Húsvét
4. vasárnap 2020
Bevezetés
Ma, húsvét 4 vasárnapját, Jópásztor
vasárnapját, immár 57. alkalommal a Hivatások, a papi és szerzetesi hivatások
vasárnapjának szenteljük. Az Egyház azt kéri tőlünk, hogy hiteles keresztény életünkkel,
s imáinkkal mutassuk meg a Jópásztor, övéiről gondoskodó szeretetét e világban.
Tegyük fel bátran a kérdést: Hogyan teljesítjük mi az Istentől kapott eme hívatásunkat?
Kirie litánia
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg,
hogy mi nem védjük kellően nyájadat a ragadozó farkasok ellen! Uram irgalmazz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus. Bocsásd meg,
hogy mi nem keressük az eltévedt bárányokat! Krisztus kegyelmezz!
Jópásztorunk, Jézus Krisztus! Bocsásd meg,
hogy mi nem fáradozunk eleget azért, hogy egy akol és egy Pásztor legyen! Uram
irgalmazz!
Evangélium után
A mai evangéliumi szakasz-ban Jézus a
juhok kapujának nevezi magát. Köztudott, hogy a sivatag peremén élő
pásztornépek, éjszakára, kövekkel bekerített akolba terelik a juhokat, hogy
megvédjék őket a ragadozó vadállatoktól. S ennek az akolnak csak egy bejárata
van, és ezt a bejáratot saját testével védi a pásztor.
Valami ehhez hasonló szolgálatot vállalt
Jézus is, amikor megalapította Egyházát és arra vállalkozott, hogy kapuja
legyen ennek a kisded nyáját őrző akolnak. Még azt is megtette, hogy saját
testével, annak föláldozásával védelmezze híveit. Ezért nevezhette magát
kapunak. Csak rajta keresztül juthatunk az istenszeretők boldog közösségébe.
Jól tudjuk, hogy Jézus jópász-tori
szerepét átadta apostolainak és apostoli Egyházának. Róluk, a láthatatlanul
közöttünk maradó Jézus jópásztorairól, a papi hivatásokról, a papi
szolgálatról, a pap életéről sokféleképp szoktak szólni az emberek, a hívők is.
Csak egyet nem szoktak tenni: Köszönetet mondani nekik.
Úgy érzem, a mi templomi közösségünk szeretné
pótolni ezt a mulasztását, és szeretne köszönetet mondani a világegyház
különböző helyein, különböző szolgálatokat teljesítő paptestvéreknek, még pedig
azokkal a szavakkal, amelyekkel egy korábbi nemzetközi szimpózium résztvevői: a
kúriák bíborosai, érsekei, püspökei, papok, szerzetesek, és világiak, az egész
egyház hangjaként mondtak köszönetet valamennyi papnak.
Halljunk ezekből egy párat kivonatosan,
mint a mi szívünkből is fakadókat.
Köszönet nektek, papok, életetekért, amelyek
püspökeitek kézrá-tételekor Krisztusnak ajándékoztatok, és ezzel ti is jó
Pásztorai lettek e világnak.
Köszönet nektek, papok, akik magatokat a
lelkek gondozásának szentelitek, plébániákon és közösségekben, a kultúra, a
munka és a szenvedés területén mindenhol, ahol az ember él és Istent keresi.
Köszönet a szentségek kiszolgáltatásáért,
a szentmise hűséges és buzgó ünnepléséért. Köszönet azért, hogy az Egyház és az
egész teremtés hangjává váltok a szent zsolozsma napi végzésében.
Hála azért az odaadásért, amellyel a papok
csökkenő száma miatt ti naponként hősiességig menő nagylelkűséggel teszitek a
vállatokra nehezedő jópásztori munkát.
Köszönet nektek papok, hitvallók, akik
testeteken hordozzátok Krisztus és az Egyház szenvedésének jeleit.
Hála nektek, akik életeteket adjátok oda
barátaitokért, Jézus Krisztus nagy művért, az ő titokzatos testéért, az egyházért.
Köszönet nektek misszionáriusok, akik elviszitek
Krisztust, az üdvösséget a föld és az emberi szívek legvégső határáig.
Köszönet nektek, megszentelt élet
intézményeiben és az apostoli élet közösségeiben élőknek, akik a kolostorokban
engeditek a világ szívét tovább dobogni. Hála legyen néktek!
Köszönet néktek, fiatal papok, akik "
igent"- mondásotokkal felkínáltátok fiatal életeteket Krisztusnak és az Egyháznak:
Napról napra és életetek minden körülménye között újuljon meg buzgóságtok!
Köszönet nektek, idős és beteg papok, akik
erőtök megfogyatkozása ellenére szenvedéseitek felajánlásával teljes
szolgálatot végeztek.
Köszönet nektek, papok, akik az Egyház
szociális tanítását követve síkra szálltok minden kitaszított ember igazáért.
Köszönet nektek, papok, akik ebben a halál
kultúrájától fenyegetett korszakban bátran védelmezitek és nagyra tartjátok az
élet értékét és kultúráját annak kezdetétől természetes végéig.
Köszönet néktek paptestvérek, akik
megrokkanva, belefáradva élitek életalkonyotokat a papi otthonokban. Kísérjen
benneteket az a bizonyosság, hogy nem vagytok egyedül! Lélekben Veletek
vagyunk, S Veletek van a Vigasztaló, bátorító és erősítő Szentlélek! Az Egyház
éltetőlelke!
Köszönet Neked, Péter utóda, aki papi
életed példájával és tanításoddal megerősíted a papokat, testvéreidet a
Krisztushoz való tartozásuk tudatában és nemeslelkű szolgálatukban, amit az
Egyházban az emberek javára végeznek.
Köszönet nektek, nők és férfiak, akik
papjaitokat (érdemtelenül engem is) rokonszenvetekkel és imádságtokkal
bátorítjátok és támogatjátok feladataikban helyes együtt-működésetek által.
Egészen különleges hála nektek, édesanyák
és édesapák, akik papot adtatok az Egyháznak!
Ebben az ellentmondásokkal teli világban
hősies, nem mindennapi feladat vár Krisztus papjaira, korunk jópásztoraira.
Imádkozzunk azért, hogy valóban azok is legyenek és megújult lélekkel, bátor
hirdetői legyenek a jóhírnek e világban, ott és azon a helyen, ahová a
Gondviselés állította őket őrállóknak.
Amen.
