2020. július 25., szombat

17. évközi vasárnap

17. évközi vasárnap 2020

Bevezetés

A mai, 17-ik évközi vasárnap evangéliumában, az Úr Jézus további hasonlatokkal, a rejtett kincs, és a drágagyöngy hasonlatával igyekszik megsejtetni velünk a menyek országát.

Igyekezzünk mi is a mindennél értékesebb evangéliumi kincseket megszerezni, és megőrizni egy életen át!

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!  Milyen a mi ez irányú buzgóságunk?

Kirié litánia

Urunk! Add, hogy komoly munka után értékes kincsre találjunk. Uram irgalmazz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök között észrevegyük az értékeset! Krisztus kegyelmezz!

Urunk! Add, hogy a silány gyöngyök értékesítése révén megszerezzük az értékeset. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Földi élete során Jézusunk gyakran beszélt a mennyek országáról. Nyilvánvaló, hogy emberi szavakkal, fogalmakkal ő sem tudta megláttatni igazi mibenlétét. Különböző hasonlatokkal próbálta valamiképpen megsejtetni hallgatóival ennek az országnak mindent felülmúló értékét.

Nem közelíthető meg érzékszerveinkke1. Az értelem és a hit segítségére van szükségünk, hogy Isten titkát kibonthassuk rejtettségéből. Ezért is hasonlítja a mennyek országát rejtett kincshez.

De tulajdonképpen mi is ez a mennyek országa.

Ha tíz embert, aki hittant valamelyest tanult, megkérdeznék erről, akkor tíz közül kilenc minden bizonnyal azt felelné, hogy a mennyek országa a mennyország, ahová az igaz emberek kerülnek haláluk után.

Ez azonban tévedés, mert a mennyek országa, vagy más néven Isten Országa nem a túlvilág része, hanem nagyon is evilági valóság, a jelen része. Gondoljunk csak az Úr Jézus múlt vasárnapi, a magvetőről szóló példabeszédére, a jó magok közé konkolyt hintő ellenségre. A túlvilági mennyországban a Sátán már nem működik, tehát a mennyek országa nagyon is evilági valóság.

De valóban, mi a mennyek országa?

Egész egyszerűen azt lehet mondani, hogy a mennyek országa az ember igazi boldogsága. Mert az ember legfőbb célja, hogy boldog legyen. Mi keresztények tudjuk, hogy az igazi boldogságot az ember csak Istenben találhatja meg.

De maga az Isten is rejtező valóság és keresnünk kell, hogy megtaláljuk.

Aki nem ért a régészethez, az könnyen eldobja a földből elő került kincseket. Sajnos sokan úgy tesznek napjainkban Istennel is.

A felelőtlen kritika, az ateista propaganda igyekezett a múltban, és igyekszik ma is lejáratni a hit igazságait, s annak hirdetőit. Ez az oka annak, hogy sokan eldobják, vagy sárba tiporják a keresztény hit és erkölcs drágagyöngyeit.

Azután meg, mivel Isten egészen másként létezik, mint teremtményei, ez a másként létezés elrejti szemeink elől. Ezért kell értelmünk ásójával, hitünk kapavágásával kiemelni a kételyek földjéből.

Így cselekedett az evangélium kincskeresője is, aki mindenét eladta érte és ezt örömmel tette. Nekünk is örülnünk kell, ha megtaláljuk az Istent. Az emberben sajnos komoly támaszpontjai vannak a csüggedésnek, a sötéten látásnak. Belső alkati adottságaink, külső körülmények nem egyszer az elkeseredés, a reménytelenség szakadékáig sodornak.

Igaza van Pascalnak, hogy minden emberben van egy szakadék, amit csak Isten tud betölteni. Örüljünk, ha a mi életünkben ez már megtörtént. A hivő ember azért tud örülni minden körülmény közepette, mert életének elrejtett és megtalált kincse az ő Istene, a Benne való hite.

Mi tehát az evangéliumi drága kincs és drágagyöngy? Csak azok tudják, akik már megtalálták, akik már a drágagyöngy birtokában vannak. De kellőképpen megmagyarázni ők sem tudják. Csak körülírják. Szép szavakat mondanak, amelyek számukra komoly tartalommal rendelkeznek, míg nekünk csak nagyon keveset mondanak.

Nem járunk viszont messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy ez a drágakincs, a jézusi tanítás, ennek hittel való elfogadása, maga a hit, a belőle fakadó béke, öröm, szeretet, jóság, türelem, lelki erő és remény. Ez a drága kincs olyan örömet és boldogságot ad az embernek, amelytől soha senki és semmi sem foszthatja meg birtoklóját, sem halál, sem betegség.

Miért? Mert ez a kincs kárpótol bennünket a világban elszenvedett veszteségért. Aki megtalálta tudja, hogy miért él. Tudja, hogy élni szép és jó, és érdemes, még akkor is, ha sokszor keserűségek és csapások érik is.

Az evangéliumban két emberről hallottunk. Mindkettő közös vonása az örvendezés. Az öröm, a szerencse felett érzett boldogság. Ők örömükben eladták mindenüket, csak hogy megszerezhessék örömük okát, az értékes kincset, a drágagyöngyöt. Nem törődtek vele, hogy embertársaik e miatt megszólják őket, és majd azt mondják nekik, hogy teljesen megőrültek, eladták mindenüket, és egy lapra tették fel életüket.

A Jóisten ajándéka a hit. Olyan drága kincs, amely bennünket is hasonló cselekedetre kell, hogy késztessen, mint az evangéliumban említetteket.

Nekünk is mindent meg kell tennünk, e világ szemében esztelen dolgokat is, hogy mások is birtokosai lehessenek a drágakincsnek.

S drága kincsünket valamennyien megőrizhessük, s megőrzött hitünk vezessen el bennünket az örök boldogságra.

Ámen.