24. évközi vasárnap
Bevezetés
A mai, évközi 24. vasárnap evangéliumi szakasza szerint az Úrjézus közvélemény-kutatást végez saját személyét illetőleg, előrejelzi saját szenvedését, és szól a kereszthordá-zásról. Ezek közül talán a hát ti kinek tartotok engem kérdését érezzük hozzánk szólónak is. - Nem elegendő csak tudni, hogy ki volt, illetve, hogy ki Jézus Krisztus, hanem élő kapcsolatban kell lennünk vele, életünk állandó útitársával, testvérünkkel és Üdvözítőnkkel. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy milyen a mi Vele való kapcsolatunk?
Kirié
Litánia
Urunk! Te mondtad: Az pedig az
örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus
Krisztust. Bocsásd meg, hogy meg-ismeréseddel oly keveset foglalkozunk. Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Te mondtad,
hogy aki megvall engem az emberek előtt azt és is megvallom a Mennyei Ata
előtt. Bocsásd, meg hogy oly bátortalanok vagyunk a megvallásodban. Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus Krisztus, erősítsd hitünket, hogy Téged mindig bátran megvallva, Te is megvallhass bennünket majd a Mennyei Atya előtt. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A zsidó nép vezetői látták és
tapasztalták mindazt, amit az Ur Jézus nyilvános működése alatt a saját népe
körében cselekedett. Belátták vele szembeni tehetetlenségüket. Ezért mind
megfigyeltetésükkel, mind kijelentéseikkel éreztették vele azt, hogy közeledik
életének az a pillanata, amikor kimondják az ítéletet: "Méltó a
halálra!"
Az Úr Jézus érezte ezt az ellenséges
hangulatot, s ezért Fülöp Cézáreájának környékén járva megkérdezte tanítványaitól:
Kinek tartják őt az emberek? Kíváncsi volt, hogy milyen képet alkottak róla
tanításának és tetteinek mozaik-köveiből?
Az emberek rendkívüli egyéniségnek
tartották őt. Keresztelő Szent János vonásait: igazmondását, vértanúi
egyenességét vélték felfedezni Benne. - Mások Illés próféta csodatevő erejét. -
Ismét mások egy új, talán minden eddigi prófétánál nagyobbat láttak benne.
Hiszen prófétai jövendölésre utaló szavak is elhagyták ajkukat. „ Csupa jót
tesz, a süketeket hallókká, a némákat beszélőkké teszi.”
Ez az emberek véleménye.
De mi az apostoloké, akiket
kiválasztott, tanított, s nevelt. Erre is kíváncsi volt Jézus. „Hát ti mit mondotok,
ki vagyok én?” - kérdezte Jézus.
És Péter apostol válaszolt, a
hallgatásba merült apostoltársai nevében is: „Te vagy a Messiás!”
A Ti mit mondotok, ki vagyok? Kérdés
az óta is körbejár a világon. A megszólítás ma nekünk szól, a 2000 évvel később,
más kultur-környeztben élő, más élet és világszemlélettel bíró követőinek. Ti
mit mondotok, ki Jézus? A mi válaszunk is inkább hallgatás, miként a hajdani
tanítványoké is volt. Péter apostol is csak az iménti rövid mondattal tudott
válaszolni. Valóban nehéz erre a kérdésre felelni. Katekizmusszerű válaszokat
nem akarunk adni. S nehéz azért is, mert személyes hitünkből kellene valamit elárulnunk
másoknak.
Jézus személye és műve ma is
foglalkoztatja az embereket. Hatása alól nehezen vonhatja ki magát bárki. Ha
másért nem, már azért is érdemes az embernek foglalkozni az Ő személyével, hogy
el tudjon igazodni korunk kultúrájában és művészettörténetében. A keresztény embernek
azonban ettől sokkal többet jelent a Jézussal való foglalkozás.
„Az emberi történelem térben
és időben játszódik le. A kinyilatkoztatás, amelyben Isten találkozik az
emberrel, szintén a tér és az idő törvényei alatt áll. Az emberiség történelmének
nemcsak kezdete volt, hanem vége is lesz. A kezdet és a vég között azonban van
egy olyan középpont, amely körül minden forog: Isten eljövetele ebbe a világba”.
Krisztus az emberi történelem
középpontja. Krisztus születése ketté osztja történelmet, Krisztus születése
előttire, illetve utánira.
Maga a keresztény név sem a
keresztből származik, hanem a christiánusból, a krisztusiból.
A keresztény élet
végeredményben nem más, mint egyre inkább krisztusivá válni. Nem más, mint Jézust
és tanítását egyre jobban megismerni, és tanítását tettekre váltani. Ugyanis, az
Írást idézve „Nincs más senki az emberek között az ég alatt, akiben üdvözülnünk
lehetne!”
Az üdvösségre jutásunk fázisai:
Amikor az ember Jézust megismeri - Jézus tettei fölött elgondolkodik - találkozik
vele! Szembesítjük vele önmagunkat, életünket, elveinket! Ha felismerjük azokban
Őt és tanítását, akkor ez a szembesítés sikeres lesz. Ilyen sikeres szembesítés
után indul el a hívő az üdvösségre vezető úton!
Mert szilárddá válik benne,
hogy Jézus valódi és történelmi személyiség. És, hogy föltámadása is valóság! De
hogy valójában, ki volt Ő, ezt mégis minden embernek saját magának kell kielmélkednie.
Ismét az Írást idézve: „Neve
minden névnél magasztosabb!”
Mindennél és mindenkinél nagyobb
hatással volt a világra. Személye mágnesként vonzotta az embereket. Tanításának
lenyűgöző ereje volt. Mondanivalója semmihez sem hasonlítható, kijelentései
megdöbbentőek. Ő azt hirdette magáról, hogy Isten. Hogy Isten, de emberként
jelent meg a földön. Ezt a kijelentését bizonyította is, és az emberek egy
része el is fogadja őt Istenének!” És Péter apostollal vallja: Te vagy a
Messiás.
De személyét és tanítását
viták nagy kavargása veszi körül évszázadok óta! A viták kavargásában nekünk is
állást kell foglalnunk, meg kell vallani hitünket!
A „Ki nekem Jézus?” Kérdésre csak
néhány szót tudok mondani, de mögötte világok vannak, vízesések és szakadékok,
Északi sark és Egyenlítő. Jézus az én Istenem és Mindenem.
