2022. május 19., csütörtök

Húsvét 6. vasárnap 2022.

Húsvét 6. vasárnap 2022.

Bevezetés

A mai szentmise szövegeiben még mindig húsvét öröme visszhangzik. Feltámadt Üdvözítőnk végrehajtotta művét, megváltotta népét.

Jézus, a mai evangéliumi szakasz szerint, még együtt van tanítványaival, Szavaiból kiérződik az útra készülődés. Vigasztalja az itt hagyottokat. Megajándékozza őket, azzal a békével, amelyet a világ nem adhat nékik. Nemcsak nekik. Ezt a békét ajándékozza nékünk is. Elfogadjuk? Ez a béke él a mi szívünkben? 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, oltsd ki szívünkből a gyűlölet tüzét! Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, adj békét családunknak! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, adj békét nemzetünknek! Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Krisztusban hinni, őt követni soha nem volt egyszerű feladat. Tudjuk, hogy János evangéliuma a négy közül a legutolsó. Evangéliumát nem a hitetlenek számára, nem a zsidók, vagy a pogányok számára írta, mint Máté, illetve Lukács, hanem az első keresztény közösségek számára, akik felnőtt korukban keresztelkedtek meg.

Őket akarja bátorítani, erősíteni, amikor Krisztus tanításából azokat a részleteket emeli ki, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy nincs helye a félelemnek és kétségnek a krisztushívők szívében. Hiszen elküldte a Szentlelket és megígérte, hogy olyan békével ajándékoz meg bennünket, amelyet a világ nem adhat.

Legyenek hát állhatatosak! Tartsák meg Jézus tanítását és maradjanak meg az ő szeretetében.

Az Úr Jézus földi életében szüntelenül hangoztatta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével is. Ezért osztogatta fáradtságot nem ismerve tanításának kincseit.

Ezt a boldogító kenyérosztást akarja folytatni egyháza által napjainkban is. Azt kívánja tőlünk, hogy nyújtsuk kezünket tanításának kincsei, a lelki eledel után és táplálkozzunk vele. Ezért nékünk is szól a figyelmeztetés: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat”.

Mi, mai krisztushívők hasonlóan, János evangélista kortársaihoz, veszélyeztetett helyzetben élünk. A veszélyek mások és sokfélék, de a lényegük ugyanaz. Arra irányulnak, hogy kétséget és félelmet ébresszenek a krisztushívőkben, gyengítsék hitüket, s elpártolásra késztessék őket.

Mi, mai keresztények, egy olyan zajos világban élünk, amelyikben nem könnyű meghallani Jézus üzenetét, Jézus tanítását. Nagy a kínálat a különféle eszmék és tanítások piacán. Újabban távol-keletről és tengerentúlról importált vallások és szekták területén. Egyik hangosabb, mint a másik. Egyik erőszakosabb, mint a másik. Egyik intoleránsabb, mint a másik. A nagy zaj közepette még az a veszély is fenyeget, hogy rest lesz a fülünk és elveszti érzékét Krisztus üzenetének fölfogására.

Egy olyan világban, amelyben a modern hírközlő eszközök érdekes, szenzációs, mindig új, tudatosan szelektált és manipulált hang- és képhullámokkal ölelik körül életünket.

Országos napilapok, s kereskedelmi csatornák arra törekszenek, hogy minél kevesebb keresztény és nemzeti gondolat jusson el az emberekhez, a keresztény és nemzeti érzületet sértőből pedig minél több kitalált rágalmazás, etnobiznisz, nemzet lejáratás.

Arra mennek, rafinált médium trükkökkel, hogy az emberek csak azzal foglalkozzanak, amiket ők tálalnak neki, és azokról úgy vélekedjenek, mint ők. Felmentik az embereket a gondolkodás, illetve a helyes gondolkodás alól.

Alig van lehetőségünk és időnk a jézusi üzenet meghallgatására és tanulmányozására.

Aztán meg találóan jegyezte meg egyik paptestvérem, „Ha az ember előhozza a vallás kérdéseit, sokan úgy viselkednek, mintha az ember beléjük akarna önteni valami ízetlen folyadékot, amelytől undorodnak.”

Nem osztottam és nem osztom ma sem a megállapítását, mert nekünk az a kötelességünk, hogy úgy hozzuk elő a vallás igazságait, hogy felkeltsük az azok iránti érdeklődést.

Tagadhatatlan viszont az, hogy nincs mindenkinek étvágya, igénye a jézusi tanításra. Főleg azoknak nincs, akik elrontották gyomrukat, szellemi ízlésüket, egészségtelen táplálékokkal, azoknak nincs, akik feladatuknak tekintik az emberek, a társadalmi rétegek, közösségek, népcsoportok, nemzetiségek és vallások közötti ellentétek szítását.

Sajnálatos módon, az évszázadok során a keresztények is sok energiát pazaroltak el a hosszas és felesleges hitvitákra. Pedig a leg-fontosabb feladat: az igazsághoz való hűséget összeegyeztetni a szeretettel.

Mivel ez nem könnyű feladat, ezért ígérte meg az Úr Jézus az apostolainak, s a benne hívőknek, a Szentlelket, aki eszünkbe juttatja Jézus tanítását, eszünkbe juttatja a szeretet parancsát, és szívünkbe önti a szeretet evangéliumát.

Hiszen az evangélium üzenetét nem elég csupán a fülünkkel és eszünkkel hallgatni. Át kell járnia belső világunkat. Gyökeret kell vernie a szívünkben, hogy a külső körülményektől függetlenül is, száz-szoros termést hozhasson mindig.

Keresztény módon élni mindig veszélyes volt és veszélyes ma is. A Szentatya „Az új évezred küszöbén” iratában írja, hogy mi keresztények veszélyeztetett helyzetűek vagyunk.

Ha keresztény módon élni veszélyes is, de egyben magasztos is! Mert nekünk, a tanítását meg-tartóknak olyan békét ajándékoz, amilyent a világ nem adhat. Mivel nem adhatja, nem is veheti el tőlünk.

De mi hívő keresztények ezt továbbadhatjuk és kell is, hogy továbbadjuk! Ez a mi magasztos feladatunk: Megváltoztatni a világot. Az egymással gyűlölködő embereket kibékíteni, s átalakítani egymással békében és szeretetben élőkké!

Ámen.

2022. május 14., szombat

Húsvét 5. vasárnap 2022

 Húsvét 5. vasárnap 2022 

Bevezetés

A mai evangéliumi szakaszban azt mondja Jézus, hogy „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek Ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”- Tudja e rólunk a világ, hogy krisztushívők vagyunk? Szeretettel vagyunk-e mi egymás iránt? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirie litánia

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Bocsásd meg oly sok szeretetellenes cselekedeteinket. Uram irgalmazz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Segíts bennünket, hogy ne csak szavakkal, hanem cselekedetekkel szeressük testvéreinket! Krisztus kegyelmezz!

A Szeretet Királya, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a szeretet végső győzelmében való hitet! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Annak ellenére, hogy a szeretet ott van valamilyen formában és mértékben minden ember szívében, – mélyen beíródott természeti törvény ez az emberi szívekben – mégsem fölösleges ezt a törvényt újra és újra hangsúlyozni.

Ha jól megnézzük az életet, akkor világossá válik előttünk, hogy ez is azon parancsok közé tartozik, amelyből minden nap elégtelenre vizsgázunk. Úgyis, mint egyének, mint közösségek, mint népek és nemzetek, sőt maga az emberiség is!

