14. évközi vasárnap 2020
Bevezetés
Isten népének örök példaképe
Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a kicsinyek”,
a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi,
maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.
Vajon miről tanúskodik a mi
múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy
magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára
mindenképpen rászorulunk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk, Jézus
Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus
Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus alakítsd a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!
Evangélium után
A művészek, s a szónokok,
számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt
szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség,
az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.
Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk
azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek?
Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű,
romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók,
nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem
sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító
üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.
Ahogy a Jézus korabeli világ
szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a
Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem
ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten
az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.
Az Úr Jézus követése, a hit
és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs
iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú,
vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert
mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet
Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét,
evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.
De vigyázzunk! Nehogy
félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem
azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát
végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a
tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem
elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a
krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.
Az igazi tudomány, az igazi
életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit
kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a
hitnek!
Hatalmas szép virágcsokrot
lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak
ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége
minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos
hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság,
törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.
Nem a tudáson, hanem az
alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat
igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő
kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa
titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.
A mai evangéliumban, a
szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek,
az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az
élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.
Az ember, különböző helyeken
keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén,
csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken
a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a
testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.
Boldogok mindazok, akiket az
élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus
megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.
Hisszük, hogy nemcsak az
egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is,
ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni
fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni
akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni
szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a
legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.
Az Úr Jézus átfogalmazott
szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe,
jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat
talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.
