Ádvent 2. vasárnapja
Bevezetés
Advent második vasárnapjának üzenete így
hangzik: Jön az Isten országa!
Isten
országa megérkezett, amikor közöttünk járt az emberré lett Fiú Isten.
Megvalósul
Isten országa az Egyházban, ahol Isten szavát hirdetik és kiosztják szentségeit.
Isten országát készítjük elő lelkünkben a bűnbánat által.
E szentmise kezdetén is vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy az égi király bevonulhasson szívünkbe.
Kirié litánia
Urunk Jézus! Nyissuk ki a
szívünket. Uram irgalmazz!
Urunk Jézus! Tartsunk, bűnbánatot
Krisztus irgalmazz!
Urunk Jézus! Tiszta lélekkel vonuljunk a szentáldozáshoz. Uram irgalmazz!
Evangélium után
„Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt
a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy
mindenki higgyen általa.” (Jn 1, 6-7)
Ő az Ószövetség utolsó nagy
prófétája. Kötőjel a múlt és a
jelen között.
Az ókorban írt evangéliumot kell élnünk és
hirdetnünk ha a világ meg is őrül körülöttünk.
Az egyháznak az a hivatása,
hogy ma is, mint mindig történelme folyamán alkalmazkodjék kora emberéhez. Szentírást
olvashasson. Törekedjünk arra, hogy mában élő, ma emberéhez szólni tudó
keresztények legyünk.
Keresztelő Szent János is „azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról”.
Hogy Jézus Krisztus a Világ Világossága. És azt is, hogy Keresztelő a „világosság
tanúja”.
A görög nyelvben, a tanút „mártírosnak”
mondják. Igazából, mai értelemben véve a szót, János Jézus első mártírja is.
János evangéliuma igen
gyakran hangoztatja, hogy a világ elítéli Jézust. Értetlenül kérdezi: Kicsoda
ő? János pedig tanúságot tesz róla.
Nekünk is fontos kötelességünk: tanúságot tenni a Világ Világosságáról. De
milyen a mi tanúságtételünk? Erőtlen és gyenge. Alig észrevehető.
„A zsidók papokat és
levitákat küldtek Keresztelő Szent Jánoshoz Jeruzsálemből, s megkérdeztették: Ki
vagy?” Ez a mondat el kell, hogy gondolkoztasson bennünket is. János ugyanis
úgy élt, hogy kortársai nemcsak felfigyeltek rá, hanem a nép tódult utána.
Kihívás volt. Vajon ránk felfigyelnek-e kortársaink? Igyekezzünk úgy élni, hogy
felfigyeljenek ránk. Pozitív értelemben, s csodálkozva kérdezzék, kik ők? S
miért ilyenek ők?
János személye mögött,
titokzatos módon, de mégis sokat sejtetően, ott rejtőzött a Jézusé is. Az embereket
nem annyira az érdekelte, hogy kicsoda János, hanem az, hogy kicsoda Jézus?
Ez velünk is így van. A gyakorló keresztényt
állandó figyelemmel kíséri a világ. De csak azért, mert rajtunk át, Jézusra
kíváncsiak az emberek. Ma a „ki vagy Te?” kérdésre, minden hívő Jánosként kell, hogy válaszolja: „Én csak a
pusztában kiáltó szó vagyok!” Mi felkiáltójelek vagyunk a jánosi mondat végén.
Útkészítői Annak, aki „köztetek áll de, akit Ti nem ismertek.”
János itt olyasmit mond ki, amire nem, vagy csak nagyon ritkán
gondolunk. Kicsit erőltettetnek is érezzük, és átvitt értelemben érthetőnek.
Jézus
már közöttünk van,
mint Kánában is, a fiatalok menyegzőjén. Ő a fiatalok öröme és szerelme. Ő a
szegénység és éhínség leküzdéséért folytatott mozgalom. Ő az igazságos bérezésért
történő harc és küzdelem. Ő az alacsony műveltségi szinten tartottak műveltségi
szintjének emeléséért küzdők nemes törekvése. Ő az emberek egymás felé történő
közeledése. Ő az emberek békés egymás melletti, egymásért való élése. Ő az, aki
közénk jött, és közöttünk van, csak mi nem ismertük és nem ismerjük fel.
Vagy mégis? Komolyan
vesszük, amit mondott: Éhes voltam és ennem adtatok, börtönben voltam,
üldöztek, és ti kiszabadítottatok. Elismertétek emberi méltóságomat. Amikor az
emberiségnek ekkora igazságérzete van, akkor maga Krisztus beszél belőlük és
általuk, aki maga az igazság. Mi nem merjük így nézni a világot, s ezért nem
vesszük észre a különböző dolgokban köztünk lévő Krisztust.
Azután meg még nehezen is értjük,
mert olyan mentalításban élünk, amely még napjainkban is, naponta megalázza,
megtiporja jogaiban az embereket.
Abban viszont nem
kételkedhetünk, amit az Írásban olvashatunk, hogy: „Az, Akit ti nem ismertek,
el fog jönni.”
Ennek ellenére, előbbieket figyelmen hagyva, sokszor
keressük, őt úgy, mint aki a boldogság vagy karrier, vagy hatalom, vagy
gazdagság. Nem találjuk, mert ezekben nincs ott a Krisztus. Ő a kicsinyek
életében van jelen.
Ott van Jézus, ahol engedik
megszületni a kicsinyeket. Ahol megvédik a szegényt, a jogfosztottat. Ahol nem
restellik kimondani az igazságot, akkor sem, ha abból a kimondójának csak
hátrány, esetenként elmarasztalás és üldözés származik.
Ott van Jézus a vértanú
lelkű Mindszenty Bíborostól kezdődően, napjaink szókimondó igehirdető
papjainkban. Ott, ahol ki merik mondani, hogy nem lehet az Egyházat a kiszorítani
a társadalmi életből, hisz az a feladata, hogy szelídítse és nemesítse.
Mindezt Azért tesszük, Akinek növekednie kell, Akinek a saruszíját sem
vagyunk méltók megoldani. Akinek eljövetelére készülünk, Akinek köztönk való jelenlétét
hiteles és korszerű tanúságtételünkkel tudatosítjuk