A történelem tanúsága szerint, az igazi, mindenkit magához ölelő szeretet igen csekély szerepet játszott a múltban, és még annál is kevesebbet játszik napjainkban az emberiség, de nemzetek és társadalmak életében is.

A Földnek különböző pontjain, naponként gyilkolnak, kínoznak embereket. Emberek százainak és ezreinek pusztítják el otthonaikat, s teszik földönfutókká őket.

Úgy elgondolkodom azon, hogy a népek vezetői nem a bűnözés elleni harcra fordítanak hatalmas összegeket, hanem épp a bűnözésre, tömeggyilkosságra, és pusztításra.

Nem tudom elfelejteni egyik korábbi ausztráliai élményemet. Hálás vagyok Melbourne-i paptestvéremnek, hogy a nagy óceánparti autóúton megálltunk, és megmutatta az út feletti íven látható domborműveket, amelyek azt mutatják a nézőknek, hogy miként végeznek nehéz építőmunkát a háború után, a sokszorosan kitüntetett katonák, mielőtt újra visszatérnének a gyilkolás és rombolás nélküli polgári életbe. Mint válnak ezzel a terápiával újra emberekké.

Sok helyen hiányoznak ezek a gyógyterápiák. Napjainkban, egyszerűen leszerelik ezeket a gyilkolásra kiképzett, deformált embereket, és közülük nem egy folytatja ott, ahol abba hagyta, de most már, mint büntetendőt.

Mint mindig, úgy ma is ezért is nagyon is időszerűek az Úr Jézus oly erősen hangoztatott szavai: a „szeressétek egymást!” Ezért kell oly erősen hangoztatni, a halál civilizációjának korában a szeretet civilizációját!

Szerte a nagyvilágban, hazánkban, s családunkban. Ezt is, mint annyi mást, csak alulról kezdve lehet felépíteni, a családnál, azonbelül is önmagunknál kezdve. Annak szavait megvalósítva, aki azt mondta: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket Betlehemtől a Golgotáig!

De hogyan szeretett Jézus?

Barátilag!

Nem a test és a vér, nem az ösztönös rokonszenv fűzte az emberekhez, hanem a másokat felemelő, segítő és jobbá tévő baráti szeretet! „Nem mondalak benneteket szolgáknak, hanem barátaimnak”, mondta egykor Jézus első tanítványainak, és ugyanezt mondja valamennyi mai követőjének is.

Jézus nem azt kívánja követőitől, hogy azért szeressék az embereket, mert jók, mert szeretetreméltók, hanem, hogy ez által jobbakká legyenek! Jézus nem azért járt a földön, hogy a szeretet mézét gyűjtögesse az emberek szívéből. Sokkal inkább azért, hogy megtöltse azokat az Isten- és emberszeretet mézével. Nekünk, akik úgy akarjuk szeretni egymást, mint ahogyan az Úr Jézus bennünket, van tehát még mit tennünk ezen a területen.

Az Úr Jézus szeretetének sajátossága, hogy mindenki felé fordul. Nem erőlteti senkire sem barátságát, de senkit sem zár ki belőle. „Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon milyen érdemetek van?” Hangzik felénk is Krisztus önvizsgálatra késztető kérdése.

Nekünk szeretnünk kell, jobbá kell tennünk, s erkölcsileg felemelnünk azokat is, akik leszegényítették népünket, pár tízezernyi dúsgazdagra és közel tízmilliónyi szegény Lázárra.

Jézus szeretetének egy újabb sajátossága, hogy minden áldozatra kész! „Senkinek sincs nagyobb szeretete, mintha valaki életét adja barátaiért.”. Nemcsak mondta, hanem meg is tette.

Nekünk is ilyen, másokért életünket is odaadó szeretettel kell szeretnünk embertestvéreinket, nemzetünk minden egyes tagját.

A keresztényeknek, mint mindig, úgy ma is, meg kell küzdeniük környezetük ellenséges magatartásával, úgy, mint egykori elődeiknek. Nekünk is küzdenünk kell hitünkért. De addig nem nyughatunk, amíg a szeretetnek nem azon az útján járunk, amelyet Jézus jelölt ki számunkra. Addig, amíg mindennapi tanúságtételünk Krisztus mellett nem lesz olyan, hogy a világ ujjal mutasson majd ránk is, mondván: „Nézzétek őket! Mennyire szeretik egymást!”

Ezzel a keresztény magatartással még adósai vagyunk a világnak!

Törlesszük hát adósságunkat! Ámen.

2022. május 7., szombat

Húsvét 4. vasárnap 2022

 Húsvét 4. vasárnap 2022

Bevezetés

Az egyház ezt a vasárnapot, húsvét 4 vasárnapját néhány évtizede a papi és szerzetesi hivatások vasárnapjává tette. Ez nem reklámfogás. Bizony nehéz is lenne pusztán emberi szavakkal vonzóvá tenni a papi, szerzetesi hivatást, amikor a köztudatban ott él még az elmúlt évtizedek üldöztetésének, megpróbáltatásának emléke. Ben-nünk is?

Kirié litánia

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Uram irgalmazz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg, hogy mi nem támogatjuk kellően lelkipásztorainkat. Krisztus kegyelmezz!

Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram irgalmazz!

Evangélium után.

A kommunizmus százmilliónyi áldozata között, több tízezer, százezer volt az egyházi személy. Az egyháznak nem volt még olyan évszázada, amelyben annyi vértanúja, börtönviselt hitvallója lett volna, mint a 20. századnak.

Magyar földön, 1950. június 10-ére virradó éjjel 2700 szerzetest riasztottak fel álmukból s rakták fel őket leponyvázott teherautókra és szállították még meg nem szüntetett egyházi intézményekbe. S azután sor került a többi kolostorra is és 15 ezer szerzetest tettek hontalanná a hazában. 4000 egyházi személyt vetettek börtönbe. Többeket ítéltek halálra. Közülük több száz vesztette életét a börtönökben és táborokban és még több száz lett egy életre szólóan nyomorék.

De nehogy azt higgyük, hogy az ateista kommunizmus megszűntével megszűnt világszerte a keresztények üldözése. Nem szűnt meg. Csak a médiumok hallgatnak ezekről. Pál apostol szavait idézve: „ma is naponként irtanak bennünket” az öt világrész számos területén.

Jól megritkították és ritkítják szinte világszerte a keresztényeket, a papok és szerzetesek sorait. Nem csoda, ha oly nagy a paphiány! S nem vonzó a papi és szerzetesi hívatás az elkereszténytelenített, s magasztos eszméket és erkölcsi elveket ismerő világunkban.

A papi hivatást választó férfiak többsége nem közéleti ember olyan értelemben, hogy rádióban, újságokban, televíziós adásokban szerepelnének. Jól is van ez így! Annak ellenére, hogy közösségi emberek, egy-egy emberi közösséget vezetnek, illetve szolgálnak, mégis kissé visszavonultan élnek. Még a vallásos emberek egy része is kissé idegenül szemléli őket.

Mindezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még ma is az emberekben, főleg a fiatalokban, a papokról alkotott kép oly hiányos és hamis.

Hála legyen a jó Istennek, tudásuk, képzettségük egyre jobb. Főiskolát, akadémiát, egyetemet végeztek. Közülük nem egy több diplomás és tudós.

A legnagyobb érték bennük azonban nemcsak a kultúra és tudomány szolgálata, hanem a lelkek szolgálata!

