeket az új hit eszményeinek megnyerjék.

A föltámadást követő 50 nap alatt az apostolok között is voltak olyanok, például Tamás, még abban is kételkedtek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Hitük meggyengült, félénk közösséggé zsugorodtak, amelytől alig várható el, hogy ilyen rövid idő alatt újraszerveződjék és kidolgozzon egy új ideológiát és egy mozgalmi stratégiát.

Ötven nap félelemben és szorongásban telt el még akkor is, ha olykor-olykor megjelent számukra a Föltámadott.

A föltámadás körüli "rémhírek" mozgósították az "ellentábort”. Nem tudták elviselni, hogy egy másfél tucatnyi ember „kilógjon” a sorból és másképp gondolkozzon, mint ők. Ezért a Föltámadottban való hitnek, az új tanításnak még az írmagját is ki akarták irtani. Propagandájuk bejárta Jeruzsálemet: "Jézus holttestét ellopták és azt mondják, feltámadt". A feltámadását hirdetőket meg végleg el akarták némítani.

Ezért nagy volt a meglepetés, amikor a bezárt ajtók mögül előjött tanítványok csapata, „a legnyilvánosabb fórumot,” a templomot használta fel igazságának szószékéül.

Hogy a megfélemlített csapat ilyen bátorságra tett szert, az csoda! A kívülállók is elismerik.

Ki adott ennek a félénk nyulakból bátor oroszlánokká lett csapatnak tanácsot, eligazítást? Ki szervezte, mozgatta a nagy demonstrációt? Ki készítette fel őket a szónoklásra?

Ki más, mint maga a Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak a lelke!

Mindezt ugyan Jézus megígérte nekik, de másban sem nagyon hittek, nemhogy ebben. És amikor megkapták ezt a földöntúli isteni erőt, megkapták a Szentlelket, már nem volt életféltés, aggodalom és csüggedés. De az sem, hogy mit is kellene mondaniuk. Ömlött belőlük a szó. Hivatkoztak az Úr tetteire, meg a régi időkre, idézték szavait, csodáit úgy, ahogy eszükbe jutott. De legfőképpen a borzalmas élményt, ahogyan keresztre függesztve látták. Ám a szintézis sem maradt el. „Isten feltámasztotta fiát.”

Az első pünkösd eseményeiben egy dolog válik szembetűnővé mindenki számára: a gyengékből erősek, a gyávákból hősök lettek s a krisztusi tanításnak rendíthetetlen hirdetői.

Ilyen tüneményes gyorsaságú változás, mint amin a tanítványok átestek, a világtörténelemben párját ritkító eset. Ez a Szentlélek Isten egyedülálló csodálatos műve volt.

A Jeruzsálembe sereglő népek a sinai törvényadásra akartak emlékezni. Ehelyett egy új törvénynek és tanításnak és a Szentlélek kiáradásának lettek a megtapasztalói.

És ezt a csodálatos élményt vitték haza magukkal, sokan már, mint megkereszteltek.

Megmozdult a Lélek és új világot teremtett.

És ezt az új világteremtést folytatja immár 2000 éve az Egyházban, a krisztushívőkben és általuk e világban. Itt és most, magyar földön is, bennünk és általunk.

Ámen.

2021. május 15., szombat

Urunk mennybemenetele

Urunk mennybemenetele 

Bevezetés

Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele ünnepének evangéliumban az esemény tömör leírása mellett hallani fogjuk az Úr végakaratát. „Menjetek el az egész világra, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet”

A földi létből eltávozó szeretteink végakaratát szentnek, megmásíthatatlannak és teljesítendőnek tartjuk. Az apostolok is Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelekor elhangzott végakaratát: Ma nekünk szólnak Urunk Jézus Krisztus említett szavai. Mennyire tartjuk mi ezeket szentnek és beteljesítendőnek? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Te az Atya jobbján ülsz. Ébreszd fel bennünk a készséget végakaratod teljesítésére. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy családunkban minden családtag megkeresztelt legyen. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Szentlelked által vezesd nemzetünket tanításod szerinti életre. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Vannak Jézus Krisztusnak olyan szavai, mondatai, amelyek szokatlan éntudatról, valódi mindentudó és mindenható isteni éntudatról tanúskodnak. Mint ember nem ismerhette a modern természettudományok eredményeit, a csillagászat megfigyeléseit, s nem láthatta előre a történelem alakulását sem, mégis megcáfolhatatlan tényként kijelentette: Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Ugyanígy egyházáról is: "Te Péter vagy, azaz szikla és én erre a sziklára építem 'egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta."

Vagy a mai evangéliumban: Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap       a világ végéig."

