A Szent Család ünnepe 2020
Bevezetés
Ma Szent Család ünnepe van. XIII. Leó pápa
szorgalmazta azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a 19. századi nyugati világban
egyre inkább kikezdett családeszménynek imádságos alapokat adjon.
A mai szentmise szentírási részletei olyan
gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának
megerősítését szolgálják. Igyekezzünk ezeket értő füllel hallgatni, és ezeket
meghallva és elfogadva, ezek legyenek a mi családi életünk meghatározói is.
Családi életünkre tekintve, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket..
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy oly kevés gyermeket
vállalunk és oly kevés időt fordítunk gyermekeinkre. Uram, irgalmazz!
Urunk, bocsásd meg, hogy nem teszünk meg
mindent gyermekeink vallásos neveléséért. Krisztus, kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg, hogy nem gondoskodunk kellően idős szüleinkről. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
A mai szentmise szentírási részletei olyan
gondolatokat tartalmaznak, melyek a családi közösség szeretetkapcsolatának
megerősítését szolgálják. Az ószövetségi olvasmány Jézus Sírák fia könyvéből, a
Tízparancs egyikére, a szülők tiszteletére hívja fel a figyelmet. Elsősorban
arra a helyzetre gondol, amikor a szülők életük delelőjén túl szembenéznek
erejük fogyatkozásával, vezető helyüket a már felnőtté vált gyermekek foglalják
el a család élén.
A szentlecke, Szent Pál Kolosszeiekhez írt
leveléből, a szeretet erős keresztény követelményével közelíti meg a közösségi
élet, így a család ideális képét, szemben a mindennapok felmerülő problémáival.
A 12 éves Gyermekjézus templomban történt
megtalálása ismert mindannyiunk előtt. A tizenkét éves Jézus a templomban,
elsősorban nem a családi értékeket tartja szem előtt. Lényegi mondanivalója
krisztológiai jellegű: Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell
fáradoznom! Vagyis arra mutat rá, hogy a tizenkét éves Jézus egészen sajátos
kapcsolatban van Istennel, az Atyával. A Szentírás mégsem mulasztja el
megjegyezni, hogy a Gyermekjézus engedelmes volt nekik, anyja pedig szavait
mind megőrizte szívében.
Kétségtelen, hogy a család ősi emberi
intézmény, de a családi élet konkrét szervezetét, viszonyait erősen
befolyásolják az egyes korok gazdasági, társadalmi viszonyai.
Pál leveleiben fellelhetők, a családra
vonatkozó intelmek, fejtegetések egyértelműen magukon hordják a korabeli
patriarkális felfogást, amely a férfit tekinti főnek, alapnak és rá építve
bontakoztatja ki a családi eszményt.
A mai olvasó talán némi zavarral olvassa
az ilyen sorokat, de ha igazán hívő szívvel és tanulékony lélekkel ráhangolódik
a lényegre, akkor rájön, hogy a külső, korhoz igazodó kifejezésmódok mögött az
igazi vezérlő elv a szeretet harmóniát, egységet teremtő ereje.
És így már nem az a fontos, kit említ az apostol
elsőként, kit nevez főnek, hanem az, hogy a szeretet, a keresztény szeretet
követelményét hogyan tudjuk beleültetni a család mindennapi életébe.
Mi, keresztények elfogadjuk, nemegyszer
keservesen tapasztaljuk, hogy az adott kor erős befolyással van a család
szerveződésére mind gazdasági, társadalmi vagy akár ideológiai kényszereivel.
Mégis Jézus tanítása nyomán hittel valljuk, hogy van valami örök, a teremtő
Istentől szándékolt eszményi kötelék a családban, amely a divatfelfogásoktól
függetlenül, maradandó alapja ennek az együvé tartozásnak.
Jézus a házasság felbonthatatlanságát
tanítva, úgy értelmezi a férfi és a nő teremtését, hogy a kettő egymást
kiegészítő, harmonikus EGYET alkot a házasságban. Ez az egység teremti meg az
alapot arra, hogy az élet hordozójává, továbbadójává váljék az utódokban.
Ez a legerősebb alapja a családi életnek.
A szeretet, az teszi leginkább sebezhetővé
a családot. Ez a szeretet ugyanis többet kíván az embertől, mint a természetes
létviszonyok ösztönös vonzása a férfi-nő, szülők-gyermek között.
Ez az a szeretet, amelyre Krisztus adott
példát, életét feláldozva a világ üdvösségéért. Ez az a szeretet, amelyről
himnuszt ír Szent Pál az 1Kor 13. fejezetében, vagy amit fölvillant a
kolosszeiekhez írt levél mai ünnepre rendelt részletében.
Ez a szeretet nem automatikusan jelenik
meg a házasságkötéssel, a gyermekek elfogadásával.
Erre nevelni kell önmagunkat, önző
vágyaink igényeivel szemben. Ennek mércéje a nagylelkű megbocsátás és a nemes
áldozathozatal a másikért. Óriási türelem is kell hozzá, hiszen be kell érnie,
mint a fán a jó gyümölcsnek.
Ma azért is jut sok család élete válságba,
mert a divatszellem könnyelműen átsiklik a szeretet problémáján, mondván: ha az
idő előtt megkóstolt gyümölcs savanyú, majd szakítok másikat. Való igaz, hogy a
mai kor átlagfelfogása nem kedvez a keresztény családeszménynek. Ezért kell
ébresztgetnünk önmagunkban a felelősséget.
A családban a hozzám közelállók sorsa az
én kezembe van letéve. Megtartásukhoz egyetlen út vezet, a keresztény szeretet
útja. Igaz, sok áldozattal, de nagyon sok boldog élethelyzettel, pillanattal
is.
Az ember a világ vándora. De jó lenne, ha
mindnyájan otthonra is lelnénk benne. A keresztény család ezen munkálkodik, ezt
látja elsődleges feladatának.
Ámen
