7. évközi vasárnap. A 2022.

 7. évközi vasárnap. A 2022. 

Bevezetés

Az Úr Jézus a mai évközi 7 vasárnap evangéliumi szakaszában csupa olyasmit követel követőitől, amelyek ellentétesek természetünkkel. Az Úr Jézus sarkosan fogalmaz, szándékosan élezi ki a dolgot, hogy meghökkentsen, s felrázzon bennünket, hogy megértesse velünk az új törvény szellemét, a felebaráti szeretet parancsát, amely a réginek tökéletesítése és kiterjesztése az ellenségre is. Felráz-e, meghökkent-e bennünket az ellenségre is kiterjedő szeretetparancs? 

Kirie litánia

Urunk Jézus! Bocsásd meg nekünk, hogy nem teszünk jót ellenségeinkkel. Uram irgalmazz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem imádkozunk azokért, akik bennünket, gyűlölnek és üldöznek. Krisztus kegyelmezz!

Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy oly sokszor fordulunk el szívtelenül a rászorulóktól. Uram irgalmazz! 

Evangélium után

„Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet: Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jók azokkal, akik gyűlölnek és gyaláznak benneteket és imádkozzatok üldözőitekért!”

E szavak hallatán azt mondjuk, hogy ez lehetetlen: Ilyenre képtelenek vagyunk! Ez lehetetlen parancs! Aki gyűlöl engem, aki életemre tör így vagy úgy, ma vagy holnap, azt én szeressem, azzal én tegyek jót?! Azért én imádkozzam?!

Lehetetlen!

Hát a keresztény ember egy pipogya tedd ide, tedd oda tehetetlen bábu, akit ide-oda lehet lökni, taszítani, akinek a lábára vagy a nyakára szabad tiporni, de neki még jajgatni, vagy felszisszenteni sem szabad?!

Ez teljesen lehetetlen!

Nem erről van szó! Ha valaki ismerte és gyakorolta is a krisztusi szeretet parancsát, akkor a szeretet himnuszának megfogalmazója, Szent Pál igencsak ismerte és gyakorolta. De, amikor a zsidók Jeruzsálemben lefogták és a római helytartóhoz hurcolták, nem hagyta annyiban a dolgot, hanem, mint római állampolgár a császárhoz fellebbezett, és helytartó teljesítette is kérését.

Nekünk is hasonlóan kell cselekednünk, mert nem öntheti el a bűn áradata e világot. Minden törvénysértés ellen van és kell is hogy legyen jogorvoslás. Még a folytonosan diszkriminációt, jogsérelmet szenvedő keresztények számára is biztosított kell, hogy legyen a globalizálódó, szabadelvű, elnemzetietlenedő és kereszténytelenedő világban is! És kell is, hogy éljenek is vele, a keresztények is! Akármilyen lármát is csapnak ezért az ismert erők!

Miről van tehát szó akkor az ellenségszeretetben? Arról, hogy a keresztény ember nem gyűlölhet senkit, még az ellenséget sem! Nem lehet olyanná, mint ők. S nem teheti ellenségeivel és gyűlölőivel azt, amit ők tettek, vagy tesznek vele. Őt nem vezetheti a fogat fogért, szemet szemért szelleme.

A probléma feloldását ebben a jézusi mondásban látom. ”Az Isten felkelti napját a jókra és gonoszokra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.” Emberekkel szembeni kötelességeink teljesítésekor nem nézhetjük azt, hogy hívő-e vagy nem hívő, hanem azt, hogy ember! Ő is Isten teremtménye és gyermeke. Ha most még nem, de később meg is bánhatja vétkeit. Ki lát bele lelke mélyébe? Még ő is lehet Saulból Szent Pállá.

Aztán meg arról van szó, hogy a keresztény vallás nem üzlet. Azzal teszek jót, aki nekem is szívességet tesz. Annak adok ajándékot, aki nekem is ad. Azt szeretem, aki engem is szeret. Annak köszönök, aki nekem is köszön. Azzal teszek valami jót, aki nekem is ad valamit.

Ha így cselekszem, nem vagyok keresztény. Ha negatív diszkriminációt alkalmazok, és még egyetlen egyszer sem tettem jót ellenségemmel, nem vagyok keresztény. Ha még sohasem bocsátottam meg egyetlen tőlem bocsánatot kérő megbántómnak sem, nem vagyok keresztény, és nem töltöm be azt a feladatomat, amit a kereszténynek, mint kovásznak be kell töltenie e világban.