Szavainak igaz volta mellett ott van 2000 év története. Követői soha sem kételkedtek azokban, hanem betűszerint vették, s legszebb feladatuknak tekintették. Így az apostolok is a mennybe távozó Krisztus szavait. Es elindultak örömmel, először vissza Jeruzsálembe, majd a Szentlélek vétele után, a világ négy tája felé.

Ez a Krisztusi parancs hajtotta őket. Menjetek! Fülükben csengett állandóan. "Menjetek!" - Nem állítok elétek határt, megállást. Menjetek csak előre, mindig tovább; városról városra, országról országra, évezredről évezredre. Menjetek az egész világra. Hadseregek, gúnyolódók, hóhérok zárhatják el utatokat. Menjetek át fölöttük. Menjetek át a három évszázados római üldözésen, a népvándorlás hullámain, a félhold véres fanatizmusán, a tévtanításokon és szakadásokon, a középkori kegyetlenkedéseken, a sötét újkoron, a véres háborúkon, embert megalázó ideológiák kegyetlen diktatúráin, a gomba módra szaporodó, kősziklát repeszteni, s mállasztani igyekvő szekták tömkelegén át.

És ők mentek és mentek és hirdették minden népnek és nemzetnek az evangéliumot, a megváltás örömhírét… és mássá lett a Föld... Megújult s jelenvalóvá lett mindenütt az emberiség életében, szinte megtapasztalható formában az Isten országa.

De valóban jelen van az Ő országa mindenütt? Hazánkban is? - Nem egyformán, és hazánkban is, újraéledően. Ma már az egykor 8 katolikus iskola helyett több mint100 egyházi iskola működik, s egymás után adják át az egyházaknak az önkormányzatok az iskoláikat.

De még mindig nincs az iskolákban órarendi keretbe beiktatott hitoktatás. Demokratikus országokban, órarendi keretben és kötelezően. Legfeljebb a hittan helyett lehet kérni a laikus morál oktatását.

Emlékszem a Katolikus iskolák 10 éves jubileumi találkozóján elhangzott kijelentésre, a legközelebbi ciklusban lesz órarendi fakultatív hittan. De még szóbeszéd sincs róla.

Szomorú valóság a felnövekvő generáció többsége hit és erkölcs nélkül nő fel. Nem tehetnek róla, mert már szüleik is így nőttek fel. És ebben részük van azoknak is, akik egy embertelen diktatúrának neveltek óvodásoktól kezdve egyetemistákig mindenkit.

Most meg a semleges nevelés hangoztatásával akarják tovább folytatni az ateista nevelést, amire annak idején erős szűréssel kiválasztották és felkészítették őket. Tisztelet a kivételeknek! Ezek lassan lecserélődnek.

Ezek a jelenségek kell, hogy kinyissák a még nem látók szemét és rádöbbentsenek minél többeket, minden hívőt arra, hogy nincs égetőbb szükség, mint a „Tegyetek tanítványommá minden népet!", parancs teljesítése, mint népünk újra evangelizálása, újra hívővé és kereszténnyé tétele.

Ennek az égető feladatnak a teljesítéséből, e kis templom vonzás körében élők közül is, dicséretes módon, sokan kiveszik részüket. De- nem mondhatjuk, hogy mindannyian kivesszük részünket. És ha ki is vesszük részünket, akkor sem mondhatjuk, hogy megállhatunk, mert megtettünk már mindent és elértünk már mindent.

Sőt! Erősen tudatában vagyunk annak, hogy még túlont túl sok a teendő!

S azt is tudjuk, hogy e folyvást változó világban mindig új feladatok és újnehézségek állnak előttünk.

Tapasztaljuk kudarcainkat, gyengeségeinket is. S annak tudatában vagyunk, hogy sokszor ezek miatt szenved hátrányt a jó ügy, Krisztus ügye.

A legfontosabb az, hogy Krisztussal nézzük a jövőt, az Ő szavainak: a "tegyetek tanítványommá minden népet!" Parancs fényében, mert ezekkel a szavakkal a mi kezünkbe, a benne hívők kezébe adta művét, mert csak így lesz jelenvalóvá napjainkban magyar földön is Isten országa. S így lesz Ő velünk mindennap a világ végéig!

Amen

2021. május 8., szombat

Húsvét 6. Vasárnap

Húsvét 6. Vasárnap

Bevezetés

Jézus a mai húsvét 6 vasárnapi evangéliumában barátainak mondja apostolait, azaz az őt követőket. Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni – tartja a közmondás. Cicerónak tulajdonítják az eredeti mondást. Similis similem invenit, aut facit A barátság vagy egyenlők között jön létre, vagy egyenlővé tesz. Tegyünk meg mindent azért, hogy környezetünk Krisztus igazi barátait ismerje fel bennünk.

