18. évközi vasárnap 2020
Bevezetés
Az
evangélium beszámolója szerint, Jézus, a tanításáért lelkesedő hallgatóság
éhségét csodás módon elégítette ki.
Az apostolok finoman felhívták figyelmét a közelgő alkonyatra és az emberek elbocsátására. Hadd menjenek a közeli falvakba, és ott szerezzenek maguknak élelmet. Jézus azonban másképpen döntött. Elhatározta, hogy Ő vendégeli meg lelkes hallgatóit. Hogy hogyan, azt az evangéliumi szakaszban fogjuk hallani.
Kirié litánia
Urunk, Jézus!
Bocsásd meg az éhezők iránti eddigi gyenge szolidaritásunkat. Uram irgalmazz
Urunk, Jézus!
Bocsásd meg, hogy oly ritkán dobunk pénzt a Szent Antal kenyere perselybe.
Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus! Add, hogy napról napra erősödjék bennünk a szolidaritás a szegénységi küszöb alatt élők iránt. Uram irgalmazz!
Evangélium után
Mily öröm lehetett Jézus
számára, hogy nemcsak néhányan, hanem ezrek és ezrek hagyták abba a munkájukat,
hogy hallgassák tanítását. Megértették az üzenetet: "Keressétek először
Isten országát, és a többiek hozzáadatnak ehhez”. Mivel azonban nemcsak igével
él az ember, ők is megéheznek. Éppen indulni akarnak, de Jézus szeretete
útjukat állja. Akik ilyen nemes éhséggel fogadták tanításának kenyerét,
megérdemlik, hogy testi éhségüket is kielégítse.
Jézus józanul nézi az emberi
életet. Tudja, hogy az anyagi nyomorúság éppen olyan akadálya az evangelizációnak,
mint a gazdagság.
Mindkettőre vannak példák!
Ott vannak a jóléti, fogyasztói társadalmak, társadalmi rétegei. S ott vannak a
szegény, elmaradt, s eladósodott országok éhező, nélkülöző társadalmi rétegei.
Templomainkból épp úgy hiányoznak a leggazdagabb
rétegekhez tartozók, mint a szegénységi küszöb alatt élők S ez utóbbiakból
bőven vannak a világban,
Az Isten igéjét szóval és
életpéldájával hirdető keresztényeknek kenyéradó szeretettel kell segíteni
éhező felebarátaikon. Így lesz az evangélium nemcsak üdvösséget szerző, hanem
kenyeret adó tanítás!
Szánom a sereget, mondotta
Jézus, és ez a szeretet ösztönözte a kenyérszaporítás csodájára! Igaz, hogy
nekünk nincs ilyen hatalmunk, de arra megvan a lehetőségünk, hogy megosszuk kenyerünket
a rászorulókkal.
Ha testvérként tekintenénk
az éhező népekre, éhező honfitársainkra, akkor, akár életszínvonalunk csekély
csökkentése árán is, de segíthetnénk rajtuk. A jóléti népek szégyene, hogy
milliók halnak éhen napjainkban is! És még tragikusabb az, hogy ezek közül minden
harmadik gyermek! Nálunk is mennyi, egyre több, az éhező gyermek!
Isten megadja nekünk a
mindennapi kenyeret, de ránk bízta és bízza szétosztását! A "'Ti adjatok
nekik enni" krisztusi parancs minden kor minden emberének szól. Elsősorban
nekünk, Jézus tanítását megvalósítani igyekvőknek. Jézus nyíltan megmondta,
hogy a föld nincs arra berendezve, hogy milliomosak legyünk! Épp ezért senkinek
sincs joga: hazárdjátékot űzni az emberiség kenyerével.
Ma túlontúl sok az éhező
ember: A TV
képernyőjén, olykor-olykor
1áthatunk lelkiismeretet ébresztő képsorokat: csont-bőr embereket, földön fekvő
már mozdulni sem tudó, elerőtlenedett gyermekeket és aggokat. Sokan idézik
ilyenkor, Madách sorait: „Sok az eszkimó, s kevés a fóka!” Valóban azonban nem
erről van szó, mert a föld sokkal több embert is tudna táplálni, ellátni
élelemmel, a mai termelési technikával, mint amennyien élünk a földön!
Hát akkor miről?
Az együttérzés, a
szolidaritás hiányáról!
Ha annak a napi sok milliárd
dollárnak pár %-át az éhezők megsegítésére, és kenyéradó munka-helyek megteremtésére
fordítanák, amit háborúkra és országok megszállására fordítanak, akkor nem
lenne éhező e világban.
De hol van a világ mai,
milliárdos vezetőiben a humánus gondolkodás és a szolidaritás érzület? Sajnos
az Úr Jézus által szívtelen gazdagoknak mondottakban, miként a múltban, úgy napjainkban
is óriási defektus ez!
Az Úr Jézus nem ok nélkül
kiáltott jajt a szívtelen gazdagokra, akik nem akarják meglátni a szegény Lázár
nyomorúságát. És ma is jajt kiáltana mindazokra, akik csak a profitot nézik és
nem törődnek az emberrel, azzal, hogy minden ember, emberhez méltó életet
tudjon élni.
Nem megvonni kell a
családoktól a különböző támogatásokat. S a betegektől a gyógyszertámogatást. A
szociális otthonokban élőktől a normatív támogatás egy részét. Arra hivatkozva,
hogy eddig igazságtalanul kapták azokat. S a legszegényebbnek juttatni csak
segélyeket. Egyébként is, nem segélyekből kell, hogy élje élet az ember, hanem
arcának verejtékével biztosított munkájából.
A kenyéradás napjainkban az
emberiségnek a legnagyobb problémája, és megnyugtató megoldása nélkül nem reménykedhetünk
a terrorizmus megszűnésében, a béke és a biztonság megszületésében.
Az Úr Jézus napjainkban nem
szaporítja meg kenyerünket és halunkat sem. Nem tesz csodát. Ránk bízza a kenyéradó
szeretet gyakorlását, mert önző, kapzsi világunkban ez a legcsodálatosabb
emberi cselekedet. Legyünk büszkék arra a képességünkre, hogy Jézushoz
hasonlóan kenyéradó szeretettel fordulhatunk éhező embertársaink felé.
Ha csak egy darab kenyeret is adunk az éhező testvéreinknek, vagy egy pohár vizet a szomjazó testvérünknek, máris enyhítettünk a világ, s honfitársaink nyomorán. Ámen.