Évközi 20. vasárnap 2022
Bevezetés
Jézus az évközi 20. vasárnap evangéliumában
tűzről beszél. Olyanról, amelyet Ő hozott: „Tüzet jöttem bocsátani a földre.”
Ez nem fizikai tűz, hanem jelképes: az életigenlés, a buzgóság és az
apostolkodás tüzéről van itt szó.
Mi is tüzes lelkülettel hirdetjük az
evangéliumot?
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié Litánia
Jézus Krisztus, téged elküldött az Atya, hogy gyógyítsd a töredelmes
szívűeket. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, te eljöttél, hogy magadhoz hívd a bűnösöket. Krisztus
kegyelmezz!
Jézus Krisztus, te az Atya jobbján ülsz, hogy közbenjárj értünk. Uram irgalmazz!
Evangélium után
„Tüzet jöttem bocsátani a földre.”
A görög mitológia szerint Prometheus
ellopta az istenektől a tüzet és lehozta a földre. A tűz segítségével képes
lett az ember világítani, melegíteni és energiát fejleszteni. Ezzel
megszüntette a sötétséget, hideget és tehetetlenséget. Az istenek azonban
büntetésül a Kaukázus sziklájához láncolták.
A monda mély igazságot tartalmaz. Rámutat
arra, milyen nagy szüksége van az embernek a tűzre. De téved abban, mintha az
Isten irigyelné a tüzet az embertől. Sőt! Ő maga hozza el a tüzet.
Hol van szükség Jézus tüzére?
Hogy
a céltalanság sötétségébe világosságot hozzon.
Jeremiást elfogta egyszer a csüggedés. Ő
rátette életét egy szent célra: elvezetni népét az Istenhez. A nép vezetői
ezért életére törtek. Vízverembe dobták. Összeomlott előtte minden. Olyan válságba
került, hogy Isten előtt így fohászkodott: törölj ki Uram engem az Élet
Könyvéből.
Az élet értelmetlenségének kísértése nem
áll messze a mai embertől sem. Sokan ismételgetik: „Céltalan a létezés. Nem
érdemes küzdeni, dolgozni.” Amíg gazdagság, siker, egészség veszi körül, addig
megvannak. De a legkisebb nehézségnél összeroppannak. Kihunyt parazsak,
elszenesedett üszkök.
Ki fogja bennük az élet alapvető
értelmességének lángját felgyújtani? Ki fogja a céltalanság mélységéből
kiemelni őket? Jézus Szíve lángjának fáklyájánál tudnak csak tüzet fogni.
Jézus! Hozd el a világosság tüzét a
sötétségben botorkáló emberek számára, hogy lássák életük célját. Legalább egy
lépésnyire világíts előttük az élet útján.
A lelki életben a buzgóság tüzére.
Az ember belekerülhet a sötétségnek egy
másik útvesztőjébe is. Amikor úgy érzi, az imaéletben, az erénygyakorlásban,
tökélesedésben nincs komoly előrejutás. Ilyenkor nagy a kísértése az embernek,
hogy abbahagyja a vallási élet gyakorlatait, imáit, önmegtagadását. Lanyhaság
lesz úrrá a lelken. A lanyhaság nagyobb baj, mint a súlyos bűn, mert az nem
egyszeri aktus, hanem állapot. És aki abban jól érzi magát, ott a belsőélet
kialakítása lehetetlen.
Akik érzik magukban a lelkiélet tüzének
elhamvadását, imádkozzanak: „Jézus, hozz tüzet, amely a lanyhaság szárazságát
lángra lobbantja és a langyosságot felizzítja.” Szent Pál buzdítja híveit:
„Legyetek tüzes lelkűek!”
Az Egyház életében az apostolság tüzére.
Isten
ügyének szolgálatában is beállhat a tűz hiánya. A tehetetlenség, a rezignáció,
az elkeseredett lehangoltság. Főleg, amikor súlyos vészfelhők tornyosulnak az
Egyház ege fölé.
A történelemben elég gyakran előfordult
ilyen korszak. Ma is hasonló krízisnek vagyunk alanyai. De Jézus hozza a tüzet.
Ő megígérte: „A pokol kapui sem vesznek erőt rajta.” Az Egyház fennmaradása
mellett isteni garancia áll. Ami Krisztusban megtörtént, az, az Egyházban is bekövetkezik.
A Mestert keresztre lehetett feszíteni, át lehetett szúrni a szívét, de csak Nagypénteken!
Húsvétvasárnap megfordult a kocka. És azóta minden Nagypéntekre következett még
Húsvét.
Urunk! Szítsd fel az Egyház tagjaiban az
apostolkodás és a missziós szellem energiáját, hogy a te tüzed lángba borítsa a
füstölgő mécsbeleket, a szolgálat lángszórója pedig fellobbantsa a parázsló
zsarátnokot és a történelem sötét óráiban se felejtsük: „Gomolygó, sötét felhő
felett örökké kék az ég!”
Cocteau francia írótól egyszer
megkérdezték: Mit vinne magával égő házából? „A tüzet!” – hangzott a felelet.
Mintha a Mennyei Atya is megkérdezte volna Szent Fiát: „Mit viszel magaddal a
földre?” „A tüzet!” – válaszolta Jézus. Mintha az apostolok is megkérdezték
volna Mesterüket: „Mit hoztál magaddal az égből?” „Tüzet jöttem bocsátani a
földre és mi mást akarnék, minthogy végre fellobbanjon.” Lángra kapjon az
életigenlés, a buzgóság és az apostolság tüze! Ámen.