Kirié Litánia

Jézus Krisztus, te barátaidnak mondtál minket. Add, hogy azok is legyünk mindannyian. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is min den embert barátunknak mondjunk. Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, add, hogy mi is minden embert úgy szeressünk, ahogyan Te szerettél minket. Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Miután az előző vasárnapokon felolvasott evangéliumi szakaszokban hallottuk, hogy Jézus a jó Pásztor, ő az igazi Szőlőtő, a ma felolvasottban azt hallottuk, hogy ő a mi Barátunk: „Barátaimnak mondalak Benneteket”. Baráti szeretetének igaz voltára pedig e szavakkal hívja fel apostolai figyelmét: „Senkinek sincs nagyobb szeretetet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért”. Jézus életét adta értünk, s lelkünkre kötötte nagy parancsának gyakorlását és kérte: Úgy szeressük egymást, amiként Ő szeretett minket.

Ma sokszor az a benyomásunk, hogy a "szeretet" szó csak a jámbor papok és szerzetesek szó-tárába való. Tartalmatlan üres fogalommá vált. Mégis gyakran használjuk, többször is, mint bármikor is valaha. Talán túl gyakran is. Sokszor becsaptak már vele. Csalódtunk, mert hittünk a szeretetben.

A szeretet szót használták a legnagyobb érték kifejezésére, de a legnagyobb hazugságra is. Júdás-csókkal árulta el a Mesterét.

Néha valóban úgy tűnik, hogy nincs igazi szeretet a földön, és gyakorlása pedig lehetetlen. Legfeljebb arra vagyunk képesek, hogy szeretetnek álcázott kis jótéteményeinket csereberéljük. Olykor alig vagyunk képesek valakitől valamit elfogadni anélkül, hogy rögtön ne gondolnánk a viszonzásra.

A gazdasági élet lelketlen törvényei gúzsba kötik szívünket. Ma mindenért a gazdasági élet lelketlen szabályai szerint kell küzdenünk, és mindenért pénzt kell adnunk. Még lelkünk szféráira is rányomta bélyegét a könyörtelen gazdasági és materialista játékszabály. A szeretet gyakorlásából árucsere forgalom lett és ez a családi élet berkeibe is beférkőzött.

Ilyen körülmények között tétován és értelmetlenül állunk Jézus felszólítása előtt: "Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."

A parancs nem matematika és természettudományos kutatások eredménye és következménye. Profitéhes világunkban alig tudunk vele mit kezdeni. Nem is lehet azt másképpen, csak hittel megérteni, még inkább gyakorolni. Istentől jön minden mélységével. Miután benne megláttuk és megtapasztaltuk, hogy mi a szeretet, ezt tőlünk is elvárja.

Isten előbb megmutatta Jézus Krisztusban, hogy mi az önzetlen szeretet és csak azután kívánta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket". "Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg a szeretetemben".

Jézus a szeretet gyakorlásának módját is bemutatta: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" - hangsúlyozta. Nála a szeretet nem csupán szó, hanem igaz cselekedet. Kereste az elveszettet és meggyógyította a betegeket. Egy asztalhoz ült a vámosokkal, a bűnösökkel és a kitaszítottakkal. Mindig a jogfosztottak és a kisemmizettek oldalára állt. Békességet hirdetett és megvetette a veszekedést. Ahol rombolt a gyűlölet és a sátáni gonoszság, ott öntudattal, de mindig szelíden és türelemmel viselkedett. Tudott tűrni, még a legnagyobb megaláztatásai, kínzásai és szenvedései közepette is. És tudott szeretni. Még életét is odaadta barátaiért, értünk emberekért.

A szeretet – Jézus példaadása óta nem üres szó. Létezik!

Csak nyitott, pozitív értékek iránt fogékony szemmel kell járni az életben. Egy-két életből vett jelenséget említek Ha kilépek az utcára, mennyi szeretetet látok. Kebléhez szorított kisbabával buszra felszálló édesanyát. Kis unokáját büszkén sétáltató nagyapát. Óvodába, iskolába gyermekével rohanó szülőt. Évtizedeken át betegen született gyermeket ápoló szülőket. Egymást tiszta szeretettel szerető fiatalokat. Beteg, idős szülőkről gondoskodó házaspárokat. És mennyi lelkes dolgozót a kórházakban, szociális és karitatív intézményekben.

Ismétlem! Létezik a szeretet! Feladatunk: Láthatóvá kell tennünk.

