Úrnapja 2022
Bevezetés
Úrnapja, vagyis Jézus szent
Testének és Vérének ünnepe van. Ilyenkor a gyermekkori felejthetetlen emlékű
úrnapi körmenetek jutnak eszembe. Amikor az elsőáldozós kislányok
virágszirmokból virágszőnyeget terítettek az Oltáriszentség elé. Ministránsok
serege felváltva rázta a csengőt, zúgott az orgona, s harsogott a nép
Eucharisztiát dicsőítő éneke. A liturgia, az ünnepélyes körmenettel akarta és
akarja ma is felhívni az embereknek üdvösséget szerző, s az Eucharisztiában
jelenlevő Krisztusra a világ figyelmét.
Idézzük fel a korábbi körmenetek szép élményeit, és bánjuk meg az Eucharisztiával kapcsolatos közömbösségünket.
Kirié litánia
Add
Urunk, hogy mindig élő legyen a mi Eucharisztia-hitünk. Uram irgalmazz.
Add
Urunk, hogy mindig tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Krisztus
kegyelmezz!
Add Urunk, hogy életalkonyunkon az Eucharisztia legyen a Szent Útravalónk! Uram irgalmazz!
Evangélium után
A mai evangéliumban, Lukács
evangelista egymással való kapcsolatában látja már a kenyérszaporítást, az
utolsó vacsorát és az őskeresztény közösség eucharisztikus ünnepét, amelynek
már ő maga is résztvevője volt.
Az Úr Jézus a kenyérszaporítással
az ember testi éhségét akarta csillapítani, a lelki értelemben megszaporított
kenyérrel viszont az ember szellemi éhségét.
Lukács evangelista mintha azt
akarná hangsúlyozni, hogy egyszerre van szükség mindkettő csillapítására. Azt,
hogy nemcsak kenyérrel él az ember! De ugyanakkor azt is, hogy a lélek
eledelével való táplálkozók nem feledkezhetnek meg sohasem a kenyéradó
szeretetről sem!
A „Ti adjatok nekik enni”
krisztusi felszólítás a ma emberének, a ma hívőinek is szól. Hiszen a sokféleképp
érthető kenyér ma is milliók számára gond. Ma is száz-milliók, sőt mi több: az
emberiség nagyobbik része, több milliárd ember él szegénységben.
Biztosítható lenne minden ember
számára az emberhez méltó tisztességes emberi élet is, ha több lenne az emberekben
a szolidaritásból.
A „Ti adjatok nekik enni” felszólítást
sokan ma már meg sem hallják. Talán már a hívők sem! Talán közülünk is sokan,
akik épp az imént hallottuk ezeket. Elengedjük fülünk mellett, mint nem nekünk
szóló szavakat.
Az úrnapi evangéliumban hallott
krisztusi szavak ott kell, hogy éljenek lelkünkben mindennap. S ott kell, hogy
álljon lelki szemünk előtt példaképként, a kenyérszaporító Krisztus az a Krisztus,
Aki földi életében körüljárt és oly sok jót tett az emberekkel, oly sokszor és
oly sokféleképp mutatta meg velünk való törődését, irántunk tanúsított végtelen
szeretetét.
És mit tesz értünk Jézus ma? Mit
tesz értünk az Eucharisztiában? Lukács evangelista vezetése mellett gondoljuk
át azt, hogy mit akart Jézus, amikor a kenyeret megszaporí-totta, és mit akkor,
amikor az utolsó vacsorán önmagát adta nekünk lelki eledelül?
Mindkettőnél, a csodálatos
kenyérszaporításnál is, és az Eucharisztia ünneplésénél is Jézus rendkívüli
tettéről van szó. Még akkor is, ha ez naponta megismétlődik szinte az egész
földkerekségen, a termő-földeken, illetve templomainkban. Az Eucharisztiánál azonban
nem mennyiségi kenyérszaporításról van szó, hanem minőségiről. Nem a kenyér
mennyiségéből lesz több, hanem a kenyér lesz mássá, változik át az Úr testévé!
Miként a kenyérszaporításával
Jézus az ember testi éhségét akarta csillapítani, úgy az Eucharisztiával, a
lelki értelemben megszaporított kenyérrel, a lelkiektől megfosztott, lelkiekkel
nem táplált ember szellemi, lelki éhségét akarja csillapítani. Még akkor is, ha
ezt a lelki éhséget kevésbé is érzi, az egyoldalúan táplálkozó ember. Hogy
egészséges legyen az ember lelkileg is, azért van szüksége erre a csodálatos
lelki táplálékra.
Ezért viszi ki az Egyház az úrnapi
körmenetben ezt a Kenyeret az emberek közé. Ezzel szeretné felhívni mindenki
figyelmét arra, hogy ezt a Kenyeret, amely Jézus Teste, Jézus mindenki
eledeléül szánta. Ezen eledel után, valami módon, mindenki vágyakozik is, mert
mindenki örökké szeretne élni. Az Úr Jézus pedig azt mondta, hogy aki ebből a
kenyérből eszik örökké élni fog. Az örökké élni akaró embernek, minden embernek
szánt eledel ez a Kenyér, Jézus Krisztus Teste, az Eucharisztia!
Miért ennek tudomásul vételéhez,
elfogadásához, s meg-vallásához a körmenet? Azért, hogy azoknak is tudomására
jusson, akik nem térnek be soha templomainkba, s azoknak is, akik vonakodnak tudomásul
venni és elfogadni az Eucharisztia titkát, s vonakodnak elfogadni Jézus
Krisztust Üdvözítő-jüknek és Megváltójuknak.
Az Eucharisztiában köztünk lévő
Jézust két alkalommal, Húsvét-kor és Úrnapján visszük ki a világba. Jézusnak e
körmeneti világba lépése szimbolikus, jelképes. Inkább felhívás, figyelmeztetés
és buzdítás számunkra, azok számára is, akik a körmeneten nem vesznek részt.
Figyelmeztetés és buzdítás, hogy vigyük ki Jézust az életbe minden nap!
Egy hasonlat! Hiába van jó szíve
valakinek, a vérkeringési zavarok még halálát okozhatják.
A jó szívű Jézusnak mi hívők
vagyunk a vérkeringése. Az Eucharisztiában köztünk lévő jó szívű Jézus azt akarja,
hogy ebben a vérkeringésben ne legyenek zavarok, mert nekünk, hívőknek kell
kivinni, szétvinni Jézus üzenetét, szeretetét az életbe minden emberhez, minden
honfitársunkhoz.
Ámen