A katolikus papság igazi lényege, hogy Isten akaratából, a lélek krisztusi hívására igent felelve szolgálja az embereknek az Istennel való élő kapcsolatát. Isten népét tanítja, irányítja és segíti meg-szentelédésüket. A szó legnemesebb értelmében szolgálja őket. Azt teszi, amire senki sem képes e földön: a kenyeret és bort Krisztus Testévé és Vérévé változtatja Istentől kapott hatalmánál fogva, szentségeket szolgáltat ki, a krisztusi örömhírt hirdeti.

A papság alapítója maga Jézus Krisztus hívja személyesen azokat a férfiakat, akiket kiválasztott. Éve-ken át tanítja őket, majd hatalmat és küldetést ad nekik: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak meg-tartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a világ végéig.”

A papság tehát nem önmagát találta fel, és ajánlja magát az embereknek, hanem isteni rendelésből vannak.

Sok mindent elvárnak a paptól. Milyen is legyen a jó pap? Polihisztor legyen? Minden tudományban jártas? Vagy, ha nem polihisztor, de legyen jó pszichológus; jó ember- és lélek-ismerettel rendelkező személy; legyen jó szervező; legyen otthonos karitatív munkákban; legyen a társadalom és a közélet problémáinak jó ismerője; legyen a nemzetünk sorskérdéseiben bölcs irányításokat, útmutatásokat adó; legyen kiváló pedagógus; legyen jó gyóntató; ismerje a liturgiát és szabályosan lelkiismeretesen, felemelő módon, végezze!

 Értsen a kicsinyek nyelvén, értsen a serdülők nyelvén, értsen az ifjúság nyelvén, értsen a felnőttek nyelvén, értsen az öregek nyelvén. Értsen a buzgók és lanyhák vezetéséhez. Találja meg a helyes hangot a hívőhöz és a hitetlenhez, a művelthez és műveletlenhez, az iskolázotthoz és az analfabétához, a gazdaghoz és a koldushoz.

Vagyis, amint Pál apostol mondja: legyen mindenkinek mindene!

Nem kis elvárás a ma papjától!

Imádkozzunk azért, hogy megfelelhessenek a mai elvárások-nak és Krisztushoz hasonlóan övéiknek jó pásztoraik lehessenek. Mivel az aratnivaló túlontúl sok, a munkás pedig kevés legfőképpen azért nem szűnhetünk meg imádkozni mindennap, hogy küld-jön az Úr munkásokat aratásába.

Ámen

2022. április 28., csütörtök

Húsvét 3. vasárnap 2022

 

Húsvét 3. vasárnap 2022

Bevezetés

Az Úr Jézus a csodás halfogás után háromszor teszi fel Péternek ugyanazt a kérdést. Az Úr ma nekünk teszi fel ugyanazt a kérdést, amit Péternek: „Szeretsz engem?”

Kirié litánia

Urunk, ha sokszor nem a szívűnk, hanem az értelmünk szerint válaszolunk: Uram, irgalmazz!

Tompaságunkban, hogy nem tudjuk felfedezni a világban szent jelenlétedet: Krisztus, kegyelmezz!

Bocsáss meg, hogy nem élünk rendszeresen vétkeink miatt az eukarisztiával, a te ajándékoddal, amit számunkra adtál: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Szent János evangéliumának befejező részletét hallottuk, olvastuk. Szent János Jézus feltámadása utánra teszi a csodás halfogás elbeszélését. Pontosan tudja, hogy a hálóban százötvenhárom nagy hal volt. Jézus és az apostolok közösen rendeznek vendégséget, lakomát. A kenyeret Jézus szolgáltatja nekik. Fogja a kenyeret és ad nekik. Ugyanígy a halból is. Egészen hasonlóan, mint a csodás kenyérszaporítás elbeszélésénél.

Jézus, aki feltámadása után több alkalommal megjelent az apostoloknak, a tanítványoknak, illetve az asszonyoknak. Ennek ellenére, úgy tűnik, mintha ők még a többszöri jelenések és találkozások során sem értették volna meg, hogy új feladatot, új küldetést kapnak.

Péter halászni indul, mintha a Jézus-esemény lezárult volna, s ott kellene folytatnia életét, ahol három évvel korábban abbahagyta, mielőtt Jézus meghívta. Visszatér eredeti mesterségéhez a halászathoz, és apostoltársai is követik őt ebben.

Bizonyos értelemben érthető csalódottságuk és gondolkozásuk, s most azt keresik, hogy mivel folytassák életüket.

Jézus pontosan erre a kérdésre ad választ nekik e jelenése alkalmával. - A legeltetésre.

A feltámadt Jézus megjelenik és csodát tesz, az eredménytelen halászat után mégis rengeteg halat fognak annak köszönhetően, hogy engedelmeskednek Jézusnak.

Jézus egyértelművé teszi számukra, hogy emberi munkájukat és erőfeszítésüket ő teszi eredményessé. A csodás halfogás után, Jézus úgy áll előttünk, mint aki irányítja küldötteit, az apostolokat, az Egyházát. Hozzátehetjük: minden korban.

Az sem véletlen, hogy a feltámadt Jézus Krisztus előnyben részesíti az étkezést, mint a tanítványokkal való találkozás helyét, időpontját, alkalmát. A háttérben utalást vélhetünk az eucharisztikus lakoma megünneplésére, amely számunkra is a Feltámadt Jézus Krisztussal való találkozást és az örök élet lakomájának elővételezését jelenti.

Ezt követi Péter vallomása. Látszik, hogy az evangélista az elbeszélést egy ünnepi pillanatba helyezi el. Egyes egyházatyák a háromszoros kérdésben utalást ismernek fel szent Péter apostol nagycsütörtök-éjszakai háromszoros tagadására.

Tény, hogy Péter elszomorodott, hogy Jézus háromszor is megkérdezte, „szeretsz-e engem?”- Jézus előbb azt kérdezi: „Jobban szeretsz-e mint ezek?” De Jézus csak Péterre bízza a bárányok és juhok legeltetését és csak neki jövendöli meg, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent.

Aki jobban szereti Jézust, mint más, annak tudnia kell, hogy vallomásának, hitvallásának következményeit is vállalnia kell. Akire többet bíznak, attól többet is várnak. Péterre többet bízott az Úr, többet is vár tőle.

Szent Péter utódai, a pápák, Péter nyomdokában kell, hogy járjanak és járnak is!

Nekünk is vállalnunk kell az az ezen az úton való járást. Valószínű, nekünk is van rá okunk, hogy elszomorodjunk, ha Jézus háromszor kérdezi szeretjük-e?

Reményik Sándor soraival kérdezem, ébresztgetem a lelkiismeretünket

Uram Jézusom, jaj, én nem tudom:

Júdásod vagyok-e vagy Pétered

(Jaj, csak a gyávaságban Pétered...)

Vagy egy a farizeusok közül,

Ki üres életének nem örül

S kiontja mégis újból véredet

S hazudik újból minden új napon.

Vagy jobbik esetben Pilátusod

Vagyok, ki mossa hűvösen kezét

És véli: kívül áll a dolgokon.

Vagy vagyok még jobb: éjféli beszéd:

Nikodémusz éjféli surranása –

Félig szégyelli, és félig imádja

Titokban fölkeresett Mesterét.

Vagy ennél is jobb vagyok, úgy lehet:

Én, József, az arimathiai,

Ki kertjében ad temető-helyet.

(Adhatott volna vajon egyebet?)

S tovább: Tamás, talán Tamás vagyok,

Aki csak akkor hisz, ha lát s tapint,

S hálásan csak a dicsőült sebekből

Vonja vissza fekete ujjait.

