Szent II. János Pál Pápa
Október 22.
Október 22.
A világegyház ma ünnepli egy egész világ által megcsodált, Ferenc pápa által ez év áprilisában (27) szentté avatatott Szent II. János Pál pápát. Töménytelen sok jót adott életpéldájával, szavaival és tetteivel e világnak, mindenkinek, hívőnek és nem hívőnek, nekünk is, itt jelenlevőknek is. Emlékezzünk azokra, és kamatoztassuk azokat, magunk és embertestvéreink javára. Hogy ezt méltóképpen, tiszta szívvel tehessük, bánjuk meg vétkeinket.
Evangélium után
Az imént hallott evangéliumi szakaszban az apostolok azt kérdezik az Úr
Jézustól: „Urunk, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy
mindenkinek?” Természetesen, hogy mindenkinek, így nekik is. Mindenkinek,
aki hallja, vagy olvassa szavait. Vagyis most nekünk mondotta, nekünk, akik itt
vagyunk e templomban. És mit mondott nekünk. Mindenkinek mást és mást,
mert mindenki mást és mást hall ki az elhangzott szavakból.
A mai példabeszéd tehát nekünk szól. A mi életállapotunkat írja le és a mi
szívünkhöz szól. Ennek fényében úgy értelmezhetjük a példázatot, hogy
Jézusunk küldetést ad nekünk, feladatot bíz ránk, amit mi hűséges
szolgálatunkkal teljesítünk. Küldetésünkben és szolgálatunkban maga Jézus a
példakép, aki a mennyei Atya akaratát teljesítette egész földi életében.
Feladatát, küldetését elvégezve azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa
megkezdett munkát, Isten országa megvalósulását a világban.
Ezt tette a ma ünnepelt Szent II. János Pál pápa is. Ezért állította őt az Egyház
minden kor hívője elé, elénk is.
Ismerjük a lengyel pápától búcsúzó római nép, s a zarándokok híressé vált
spontán felkiáltását: „Subito Santo” vagyis „Azonnal Szent”.
Szent II. János Pált huszonhét éves péteri szolgálata alatt egy nemzedék csak „a
Szentatya”-ként emlegette. A háború alatt titokban végezte el a szemináriumot,
miközben munkásként dolgozott. Lelkiségét a karmelita misztika és a
Boldogságos Szűz iránti mély szeretet alapozta meg. A fiatal teológus a zsinat
fontos konstitúcióinak a kidolgozásában is részt vett. Imádsága, felkészültsége
és mély emberismerete nagyban hozzájárult, hogy a vörös diktatúra Európában a
történelmi múlt emlékévé vált. Szolgálatát és minden megjelenését a derűs
remény hatotta át. Ahogy egyénisége, úgy felhívása is kitörölhetetlen nyomot
hagyott a xx. század végén élőkben: „Ne féljetek átlépni a remény küszöbét!”
Ne féljetek! A halál civilizációja helyett, építsétek a szeretet civilizációját.
Ennek építéséhez kérjük most már onnét fentről az ő égi segítségét.
Ámen
F. F.
