2022. április 15., péntek

Húsvétvasárnap 2022

 Húsvétvasárnap 2022 

Bevezetés

Húsvét vasárnapján Krisztus feltámadásának ünnepén, nem is tudom, hogy hányadszor már, de mint mindig, úgy most is egyre nagyobb szeretettel köszöntök minden kedves hívőt.

Minden szentmisében újból és újból Urunk Jézus Krisztus halálát hirdetjük, és hittel valljuk feltámadását, húsvét szent titkát. Kérdezzük meg azért önmagunktól, valóban hittel, vagy megszokásból mondjuk e szavakat?

Kirie litánia

. Uram irgalmaz! Jézus Krisztus, ki meghaltál értünk a Keresztfán! Uram irgalmazz!

Jézus Krisztus, ki három nap a sírban feküdtél. Krisztus kegyelmezz!

Jézus Krisztus, aki harmadnapra feltámadtál a halálból. Uram irgalmazz!

Evangélium után

Amint tudjuk; a főtanács azért, ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának mondotta magát. Egy vállasos zsidó számára elképzelhetetlen volt, hogy Isten, aki tiszta szellem, emberi testbe öltözködjék. Amikor pedig Jézus a keresztfán a halál karjaiba hanyatlott, ez az ő szemükben mindennél nagyobb bizonyíték volt istensége ellen. Olyan megdöbbentő volt Jézus tehetetlensége, hogy még az apostolok is meginogtak. Mikor a keresztről történő levétele után eltemették, vele együtt reményeiket is eltemették. Könnybe lábadt szemmel nézték a sír száját elzáró sziklát, amely, felírat nélkül is, ezt a fájdalmas szót jutatta eszükbe. Volt.

A halál győzelme, Jézus kínos hallgatása nem tartott soká. Mikor virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, a lelkes nép. Messiásként köszöntötte. Ennek hallatára néhány farizeus megbotránkozott, és azt követelte Jézustól, hogy tiltsa meg ezt a spontán megnyilatkozásukat. Ö azonban nem tette, hanem megjegyezte: „Ha ezek hallgatnak, a kövek fognak beszélni majd.”

Ez a jövendölés húsvét hajnalán beteljesedett. Elnémultak ellenségei, elnémultak tanítványai, de megszólaltak a kövek. Nemcsak azok, amelyeket megrepesztett a hajnali földrengés. A leghangosabban az a szikla kiáltott, amely elzárta Jézus sírját. A szikla elmozdult, a sír szája megnyílt és világgá kiáltotta: Él az Isten Fia! Jézus Krisztus feltámadott!

Tagadhatatlan, hogy földünk legszomorúbb építményei azok a síremlékek, amelyek az enyészet hatalmával próbálnak ideig-óráig szembeszállni. Ilyenek például az egyiptomi piramisok. Kheopsz fáraó. síremléke például 146 méter magas. 20 évig százezer rabszolga építette.

Jézus nem ilyen kőhegyekkel, nem balzsamozással aratott győzelmet a halál fölött. Üres sírjával hirdette: Föltámadtam és élek!

A szikla azonban nemcsak Jézus győzelmét kiáltotta világgá, hanem hívei reményét is föltámasztotta!

Sőt a sír szájából elhengerített kő figyelmeztetés ellenségei számára is! Jézus művét nem lehet eltemetni! Hiába a sok kudarc, ma is sokan megpróbálják visszagörgetni a sziklát Jézus üres sírjára. Nem csoda, ha beteg az a világ, amelyben Isten sírja reszket.

A hívő ember kínosan érzi magát abban a világban, ahol visszhangtalan Isten húsvéti üzenete. Az ateizmus, a szabadelvűség, a szabadkőművesség, a gyűlölet és a gonoszság óriási reklámhadjáratot folytat ellene.

Elkereszténytelenedő világunk legnagyobb bűne, hogy megöli az istenhitet, megöli az Istent. A meg nem született gyermekekben, a hitetlen, más nézetet nem tűrő liberalizmusban nevelt ifjúságban, a szétdúlt házasságokban.

Mária Magdolna szomorúan áll és sírdogál Jézus üres sírja előtt. „Elvitték Uramat és nem tudom hová tették.” Ó Magdolna, ha ma eljönnél a földre, hasonló panaszra nyithatnád ajkadat! Hány ember szívéből vitték el Jézust, oltották ki a hitet, követésének szeretetét. A modern élet minden lármája kevés ahhoz, hogy a halott hitek gyászos csendjét megtörje.

Mily kegyelem, hogy a halotti csendben nem kell a kövek szavára várnunk. Beszél helyettük a sziklára épült egyház és megszólalunk mi is. Jézus húsvéti diadala arra tanít, hogy semmi okunk a kétségbeesésre. A történelem iróniája, hogy még Jézus ellenségei is kénytelenek az evangélium ügyét szolgálni. Nagypénteken megölték testét és ezzel közreműködtek, hogy halhatatlan dicsőségbe öltözzék.

Ugyanez ismétlődik meg egyházunk életében is. Sokszor támadták az Anyaszentegyházat és sokszor jogosan tették. Az emberi gyarlóságok szeplői és ráncai nem egyszer elrútították arcát. A sziklára épült házhoz az emberi okoskodás is hozzáépítette a maga vityillóit. Ám az üldözések viharában a szeplők leégnek arcáról, a kicsinyes emberi gondolatok vakolata lehull róla, és megtisztulva, diadalmasan emelkedik ki abból a sírból, amit ellenségei készítettek számára.

Nyugaton a kereszténység megújulásra vár, sajnos egyre kevesebben vannak, akik még kiállnak keresztény hitük mellett. Megbélyegzik őket, elhallgattatják őket. Az ellenoldal propagandája hangosabb, erősebbnek tűnik. De a jó végül mindig győzedelmeskedik!  

Amíg van időnk, tegyük a jót! Hazánkban mi mást várhatunk, mint hogy hazánk, és minden honfitársunk újraéledjen, feltámadjon, a családot, mint értéket bemocskoló nyugati hatalmak ellen felemelje szavát.

A Föltámadott adja meg népünknek és valamennyiünknek, a sokféle értelemben vett halálból, a dicsőséges feltámadást.

Ámen