A szeretet gyakorlása végett nem kell messzire mennünk. Először otthon kell el kezdenünk, a hétköznapok kis közösségeiben. Ott, ahol mindennaposak a súrlódások. Kommunikálnunk, beszélgetnünk kell egymással.

Majd távolabb. A peremhelyzetűeknél. Mint Krisztus barátainak, gondolnunk kell a szenvedélybetegekre és hajléktalanokra is, s az elő-ítéletekkel kezelt és bűnözőknek tekintett etnikumra is.

A szeretetnek át kell ölelni az egész világot, a katasztrófák, földrengések, tájfunok, ciklonok, járványok sújtotta népeket. Az üldözött keresztényeket. Az emberiségnek el kell érnie, hogy a nemzetek felett ne a globalizáció íveljen át, hanem a keresztény szeretet!

Nagy, mindannyiunk ebbéli feladata! Megismétlem a beszéd elején idézett mondást: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Tegyünk meg mindent azért, hogy felismerje a világ, hogy mi valóban Jézus barátai vagyunk. Maradjunk meg hát az Ő szeretetében és úgy szeressük egymást, miként Ő szeretett minket.

Ámen

2021. május 1., szombat

Húsvét 5. vasárnap 2021.

 Húsvét 5. vasárnap 2021.

Bevezetés

Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők... halljuk majd a mai, húsvét 5. vasárnapjának evangéliumában. Az Úr Jézus szebbnél-szebb példabeszédei közül kiemelkedik a szőlőtő és a szőlővessző példabeszéde. Szép a jó pásztor és a juhok, szép az Atya és a tékozló fiú példabeszéde. De ez fejezi ki legközérthetőbben Krisztus és a benne hívő kapcsolatát, a szőlővesszőnek a szőlőtőkén való maradás szükségességét ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi Krisztussal való kapcsolatunk? Gyümölcsöt termő e?

Kirie Litánia

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig együtt maradjunk Veled. Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Add, hogy mindig bő gyümölcsöt termők legyünk. Krisztus irgalmazz!

Jézus Krisztus, Te vagy a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Tudjuk, hogy Nélküled semmit sem tehetünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Számunkra szinte magától értődő mindaz, amit Jézus Krisztus mond a mai evangéliumban, az tudni illik., hogy Ő a szőlőtő, és mi, követői, hívő keresztények vagyunk a szőlővesszők . A keresztényeknek Krisztussal való szőlőtő és szőlővessző kapcsolata a keresztség révén jön létre. Sajnos, ez a szőlőtő és szőlővesszői kapcsolat, ennek ígéretes kezdete, kudarcba fulladhat, ha értelmünk birtokába jutva, nem kapjuk meg a hitet ébresztő és tápláló oktatást.

Gyakran megtörténik, hogy a májusi fagyok leperzselik a szőlőtőkék zsenge hajtásait. A hitvonalán, ez történik azoknak a megkeresztelt gyermekeknek és ifjaknak életében is, akik nem részesülnek vallásos nevelésben, s semmiféle hitoktatásban. S áldozatul esnek a szekták igen erős tevékenységének, s az antikeresztény, antikat-olikus áramlatok fagyhullámainak. Ezek igen sok szőlővesszőnek okozzák az elhalását, a szőlőtőről való leszakadását.

Korunkban ugyanis bőségesen működnek olyan erők, amelyek rabszolgává akarják tenni az embert, s veszélyeztetik az embervoltot, az emberek hitét. Korunk jellemzője az elkereszténytelenítési folyamat felerősítése. A minap még a Szentatyát is elítéltető mondatokat akartak megszavaztatni az Európai Parlamenttel a liberálisok. De csúfosan, 429:55 arányban alulmaradtak. Ennek ellenére, nemcsak a társadalomban, hanem a családban is egyre kisebb méretekben vannak jelen a vallásos élet megjelenési formái, értékei, a vallásos életből táplálkozó erkölcsi követelmények. Az emberek úgy élnek, mintha nem is tudnának Krisztusról, és arról az életről, amelyet ő nyújt nekünk. Harsognak, kiabálnak azok az erők, amelyek földi életünket alakítják, azt sugallják, csak ez az élet fontos, semmi mással nem kell törődni.

Ma már a hagyományos erkölcsi törvényeket semmibe veszik az emberek S e nép vezetői pedig olyan bűnöket akarnak ránk varrni, amelyek messze idegenek minden hívő magyar embertől. Előbb keletkezett ez az erkölcsi válság, amely oka és mélyítője a jelenlegi gazdasági válságnak. Sok tévtanító ment szét e világba, mondja az apostol. Sok működik belőlük ma is.

