16 évközi vasárnap
Bevezetés
A múlt vasárnap arról írt Szent Márk
evangélista, hogy Krisztus missziós útra küldte apostolait. A mai evangéliumban
már a "tizenkettő" visszatéréséről. Az apostolok fáradtak voltak, amikor
visszatértek missziós útjukról. Prédikáltak ugyanis és betegeket gyógyítottak.
Sokan jöttek hozzájuk, hogy velük Istenről beszéljenek, hogy tanácsot és vigasztalást
kapjanak. Ebben a munkában is ki lehet fáradni, ill. ebben lehet ám csak igazán
kifáradni.
A gondos Mester pihenőre, kikapcsolódásra
hívja tanítványait: „Jöjjetek és pihenjetek egy kissé.
A pihenés éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint a munka.
Kirie
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
tudatosítjuk magunkban, hogy nem Érted, hanem értünk, emberekért van a vasárnap.
Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem mindig
szenteljük meg az Úr napját. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem biztosítjuk a kellő pihenést szervezetünk regenerálódásához. Uram Irgalmazz.
Evangélium
után
Amint a bevezetőben említettem: A pihenés
éppúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint a munka. Pihenés nélkül tönkremegy
az ember és hiábavaló minden verejtékes munka! Ezen belátás ellenére mi, mai emberek
mégis fulladozunk a munkában. Sokszor nemcsak evésre, de még meghalni sincs
időnk! Mindig többet és többet akarunk. Nekünk éjjel és nappal dolgoznunk kell,
hétköznap es vasárnap is! Pénz kell, mert lassan nemcsak a tiszta vizet, hanem
a tiszta levegőt is csak pénzért kap majd az ember. Szombaton és vasárnap pedig
sok az otthoni házi teendő!
De mindennek van azért határa is. Minden
gépnek megvan a maga élettartama, amelyet előre ki lehet számítani. Vannak
gépek, üzemek, amelyek három műszakban dolgoznak. Sokan az embert is ilyen profitot
termelő gépnek tekintik. Az ember azonban nem gép!
Épp ezért a mai kor embere is kénytelen
megtapasztalni és tudomásul venni azt, amit a Szentírás mond, mindjárt az első
lapjain, hogy az Úr Isten az embert nemcsak munkára teremtette, hanem pihenésre
is. És azt is, hogy nem lehet büntetlenül hétköznappá szürkíteni az ünnepnapot,
a vasárnapot. És rablógazdálkodást folytatni testi és szellemi erőinkkel! A modern
technika sok tekintetben megkönnyíti az ember munkáját, de ugyanakkor felgyorsítja
a munkatempót, és a gyorsuló világ fárasztóbbá teszi az életet.
A fáradt, idegileg kimerült ember,
pihentető oázist keres a modern élet Bábelében. Milliók utaznak a kőrengetegből
zöld övezetekbe. Milliók utaznak tavak, tengerek partjaihoz. S milliók
dolgoznak üdülőjük, vikkendházuk építésén, szépítésén, vagy dolgozgatnak saját
telkükön, és úgynevezett aktív pihenéssel keresik a kikapcsolódást, a lélek és
a test regenerálódását.
Korunk embere is keresi zaklatott életében
a békét, a megnyugvást, a harmóniát, belső lelkivilágának egyensúlyát. A kérdés
csak az, hogy hol találja meg?
Miután az apostolok visszatértek küldetésükből,
a munkából, az Úr Jézus észreveszi fáradtságukat és ezt mondja nekik: Jöjjetek egy
magányos helyre és pihenjétek ki magatokat!
Érdemes felfigyelnünk erre a szóra, egy magányos helyre... Mert nem lehet akárhol
és akárhogy pihenni. A pihenés igazi hazája a magány és a benne megtalált
csend.
Zajos világunkban elsősorban erre a magányra,
csendre lenne szüksége mindenkinek. Nemcsak fülünknek, idegeinknek árt a nagy
zaj, hanem lelkivilágunknak is! A csendben megpihennek érzékeink, felfrissül
testünk és lelkünk egyaránt.
De lassan alig találni olyan helyet, ahol
csend van. Pedig erre van szükségünk, hogy elrendeződjenek gondolataink és
zaklatott életünk hullámverése elsimuljon.
Nem értékeljük kellően és ezért nem is
vesszük igénybe az egyház kínálta magányt és csendet. A lelkigyakorlatos jellegű
pihenő, üdülő házakat. De sokan még a hetente ismétlődő nagy lehetőséget sem, a
vasárnapi, s ünnepi szentmisét sem!
Nem értékeljük kellően templomaink
csendjét sem. Megfeledkezünk a "templomi csendben csobogó üdítő
forrásról”. Istennek éltető és regeneráló erejéről, a mindig frissességet adó Igéjéről.
Aztán azt sem tudatosítjuk kellően
magunkban, hogy a magány csak akkor lesz pihentető és gyógyító, ha megosztjuk
Istennel. Hallottuk: Az Úr Jézus nem küldi, hanem hívja apostolait. Tehát velük
tart a magányos helyre, s velük van a csendben is! - A csend Isten nélkül
ugyanis elviselhetetlen. Ezért kerüli sok ember a csendet és a magányt. De csak
azok számára, akiknek rossz a lelkiismeretük. Akiknek viszont tiszta a lelkiismeretük,
azok nem félnek a magánytól és csendtől. Sőt keresik a csendet, mert az Isten a
csend kapuján lép életünkbe! S azok fülében ott cseng az Ur hívó szava:
"Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és én, felüdítelek
benneteket."
Szükségünk van a Tízparancsolat által
előírt munkaszüneti napra, Isten csendes és üdítő napjára, a vasárnap
megszentelésére. Ne engedjük, hogy egyenlővé tegyék a hét többi napjával. Történelmi
tanulság! Periodikusán ismétlődő munkaszünetet nem tartó népek degenerálódtak,
nem voltak hosszú életűek, és eltűntek a történelem színpadáról. Megismétlem: Nem
Istenért, hanem értünk, emberekért van a vasárnap!
Hogy hosszú életűek lehessünk e földön,
épp ezért még a nyári üdülésünk idején se feledkezzünk meg az Úr napjáról, a
vasárnap megszenteléséről.
