17. évközi vasárnap 2020
Bevezetés
A mai, 17-ik évközi vasárnap
evangéliumában, az Úr Jézus további hasonlatokkal, a rejtett kincs, és a drágagyöngy
hasonlatával igyekszik megsejtetni velünk a menyek országát.
Igyekezzünk mi is a
mindennél értékesebb evangéliumi kincseket megszerezni, és megőrizni egy életen
át!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Milyen a mi ez irányú buzgóságunk?
Kirié litánia
Urunk! Add, hogy komoly munka után értékes
kincsre találjunk. Uram irgalmazz!
Urunk! Add,
hogy a silány gyöngyök között észrevegyük az értékeset! Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök értékesítése révén megszerezzük az értékeset. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Földi élete során Jézusunk
gyakran beszélt a mennyek országáról. Nyilvánvaló, hogy emberi szavakkal, fogalmakkal
ő sem tudta megláttatni igazi mibenlétét. Különböző hasonlatokkal próbálta
valamiképpen megsejtetni hallgatóival ennek az országnak mindent felülmúló értékét.
Nem közelíthető meg
érzékszerveinkke1. Az értelem és a hit segítségére van szükségünk, hogy Isten
titkát kibonthassuk rejtettségéből. Ezért is hasonlítja a mennyek országát
rejtett kincshez.
De tulajdonképpen mi is ez a
mennyek országa.
Ha tíz embert, aki hittant
valamelyest tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal
azt felelné, hogy a mennyek országa a mennyország, ahová az igaz emberek
kerülnek haláluk után.
Ez azonban tévedés, mert a
mennyek országa, vagy más néven Isten Országa nem a túlvilág része, hanem
nagyon is evilági valóság, a jelen része. Gondoljunk csak az Úr Jézus múlt
vasárnapi, a magvetőről szóló példabeszédére, a jó magok közé konkolyt hintő
ellenségre. A túlvilági mennyországban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek
országa nagyon is evilági valóság.
De valóban, mi a mennyek
országa?
Egész egyszerűen azt lehet mondani,
hogy a mennyek országa az ember igazi boldogsága. Mert az ember legfőbb célja,
hogy boldog legyen. Mi keresztények tudjuk, hogy az igazi boldogságot az ember
csak Istenben találhatja meg.
De maga az Isten is rejtező
valóság és keresnünk kell, hogy megtaláljuk.
Aki nem ért a régészethez,
az könnyen eldobja a földből elő került kincseket. Sajnos sokan úgy tesznek
napjainkban Istennel is.
A felelőtlen kritika, az
ateista propaganda igyekezett a múltban, és igyekszik ma is lejáratni a hit igazságait,
s annak hirdetőit. Ez az oka annak, hogy sokan eldobják, vagy sárba tiporják a
keresztény hit és erkölcs drágagyöngyeit.
Azután meg, mivel Isten
egészen másként létezik, mint teremtményei, ez a másként létezés elrejti
szemeink elől. Ezért kell értelmünk ásójával, hitünk kapavágásával kiemelni a kételyek
földjéből.
Így cselekedett az
evangélium kincskeresője is, aki mindenét eladta érte és ezt örömmel tette. Nekünk
is örülnünk kell, ha megtaláljuk az Istent. Az emberben sajnos komoly
támaszpontjai vannak a csüggedésnek, a sötéten látásnak. Belső alkati adottságaink,
külső körülmények nem egyszer az elkeseredés, a reménytelenség szakadékáig
sodornak.
Igaza van Pascalnak, hogy
minden emberben van egy szakadék, amit csak Isten tud betölteni. Örüljünk, ha a
mi életünkben ez már megtörtént. A hivő ember azért tud örülni minden körülmény
közepette, mert életének elrejtett és megtalált kincse az ő Istene, a Benne
való hite.
Mi tehát az evangéliumi drága
kincs és drágagyöngy? Csak azok tudják, akik már megtalálták, akik már a
drágagyöngy birtokában vannak. De kellőképpen megmagyarázni ők sem tudják. Csak
körülírják. Szép szavakat mondanak, amelyek számukra komoly tartalommal rendelkeznek,
míg nekünk csak nagyon keveset mondanak.
Nem járunk viszont messze a
valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a drágakincs, a jézusi tanítás, ennek
hittel való elfogadása, maga a hit, a belőle fakadó béke, öröm, szeretet,
jóság, türelem, lelki erő és remény. Ez a drága kincs olyan örömet és boldogságot
ad az embernek, amelytől soha senki és semmi sem foszthatja meg birtoklóját,
sem halál, sem betegség.
Miért? Mert ez a kincs
kárpótol bennünket a világban elszenvedett veszteségért. Aki megtalálta tudja,
hogy miért él.
Tudja, hogy élni szép és jó, és érdemes, még akkor is, ha sokszor keserűségek
és csapások érik is.
Az evangéliumban két emberről
hallottunk. Mindkettő közös vonása az örvendezés. Az öröm, a szerencse felett
érzett boldogság. Ők örömükben eladták mindenüket, csak hogy megszerezhessék
örömük okát, az értékes kincset, a drágagyöngyöt. Nem törődtek vele, hogy
embertársaik e miatt megszólják őket, és majd azt mondják nekik, hogy teljesen
megőrültek, eladták mindenüket, és egy lapra tették fel életüket.
A Jóisten ajándéka a hit.
Olyan drága kincs, amely bennünket is hasonló cselekedetre kell, hogy késztessen,
mint az evangéliumban említetteket.
Nekünk is mindent meg kell
tennünk, e világ szemében esztelen dolgokat is, hogy mások is birtokosai lehessenek
a drágakincsnek.
S drága kincsünket
valamennyien megőrizhessük, s megőrzött hitünk vezessen el bennünket az örök boldogságra.
Ámen.