Nem ok nélkül kötelezte Jézus apostolait, hogy tanítsanak minden népet. Nem adott parancsot a csodatevésre, templomok építésére, egyesületek szervezésére, de arra igen, hogy szent igéinek magvait, elvessék az emberi lelkek barázdáiban és őrködjenek a vetések fölött, s ne engedjék, hogy Isten országának ellenségei konkolyt hintsenek a vetések közé

A XX. század nemzedéke véres leckét kapott arra vonatkozóan, mire vezet a téves eszmék szolgálata. S nem tudom, milyen leckét fog kapni a XXI. század nemzedéke, hiszen nem vagyok próféta, de félek, hogy még kegyetlenebbet, mint a mögöttünk hagyott, ha megszűnnek a keresztények szőlővesszőkként megmaradni a szőlőtőn, ha kiiktatódik az emberiség életéből Krisztus tanítása és annak megtartása.

A szőlőtőről való leválás reális veszélyével számolva felvetődik a kérdés, mi a bizonyítéka annak, hogy valaki Krisztushoz, a szőlőtőkéhez tartozik? Többnyire a belső bizonyosságunk. Ennek pedig külső jele az istentiszteleten való buzgó jelenlétünk.

De Jézus szavai szerint, aki benne marad, s akiben Ő marad, az bő termést hoz. A bő termés a Krisztussal való életkapcsolatnak a legmegbízhatóbb bizonyítéka. A bő termés pedig a Krisztus iránti szeretetből fakadó tettek. Ezért a felebaráti szeretet az, ami megbízható jelzője Krisztushoz való tartozásunknak. Nem ok nélkül hangsúlyozza János apostol a mai szentleckében: Ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Akadályozzuk meg a rabszolga társadalom kegyetlenségeinek a visszatérését.

Mindannyian ismerjük ezt a szót, hogy felmentés! Ha valaki beteg, eleve fel van mentve a böjtölés aló1 vagy a szentmisén való részvétel alól. Az életben szinte minden alól van felmentés. Csak egy valami alól nincs semmilyen körülmények között. Ez pedig a szeretet parancsa!

Ide a templomba elhozhatjuk gondjainkat, bánatainkat, panaszainkat, kéréseinket, de nem hozhatjuk be haragunkat, gyűlöletünket. Hiszen Jézus követőinek lelkében nem lehet tartós harag és gyűlölet még ebben a gyűlölködő világban sem. Amikor tehát a szentmise kezdetén megvizsgáljuk leli-ismeretünket, az emberszeretet legyen az első helyen, amit számon-kérünk magunktól. A mulasztással elkövetett bűneink közül leggyakoriabbak az elmulasztott szeretetgyakorlatok.

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is de lelkének kárát vallja? Mit használna egy édesanyának, ha lakását szépen berendezné, de gyermekeit elhanyagolná? Mit használna az apának, ha sok pénzt keresne családjának, de szívét megvonná tőlük? Mit használna a felnőtté váló gyermeknek, ha tisztességet szerezne szüleinek elért sikereivel, de szívében elsorvadna a szülők iránti szeretet? S mit használna az egyháznak, ha a templomtorony égig érne, de senki sem látogatná az istentiszteletet? És mit használna az istentiszteleten való jelenlét, ha nem erősítené a hívek egymás közötti testvéri kapcsolatát?

A templomban ugyanis nem csupán Istennel kell találkoznunk, hanem az emberekkel is. Az Istennel is csak az találkozhat, aki találkozik embertársaival is. A szentmise nem Isten és az én ügyem, hanem Isten gyermekeinek a közös együttléte azoknak, akiknek élő a kapcsolatuk Krisztussal, a szőlőtővel és ezért bőséges és maradandó termést hoznak hétköznapjaik folyamán is, hogy krisztusibb, szolidárisabb, békésebb, s boldogabb legyen ez a világ!

Ámen

2021. április 25., vasárnap

Húsvét 4. vasárnapja 2021

Húsvét 4. vasárnapja 2021

Bevezetés

Húsvét 4. vasárnapja, a Jó Pásztor vasárnapja. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel, imádságunkkal, életszentségre törekvésünkkel mutassuk meg a Jópásztor szeretetét e világnak.

Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott hívatásunkat? Imádkozunk e naponta azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik meghallják Istenhívó szavát? 

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasoktól. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke.

Jézus a mai evangéliumi szakasz-ban a juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata van, és ezt a bejáratot saját testével védi, zárja be a pásztor.

„Bizony, bizony, mondom nektek, mondja Jézus, aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.

Mennyire időszerűek ezek a szavak, és mégis mily kevésszer idézzük, vonatkoztatjuk a mai helyzetünkre, a mai behatolókra. Mennyire nem merjük őket a jézusi szavakkal minősíteni.

