2014. október 17., péntek

Antióchiai Szent Ignác


Antióchiai Szent Ignác püspök és vértanú
2014. október 17.

Bevezetés
Szent Ignác püspökről és vértanúról emlékezik meg a mai nap a liturgia. Ignác második utódaként vezette az Antióchiai egyházat. A vadállatokkal való küzdelemre ítélve, Rómába vitték, ahol Traianus császár alatt 107-ben nyerte el a vértanúság dicsőséges koszorúját. Útközben hét levelet írt a különböző egyházakhoz. Gyönyörű sorokat ír Krisztusról, az Egyházról és a keresztény élet szépségeiről, és buzdítja őket a hitben való állhatatosságra. Bárcsak mi is buzdulnák életpéldáján hitünkben való állhatatosságban.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.

Evangélium után
Antióchiai Szent Ignác, rómaiaknak írt leveléből idézek. „Szíriától egészen Rómáig vadakkal van küzdelmem, szárazon és vízen. Éjjel-nappal tíz leopárd rabságában vagyok; ezek az engem őrző szakasz katonái. Ha jót teszek velük, annál gonoszabbak. ... Jöjjön rám bármi: tűz, kereszt, bestiák hada, szétdarabolás, szétmarcangolás, csontjaim megtörése, tagjaim levágása, az egész test összezúzása, az ördög minden vad kínzása: csak eljussak Jézus Krisztushoz!”
Egy másik részletet is ugyanezen levélből.
Minden egyháznak írok, és mindnyájatoknak meghagyom, hogy szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogyne gyakoroljatok velem alkalmatlan jótéteményt. Engedjétek, hadd legyek vadállatok prédája, mert ez által juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és kell, hogy megőröljenek a vadállatok fogai, és így Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak.
A búzaszem, ha földbe esik, elhal, és bő termést hoz. Hallottuk a mai evangéliumi szakaszban. Szent Ignác elhalt, és bő termést hozott.
Olyan bő termést, virágzó egyházat, Közel-, Közép-Keleten egészen Indiáig, amelyet állandóan üldözték, híveit gyilkolták mind a mai napig, de még ma is él, ott vannak szórvány kereszténységként, és evangéliumi kovászként és sóként.
Imádkozzunk értük.
F. F.