[…]

Akárki legyek én ezek közül:

– S bizony mondom, hogy mindenik vagyok –

(Reményik S: Nem teljes a pohár)

És mégis, miként Péter, azt kell, hogy mondjuk, az Úr szeretsz engem kérdésére: „Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged!”

E jelenet ismeretében sem tudják, nem katolikus testvéreink elfogadni, hogy Péter apostolt, akinek a feltámadás elbeszéléseiben oly nagy szerep jut, kiemeli az Úr a többi közül. S különleges hatalommal bízza meg. Teszi Egyháza legfőbb vezetőjévé. Ezzel az Úr Jézustól kapott hatalommal legeltet, vezet bennünket, és gondoskodik számunkra táplálékról: Isten igéjének és Krisztus testének táplálékáról.

Tudatosan emelte őt ki az Úr, s tette a többiek elé, elsőnek.

Lehet, hogy a legeltetést, ön-érzetünk nem veszi jó néven: hiszen felnőttek, önállóak, nagykorúak vagyunk! Bennünket senki ne terelgessen, senki ne legeltessen! Mondják sokan. Ám ez nem a megalázásnak, a kiskorúsításnak a jele, hanem a gondoskodó szereteté, a Jó Pásztoré, aki feláldozta magát értünk azért, hogy életünk legyen, és minél bőségesebben.

Ámen

2022. április 24., vasárnap

Húsvét 2. vasárnapja 2022

 Húsvét 2. vasárnapja 2022

Bevezetés

A mai evangéliumban a hitetlennek mondott, de nagyon is hívő Tamás apostollal kapcsolatos evangéliumot halljuk. Ekkor mondja Jézus, hogy boldogok azok, akik nem láttak, s mégis hisznek bennem. Mi, akik bár nem látjuk őt, és mégis hiszünk benne, örülünk e, boldogok vagyunk e azért, hogy hiszünk? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor „Békesség nektek” - kel köszöntötted apostolaidat! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, aki megjelenésedkor, örömmel töltötted el apostolaid lelkét! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki boldognak mondtad azokat, akik Téged nem láttak, és mégis hisznek! Uram irgalmazz!

Evangélium után

Életünknek szomorú kísérője a félelem. Félünk a betegségtől, félünk szeretteink elvesztésétől, félünk a haláltól. Félünk az elszegényedéstől. Félünk egymástól, félünk magától az embertől, az emberek egy jól meghatározott csoportjától. Félünk a keresztény és nemzetellenes erők egyeduralmától. Félünk a nemzethaláltól.

A mai evangéliumi szakasz elbeszéléséből tudjuk, hogy maguk az apostolok is féltek a Jézus Krisztust keresztre feszítőktől. Bezártak az ajtót és ablakot, hátha ők következnek, és Mesterük sorsára jutnak.

Igaz, hogy az asszonyok különös híreket hoztak kora hajnalban, mivel üresen találták Jézus sírját.

Ám a csalódás halálos csapást mért hitükre és ebből nehéz volt föltámadni. Talán azon gondolkodtak, hogyan hagyhatnák el Jeruzsálemet. Jobb lenne titokban eltűnni a szent városból.

Tagadhatatlan, hogy a félelem hatalmas fegyver a gonoszság kezében. Sokszor és sokakban kioltja a hitet, meghervasztja Jézus iránti szeretetünket. A diktatúra idején mennyien elpártoltak az Egyháztól, tagadták meg hitüket, mert féltek. És mennyien óvatosak még ma is. Még csak ritkábban templomba járók, mert félnek az az életben tartott egyházellenesség retorziójától.

S nem kell-e joggal félnünk? Ha ki akarnak irtani minden keresztényt? Ha az emberiség legszentebb ügyét, embert embernek megtartó, örök erkölcsi törvényeket védelmező és hirdető egyházat, Európa lenyúlási szándékával vádolják, illetve ezzel a rágalommal riogatják népünket.

Sajnos a félelemből hatalmas tartalékokkal rendelkezünk.

De Jézus nem azért fizetett olyan nagy váltságdíjat érettünk, hogy félelem erői győzedelmeskedjenek. Ezért kellő időben közbelép, és megadásra kényszeríti a félelem erőit. Megjelenik apostolai között, és köszöntésével lecsendesíti a félelem miatt háborgó lelküket. Békesség nektek! Ez a köszöntés nem üres szólam, hanem a diadalmasan föltámadt Jézus húsvéti ajándéka.

Az apostolok egy darabig még hitetlenkednek, nem tartoznak a hiszékeny emberek közé.

Ekkor Jézus előáll a döntő bizonyítékkal. A katonák szívesen büszkélkednek azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket bátor magatartásukért kapták. Most Jézus teszi ugyanezt. Megmutatja apostolainak szeretetből vállalt harcának győzelmi jelvényeit: Öt szent sebét, kezein, lábain és oldalán. Ennek láttán az apostolok megörültek és minden félelmük elillant. Örülnek, mert látják az Urat.

Öröm látni a virágruhába öltözködő természetet, a csillagos égbolt ragyogását. Öröm látni a szerető emberarcokat, a jóság ránkhulló fényeit. De mindennél nagyobb öröm Jézusnak hívő látomása. Látni a történelem Veronika-kendőjén felragyogó arcát, látni meg-megújuló szeretetsebeinek ragyogását.

Miután Jézus föltámasztotta apostolai hitét, eltávozik körükből. Sajnos az egyik apostol, Tamás nem részesült a boldogító találkozásban és a hit föltámadásában. Hogy mi volt az oka távollétének, erről nem tájékoztat az evangélista. Talán végleg ki akart szakadni az apostolok együtteséből? Ki tudja?

Mikor mégis visszatért, hiába próbálták meggyőzni Jézus föltámadásáról. Emberi erővel nem lehetett halott hitét életre kelteni. Tanulság ez mindannyiunk számára, akik sokszor szomorkodunk szeretteink, barátaink hitetlensége miatt.

Az emberi szó, az emberi okoskodás nem elegendő a hit ébresztéséhez. Csak utat készíthetünk, de hitet nem adhatunk. Így történt ez Tamás apostol esetében is.

Annyit azonban elértek társai, hogy várakozásra késztették. Amikor Jézus ismét megjelenik közöttük, egyenesen Tamáshoz lép és mosolyogva biztatja: „Tedd ide újadat, tapintsd meg oldalamat és ne légy hitetlen, hanem hívő!” És Tamás leteszi az ellenkezés fegyverét, boldogan megadja magát és újra hívő lett.

Jézus boldognak nevezte Tamást és mindazokat, akik nyomába lépnek. Ennek a boldogságnak, a hit adta boldogságnak mindenki birtokosa lehet. Mert igaz ugyan, hogy Isten ajándéka, de mindenki megkapja, aki állhatatosan kéri.

Örüljünk, ha boldog birtokosai vagyunk, de ne felejtsük, hogy a hit útján nem szabad megállnunk. Nem lehet a tegnap hitével keresztény életet élni. Ezért kérjük mi is az apostolokhoz hasonlóan az Úr Jézustól: „Urunk! Növeld bennünk a hitet!” Tedd olyan erőssé, hogy ne ejthessen sebet rajta az újraéledő, újjáélesztett félelem! Ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled! Ámen

2022. április 15., péntek

Húsvétvasárnap 2022

 Húsvétvasárnap 2022 

Bevezetés

Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadásának ünnepén, nem is tudom, hogy hányadszor már, de mint mindig, úgy most is egyre nagyobb szeretettel köszöntök minden kedves hívőt.

Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat?

Kirie litánia

. Uram irgalmaz! Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a Keresztfán! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki harmadnapra feltámadtál a halálból. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Amint tudjuk; a főtanács azért, ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának mondotta magát. Egy vállasos zsidó számára elképzelhetetlen volt, hogy Isten, aki tiszta szellem, emberi testbe öltözködjék. Amikor pedig Jézus a keresztfán a halál karjaiba hanyatlott, ez az ő szemükben mindennél nagyobb bizonyíték volt istensége ellen. Olyan megdöbbentő volt Jézus tehetetlensége, hogy még az apostolok is meginogtak. Mikor a keresztről történő levétele után eltemették, vele együtt reményeiket is eltemették. Könnybe lábadt szemmel nézték a sír száját elzáró sziklát, amely, felírat nélkül is, ezt a fájdalmas szót jutatta eszükbe. Volt.

A halál győzelme, Jézus kínos hallgatása nem tartott soká. Mikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, a lelkes nép. Messiásként köszöntötte. Ennek hallatára néhány farizeus megbotránkozott, és azt követelte Jézustól, hogy tiltsa meg ezt a spontán megnyilatkozásukat. Ö azonban nem tette, hanem megjegyezte: „Ha ezek hallgatnak, a kövek fognak beszélni majd.”

Ez a jövendölés húsvét hajnalán beteljesedett. Elnémultak ellenségei, elnémultak tanítványai, de megszólaltak a kövek. Nemcsak azok, amelyeket megrepesztett a hajnali földrengés. A leghangosabban az a szikla kiáltott, amely elzárta Jézus sírját. A szikla elmozdult, a sír szája megnyílt és világgá kiáltotta: Él az Isten Fia! Jézus Krisztus feltámadott!

Tagadhatatlan, hogy földünk legszomorúbb építményei azok a síremlékek, amelyek az enyészet hatalmával próbálnak ideig-óráig szembeszállni. Ilyenek például az egyiptomi piramisok. Kheopsz fáraó. síremléke például 146 méter magas. 20 évig százezer rabszolga építette.

Jézus nem ilyen kőhegyekkel, nem balzsamozással aratott győzelmet a halál fölött. Üres sírjával hirdette: Föltámadtam és élek!

A szikla azonban nemcsak Jézus győzelmét kiáltotta világgá, hanem hívei reményét is föltámasztotta!

Sőt a sír szájából elhengerített kő figyelmeztetés ellenségei számára is! Jézus művét nem lehet eltemetni! Hiába a sok kudarc, ma is sokan megpróbálják visszagörgetni a sziklát Jézus üres sírjára. Nem csoda, ha beteg az a világ, amelyben Isten sírja reszket.

A hívő ember kínosan érzi magát abban a világban, ahol visszhangtalan Isten húsvéti üzenete. Az ateizmus, a szabadelvűség, a szabadkőművesség, a gyűlölet és a gonoszság óriási reklámhadjáratot folytat ellene.

Elkereszténytelenedő világunk legnagyobb bűne, hogy megöli az istenhitet, megöli az Istent. A meg nem született gyermekekben, a hitetlen, más nézetet nem tűrő liberalizmusban nevelt ifjúságban, a szétdúlt házasságokban.

Mária Magdolna szomorúan áll és sírdogál Jézus üres sírja előtt. „Elvitték Uramat és nem tudom hová tették.” Ó Magdolna, ha ma eljönnél a földre, hasonló panaszra nyithatnád ajkadat! Hány ember szívéből vitték el Jézust, oltották ki a hitet, követésének szeretetét. A modern élet minden lármája kevés ahhoz, hogy a halott hitek gyászos csendjét megtörje.

Mily kegyelem, hogy a halotti csendben nem kell a kövek szavára várnunk. Beszél helyettük a sziklára épült egyház és megszólalunk mi is. Jézus húsvéti diadala arra tanít, hogy semmi okunk a kétségbeesésre. A történelem iróniája, hogy még Jézus ellenségei is kénytelenek az evangélium ügyét szolgálni. Nagypénteken megölték testét és ezzel közreműködtek, hogy halhatatlan dicsőségbe öltözzék.

Ugyanez ismétlődik meg egyházunk életében is. Sokszor támadták az Anyaszentegyházat és sokszor jogosan tették. Az emberi gyarlóságok szeplői és ráncai nem egyszer elrútították arcát. A sziklára épült házhoz az emberi okoskodás is hozzáépítette a maga vityillóit. Ám az üldözések viharában a szeplők leégnek arcáról, a kicsinyes emberi gondolatok vakolata lehull róla, és megtisztulva, diadalmasan emelkedik ki abból a sírból, amit ellenségei készítettek számára.

Nyugaton a kereszténység megújulásra vár, sajnos egyre kevesebben vannak, akik még kiállnak keresztény hitük mellett. Megbélyegzik őket, elhallgattatják őket. Az ellenoldal propagandája hangosabb, erősebbnek tűnik. De a jó végül mindig győzedelmeskedik!  

Amíg van időnk, tegyük a jót! Hazánkban mi mást várhatunk, mint hogy hazánk, és minden honfitársunk újraéledjen, feltámadjon, a családot, mint értéket bemocskoló nyugati hatalmak ellen felemelje szavát.

A Föltámadott adja meg népünknek és valamennyiünknek, a sokféle értelemben vett halálból, a dicsőséges feltámadást.

Ámen

2022. április 9., szombat

Virágvasárnap

Virágvasárnap

Mise elején 

Jeruzsálemben, az Olajfák hegyének déli lejtőjén egy kis templom vonja magára a zarándokok figyelmét. Az oltár mögötti üvegablakból páratlan kilátás nyílik a szent városra. A templom alakja kívülről emberi könnycseppre emlékeztet. Neve is így hangzik: Dominus flevit – Az Úr sírt.

A templom Jézus virágvasárnapi bevonulásának útvonalán épült. Szenvedése előtt diadalmenettel vonult az Üdvözítő a városba. De amikor elébe tárult, megsiratta lakóinak megátalkodása miatt.

Virágvasárnap erre a bevonulásra emlékezünk, és egyúttal meghatódott lélekkel gondolunk a Megváltó halálára is.

Isten áldását adom a híveknél levő, pálmaágakra emlékeztető barkára:

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az Örök Jeruzsálembe is eljussunk. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen


Kirie litánia

Urunk, Jézus Krisztus! Te felelősséget vállaltál a bűnösökért. Uram irgalmazz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te életedet adtad értünk. Krisztus kegyelmezz!

Urunk, Jézus Krisztus! Te megújítasz bennünket Szentlelked által. Uram irgalmazz!

Ámen.


Evangélium után

Jó oka van annak, hogy Jézus szenvedésének története mind a négy evangéliumban szerepel, és mind a négy evangélista részletesen és az evangéliumok többi történésével összehasonlítva feltűnően hosszan tárgyalja.

Annak is jó oka van, hogy egyházunk minden évben elénekli vagy felolvassa a passiót virágvasárnap és nagypénteken is. Egyedülálló varázsa van a passiónak, különösen, ha éneklik, ha szépen éneklik.

Olyan történet ez, mely jól kiforrott, mire írásba foglalták. Az emberi lélek igényének valami módon nagyon megfelel. Művészi értékű, ahogy le van írva az evangéliumokban, és a művészeti alkotások között is első helyen van, amellett, hogy tartalma a teológia csúcsa.