Az imént említett sivatagi pásztoréhoz hasonló szolgálatot vállalt tehát Jézus magára, mikor azt mondta magáról, hogy én vagyok a jó pásztor.

Amikor megalapította Egyházát arra vállalkozott, hogy kapuja legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját testével, annak föláldozásával védelmezze híveit, és győzelmet arasson ellenségein. Ezért nevezhette magát kapunak, csak rajta keresztül juthatunk Isten igaz ismeretére, boldogító közösségébe.

Világos, hogy Jézus jó pásztorságát nem szabad földies ér-telemben értékelnünk. Nem a köz-élet, nem a tudomány, nem a művészet területén, hanem az élet értelmét és célját kereső, boldogságot kereső, törekvéseinkben akar vezetőnk lenni. Ő ad életünknek értelmet, Ő az élet kapuja.

Életünk során számtalan kapu elé érkezünk. Némelyik hívogatóan, mások bezárva meredeznek felénk. Szabad a belépés, hirdeti az egyik, tilos a belépés hirdeti a másik. Tőlünk is függ, hogy melyik ajtót választjuk, kit fogadunk el életünk vezetőjéül. Mindig gyanús, ha valaki azt állítja magáról, hogy ő birtokolja a boldog élet kapukulcsát. A keresztény ember számára Jézus az egyetlen és biztos vezető az üdvösség útján.

Jól tudjuk az evangéliumból, hogy Jézus jó pásztori szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának.

A láthatatlanul közöttünk maradó Jézus mindig megtalálja annak módját, hogy Isten népe felismerje és kövesse igazi pásztorait.

Az is érthető, hogy Jézus nemcsak papjai, de minden híve közreműködését igényli, hogy megvalósítsa jó pásztori szolgálatát. Minden keresztény részese ennek a szent küldetésnek. Szülők, nevelők arra kaptak megbízatást, hogy vezetői, orvosai legyenek a rájuk bízott embereknek.

Áldd meg, Urunk, ezért az édesanyákat, de mindazokat is, akik az anyák szívével szeretik ifjúságunkat, a nagyikat, az óvónőinket, tanítónéniket, áldd meg az életüket az ifjúság nevelésének szentelő pedagógusainkat.

De különösen is áldd meg papjaidat!

Mennyi hős papja volt az el-múlt évtizedeknek, akik üldözést, mellőzést, gyalázatot, börtönt és vértanúhalált szenvedtek, de az Örök Pásztort el nem hagyták soha, egy pillanatra sem.

S áldottak azok a papjaink, akik ezernyi akadályt legyőzve tanítottak, s vezették az embereket; éjnek idején szolgáltatták ki a szentséget, kockáztatva az életüket!

Áldottak azok a papok, akik üldözések közepette is megtalálták az alkalmat, hogy nyájukat vezessék, az eltévedt bárányokat pedig megkeressék, vállukra vegyék, és hazavigyék Krisztushoz.

Áldottak, akik a szeretet és a szolgálat terjesztői voltak!

S áldottak azok a papok, akik túl a 60-on, túl a 70-en, túl a 80-on, az élet alkonya felé tartva, megfogyatkozott életenergiával is, ott állnak a nyáj mellett, vigyázzák őket, terelgetik őket!

Áldottak azok a fiatalabb papok, akik bátran odaállnak az üldözött pásztorok mellé lelkes munkatársként, hogy szent ihletettséggel végezzék a nyájról való sokoldalú gondoskodást és annak vezetését.

És áldottak legyenek azok is, akik most készülnek szent hívatásukra a szemináriumokban, a nagyobb családról való gondoskodás érdekében lemondanak a saját család alapításáról.

Adj Uram, az Örök Főpásztorhoz hasonló szívű pásztorokat nyájadnak, akik rendíthetetlen bátorsággal védelmezik őket az ordasok mardosásaitól. S zöldellő mezők, s tiszta vizű források felé terelgetik a nyájat.

Ámen.

2021. április 17., szombat

Húsvét 3. vasárnap

Húsvét 3. vasárnap

Bevezetés

A mai evangélium a múlt vasárnapihoz hasonló húsvét titkában még nem hívő Emmauszi tanítványokról szól. Úgy gondolom minden rokonszenvünk az övéké. Már csak azért is, mert gyakran kerülünk mi is hasonló lelkiállapotba. De mint Tamásnál, úgy itt is, közbelép az Úr és eloszlatja a kételyt. De ehhez nyitott, hinni akaró szív kell. És fel kell ismernünk, életutunk állandó útitársát Urunk Jézus Krisztust.