Gondolkodtunk-e már azon, hogy mivé lenne e világ keresztények nélkül? Mivé lenne Krisztus ma hallott parancsának megtevői nélkül? Mivé, ha mindenütt, mindenki és mindig csak gyűlölni tudná az ellenségét?

Mivé fajulna a világ, ha a rosszat mindig csak rosszal tetéznénk, ha nem lenne többé megbocsátás, irgalom és szeretet? Nélkülük vajon nem falnák-e fel egymást az ordas farkasok és a fékevesztett hiénák?

Nem látjuk-e már be végre, hogy az emberi szívekben uralkodó bosszú és erőszak erői változtatják az emberi történelmet véres harctérré, a társadalmat meg olyanná, amilyen, otthonainkat pedig békétlenné?

És hogy csak a megbocsátás gyakorlatával, az ellenség szeretetével törhetünk ki az ellenségeskedés ördögi köréből? Hogy az igazi béke csak ott lobogtatja fehér zászlóit, ahol a jóakaratú emberek kibékülnek, nem bántják, hanem segítik egymást, és baráti jobbot nyújtanak egymásnak.

Jól tudjuk, hogy csak a gonoszságait abbahagyó, s megkövetést tevőnek, a megbocsátást kérőnek lehet megbocsátani. A gonoszságait abba nem hagyóval, vagy abbahagyóval, de azokért bocsánatot nem kérővel lehetetlen a kibékülő kézfogás. Hiszen ő maga sem akarja ezt.

Ezért a gonoszságok és ellenségeskedések megszűnéséért és az emberek jobbá levéséért, a nyomdafestéket nem tűrő, gyűlölködő szavak közéletből történő kiiktatásáért tevékenykedni nem szűnhetünk meg soha. Tudjuk viszont, hogy a megbocsátás végső soron nem emberi hőstett eredménye, hanem a Jóisten kegyelmi ajándéka. Ezért nem szűnünk meg erőfeszítéseinkhez a Jóisten kegyelmét kérni. Mert csak ilyen értelemben vett megbocsátással érhető el a békesség otthonainkban, környezetünkben, hazánkban és nagyvilágban. Ámen

6. évközi vasárnap 2022

 6. évközi vasárnap 2022 

Bevezetés

Hiányosnak tartanánk a Szent-írásban olvasható isteni üzenetet, ha kimarad belőle a boldogság ígérete.

Legelemibb vágya szívünknek és nincs ember a földön, aki nem ebben foglalná össze élete értelmét és célját: boldog, boldog akarok lenni! Annak ellenére, hogy mindenki másként képzeli, álmodja, más és más úton keresi a boldogságot, mindnyájan egyek vagyunk keresésében. Nem mondhatnánk örömhírnek Jézus tanítását, ha nem nyújtana eligazítást ebben a sorsdöntő kérdésben. 

Kirié litánia

Urunk, Jézus Krisztus, Bocsásd meg a haraggal egymás ellen elkövetett bűneinket! Uram Irgalmazz!

Jézus Krisztus, Bocsásd meg azokat a vétkeinket, amelyeket, mint házastársak és családtagok egymás ellen elkövettünk! Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus Bocsásd meg esküvel is megerősített szavaink be nem tartását! Uram irgalmazz! 

Evangélium után

Mi tagadás, Jézus válasza igen ellentmondásosnak tűnik, és egészen más irányba mutat, mint természetes vonzalmaink. Mi épp ezekkel ellen-tétes dolgokban látjuk, keressük a boldogságot.

De mi is a boldogság?

Ha megkérdezem a gyermektől: mi teszi őt boldoggá, mi az, aminek örülne? Talán ezt válaszolná: Egy pompás játéknak, vagy sok finom csokoládénak.

Ha megkérdezném egy fiataltól: Mi a boldogság? Belenyúl a zsebébe s előveszi, megmutatja szíve választottja fényképét.

Ha megkérdezek néhány java-korbeli férfit, ezt felelik: a boldogság a pénz, a hatalom, a siker, a dicsőség.