 

2022. április 2., szombat

Nagyböjt 5. vasárnap 2022

 Nagyböjt 5. vasárnap 2022 

Bevezetés

A mai evangéliumban a házasságtörő asszonyról szóló történetet halljuk. A történet nem a házasságtörésről szól. Hanem az írástudók Jézussal ellenes magatartásáról. A bűnös asszonyról, s Jézus magatartásáról. A történet az isteni irgalmasság egyik legszebb megnyilvánulása.

Úgy gondolom, hogy nagyböjt idején, az evangéliumi gondolatok közül leginkább nekünk szólónak érezzük, a „Többé ne vétkezzél” jézusi mondást.

Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. 

Kirié litánia

Urunk, te azt mondottad, hogy „Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn nélküli”: Uram, irgalmazz!

Urunk, te azt mondottad: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél”: Krisztus, kegyelmezz!

Urunk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: Uram, irgalmazz!

Evangélium után

„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek…”

Jézus ellenfelei minden alkalmat megragadtak, hogy tőrbe csalják őt. Így akarták aláásni a nép körében szerzett tekintélyét és megokolni saját szembeállásukat. Ha elitéli, nem tartja meg a mózesi törvényt. Ha elitéli, kegyetlen, népszerűtlen próféta.

Mindig akadnak, akik nem ismerik fel a fejlődés isteni gondolatát és erejüket a régi megőrzésére pazarolják. Ez a magatartás jellemezte azokat a férfiakat is, akik egy házasságtörő asszonyt hurcoltak Jézus elé.

Hallottak ők már egyet, s mást az Úr Jézus bűnösök iránti rokonszenvéről és most alkalom kínálkozott, hogy nyílt színvallásra kényszerítsék. Akár felmenti az asszonyt, akár elítéli, ők lesznek a nyertesek. Törvénysértéssel vagy irgalmatlansággal vádolhatják a nép előtt.

Mindannyian tudjuk, hogy az ószövetségi társadalomban, hátrányos helyzetben éltek a nők és ezért szigorúbban ítélkeztek házassági hűtlenségük felett. Ennek a fel-fogásnak jegyében jelennek meg a vádaskodó férfiak és a mózesi törvény nevében az asszony elitélését kérik.

Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy nem az asszony bűntársát, a férfit vonják felelősségre, hanem a gyengébb nemnek nevezett asszonyt. Az Úr Jézust már ez a tény is bosszanthatta. Az Ő szemében nincs kétféle erkölcs, egy a női természetre és egy a férfiak számára.

A Tízparancsolat egyformán tiltja mind a férfinak, mind a nőnek a házasságtörést. De sajnos csak a házasságtörő nők megkövezéséről olvashatunk a Szentírásban.

A nőknek ezen a hátrányos helyzetén akart Jézus változtatni a mai evangéliumi szakaszban tanúsított magatartásával. És változtatott is! És változtatott és változtat a kereszténység is mindenütt, ahová csak eljutott vagy eljut.

Nemcsak a rabszolgák felszabadítása köszönhető a kereszténységnek, hanem a nők megbecsülése, s felemelése is!

Ennek a folyamatnak csodálatos szép gyümölcse a keresztényeknek a Szűzanya iránti tisztelete.

Sajnos a nem keresztény világban: a keleti népeknél, s a fundamentalista irányzatú iszlám népeknél ma is mily hátrányos s megalázó helyzetben élnek a nők.

De az elkereszténytelenített, egykor keresztény országokban is, csak írott malaszt a nők egyen-jogúsága. Ma sem becsülik meg őket. Nem tekintik annak, aminek az Úr Isten teremtette őket. A férfi mellé rendelt, vele egyenjogú segítő társának, hitvesnek, az élet továbbadójának, édesanyának.

Miért tekintette az egyik eszme évtizedeken át csak termelési eszköznek?

Miért tekinti a másik, az előbbit felváltó csak profitnövelő tényezőnek?

Ha nem vigyázunk, ha hagyjuk elkeresztényteleníteni a világot, akkor az visszajut a Jézus korabeli, sőt még az azt megelőző, megvál-tatlan állapotába.

Van ennek a tanulságokban oly gazdag evangéliumi történetnek, egy mindnyájunknak szóló mondani-valója is. Ezt pedig így fogalmazhatnánk meg: Kerüljük a könnyelmű ítélkezést.

Sok esetben mi emberek hasonlók vagyunk ugyanis a mai evangéliumban említett köveket ragadó képmutató férfiakhoz. Mi emberek szívesen ítélkezünk mások felett, csak önmagunk felett mondjuk ki könnyelműen a felmentő ítéletet.

Tagadhatatlan, hogy igen erős bennünk a hajlam arra, hogy másokat megszóljunk, másokat elmarasztaljunk, másokat elítéljünk, mások felett pálcát törjünk. Főleg társasági összejövetelek, s politikai vélemények cseréjekor.

Legtöbbünknek kedvenc foglalkozása a szálkakeresés mások szemében és elfeledkezés saját bűneink gerendáiról.

Ma nekünk, másokat könnyedén elmarasztalóknak, elítélőknek szólnak a krisztusi szavak. „Csak az vessen követ a másikra, aki bűn nélkül van köztetek.”

Micsoda tragédia lenne számunkra, ha másokat kegyetlenül elítélnénk, ugyanakkor nem vennénk észre önmagunkban azt, amit másokban elítélünk, nem vennénk észre, hibáinkat, vétkeinket, bűneinket.

Magunkon és népünk sorsán jobbítani akaró Testvéreim! Hazánk megújítását önmagunknál kell elkezdeni. Ha Te is, én is, ő is jobbá leszünk, jobbá lesz nemzetünk is!

Legyünk hát jobbá! Többé ne vétkezzünk hát!

Ámen 

Ma Szentföld javára illetve az ott élő keresztények megsegítésére kérjük a perselyadományaikat, amit előre is hálásan köszönünk.

2022. március 26., szombat

Nagyböjt 4. vasárnapja 2022

 Nagyböjt 4. vasárnapja 2022 

Bevezetés

A Biblia, de bátran állíthatjuk, hogy a világirodalom egyik legremekebb története a tékozló fiúról szóló elbeszélés.

Annak ellenére, hogy a Szent Lukács által följegyzett példabeszédet ezen a címen szoktuk emlegetni, ha figyelmesebben hallgatjuk és átelmélkedjük a jézusi példabeszédet, nyugodtan megváltoztathatjuk a megszokott címet, és mondhatjuk azt, hogy nem a tékozló fiú, hanem az irgalmas Atya története.  Mind a tékozló fiú, mind az irgalmas Atya története őszinte lelkiismeret vizsgálatra késztet bennünket. 

Kirié litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz! 

Evangélium után.

Az evangéliumi szakasznak van egy titkos vonzó ereje, amitől akkor sem tudunk szabadulni, ha már sokszor hallottuk. Ez a vonzóerő a történet főszereplőjéből árad. Az Atya magatartása, eltér az általános, a megszokott emberi gyakorlattól.

Nem kell különösebb képzelő-erő annak kitalálására, hogy egy megsértett apa miként válaszolhat gyermeke lázadására. Könnyen elképzelhető, hogy a tékozló útjáról hazatérő fiút haragos arccal, szemrehányó tekintettel, szidalmazó szavakkal fogadja.

Az apa azonban nem korholta meg fiát, a visszafogadásához nem szabott neki szigorú feltételeket.

Már csak azért sem, mert a példabeszédben szereplő atya az Istent, az ő emberek iránti magatartását akarja szemléltetni.