Kirié litánia

Jézus Krisztus! Aki a szomorkodó tanítványok mellé vigasztaló útitársként szegődtél, légy a mi életutunknak is állandó vigasztaló kísérője! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus! Aki a Szentírás magyarázatával hitet és reményt öntöttél a tanítványokba, önts belénk is a Szentírásból kapott gondolatokkal hitet és reményt! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus! Aki a kenyértörés-kor tetted Téged felismerővé a tanítványok szemét, úgy tedd a mi szemünket is az Eucharisztia vételekor Téged látóvá. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Urunk Jézus a bűn kivételével mindenben hasonló lett hozzánk. Ebből következik, hogy az Ő ünnepei és a mi ünnepeink hasonlítanak egymáshoz. Neki is, nekünk is van születésnapunk, amit minden évben megünneplünk. Minden évben megemlékezünk Jézus nagypénteki kereszthaláláról, amint megemlékeznek majd szeretteink és tisztelőink a mi halálunkról is.

Van azonban egy olyan esemény Jézus életében, amely kizárólag az Övé! Ez pedig dicsőséges, húsvéti feltámadása. Ez az egyedülálló esemény adja ajkunkra az allelujás éneket, ez igazolja Jézus isteni hatalmát, a halálon aratott diadalát.

A mai evangéliumi szakasz-ban szereplő, s Emmausz felé bandukoló tanítványok azonban még nagypénteknél tartottak, gyász övezte lelküket. Csalódottak és szomorúak. Életükbe még nem hatolt be a húsvéti világosság.

A csalódások fájdalmas útja nem ismeretlen számunkra sem. Nagyon sokszor csalódunk barátainkban, ismerőseinkben, sőt önmagunkban is. Valahogy úgy, mint a két emmauszi tanítvány is. Hamis reményeik voltak a Megváltóról. Mi is sokszor táplálunk hamis reményeket az emberekkel szemben. Megfeledkezve arról is, hogy Isten útjai nem a mi útjaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink.

Az is gyakori tapasztalat, hogy az ember nem tud kiemelkedni saját erejével meghiúsult elképzeléseinek szakadékából. Joggal feltételezhetjük, hogy a két tanítvány sem fordul vissza, nem megy Jeruzsálembe, ha nem szegődik melléjük Jézus reményt mentő szeretetével.

Ez a találkozás számunkra is vigasztaló figyelmeztetés. Emlékeztet arra, hogy nekünk egy utánunk kiáltó, utánunk nyúló Istenünk van. Már a paradicsomi elbeszélés is arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az embert, s utána kiált: Hol vagy Ádám? Ezt teszi Jézus is, amikor jó pásztorként keresi az eltévedt bárányt, és ettől a szeretettől indíttatva szegődik a két tanítvány mellé.

Sokszor beborul az ég egyéni és közösségi életünk felett is, de megtapasztalhattuk azért már azt, hogy azért ezekből a nehéz helyzetekből is ki tudunk törni az életutunkon mellénk szegődött, s velünk lévő Urunk Jézus segítségével.

Tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy ha vele járjuk utunkat, miként az emmauszi tanítványokban is, akkor bennünk is eloszlanak a kételyek. Sőt a fejünk feletti sötét felhők is, és lassan kiderül, és fény, az igazság fénye áraszt el bennünket.

Jézus ugyanis ma is itt jár közöttünk, mellénk akar szegődni, de nem erőszakoskodik. Fölkínálja segítségét, evangéliumát. Azzal bízta meg Egyházát, lelkipásztorait, a szülőket, hogy a jó Pásztor szeretetével forduljanak a megtévesztettek, a megtévedettek, a csüggedők felé. Megállni a pusztulásba vivő úton, visszafordulni, hazatérni Istenhez, ebben akar segíteni Jézus.

Nincs szebb út a hazavezető útnál. Imádkozzunk, hogy minél többen rátaláljunk erre az útra, s ne gyászmisét kelljen majd mondanunk unokátlan nemzetünk ravatalánál, hanem Tedeumot a sírból visszahozott, újraéledt, s föltámadott életért, reményteli, s már elkezdődött boldogabb jövőnkért.

Ámen.

2021. április 10., szombat

Húsvét II. vasárnap

 Húsvét II. vasárnap

Én Uram, én Istenem!

Nem könnyű megvívnunk a hit harcát. Tamás apostolhoz hasonlóan sokszor minket is gyötör a kételkedés. A feltámadt Jézus segítségével azonban úrrá lehetünk fölötte, és mi is hittel borulhatunk le Jézus előtt.

