2020. április 18., szombat

Húsvét 2. vasárnap. 2020


Húsvét 2. vasárnap. 2020.

Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus Tamás apostolt is megajándékozza azzal a kegyelmi többlettel, amivel a többi társát már megajándékozta. Így ő is velük teljesen egyenértékű apostola lett a Föltámadott Krisztusnak. S hiteles hirdetője az evangéliumának. Tamást, a kétkedő, bizonyosságra törekvő apostolt, méltatlanul nevezi az utókor hitetlennek. Inkább példakép ő minden hitében megerősödni akaró hívőnek.

Kirie litánia
Jézus Krisztus! Te vagy a szívűnk békessége. Uram irgalmazz!
Jézus Krisztus! Te vagy az életünk: Krisztus kegyelmezz!
Jézus Krisztus! Te vagy a boldogságaink forrása: Uram irgalmazz!

Evangélium után
Miközben Tamás Apostol történetét hallgatjuk, azt hiszem, mindnyájan rokonszenvet érzünk iránta. Ennek okát abban határozhatjuk meg, hogy legtöbbünk hite nem nélkülözi az átmeneti vagy tartós kételyeket, és mindig rászorulunk hitünk táplálására, erősítésére.
Érdemes felfigyelnünk arra a körülményre, hogy Jézus nem tesz szemrehányást Tamásnak, és jómaga vállalkozik kételyei eloszlatására. Ezzel is példát adott nekünk, hogy megértéssel forduljunk kételyekkel viaskodó testvéreink felé.
Igaz, a józan értelem is elvezethet a hit kapujához, mivel a rendet, célszerűséget sugárzó világ-egyetem Isten feltételezése nélkül teljesen érthetetlen. Ám az is nyilvánvaló, hogy az élet fájdalmas titkai, számunkra érthetetlen jelenségei elhintik bennünk a kételyek magvait.
Ezért a felnőtt hívő keresztények is, időnként újra és újra megvizsgálják hitüket, és korszerű magyarázatokkal igyekeznek azt elfogadhatóvá tenni, elsősorban ön-maguk számára.
Az úgynevezett "fizikai bizonyosságra" való törekvés mindannyiunk közös vágya.
E tekintetben alig különbözünk a "kételkedő" Tamástól, aki csak azt akarta elhinni, amit előtte már látott. Hozzánk hasonlóan meg-feledkezett arról, hogy a mindennapi életben sok olyan dologgal találkozunk, amelyet egyszerűen el kell fogadnunk, és hinni kényszerülünk. Hiszen képtelenné válna a mindennapi élet, ha csak azt hinnénk el, amit látunk.
A világban sok olyan dologgal találkozunk, amit nem látunk, de mégis biztos létezőként elfogadunk. Így eszünk, értelmünk, gondolkodó képességünk létezését.
A rádiózás, televíziózás, s mobiltelefonálás korában a bennünket körülvevő, testünkön is áthatoló, a tér minden pontjában jelenlevő és egymásra szuperponálódott elektromágneses mezőket, mint olyan anyagot, amit képtelenek vagyunk még elképzelni is, de kis millió dolgot tudunk róla, és végtelenül sok hang és képinformációt közvetítenek számunkra.
Már a mindennapi életben is teljesen tarthatatlan a "Csak azt hiszem, amit látok" elv. Mennyivel inkább akkor a hit területén.
Mégis Tamás apostolhoz hasonlóan látni szeretnénk mi is mindent. Közvetlenül érzékelni szeretnénk még az istenes dolgokat is. De bármennyire is vonakodunk Isten és dolgai elfogadásától, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy alig akad ember, aki képes végérvényesen szakítani vele.
Még az ateisták is állandóan keresik a megfelelő okokat, bizonyítékokat Isten létének tagadásához.  Nem hisznek Benne, de foglalkoznak Vele. Mégis csak különös, hogy jóllehet Isten sehol sem mutatható ki teljes bizonyossággal, léte mégsem hagy nyugton senkit sem.
Mégis csak különös, hogy szüntelenül keressük a dolgok végső okait. Keresünk és kutatunk, csak-hogy nyugtot találjon lelkünk. Ez a nyugalom mégsem akar bekövetkezni és várat magára.
A bennünket körülvevő rejtélyek nyugtalansággal töltenek el, és Isten keresésére sarkallnak. Tapasztaljuk, hogy Isten nélkül sehol sem találunk boldogságot, nem találunk sem békét, sem örömet. Szent Ágostonnal valljuk: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned, O Uram!"
Jól tudjuk, hogy a hit végső-soron nem emberi erőfeszítés eredménye, hanem isteni ajándék. Szükséges viszont hozzá mindig a hinniakarás, az emberi igyekezet és jószándék, de sokkal inkább az isteni kegyelem, a Jézus szavára való odafigyelés. A "Nyújtsd ki kezedet… S ne légy hitetlen, hanem hívő" szavak meghallása is!
Ma az evangéliumi szakasz-ban a "hitetlen" Tamás apostolról hallottunk. Inkább bizonyosságra törekvő volt ő, nyugtalan lélek, aki szüntelenül töprengett és kutatta az igazságot, akárcsak a legtöbben közülünk, akinek ugyancsak jócskán kijutott a töprengésből és a nyugtalanságból.
Mégsem csüggedünk és veszítjük el bátorságunkat. Mert, miként Tamás apostol, úgy mi is, találkozhatunk a föltámadt Üdvözítővel. S miként Tamás apostol az apostolok közösségében, úgy mi is a hívők közösségében. Megtérése, hívővé válása előtt Tamás apostolnak előbb ugyanis vissza kellett térnie a hívők közösségébe. Csak miután visszatért oda, találkozott az Úrral és született meg benne a hitvallás: "Én Uram, én Istenem!"
A visszatérésnek ez a lehetősége minden kétkedő és bizonytalankodó előtt mindig, de különösen is most nyitva áll. Éljünk hát vele!
Amen.