Miként oly sok esetben, most is megmutatkozik máslétűsége és ennek megfelelő cselekvésmódja.

Lehetőséget kínál, hogy megbocsátó szeretetébe kapaszkodva kiemelkedjünk a bűnből, és új életet kezdjünk. S történik mindez azért, mert Istenünket teremtményei irányában nem az igazságosság elve, hanem az irgalmasság „irányítja”.

 

A tékozló fiú mielőtt elkezdte volna mondani szépen megszerkesztett „egész úton hazafelé” ismételgetett mondatát, bűnvallomását, atyja már messziről meglátta, s az öregember sietségével öleli, csókolja, köntössel, saruval, gyűrűvel öltözteti. Ezt látva, mondhatjuk, hogy „az atya nagyobb tékozló, mint a fia”. A visszafogadás, az irgalom gyakorlásában nem ismer felső határt. Pazar gazdagsággal tékozolja irgalmát, atyai jóságát hazatérő fia iránt.

 

Az élet rendjéhez tartozik, hogy a fölnövekvő gyermekek „leválnak” szüleikről és önálló életet kezdenek. Így van ez rendjén, de az már elszomorító, ha ennek a leválásnak megvalósulása annak a szeretetnek, annak a házirendnek fölrúgásával történik, ami életünket hívatott védelmezni.

Igaz ugyan, hogy egyetlen gyermek sem tud ugyanúgy hinni, mint szülei, de az igenis lehetséges, hogy ugyanabban higgyen.

A mi nemzedékünk, a változások fölgyorsulásának korszakában hatványozottan átélte a nemzedékek közötti hasadék széledését.

A gyermekek elvetik a szülők által képviselt hitet, erkölcsi elveket, elhagyják azt az Egyházat, amely nem halad a korral.

A példabeszéd szerint ez az út a disznók közé vezet. A szeretettörvény megtagadása nyomán életünk emberalatti szintre süllyed.

Egyesek ma már nem is annyira a tudomány, hanem a szélsőséges ideológiájuk, az Istent és embert nem ismerő, soha nem látott jólétet ígérő liberalizmus nevében lázadoznak.

Csak el kell hagyni az atyai házat, az Egyházat, a keresztény és nemzeti értékeket, hagyományokat, sziszegik a régi és új kígyók. Ezek a hamis jelszavak hamar lelepleződnek és ezt bizonyítja világszerte az, a szegénységi küszöb alatt élők milliárdjai, s az az ifjúság, amelynek nincs lelki hazája. Isten atyai háza nélkül otthontalan az ember és a moslékoktól előbb-utóbb megundorodik.

 

Az irgalmas Atya történetéből megtanulhatjuk, egyének és közösségek, hogy miként szabadulhatunk meg bűneinktől.

Fel kell ismernünk a valóságot láttató alázat fényében, hogy helytelen, Istentől távolodó, rossz úton járunk, és mert lehet, vissza kell fordulnunk. Meg kell tennünk azt a határtalanul bátor fordulatot, amit megtett a tékozló fiú.

Ez sokszor azért is nehéz, mert az értelem belátása, az értelem megtérése nem elegendő ehhez az Isten felé forduláshoz, a visszaforduláshoz. Meg kell változtatnunk érzelmeinket, és mozgósítanunk kell akaratunkat is. Csak így győzhet bennünk a hazahívó atyai szeretet.

A példabeszéd megemlíti az idősebb fiú féltékeny, öccsét megvető magatartását. Úgy gondolta, hogy ő, a hűséges, a törvénytisztelő, a jó erkölcsű, az engedelmes, háttérbe szorul. Hazatérő öccse botrányos viselkedése ellenére is, az első helyet foglalja el atyja szívében. Szemrehányóan fordul apjához, igazságtalannak minősíti magatartását.

Ha a szülő és gyermeke, ha Isten és az ember viszonyát az igazságosság elve szabályozná, akkor talán igazat adhatnánk neki. Ám a jó atya –és elsősorban az Isten – eltékozolhatatlan szeretettel fordul gyermekei felé.

Kapuja nyitva, a szíve még inkább. Milyen jó ezt tudnunk, és ami még ennél is fontosabb: Ebben nékünk is utánoznunk kell Urunkat! Hazatérő testvéreink iránt.

Ámen.

2022. március 17., csütörtök

Nagyböjt 3. vasárnap 2022.

 Nagyböjt 3. vasárnap 2022.

Bevezető

A mai, nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliumában arról a jézusi tanításról hallunk majd, melyet két tragikus eseményhez, Pilátus kegyetlen vérengzéséhez, és a Silóéban 18 embert maga alá temető torony összedőléséhez, fűzött. Az események felett napirendre térni nem tudó tömeg lelkében lappangó ama kérdésre, hogy mindez azért történhetett velük, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Jézus válasza az, hogy nem, de hasonló velük, s velünk is megtörténhet, ha nem törekszünk állandóan jobbá lenni, hitelesebb keresztény életet élni.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen bennünk ez a törekvés? 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy a természeti katasztrófák: földrengések, árvizek, háborúk alkalmával nem gondolunk arra, hogy mi is lehettünk volna azáldozatok. Uram, irgalmazz!

Urunk! Hogy ha az áldozatok nem voltak bűnösebbek, mint mi, töröld el a mi bűnösségünket. Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Hogy el ne vesszünk, bocsásd meg nékünk a megtérés halogatását. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

A mai evangéliumi szakaszban két, tömeget tartósan foglalkoztató Jézus korabeli történettel kapcsolatos jézusi tanítást hallottunk.

Az egyik szörnyű esemény, amire Jézus hivatkozott, az volt, hogy Pilátus, a római helytartó, a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe zarándokolt galileaiak között vérfürdőt rendezett, és vérüket az áldozati állatok vérébe kevertette.

A másik pedig az, amikor Silóéban a torony összedőlt, és maga alá temetett tizennyolc embert. Ezzel kapcsolatban teszi fel Jézus a kérdést: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, hogy így jártak?”

Mint mi, akik időközönként el elelmélkedünk azon, hogy miért történnek természeti katasztrófák, háborúk? És miért ott: És miért velük? Mit akart ezzel a Jóisten? Mire akart figyelmeztetni? Miért büntette pont őket az Úristen?

Sajnos az ilyen történéseket, mindig kapcsolatba hozzuk az Úristennel. Az Ószövetségből öröklött felfogás szerint még ma is, Isten büntetésének tekintjük. E felfogás szerint ezek az emberek azért haltak meg, azért büntette meg az Úristen, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Pedig valójában nem voltak bűnösebbek. Az Úr Jézus az említett két eseménnyel kapcsolatban határozottan ki is mondja, hogy nem voltak bűnösebbek!

Ennek ellenére, ez a felfogás sajnos még ma is él a közfelfogásban. Főleg az idősebb nemzedék körében, amikor valakit valami sorscsapás ért, kárörvendezve mondják: „megverte az Isten”.

Megvallom én gyerekkoromtól kezdve, nem tudtam összeegyeztetni a teremtményeit betegségekkel, szenvedésekkel, kínokkal büntető Istent a végtelen irgalmú Istennel.

Jézus gyökerében helytelennek mondja azt a felfogást, amely szerint Isten „megverné” valamiért teremtményeit.

A lényeg azonban nem is ez a mai evangéliumban, hanem az, amit ennek kapcsán kétszer is kijelent az Úr Jézus: „Ha nem tartotok bűnbánatot (helyesebb fordításban: ha nem tértek meg), akkor épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!”

