Újév, Mária Istenanyaságának ünnepe

 Újév, Mária Istenanyaságának ünnepe

Bevezető

A keresztfán függő Urunk, Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta. Méltó, hogy az egész esztendőt az Õ anyai gondoskodásába ajánljuk. Testvéreim! A tisztaszívűek Isten áldásában részesülnek. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy elnyerhessük ebben az évben is életünkre az Ő áldását.

Kirié-litánia

Jézus Krisztus, Aki áldássá lettél minden ember számára: Uram, irgalmazz!

Jézus Krisztus, Aki testvérünk akartál lenni, hogy mi is az Atya gyermekei legyünk: Krisztus, kegyelmezz!

Jézus Krisztus, Akinek nevében üdvösséget talál minden ember, Uram, irgalmazz!

Evangélium után

Újév napján vegyes érzelmekkel ébredünk. A megilletődés, a vágyakozás és a reménykedés érzelmei vesznek erőt rajtunk. Mindenki remél valamit. A munkanélküli állásról, a beteg egészségről, a félénk biztonságról, a magányos társakról, a becsapottak igazságról, a hontalanok meleg otthonról, a foglyok szabadságról álmodoznak. Mindannyian szeretnénk nyugodtan és békében élni. Békét szeretnénk szívünkben, békét családunkban, békét nemzetünknek és békét az egész világnak.

Ezek a vágyak és érzelmek az óévben is foglalkoztattak, és az újesztendőben sem fognak nyugton hagyni. Ebben az újévben is lesznek problémáink, nem is kevés. Mégis meg kell próbálnunk úgy élni, hogy kevesebb legyen a szenvedés, több az emberség. Még a megváltoztathatatlannak tűnő, és az erőnket meghaladó nehézségeket is el kell fogadnunk.

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” (Zsid. 13,8) – Milyen jó ezt tudnunk! Az évek igen gyorsan futnak egymást követően.

„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!” A keresztény ember mindig az örök élet horizontjában gondolkodik, akkor is, ha visszatekint egy eltelt évre, akkor is, ha előre tervez, ha szeretne valami maradandót tenni ezen a földön. Minden Isten kezében van, a múlt, a jelen és a jövendő. Ezért, amikor „Boldog újévet!” hallunk és mondunk, szerencsét, jó egészséget kívánva egymásnak, akkor a liturgia, az egyház, a hívek az ószövetség egy áldására, mint legmegfelelőbb imádságra találnak: „Áldjon meg téged az Úr / és őrizzen meg téged. /Ragyogtassa rád arcát az Úr, / és kegyelmezzen néked, / fordítsa feléd arcát az Úr, / s adjon békét tenéked!” (Szám 6,24-26).

Áldás, vajon mit is jelent? Latin eredetije a signare szóból ered, ami annyit tesz, mint megjelölni, keresztet vetni, vagy a benedicere az ószövetségi jót mondani, egy jó szót szólni értelmében. Az úgy nevezett Ároni áldás háromszor idézi Izrael fölött az Úrnak, Adonájnak nevét, amely nem puszta szó, hanem Isten kiválasztó és népéhez forduló szeretetének megjelenítése egészen a teremtéstől kezdve, mióta az ő áldása nyugszik minden teremtményen (vö.Ter 1,28).

Minden áldásban ez az isteni szeretet, jókívánság, ígéret ismétlődik, hosszabbodik, erősödik meg. Ahol a Biblia áldásról beszél, ott élet fakad, ott termékenység van, de sohasem mágikus, varázsló formában. Az ember csak kérhet áldást, Isten adja azt egyedül. Amikor az ember valakit, vagy valamit megáld, akkor Isten ad áldást.

Tudták ezt a pátriárkák meg az Újszövetség valamennyi kiválasztottja. – Most, az újév kezdetén Isten áld meg bennünket.

Ez a másik fontos mondanivalója a mai liturgiának: szemléljük, meditáljuk, igyuk magunkba a Krisztus születése utáni apró epizódból azt, ami tanít, ami gazdagít! Lukács evangélista röviden, pár szóval rajzolja meg a Szent Család képét. Ott találjuk Máriát, aki „szívébe véste a pásztorok szavait és gyakran elgondolkodott rajtuk”. Ő így lett Isten Anyjává, hogy – bizonyára sokszor – el-elgondolkodott Isten akaratáról, tervéről, és csak tőle várt választ, mert bizalommal volt Ura, Istene iránt. Mária nem volt szerzetes, mégis „normális” kontemplatív életet élt.

A mi évünk akkor lesz nyugodt, boldog, békességes, ha őt tudjuk követni, nem veszünk el a teendők, a háztartás, a pénzszerzés, a kereskedelem, a tudomány, az általános nyüzsgés világában, hanem szorítunk időt arra, hogy egyedül legyünk Urunkkal, Istenünkkel és kutassuk, szemléljük akaratát, el-elgondolkodjunk, elemezzük, megimádkozzuk életünk történéseit. Mert „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké!”

A pápák minden év első napjára, a Béke világnapjára üzenettel fordulnak a világhoz, nemcsak a püspökökhöz, papokhoz, az egyház híveihez, de a társadalmak, az országok vezetőihez, a politikusokhoz és miden jóakaratú emberhez. II. János Pál pápa a 38. Béke Világnapon a Római levélből való mottóval látta el üzenetét: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat!” (12,21) Béke ott van ugyanis, ahol a jó felé irányuló döntéseink azt megteremtik. Milyen nagy a felelőssége egyéneknek, közösségeknek, társadalmaknak, nemzeteknek, gazdasági és politikai struktúráknak a béke távlatának kialakításában! A pápa azt kívánja, érezzük át mindannyian ezt a felelősséget, és hatékonyan cselekedjünk az egyenlőtlenségek, a nélkülözések, az igazságtalanságok és a békétlenség, a háborúk felszámolásáért!

Amikor embertelen háborúkat látunk szomszédunkban, amikor mindenfelé nő a szegénység és nyomor, hazánkban is, felvetődik a kérdés lesz e foganatja a Szentatya újévi békefelhívásának? És milyen lesz a 2023-as év? Biztos, hogy nehéz lesz! Ezért jobban oda kell figyelnünk egymásra! Minden nehézség ellenére is meg kell őriznünk a Gondviselésben, s Mária oltalmában való reményünket.

Ámen