Nagyböjt 5. vasárnap 2022
Bevezetés
A mai evangéliumban a
házasságtörő asszonyról szóló történetet halljuk. A történet nem a
házasságtörésről szól. Hanem az írástudók Jézussal ellenes magatartásáról. A
bűnös asszonyról, s Jézus magatartásáról. A történet az isteni irgalmasság
egyik legszebb megnyilvánulása.
Úgy gondolom, hogy nagyböjt
idején, az evangéliumi gondolatok közül leginkább nekünk szólónak érezzük, a
„Többé ne vétkezzél” jézusi mondást.
Valóban? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk,
te azt mondottad, hogy „Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn nélküli”:
Uram, irgalmazz!
Urunk,
te azt mondottad: „Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél”: Krisztus,
kegyelmezz!
Urunk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: Uram, irgalmazz!
Evangélium után
„Az vesse rá az első követ, aki
bűntelen közületek…”
Jézus ellenfelei minden alkalmat
megragadtak, hogy tőrbe csalják őt. Így akarták aláásni a nép körében szerzett
tekintélyét és megokolni saját szembeállásukat. Ha elitéli, nem tartja meg a mózesi
törvényt. Ha elitéli, kegyetlen, népszerűtlen próféta.
Mindig akadnak, akik nem ismerik fel a fejlődés isteni gondolatát és
erejüket a régi megőrzésére pazarolják. Ez a magatartás jellemezte
azokat a férfiakat is, akik egy házasságtörő asszonyt hurcoltak Jézus elé.
Hallottak ők már egyet, s mást az
Úr Jézus bűnösök iránti rokonszenvéről és most alkalom kínálkozott, hogy nyílt
színvallásra kényszerítsék. Akár
felmenti az asszonyt, akár elítéli, ők lesznek a nyertesek.
Törvénysértéssel vagy irgalmatlansággal vádolhatják a nép előtt.
Mindannyian tudjuk, hogy az
ószövetségi társadalomban, hátrányos
helyzetben éltek a nők és ezért szigorúbban ítélkeztek házassági
hűtlenségük felett. Ennek a fel-fogásnak jegyében jelennek meg a vádaskodó
férfiak és a mózesi törvény nevében az asszony elitélését kérik.
Érdemes felfigyelnünk arra a
körülményre, hogy nem az asszony bűntársát,
a férfit vonják felelősségre, hanem a gyengébb nemnek nevezett asszonyt.
Az Úr Jézust már ez a tény is bosszanthatta. Az Ő szemében nincs kétféle
erkölcs, egy a női természetre és egy a férfiak számára.
A Tízparancsolat egyformán tiltja
mind a férfinak, mind a nőnek a házasságtörést. De sajnos csak a házasságtörő
nők megkövezéséről olvashatunk a Szentírásban.
A nőknek ezen a hátrányos helyzetén akart Jézus változtatni a mai evangéliumi
szakaszban tanúsított magatartásával. És változtatott is! És
változtatott és változtat a kereszténység is mindenütt, ahová csak eljutott
vagy eljut.
Nemcsak a rabszolgák felszabadítása
köszönhető a kereszténységnek, hanem a nők megbecsülése, s felemelése is!
Ennek a folyamatnak csodálatos szép gyümölcse a keresztényeknek a
Szűzanya iránti tisztelete.
Sajnos a nem keresztény világban:
a keleti népeknél, s a fundamentalista irányzatú iszlám népeknél ma is mily
hátrányos s megalázó helyzetben élnek a nők.
De az elkereszténytelenített,
egykor keresztény országokban is, csak írott
malaszt a nők egyen-jogúsága. Ma sem becsülik meg őket. Nem tekintik
annak, aminek az Úr Isten teremtette őket. A férfi mellé rendelt, vele
egyenjogú segítő társának, hitvesnek,
az élet továbbadójának, édesanyának.
Miért tekintette az egyik eszme
évtizedeken át csak termelési
eszköznek?
Miért tekinti a másik, az előbbit
felváltó csak profitnövelő tényezőnek?
Ha nem vigyázunk, ha hagyjuk
elkeresztényteleníteni a világot, akkor az visszajut a Jézus korabeli, sőt még
az azt megelőző, megvál-tatlan állapotába.
Van ennek a tanulságokban oly
gazdag evangéliumi történetnek, egy mindnyájunknak szóló mondani-valója is. Ezt
pedig így fogalmazhatnánk meg: Kerüljük
a könnyelmű ítélkezést.
Sok esetben mi emberek hasonlók
vagyunk ugyanis a mai evangéliumban említett köveket ragadó képmutató
férfiakhoz. Mi emberek szívesen ítélkezünk mások felett, csak önmagunk felett mondjuk ki könnyelműen a
felmentő ítéletet.
Tagadhatatlan, hogy igen erős
bennünk a hajlam arra, hogy másokat megszóljunk, másokat elmarasztaljunk,
másokat elítéljünk, mások felett pálcát törjünk. Főleg társasági összejövetelek,
s politikai vélemények cseréjekor.
Legtöbbünknek kedvenc foglalkozása
a szálkakeresés mások szemében és elfeledkezés saját bűneink gerendáiról.
Ma nekünk, másokat könnyedén
elmarasztalóknak, elítélőknek szólnak a krisztusi szavak. „Csak az vessen követ a másikra, aki bűn
nélkül van köztetek.”
Micsoda tragédia lenne számunkra,
ha másokat kegyetlenül elítélnénk, ugyanakkor nem vennénk észre önmagunkban
azt, amit másokban elítélünk, nem vennénk észre, hibáinkat, vétkeinket, bűneinket.
Magunkon és népünk sorsán
jobbítani akaró Testvéreim! Hazánk megújítását önmagunknál kell elkezdeni. Ha Te is, én is, ő is jobbá leszünk,
jobbá lesz nemzetünk is!
Legyünk hát jobbá! Többé ne vétkezzünk hát!
Ámen
Ma Szentföld javára illetve az
ott élő keresztények megsegítésére kérjük a perselyadományaikat, amit előre is
hálásan köszönünk.