Úgy érzem, a legtöbb hívőnek, a megtérés szó kapcsán az jut eszébe, hogy egy hitetlen, istentagadó felnőtt emberből istenhívő lesz.

Arra pedig nem is gondol sok hívő, hogy a megtérésre való buzdítás a hívő embernek is szól. Habár nyilvánvaló, hogy a hívő nem egy megátalkodott, elvetemült istentelen bűnös. Ezek közé való besorolása ellen joggal tiltakozik is.

De emlékezzünk csak! Az Úr Jézus a hívő zsidóknak mondta nyilvános működésének kezdetén: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Vagy pedig a ma hallott mondatra: „Ha nem tértek meg, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!” Szintén a hívő zsidóknak mondta.

Ma nekünk, hívő keresztényeknek. Mondja: „Térjetek meg!” De miért? Hát én nem vagyok hitetlen, erkölcstelen sem! Azért, mert szeretem népemet, és e néphez tartozónak vallom magam én.

Hát akkor miben álljon a megtérésem? A metanoián? A megváltozásom? Amit a szó eredetileg jelent.

Folytonos jó irányban történő, békés változást. Szünet nélküli fejlődést, tökéletesedést. Mert ha nem is vagyok elmarasztalást, elitélést érdemlő bűnös, azért szent sem vagyok. Hány gyónó mondja, nincs bennem elég szeretet. De kiben van elég, kiben nem lehetne még több? Hányan mondják, nem vagyok hibátlan, s elég jó. De ki az, aki hibátlan, s elég jó, s nem lehetne még jobb?

Gyerekkoromban hallottam e buzdítást: Aki jó, legyen még jobb! Aki szent, az legyen még szentebb!

Ez a buzdítás állandóan szemünk előtt kell, hogy lebegjen, és arra kell, hogy késztessen: legyünk hát nap, mint nap jobbak, s szentebbek!

Legyünk gyümölcsöt termő fügefák, nehogy a terméketlen fügefa sorsa legyen az osztályrészünk.

Tartsunk hát, imént említett értelemben, bűnbánatot, nehogy elvesszünk mi is, s elvesszen nemzetünk is.

Ámen.

2022. március 2., szerda

Nagyböjt 1. vasárnapja 2022

 Nagyböjt 1. vasárnapja 2022 

Bevezetés

Nagyböjt első vasárnapján minden esztendőben Jézus megkísértésének történetét olvassuk, azért, hogy megerősödjünk a nagy Kísértővel szemben vívott mindennapos küzdelmeinkben, és ebből a küzdelemből – Jézusnak a kísértővel szemben tanúsított magatartását szem előtt tartva – számunkra győzelem, hiteles krisztusi élet fakadjon.

Kirié litánia

Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes szívűeket. Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!

Evangélium után

A mai evangéliumi szakasz elbeszélése szerint a Gonosz Lélek megkísérti Jézust, és el akarja téríteni a küldetése teljesítésétől. Meg akarja hiúsítani a Mennyei Atya akaratának a teljesítését, az emberi nem megváltását.

Kritikával fordul Jézus felé. Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagból miért nem csinál búzaföldeket? Jézus elutasítja: „Írva van. Nemcsak kenyérrel él az ember” (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai azt jelzik, hogy az ő küldetése nem gazdasági, de még csak nem is szociális. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember Istenhez vezető útját.

Egyébként is nem kövekből lett kenyereket kell az embereknek adni. Kövekből sohasem lesznek kenyerek. De abból, amit emberi munkával a föld terem igen is, és egyre tökéletesebb technikával, ha nem korlátoznák a termelést, nem írnák elő a termelési kvótákat egyre több, minden bizonnyal legalább annyi, hogy minden éhező embernek lehetne adni kenyeret, s nem kellene százmillióknak éhezniük, és ezreknek éhhalált halni naponként.

Sokan nemcsak TV képernyőről, hanem személyes tapasztalatból is tudjuk, hogy más fölrészeken mily óriási mértékű a szegénység, a nélkülözés és éhezés. Háború van atombombával fenyegetnek, és van ahol az emberek eszik egymást mint kannibálok.

Népek és népcsoportok élnek még ma is száz évekkel ezelőtti állapotban, kultúra és civilizáció nélkül.

Hogy megszűnjék a világméretű nyomor, hogy ne éhezzenek az emberek, ahhoz arra lenne szükség, hogy valóra váljék a messiási korra vonatkozó Izaiás-féle jövendölés, és a népek kardokból ekevasakat kovácsoljanak. S a népek vezetői ne a fegyverekre, hatalmas hadsereg fenntartására fordítsanak naponként dollármilliókat, hanem a nyomorban élő, és éhező népek megsegítésére, kenyérkereső munkahelyek teremtésére, az írni, olvasni nem tudó népek kulturált és civilizált népek testvéri nagy közösségébe történő bekapcsolására. Százszor és százszor elmondtuk már, és elmondjuk ezt mindaddig, míg meg nem hallják ezt azok, akik tehetnének és tesznek is ezért valamit.

Nagyböjtben, nálunk nagyobb jólétben élő hívő keresztények, napi élelmezési kiadásaikat jelentős mértékben csökkentik, s az így megmaradt pénzt karitatív intézményeknek adják át, hogy ezek odajuttassák, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Hála Istennek ma már nálunk is működnek karitatív intézmények. És egyre több. Katolikus is! Módunkban van, habár nem élünk vajmi jó jólétben, mégis adhatunk a böjtöléssel megtakarított forintokból e karitatív intézményeknek.

A nagyböjt folyamán gyakorta halljuk a préfáció szavait: Urunk! Te azt kívánod, hogy önmegtagadással hódoljunk neked és éhező embertársainkon segítve, és követve téged, járjuk a könyörülő jóság útját. Járjuk hát a könyörülő jóság útját.

A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Evangélium szavaival: „A sátán egy szempillantás alatt felvonultatta a szeme előtt a földkerekség minden országát, és azt mondta: Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, ha leborulva imádsz engem.” Jézus ezt is elutasítja: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Jézus nem akar a pénz szolgálatába állni, hogy annak segítségével a maga uralma alá kényszerítse a világ valamennyi országát. Nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát teljesíti.

Nem így e világ, a globa-lizáció hatalmasai. Ők figyelmen kívül hagyják az Írás eme mondását: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ők bizony leborulva imádják a földkerekség országai feletti emberellenes hatalmat gyakorló nagy Kísértőt.

A harmadik kísértés arra biz-tatja Jézust, hogy egy látványos, csodás tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísérletet is elhárítja: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

Ma is sokan vannak, különösen is a hívők között, akik azt kérdezik: Miért nem mutatja meg az Úr csodatevő hatalmát, miért nem pusztítja el, miért nem semmisíti meg ellenségeit, a gonoszokat? Azért mert Jézus nem így akarja megmutatni isteni hatalmát, hanem végtelen irgalmával.

Azt is észre kell vennünk, hogy Jézus a Sátánnal való küzdelemben a Szentírás szavaival győzedelmeskedik a kísértőn.

Ez a lehetőség számunkra is adott, ha mi is arra törekszünk, hogy Isten igéjéből, a Szentírás tanítása szerint éljünk. Ekkor mi is meg tudjuk magunkat védeni a Sátán mindenféle kísértésével szemben.

Jézus példáját követve, mondjunk nemet mindenkor, a bennünket az üdvösség felé vezető útról letéríteni akaró Nagy Kísértőnek, és a hamvazkodáskor mondott szavakat magunkévá téve tartsunk bűnbánatot és higgyünk az evangéliumnak!

Ámen.