Ez az igeszakasz fordulópont az
evangéliumokban. Amint az elején olvassuk, ettől kezdve jelenti ki Jézus a
tanítványoknak, hogy mik fognak vele történni Jeruzsálemben. A tanítványok nem
erre számítottak. Közvetlenül igénk előtt ismeri fel és vallja meg Péter, hogy
kicsoda valójában Jézus: nem csupán nagy tanító, próféta, hanem a megígért
Messiás. Jézus a vallástételt nem tagadja, sőt isteni kijelentésnek
tulajdonítja Péter szájából. A tanítványok boldogok, hiszen tanúi lehetnek,
hogy a nép régi vágya beteljesedik. Ebbe az örömbe szól bele Jézus,
szenvedéseinek jövendölésével. A tanítványok messiásképébe ez a szenvedés nem
illett bele, Péter ezt nem is rejti véka alá. Ez eddig érthető is, de mit
kezdjünk Jézus kemény válaszával?
A Bibliában a tanítványság sorsközösséget
jelent. A tanítványok együtt éltek a mesterrel, így jóban és rosszban osztoztak
vele. Erre utal az elhívási történetekben elhangzó követés kifejezés is, amit
nyugodtan vehetünk szó szerint, hiszen vándorlás közben a mester ment elöl és a
tanítványok utána. Miért fontos ez?
A görög szövegben egy érdekes és első
hallásra furcsa dolgot olvasunk. Jézus nem azt mondja, hogy távozz tőlem, hanem
azt, hogy távozz (vagy menj) a hátam mögé. Itt ugyanis pontosan arról van szó,
hogy Péter kilépett a tanítványok (a követők) sorából, és egy másik utat akar
Jézusnak mutatni. Péter a tanítványok helyéről tehát a mester helyére lépett.
Azt akarja, hogy Jézus kövesse őt egy olyan úton, ami elkerüli az imént
megjövendölt szenvedéseket. Jézus felismeri a Sátán célját, aki folyamatosan el
akarja őt téríteni a megváltó kereszthalál elszenvedésétől, és nem is Pétert
feddi meg, hanem a Sátánt. Az isteni igazságosság megnyilvánulását látjuk itt.
Jézus soha nem azonosítja az embert a tőle származó kísértéssel vagy az általa
elkövetett bűnnel. Akármennyire is Péter szájából hangzanak el ezek a szavak,
Jézus mégsem neki tulajdonítja a kísértést.
Ennyire könnyen szólhat a Sátán egy
emberen keresztül? Ne úgy gondoljunk Péterre, mint a Sátán szócsövére, vagy
valakire, akit megszállt az ördög és most rajta keresztül beszél. Nem erről van
szó. Péter nem megszállva, hanem meggyőzve lett. A legrafináltabb kísértések
ugyanis azok, amik emberi gondolkodás szerint logikusak. Itt is erről van szó.
Péter a Kísértő által könnyen meggyőzhető volt arról, hogy a szenvedésnél
biztos van jobb megoldás – ezt mondta el Jézusnak. Baj ez? Szerette, féltette
Jézust. A szeretet, a féltés, a szenvedés elkerülése miért baj? Ezek minden más
helyzetben abszolút pozitív és humánus gondolatok. Mi a probléma?
Az, hogy Istennek más a terve. Az, hogy
bár a szándék Péter részéről nemesnek látszik, mégsem ez a helyes út. Jézusnak
szenvednie kell, mert Isten szerint nincs más lehetőség a megváltásra. Ma is
sokan sokféleképpen, kényelmesebb, humánusabb módokon is el tudják képzelni a
megváltást, de mindez csak a péteri kísértés. Isten szerint ugyanis egy
megoldás létezett:
“Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell
szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de
harmadnapon fel kell támadnia.”
