12. évközi vasárnap. 2020

12. évközi vasárnap. 2020 

Bevezetés

Sokkal többet értek ti, mint a verebek, hallani fogjuk a mai evangéliumban.

Manapság a verébnek nincs tarifája, és az embernek is csak a biztosítónál. Mit ér egy édesanya, akit elveszítek? Egy fiatalság, ami nincs? Mit ér az ember, ha magyar? Mit ér az ember, ha keresztény? Jézus épp erre válaszol: sokat! Nagyon sokat, mert, ahogy ő mondja: meg fogja vallani Atyja előtt. Ha ugyanis elfelejtettük volna: az az igazi keresztény, aki megvallja, vállalja, Krisztust az emberek előtt. És nem csak a hozzá hasonlók között, a templomban. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy ezek szerint igazi keresztény vagyok-e?

 

Kirié litánia

Urunk! Bocsásd meg, hogy életünk nem tükrözi, hogy igazi keresztények vagyunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Bocsásd meg, hogy titkoljuk katolikus voltunkat. Krisztus kegyelmezz

Urunk! Bocsásd meg, hogy csak a hívők közösségében valljuk magunkat követőidnek. Uram irgalmazz!

 

Evangélium után

Be kell vallanunk, hogy az evangéliumban gyakran hallunk, olvasunk meghökkentő kijelentéseket. Ilyennek minősíthetjük többek között Jézus többször is (hatvannégyszer) felcsendülő figyelmeztetését: „Ne féljetek!” Ennek hallatán úgy gondoljuk: Könnyű ezt kimondani, de nehéz valóra váltani. Hiszen emberi létünk alapszínének nevezhetjük a félelmet.

Megdöbbentő, hogy félnünk kell magától az embertől, s ma jobban, mint bármikor. Félnünk kell Kain testvérgyilkos unokáitól. Félnünk a betörőktől, a tolvajoktól. Félnünk a migránsoktól. Félünk az össze visszahazudozó közéleti személyiségektől. Félünk a permanens gyűlöletperzselő tüzétől. Félünk a hazugság és rágalom szennyes áradatától.

Féltenünk kell a szeretet kötelékével hozzánk tartozó embereket, féltenünk a magyarságot, féltenünk a kereszténységet, féltenünk egyházunkat, féltenünk nemzeti és keresztény értékeinket, gyermekeink és unokáink jövőjét.

Ki győzné felsorolni félelmeink okát? Arcunk szégyentől ég, hogy egymástól kell a legjobban félnünk.

Az Úr Jézus tisztában van emberi természetünkkel és félelmeink jogosságával. Nyilvánvaló, hogy számos félelemnek életet őrző, védelmező szerepe van a jelenlegi világrendben. Arra késztetnek, hogy gondos munkával kiépítsük védő-állásainkat. Ezek megtételére buzdít bennünket akkor is, amikor a félelmek legyőzésére bátorít.

Elsősorban azt a félelmet igyekszik eloszlatni, ami tanításának hirdetése és elfogadása jelenthet számunkra. Jómaga is rövid élete során állandó fenyegetettség állapotában élt. Ennek ellenére nem adta fel küldetését, Isten országának a hirdetését és bátran szembenézett a halállal is, mert tudta, hogy utána mi következik.

Amikor tehát elküldi apostolait és apostoli Egyházát a világ-történet véres útjára, olyan feladattal bízza meg őket, amely félelmek éj-szakáján keresztül a húsvéti világosságra, tehát biztos győzelemre vezet.

Nem az a baj, ha közben megdobogtatja szívünket a félelem. Ez csak akkor lenne veszedelmes, ha elnémulnánk, a bűnös hallgatás fedezékébe menekülnénk előle. Nem szabad felednünk egyetlen nap sem Babits híressé vált mondatát: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”

Az Úr Jézus nemcsak biztató szavakkal akarja eloszlatni félelmeinket, hanem arra is rámutat: Milyen erőkre támaszkodjunk, amikor megvalljuk Őt az emberek előtt. Az is nyilvánvaló, hogy félelmeink legyőzésére, segítségre szorulunk. A fenyegetett emberek fegyvert hordanak maguknál. A betörők ellen biztonsági zárakkal és riasztó berendezésekkel védekezünk. Az újgazdagok, a dúsgazdagok védő és őrző szolgálattal őriztetik magukat és vagyonukat.

De vajon Jézus követője, az evangélium hirdetője milyen védelemre, kinek a védelmére számíthat? A gondviselő mennyei Atya védelmére! Az Úr Jézus azt mondja, hogy mennyei Atyánk még hajunk szálait is számontartja. Ne féljünk hát, sokkal többet értek ti a verebeknél. Ha hitünk és szeretetünk által Istenbe kapaszkodunk, akkor olyan erővel rendelkezünk, amellyel felülmúl-hatjuk valamennyi félelmünket. Pál apostollal vallhatjuk, hogy „bennünket semmiféle üldözés, de még a halál sem szakíthat el Krisztus szeretetétől!”

Ez a halálon diadalmaskodó szeretet adott erőt a vértanúknak és kiontott vérük szent mag lett, amelyből kihajtott Isten vetése. Ha erre nem vállalkoznak az evangélium hirdetői, ha nem indulnak el a történelem útján, akkor ma nincs Egyház, nincs kereszténység, és itt és most nem hallhatnánk, a ne féljetek krisztusi bátorító szavakat.

Isten földi országa a keresztények bátorságából születik. A félelem és terror hatására népünk nem egyszer megtagadta már hitét és nemzeti színeinket és vörös rongyokba öltözött. S mi lett a következménye? Tragédia.

Hogy ilyen újabb tragédia be ne következzen, minden becsületes embernek egy emberként kell bátran szembefordulnia a nemzeti és keresztény értékeket rombolókkal. Igaz, ez nem megy bátorság és áldozat nélkül. Az igazság, a szabadság, a szeretet győzelme azonban minden áldozatot megér. Kiharcolói úgy ragyognak majd, mint a csillagok a világűrben.

Bárcsak mi is közéjük tartoznánk és a magunk hatósugarában megtennénk mindig a tőlünk telhetőt, s megvallanánk mindig azt a Krisztust, aki minket is megvall majd akkor mennyei Atya előtt!

Ámen.