Nagyböjt 3. vasárnap 2022.
Bevezető
A mai, nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliumában arról
a jézusi tanításról hallunk majd, melyet két tragikus eseményhez, Pilátus kegyetlen
vérengzéséhez, és a Silóéban 18 embert maga alá temető torony összedőléséhez,
fűzött. Az események felett napirendre térni nem tudó tömeg lelkében lappangó
ama kérdésre, hogy mindez azért történhetett velük, mert bűnösebbek voltak,
mint az életben maradottak. Jézus válasza az, hogy nem, de hasonló velük, s
velünk is megtörténhet, ha nem törekszünk állandóan jobbá lenni, hitelesebb
keresztény életet élni.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, milyen bennünk ez a törekvés?
Kirié
litánia
Urunk! Bocsásd meg, hogy a természeti katasztrófák: földrengések,
árvizek, háborúk alkalmával nem gondolunk arra, hogy mi is lehettünk volna
azáldozatok. Uram, irgalmazz!
Urunk! Hogy ha az áldozatok nem voltak bűnösebbek,
mint mi, töröld el a mi bűnösségünket. Krisztus kegyelmezz!
Urunk! Hogy el ne vesszünk, bocsásd meg nékünk a megtérés halogatását. Uram irgalmazz!
Evangélium
után
A mai evangéliumi szakaszban két, tömeget tartósan
foglalkoztató Jézus korabeli történettel kapcsolatos jézusi tanítást
hallottunk.
Az egyik szörnyű esemény, amire Jézus hivatkozott, az
volt, hogy Pilátus, a római helytartó, a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe zarándokolt
galileaiak között vérfürdőt rendezett, és vérüket az áldozati állatok vérébe
kevertette.
A másik pedig az, amikor Silóéban a torony összedőlt,
és maga alá temetett tizennyolc embert. Ezzel kapcsolatban teszi fel Jézus a kérdést:
„Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai,
hogy így jártak?”
Mint mi, akik időközönként el elelmélkedünk azon, hogy
miért történnek természeti katasztrófák, háborúk? És miért ott: És miért velük?
Mit akart ezzel a Jóisten? Mire akart figyelmeztetni? Miért büntette pont őket
az Úristen?
Sajnos az ilyen történéseket, mindig kapcsolatba
hozzuk az Úristennel. Az Ószövetségből öröklött felfogás szerint még ma is, Isten
büntetésének tekintjük. E felfogás szerint ezek az emberek azért haltak meg, azért
büntette meg az Úristen, mert bűnösebbek voltak, mint az életben maradottak. Pedig
valójában nem voltak bűnösebbek. Az Úr Jézus az említett két eseménnyel kapcsolatban
határozottan ki is mondja, hogy nem voltak bűnösebbek!
Ennek ellenére, ez a felfogás sajnos még ma is él a
közfelfogásban. Főleg az idősebb nemzedék körében, amikor valakit valami sorscsapás
ért, kárörvendezve mondják: „megverte az Isten”.
Megvallom én gyerekkoromtól kezdve, nem tudtam
összeegyeztetni a teremtményeit betegségekkel, szenvedésekkel, kínokkal büntető
Istent a végtelen irgalmú Istennel.
Jézus gyökerében helytelennek mondja azt a felfogást, amely
szerint Isten „megverné” valamiért teremtményeit.
A lényeg azonban nem is ez a mai evangéliumban, hanem
az, amit ennek kapcsán kétszer is kijelent az Úr Jézus: „Ha nem tartotok bűnbánatot
(helyesebb fordításban: ha nem tértek meg), akkor épp úgy elvesztek ti is
mindnyájan!”
Úgy érzem, a legtöbb hívőnek, a megtérés szó kapcsán
az jut eszébe, hogy egy hitetlen, istentagadó felnőtt emberből istenhívő lesz.
Arra pedig nem is gondol sok hívő, hogy a megtérésre való buzdítás a hívő embernek is szól. Habár
nyilvánvaló, hogy a hívő nem egy megátalkodott, elvetemült istentelen bűnös. Ezek
közé való besorolása ellen joggal tiltakozik is.
De emlékezzünk csak! Az Úr Jézus a hívő zsidóknak
mondta nyilvános működésének kezdetén: „Beteljesedett az idő, és már közel van
az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Vagy pedig a ma
hallott mondatra: „Ha nem tértek meg, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan!” Szintén
a hívő zsidóknak mondta.
Ma nekünk, hívő keresztényeknek. Mondja: „Térjetek
meg!” De miért? Hát én nem vagyok hitetlen, erkölcstelen sem! Azért, mert
szeretem népemet, és e néphez tartozónak vallom magam én.
Hát akkor miben álljon a megtérésem? A metanoián? A
megváltozásom? Amit a szó eredetileg jelent.
Folytonos jó irányban történő, békés változást. Szünet
nélküli fejlődést, tökéletesedést. Mert ha nem is vagyok elmarasztalást,
elitélést érdemlő bűnös, azért szent sem vagyok. Hány gyónó mondja, nincs bennem
elég szeretet. De kiben van elég, kiben nem lehetne még több? Hányan mondják,
nem vagyok hibátlan, s elég jó. De ki az, aki hibátlan, s elég jó, s nem
lehetne még jobb?
Gyerekkoromban hallottam e buzdítást: Aki jó, legyen
még jobb! Aki szent, az legyen még szentebb!
Ez a buzdítás állandóan szemünk előtt kell, hogy
lebegjen, és arra kell, hogy késztessen: legyünk hát nap, mint nap jobbak, s
szentebbek!
Legyünk gyümölcsöt termő fügefák, nehogy a terméketlen
fügefa sorsa legyen az osztályrészünk.
Tartsunk hát, imént említett értelemben, bűnbánatot,
nehogy elvesszünk mi is, s elvesszen nemzetünk is.
Ámen.