„Tamás nem volt velük, amikor eljött Jézus. – olvastuk az evangéliumi szakaszban. – Nyolc nap múlva ismét együtt voltak tanítványai, és Tamás is velük volt. (Jn 20, 24-29) Ekkor Jézus Tamást – aki az apostolok szavára nem hit az Ő föltámadásában -, felszólítja arra, hogy szent sebeit megérintse.

Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed, és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!”

Ez a jelenet annyira emberi, s mégis annyira csodálatos -, különösen a tapintás érzékének megigazulása, s egyben az a szolgálat, melyet az értelemnek és a hit-születés csodájának tesz. Szent lehet az érintés, mert Jézus Krisztusban a halálon túlra, az Atyaisten dicsőségébe vezető út kezdete lett. Az a tapintás, amelyet Isten a Szentlélek kiárasztásával megtisztít, nem csalódhat, mert kapcsolatban van az értelemmel és az akarattal, melyeket átszőtt, fölemelt a természetfeletti világba a hit, a remény és a szeretet.

Jézus felszólítására, hogy ujját tegye oldalának sebébe, Tamás ezt feleli: „Én Uram, én Istenem!” Embert lát maga előtt, de az Istent vallja meg. Vagyis ez az érintés, ez a tapintás belső, értelmi, és a kegyelem sodrába került létfontosságú érintkezés lett.

De nemcsak megpillantja Jézus igazi kilétét, nemcsak magáénak vallja, hanem kifejezi apostoltársainak, hogy most már ő is hisz. Az Úr Jézus megjelenése előtt súlyosan vétett ellenük, amikor örvendező híradásukra kijelentette, hogy nem hisz, nem fogadja el tanúságtételüket.

Tamás hitvallása egyben a legmélyebb szeretet megnyilatkozása is, hiszen nemcsak fölismeri Jézust, hanem magáénak is vallja: „Én Uram, én Istenem!” Ez az enyém a legszorosabb kapcsolatot jelenti Jézus és Tamás között, mert nem azt mondja: én testvérem, én barátom, én mesterem - hanem én Uram, ami egy zsidó szájából a teremtő Istent, az Örökkévalót jelenti, aki a nemlétezésből hozta elő szerető akaratával az embert. Hogy micsoda mélységeket takar ez a vallomás, azt Tamás majd vértanú halálával mondja ki véglegesen Jézusnak és Egyházának.

Nem kevésbé fontos esemény az sem, hogy Jézus Tamást beiktatja a föltámadást tanúsító apostolok közé. Ezzel új módon teszi őt a közösség részévé. Megfigyelhetjük János evangélista megjegyzését: amikor az Úr először megjelent az apostoloknak, Tamás nem volt velük, és nem is hitt nekik.

Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták beszélni arról, hogy fölmenjen Jeruzsálembe, hogy vállalja a szenvedést. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16).

Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt és imádkozott az utolsó vacsora termében. Egymást erősítették az ima segítségével. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját. Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba, az apostolok közösségébe.

A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is, Isten ingyenes ajándéka is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül a hitük is. Hiszen az ember számára az ima az a csatorna, amin keresztül Isten az ő kegyelmét eljutathatja hozzánk. Ezért amikor kételyek gyötörnek akkor is imádkoznunk kell, akkor is ki kell tudnunk mondani legalább annyit az evangéliumi apa szavával, hogy: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen, hitetlenségemen!” (Mk 9,24)

Tamás története meg kell értesse velünk, hogy távol lenni ettől az apostoli közösségtől, a Krisztus által alapított Egyháztól annyi, mint távol lenni az igazi húsvéti hittől, mint ahogy teljes húsvéti hitre jutni csak ebbe a közösségbe beiktatva lehet; amint Mária Magdolna és az emmauszi tanítványok példája is mutatja, akik szintén csak az apostolok közösségében érik el a hit teljességét. Ne feledjük, Jézus azért halt meg, hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse. Egyházat alapítva: szent vére áldozatából fakadó bűnbocsánattal, a húsvéti megjelenésekben.

A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanulóként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A szentmisén, a különböző lelkiségi találkozókon, vallásos összejöveteleinken keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. A bűn következmény nemcsak Istennel, hanem egymással való szakítás is. Most, hogy Istenhez szabad utunk van Jézus Krisztus által, egy új emberiség alakul, amelynek középpontja Krisztus, tengelye pedig a Krisztusban öntudatosan hívők közössége, akikben új, közös, isteni természet van. Tamás apostolt a Feltámadott nem- csak magának akarta megnyerni, hanem a többi apostolnak is. A János-evangélium ősi változata Jézusnak ezzel a tettével zárul: az Egyház magjának eggyé tételével és megszilárdításával, hogy felkészülten várja Pünkösd napját.Ámen