Évközi 7.
vasárnap. 2019
Bevezetés
Kedves Testvérek!
A mai, évközi 7. vasárnap evangéliumi szakaszában a
hegyi beszédből hallunk majd egy részletet. Az Isten Országának törvényei közül
a mai evangélium főleg a szeretet törvényét állítja középpontba. Azt a
törvényt, amit ma talán agyonhallgatunk az egyházban. Többnyire megelégedünk a
Tízparancs betartásával, pedig az az Ószövetség törvénye, mi pedig az
Újszövetség tagjai vagyunk, amelynek legfőbb parancsa a szeretet.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen gyakran
vétkezünk mi a szeretet ellen, s milyen gyakran gyakoroljuk a szeretetet
ember-testvéreinkkel?
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd
meg, hogy oly gyakran vétünk a szeretet ellen gondolattal, szóval és
cselekedettel. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd
meg, hogy oly könnyedén megsértődünk. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd
meg, hogy oly nehezen bocsájtunk, meg egymásnak Uram irgalmaz.
Evangélium
után
Jézus a Hegyi Beszédben azt írta elő követőinek, hogy
tudjanak megbocsátani, gyűlöletet feloldani, ellenséget szeretni. Az évközi 7.
vasárnap szövege meghirdeti a mai világ számára is ezt az elképesztő követelményt:
az ellenségszeretetet.
Lényege: Az idők folyamán mindannyian összeállítunk
magunknak legalább gondolatban egy feketelistát. Ez a névsor azoknak a neveit
tartalmazza, akik bántottak, rosszat tettek velünk. Róluk elhatároztuk, hogy adott
alkalommal majd visszafizetünk nekik.
Szerepel ezen a listán politikus, aki becsapott minket
és töménytelen sok szenvedést okozott nekünk, kolléga, aki helyünkre pályázik,
tanár, aki pikkel ránk, az edző, aki pofon vágott, az anyós, aki mindenbe
beleszól, a szomszéd, aki bömbölteti a tévéjét. Ők mind rászorulnának a
megtorlásra.
Krisztus viszont azt mondja. Ne fizessetek a rosszért,
rosszal! „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket megbántottak,
imádkozzatok rágalmazóitokért.”
Jézus követőjének azokat is szeretnie kell, akik személyi
jogait sértik: Ha megütik jobb orcádat, tartsd oda másikat is! Jézus követőjének
azokat is szeretnie kell, akik tulajdonában okoznak neki kárt: Ha elveszik
köpenyedet, add oda köntösödet is!
Ezek hallatán bennünk is kialakulhat Jézus egykori
hallgatóinak véleménye: Kemény beszéd ez, ki hallgatja? Ha ugyanis szeretjük ellenségeinket,
ha nem állunk ellen a gonosznak, ha nem lépünk fel erélyesen, ezzel csak lovat
adunk alájuk, hogy még gátlástalanabbul garázdálkodjanak. Mi lesz az igazsággal,
amely a világrend fundamentuma?
Ismerjük Jézus szenvedéstörténetét. Tudjuk, Ő maga sem
tartotta oda a másik orcáját, amikor arcul ütötte Őt a főpap szolgája. Ellenkezőleg!
Az őt arcul ütőtől megkérdezi: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be! Ha pedig
jól, akkor miért ütsz engem?
A "Ha elveszik köpenyedet, add oda köntösödet
is!" Jézusi tanácsot csak kevesen értették szó szerint.
Romantikusnak tűnik a Viktor Hugo
"Nyomorultak" című regényében olvasható történet is. Amikor a püspökhöz
az elfogott tolvajjal, visszavitették az ellopott templomi gyertyatartókat, a
püspök azt mondja a tolvajnak, kísérője jelenlétében: Barátom én ezt magának
adtam, miért hozta vissza? Vigye el ezeket is, amiket itt hagyott, amiket akkor
nem tudott elvinni.
A jézusi szavak nem betű szerinti megvalósításán van a
hangsúly, hanem azon, ami e betűk mögött van, azon, hogy milyen irányba kell haladnunk.
A hangsúly magán a jézusi lelkület kialakításán, a jézusi lelkület szerinti
életre való törekvésen, a szeretet légkörének magunk körüli megteremtésén van.
Nekünk keresztényeknek függetlenítenünk kell magunkat
a médiumok által kialakított közszellemtől és szokásoktól. Nekünk a társadalom
kovászának kell lennünk.
Nekünk, keresztényeknek függetlenítenünk kell magunkat
a médiumok által kialakított korszellemtől. Hozzá kell szoknunk, hogy ne csupán
a természet síkján, hanem a jézusi tanítás magasából vizsgáljuk az életet,
életünket.
Nem szabad tehát megakadnunk a látszólagos
ellentmondásokon. Föl kell vetnünk a miérteket, s be kell hatolnunk a jézusi
tanítás mélyébe. Ha ezt tesszük, hamarosan rádöbbenünk. Jézusnak van mégis
igaza!
A világnak éppen az a tragédiája, hogy nem tud kitörni
a gyűlölködés börtönéből. Ami Közel-Keleten történik, vagy Afrikában és
Ázsiában az egymást gyilkoló bennszülött népek körében, az nemcsak e népek
szégyene és tragédiája, hanem az egész emberiségé! Miért folyik még mindig a
gyűlöletkeltés a népek körében? Miért a "divide et impera", oszd meg
és uralkodj elv alkalmazása, és miért nem a szeretet civilizációjának az
építése?
De ne menjünk messzire. Maradjunk csak magyar földön!
Miért van hazánkban is még mindig oly sok gyűlölködés? Hiszen mi keresztény
kulturkörnyezetben nőttünk fel, keresztény hitünknek köszönhetjük 1000 éves
múltunkat, s keresztény hítünkhez való ragaszkodásunktól remélhetjük fennmaradásunkat.
Amint a világot, úgy bennünket is csak a szeretet
kultúrája menthet meg!
Mi, keresztségünk óta Isten gyermekei vagyunk. Istené,
akinek szeretete kiáradt a szívünkbe. Ez képesít bennünket arra, hogy megvalósítsuk
a szeretet forradalmát.
Segítenünk kell egymásnak, hogy levetkőzhessük a
gyűlölködés koldusrongyait. Segítenünk kell egy-másnak, hogy felöltözhessünk a
szeretet palástjába. Hogy végre testvére, és ne ellensége legyen e hazában
magyar a magyarnak!
Ámen
