Advent
4. vasárnapja 2020
Bevezetés
Hűséges lélekkel várjuk karácsony ünnepét. öröm van a szívünkben az elvégzett előkészület miatt. Örömteli szívvel várjuk, hogy örömet szerezzünk szeretteinknek is és minden embernek az ünnepen. És igyekszünk, miként Keresztelő Szent János is a mai evangéliumban, tanúságot is tenni arról, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.
Kirié
litánia
Jézus Krisztus! Aki után sóvárogtak az
Ószövetség szentjei, add, hogy mi is úgy sóvárogjunk közeli eljöveteled után.
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus! Add, hogy útegyengetéssel,
bűnbánattal és imával készüljünk eljöveteledre. Krisztus, kegyelmezz
Jézus Krisztus! Add kegyelmedet, hogy még buzgóbban készüljünk megtestesülésed szent titkának méltó megünneplésére. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A Forum Romanumról való az a hatalmas
márványoszlop, amelynek a tetején a Santa Maria Mag-giore bazilika előtt Szűz
Mária bronzszobra látható. Az oszlopon ez a felirat olvasható: Büszke vagyok,
hogy azt hordozom, aki a Megváltót hordozta!
Az angyali üdvözlet törté-netének most,
karácsony közelében fontos mondanivalója van. Pár óra múlva felcsendül majd a
Lukács evangélium szomorkás, keserű mondata: „nem volt hely számukra a szálláson”
(2,7), ezért kellett Jézusnak egy istállóban megszületnie.
Az istállóban megjelenő angyalnak pedig
azt válaszolnia Máriának, hogy Legyen nekem a te igéd szerint.
Szavait legtöbbször úgy értelmezzük, mint
belenyugvást Isten terveibe. Szent Bernát szerint azonban Mária szavait kérő
imádságként is felfoghatjuk: Legyen nekem a te igéd szerint.
Vigye véghez bennem az örök Ige mindazt,
amit ma jövendöltél nekem. Vegyen testet testemből az Ige, aki kezdettől fogva
Istennél volt, és aki maga Isten volt. Ne csak fülem számára legyen felfogható,
hanem szemem számára is látható, kezemmel tapintható, hogy karomban ringassam.
Ne csupán leírt, néma betű, hanem testembe
írt élő, megtestesült Ige legyen. Vegyen lakást bennem a világ életéért.
(Adoremus 2005.)
Istennek inkább tetszik az emberi szívekben
lakni, mint mozdulatlan kövekből épített templomokban.
Ez persze nem jelenti, hogy a történelem
számtalan istenháza mind fölöslegesen épült volna, hiszen ezek nem kizárólagos
lokalizációi a min-denható és mindenütt jelenlévő Istennek. De, népi nyelven
fogalmazva a templomok, mégis csak az Istennek a házai.
De tény az is, hogy Isten igazi lakóhelyei,
templomai az emberi szívek.
Az üdvtörténelem legszebb háza, temploma
Mária. Az ő törékeny, jelentéktelen, figyelemre nem méltatott teste, élete,
„igen”je eredményezi azt, hogy a testet öltött Igének igazi sátra lesz a
köztünk.
Mária válasza a hitből élő, Istennek
engedelmes ember örök és egyetlen válasza: Íme, az Úr eszköze vagyok, építsen
belőlem otthont magának! Ezért történelemforgató ez az igen. Benne egyszerre
van jelen Isten örök döntése, kiválasztása, kegyelme, ugyanakkor az emberi hozzájárulás,
a „konszenzus, az egyetértés: igen arra, amit Isten akar.
Az a piciny názáreti ház, ahol Mária
lakott, így lesz szimbolikusan az Egyház előképe, amelyben olyan emberek
laknak, akik hinni tudnak Istenüknek: Olyanok, akikre vonatkoztathatók a
Máriának mondott szavak: „Boldog, aki hisz annak beteljesülésében, amit az Úr
mondott neki” (Lk 1,45).
Advent 4. vasárnapja igyekszik megnyitni szemünket, megtisztítani vágyainkat, érzelmeinket. Ezt teszem most én is a költő szavaival:
„Karácsony készül,
emberek!
Szépek
és tiszták legyetek!
Súroljátok
fel lelketek,
Csillogtassátok
kedvetek,
Legyetek
újra gyermekek,
Hogy emberek lehessetek!
Szabaduljunk az embert eltorzító
korszellemtől, az önkibonta-koztató életet élés vágyától. Elég egy pillantást
vetnünk Máriára, az angyali üzenet elhangzott történetére, máris erőt
meríthetünk példájából, és újra emberek lehetünk, Isten akaratát szolgáló
krisztusi emberek.
És büszkék lehetünk arra, hogy miként Mária,
úgy mi, keresztények is, Krisztust hordozó emberek lehetünk e világban.
Amen