Ha megkérdezem az életbe belefáradt öregeket, sokan ezt válaszolják: a halál, a koporsó, a sírgödör.

Sokan Maeterlinck gyermekeihez hasonlóan a boldogság Kék madarát a múltban és a jövendőben keresik. Ám az igazság az, hogy nem lehet tegnapi vagy holnapi boldogságból élni. A jelenben kell, hogy boldogok legyünk. Mint az illatos mindennapi kenyérnek az asztalon, úgy kell a boldogságnak is jelen lennie mindennapi életünkben.

Azok a válaszok, amelyeket Jézus ad kérdésünkre, furcsán, idegenül, érthetetlenül csengenek fülünkbe.

Mert mit is mond Jézus?

Épp azokat a dolgokat nevezi boldogítóknak, amelyekben mi a boldogság ellenségeit, az élet negatívumait látjuk: szegénység, sírás, éhezés, üldözés. Véleményünk szerint itt valami végzetes tévedésről van szó. Azok az éhező, nyomorgó emberek lennének boldogok, akik miatt naponta furdalja a lelkiismeret a jólétben elő népek sokaságát?

Vajon hogyan kell értenünk Jézus szavait?

Nyilvánvaló, hogy az előbb említett hiánycikkek önmagukban nem szolgálják az emberi boldogságot. Ám Jézus tanítása szerint, és ezt a gyakorlat is megerősíti, ezek ellentettei: a jóllakottság, a gazdagság, a hízelgés sem garantálja a boldogságot. Ezért kiált rájuk figyelmeztető jajt Jézus.

Nem a társadalmi igazságtalanságot előidéző jóllakottak, ha-nem a társadalmi igazságot éhezők és megteremtők a boldogok.

Nem a mások elszegényítése révén meggazdagodók, hanem a szegényekké tettek, akik becsületes eszközökkel küzdve küzdenek saját maguk és övéik boldogulásáért, az emberhez méltó, emberibb élet megteremtéséért.

Nem a hamis prófétáknak hízelgők és tapsolók, hanem a nem önmagukat isteníttető, de az igaz szót kimondó, másokat, népüket és nemzetüket, szolgálókat támogatják.

Hogy is mondja a költő?

„Mi az, mi embert boldoggá tehet? Kincs, hír, gyönyör, legyen bár, mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, mert nem tudja, hogy van szívöröm!”

Igaz, hogy Jézus szavakkal is elmondta, hogy kik a boldogok, kik lesznek a boldogok Isten országában, de sokkalta inkább életével.

Benne egy boldog ember áll előttünk. Jóllehet szegényen élt, megtapasztalta az éhezés keserveit, a szomorúságot, a könnyeket, az üldözést és a kereszthalált; mégis boldogság sugárzott arcáról minden-kor. Vajon miért? Mert egészen az Istené volt és egészen az embereké. Azért is jött a földre, hogy ezzel a boldogsággal, idézőjelben, „fertőzze” meg az emberiséget.

Az embernek mindig bizonytalan a boldogsága, ha ezt külső javakban keresi. Mindez könnyen elveszthet. Ellophatják autónkat, kifoszthatják lakásunkat, elveszíthetjük vagyonunkat, egészségünket, sőt még értelmünk is elhagyhat. Oh mennyien élnek ilyenek közelünkben és távol tőlünk. Idős szülők, rokonok, rendi testvérek, közéleti személyiségek, sőt még volt államfők is!

Akkor mi biztosítja boldogságunkat?

Azt olvassuk az evangéliumban, hogy Jézus növekedett korban és bölcsességben. Jómaga is sokszor hangoztatta: Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok!

Mindebből nyilvánvaló, az igazi boldogság feltétele a belső növekedés. Kiművelni magunkat, gazdagítani gondolatvilágunkat, Isten akaratához igazítani a miénket, nemesbíteni érzelmeinket, rendet teremteni érzelmi világunkban!

Jézus példája arra is figyelmeztet, hogy miközben teljesen az Atyának adta magát, ugyanakkor az emberek szolgálatának szentelte éle-tét. Ezzel arra tanít mindnyájunkat, hogy minden kudarc és hálatlanság ellenére a másokért való életben keressük boldogságunkat!

Pál apostol szavaival: Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel: elsősorban hitsorsosainkkal.

Ámen