Szentháromság vasárnapja 2014.
Bevezető
A mai, Pünkösd utáni első
évközi vasárnap a Szentháromság
vasárnapja, székelyföldi nevén kicsi-
pünkösd, hitünk legszentebb miszté-
riumának ünnepe. Azt a titkot ünne-
peljük, amelyet emberi értelem ki
nem fürkészhet. Erre a titokra, Isten
benső misztériumára a gondolkodó
ember nem jött volna rá, ha Isten
nem mondja el azt önmagáról. Mi
hívők, ha megérteni nem is tudjuk,
ha csak „tükör által homályosan”
sejtünk belőle valamit, azért alázatos
hittel elfogadjuk. Valóban? Vizsgál-
juk meg lelkiismeretünket.
Kirié Litánia
Gondviselő Mennyei Atyánk!
Mindenek alkotója és fenntartója!
Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus Krisztus, úgy
szerette Isten e világot, hogy Téged,
Egyszülöttjét küldte e világba, hogy
aki Benned hisz el ne vesszen,
hanem üdvözüljön. Krisztus kegyel-
mezz!
Jézus Krisztus, kérjük, hogy
az Általad kinyilatkoztatott, és
közénk jött Vigasztaló irányítson, és
vigasztaljon minket az üdvösségre
vezető úton. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Egyházunk jó anyaként kísér
vallásos életünkben. A Húsvéti idő
lezárásaként az elmúlt vasárnap
megünnepeltük a Szentlélek kiáradá-
sát. Ma Szentháromság vasárnapján
pedig egyben szemléljük a három-
ságos egy Istent.
Minden népnél megtaláljuk az
Isten hit valamilyen formáját. Minél
fejlettebb egy nép, annál fejlettebb
az Istenről alkotott képe. A termé-
szetes ész segítségével a gondolkodó
ember rájön Isten létezésére. Azon-
ban a legizgatóbb kérdés, hogy sze-
ret-e az Isten vagy nem, érdekli-e őt
a sorsunk? Vagy tán elérhetetlen
távolságban ül dicsőséges trónján,
saját boldogságában?
A történelem során az ember
sokféle választ adott ezekre a kérdé-
sekre. V oltak idők, amikor a haragos
Isten képe arra késztette az embere-
ket, hogy nagy áldozatokkal, egyes
esetekben még emberáldozatokkal is
igyekezzenek megbékíteni Istent.
Az ateisták szemléletében is
ilyen félelmet ébresztő az Isten.
Ezért szerintük, ki kell őt tiltani,
iktatni a társadalomból. Nem szabad
engedni, hogy a vallásos értékek sze-
repet játszanak az emberek életében.
Azért mert a téves, ember-
szülte istenfogalmak ilyen aberráci-
ókhoz vezethetnek, ezért szükséges,
volt, hogy az Isten maga beszéljen
önmagáról, az Isten maga nyilatkoz-
tassa ki magát, még pedig olyannak,
mint akinek legfőbb gondja az ember
boldogsága.
A mai első olvasmányában,
Mózes, a Sinai hegyen kapott kinyi-
latkoztatás alapján azt mondja népé-
nek, hogy „Az Úr, irgalmas és
könyörülő Isten, hosszan tűrő,
kegyelemben és hűségben gazdag”.
Az ószövetségi ember számára
Isten az egyetlen Isten volt, aki fele-
lősséget vállal népe iránt, de ugyan-
akkor cserébe kéri azt a tiszteletet és
imádást, ami senki és semmi másnak
nem jár ki. Csak kizárólag az egy,
igaz Istennek.
A mi Istenünk tehát törődik
velünk, bajainkkal, szenvedéseink-
kel, együttérző szerető Isten.
Az Újszövetségben, Isten
Jézusban már többet mutat meg, sej-
tet meg önmagából. Kiderül, hogy
nem uralkodó szuper lény, hanem
gondviselő Mennyei Atya.
Szent Pál apostolnak a szent-
leckében hallott szavaiból még töb-
bet tudtunk meg. Isten hármasságát,
amelyet így fogalmaz meg: „Urunk
Jézus Krisztus kegyelme, Isten sze-
retete és a Szentlélek egyesítő ereje
legyen mindnyájatokkal.”
Az 1.-2. századi teológiában a
bibliai kijelentések alapján igyekez-
tek megfogalmazni egy kidolgozott
és mindenki számára elfogadható
Szentháromságtant. A tant megfo-
galmazni akaró, különböző kultúrkö-
rökben élő teológusoknak különböző
volt a fogalmi rendszere. Ezért volt a
hosszan tartó e titokról szóló vita.
Szent Ágostonról jegyezték
fel, hogy a tenger parton sétált és a
Szentháromság titkáról elmélkedett.
Egy kisgyerek akadt az útjába, aki a
tengerből vizet hordott egy kis
gödörbe... A tenger vizét akarta
átmeregetni a kis gödörbe. Akkor
világosodott meg benne, hogy hama-
rabb belefér, a tenger vize a kis
gödörbe, mint elméjébe a Szenthá-
romság tana.
A ma egyik legtekintélyesebb,
legolvasottabb, sok helyen, és sok
előadást tartó professzortól, Henri
Boulad jezsuita szerzetestől idézek.
„A szív okossága” című, magyarul is
megjelent könyvéből. Ebben azt írja:
a Szentháromságról „Nem tudom
meddig tartott, míg igent mondtak a
Háromságra, erre a misztériumra,
amelyet mindmáig egyetlen ember
sem „értett meg”, Önök sem, én sem.
A kereszténység azonban elfogadta
Mesterének kinyilatkoztatását és
elismerte hittitokként. Úgy ahogy a
szentmise hiszekegyében imádkoz-
zuk.” – Nekünk sem a fejünkkel,
hanem a szív okosságával kell szem-
lélnünk e titkot.
Az Atyáról mi azt a kinyilat-
koztatást kaptuk, hogy Ő hívta a
létbe az egész világegyetemet.
Képére és hasonlatosságára terem-
tette az embert. Értelemmel ajándé-
kozott meg minket, amely
szenvedélyesen arra törekszik, hogy
mindig tovább kutasson az ismeret-
lenség homályában. Szívet adott
nekünk, amely képes a szeretetre.
Ránk bízta az egész földet. Értünk,
boldogságunkért teremtett mindent.
A kinyilatkoztatásból tudjuk,
hogy Isten úgy szerette a világot,
hogy Egyszülött Fiát adta értünk.
Belépett a teremtett világba. Szűz
Máriától emberi testet vett fel, és így
egy lett közülünk. Örömhírt hirde-
tett. Az nem volt elegendő, hogy
ember lett és tanított minket. Ő el
akarta venni a világ bűneit, és ezért
meghalt értünk szeretetből, áldozat-
ként a kereszten.
Az Isten Fiának ezt a szerete-
tét, amire tanított minket, amit tett
értünk, azt mi igazi mélységében
soha nem fogjuk megérteni. Még
többet mondott volna el nekünk,
azonban ezt nem tudtuk volna még
elviselni. Olvassuk János evangé-liu-
mában. Ezért ígérte meg nekünk,
hogy majd a Szentlélek tovább foly-
tatja tanító tevékenységét, amikor
már visszatért a mennybe. Eljött.
Közöttünk van. És bennünk, és álta-
lunk folytatja Jézus művét e világ-
ban, hazánkban is.
Amen.
