Bevezetés
A mai evangéliumban az Úr Jézus názáreti
látogatásáról hallunk. A történetből kiderül, hogy azok, akik Jézust
gyermekkoruk óta ismerték, képtelenek hinni benne. - Jézus ugyancsak ismerte
honfitársait, problémáikat, tájszólásukat beszélte. Földiei bizalmatlanságát
mégsem sikerült feloldania: nem hittek neki. Ekkor állapította meg: „Sehol
sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában.”
Észre sem vesszük testvérek, hogy időközönként bennünk is fel-felbukkan egy-egy kétely Jézussal szemben. Annak ellenére, hogy Isten gyermekei, és Jézus barátai vagyunk. Nem kellene-e kételyeket eltávolítanunk végleg lelkünkből, és megingathatatlan hittel fogadnunk mindenkor bölcs tanítását?
Kirie
litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy Messiás
voltoddal kapcsolatos sokszor kételyek ébrednek bennünk. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem
törekszünk kellően bölcs tanításod életünkben történő megvalósítására. Krisztus
kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg, hogy nem tiszteljük és becsüljük kellően azokat a szellemóriásokat, akik önzetlenül szolgálják az emberi nem boldogulását. Uram irgalmazz
Evangélium
után
Az evangélium beszámolója szerint Jézus,
röviddel nyilvános működésének megkezdése után, tanításának és csodáinak jó
hírével övezve, visszatért Názáretbe, ahol nevelkedett. És szokása szerint szombaton
jelentkezett zsinagógában olvasásra.
Lukács evangélista szerint Izaiás próféta
könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset és éppen azon a helyen akadt
meg a szeme, ahol ez volt írva:
Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent
engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, - s hirdessem a
foglyoknak a szabadulást,- a vakoknak a látást,- hogy felszabadítsam az
elnyomottakat - és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje. Majd összetekerte az
írást, átadta a szolgának és leült.
Minden szem rászegeződött. S elkezdte beszédét
e szavakkal „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”
A hallgatóságot meglepte bölcsessége, de
nem értették, hogyan jutott ennek birtokába? "Honnét vette ezt? Hol tett
szert ekkora bölcsességre? - Kérdezgették egymástól.
Ám ahelyett, hogy hittel és szeretettel
tudakolták volna tőle mindezeket, s büszkék lettek volna földijükre, megbotránkoztak
benne. Ahelyett, hogy szívükbe fogadták volna őt, és megfontolták volna szavai
igazát, káromlásnak minősítették újtartalmú kijelentéseit.
Napjainkban, minden település, város,
városrész, büszke híres szülötteire. Ha nagyobb ünnepség van a közösségükben,
akkor meghívják az onnan elszármazott, ismertebbé vált nagy embereiket. Az első
sorban adnak nekik helyet. Sőt felkérik őket egy ünnepi beszéd elmondására. És
büszkén mondják: „Közülünk való!”
Józanésszel legfeljebb ennyit várhattunk
volna el a názáretiektől. De ez még akkor nem volt társadalmi szokás. Akkor,
miért marasztalja el őket az Írás, és miért kell nekünk is elmarasztalnunk a
Jézusban nem egy könnyen hívőket?
Habár Jézus ajkáról szomorúan hangoztak el
a híres szállóigévé vált szavai: Senki sem próféta saját hazájában, mégsem
szórt átkot falujára. Nem marasztalta el őket. Hiszen jól látta azokat a körülményeket,
amelyek az ellene forduló emberek magatartását meghatározták.
Vakmerőségnek hangzott, hogy Jézus
messiási küldetést tulajdonított magának, mert a zsidók képzeletében egészen
más, földies, politikai kép élt a Messiásról. Talán ezért fordultak szembe
vele? Jézus ugyanis ettől a Messiásképtől akarta megszabadítani népét.
Vegyük észre, hogy az emberek nem
ragasztották Názáret neve mellé a "hitetlen" szót, s nem lett belőle
"hitetlen Názáret" elnevezés. - Szent Tamás apostolt megtisztelte az
emberiség a „hitetlen" jelzővel, Názáretet nem.
Ezek szerint Jézus nem felel meg földijei
elképzelésének, nem illik bele abba a képbe, amit korábban kialakítottak róla.
Csalódtak Jézusban, mert továbbra is azt gondolták, és nem is igen gondolhattak
mást, hogy Jézus is csak „egy közülük való ember”, és nem Megváltó.
Sok mindennek kellett történnie Jézus
életében, az üdvösség történetében, hogy ez a hit egyre könnyebben
kialakulhasson az emberekben.
A teológiai problémán túl. Hiányzott
belőlük a mindenkivel szem-beni kötelező benevola indifferencia. A jóindulatú
közömbösség. A másik ember gondolatai felé való nyitottság. A kíváncsi
kérdezgetés, érdeklődés. Ezek hiánya, sőt ellentettje, okozhatta az elutasításukat.
Tudjuk, Jézus Názáreti elutasítása óta
állandóan ismétlődik a történelem folyamán ez az elutasítás. Sokan vannak, akik
sem Jézus szavainak, sem tetteinek, istenségében nem akarnak hinni.
Megismétlem: nem akarnak!
A hit, nem az értelem kérdése, hanem az
akaraté. Ugyanis, az ebben a világban nyitott szemmel járó, gondolkodó ember
mindenben a Teremtő és Gondviselő csodás alkotásait látja, melyek Isten iránti
hódolatra és imádásra késztetik.
A hitetlenségnek legfőbb akadálya, a
csukott szemmel való járás e világban. Az, hogy nem nyitják ki szemüket. Ha
kinyitnák szemüket és fülüket, akkor látnának, és hallanának, hívőkké válnának.
De, ha valaki hívővé lesz, akkor meg kell, hogy változtassa életmódját. A
hitetlen pedig pont ezt nem akarja, megváltoztatni, üres, céltalan, törvényi
kötöttségek nélküli életét.
A názáretiek csodatételt kértek tőle. De
Jézus nem bűvészmutat-ványos! Isten Fia! Messiás! Mi nem csodatételt, hanem
hitünk növelését kérjük tőle az apostolok eme szavával „Uram! Növeld bennünk a
hitet!”, mert ez segít bennünket és honfitársainkat is Neked tetsző boldogabb
élet élni itt e földön.
Amen
