Avilai Szent Teréz szűz és vértanú
2014. október 15.
2014. október 15.
Bevezetés
Ma, Avilai Szent Terézről emlékezik meg a liturgia. Tizenkét éves koráig világias életmódtól körülvéve, savanyú középszerűségben töltötte szerzetesi napjait. Majd rádöbbent, hogy Isten nem kellemes kolostori csevegésre hívta meg, hanem rendjének megreformálására. Több mint húsz közösségnél sikerült elérni a szigorúbb eredeti karmelita lelkiséghez való visszatérést. Irodalmi, s misztikus művei a spanyol irodalom remekei. VI. Pál pápa, 1970-ben egyháztanítóvá nyilvánította.
Kövessük példáját, s lelki életünkben, ne a kényelmesebb, hanem az Istennek tetsző életre törekedjünk. Hogy lelkünk Istennek tetsző legyen, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Evangélium után
A mai evangéliumban az írástudók és a farizeusok kemény bírálatát hallottuk az Úrjézus ajkáról. Meglepő, hogy a szelíd és mindenki iránt szeretetteljes Jézus a farizeusok ellen ilyen kemény kirohanást intéz. Ennek minden bizonnyal nyomós okai lehettek.
A farizeusok csoportja már Krisztus előtt kétszáz évvel kialakult. A mózesi törvények iránti buzgóságukban odáig mentek, hogy saját elképzeléseik szerint még számtalan más előírást, tilalmat fűztek a törvényekhez, s ezzel úgy felszaporították a parancsok számát, hogy lehetetlenség volt azt megtartani. A sok törvény között elveszett a törvény szelleme: az Isten és a felebarát szeretete.
Sok Istennek tetsző dolgot megtettek, de sokat meg nem, még pedig lényeges dolgot. Ezért mond rájuk jajt. Jaj, nektek farizeusok! Elhanyagoljátok az igazságot és az istenszeretet. Mi nem hanyagoljuk e el? Mi mindig igazságosan cselekszünk? Minden embertestvérrel? Vagy csak akiket szeretünk? Akiket pedig nem, azokkal meg igazságtalanul is? Hogyan mutatjuk meg mi napközben az Isten iránti szeretetünket? Gondolunk e Rá fohászimáinkkal?
És az írástudóknak mondott: Jaj, nektek írástudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban egy újjal sem segítetek azokat a terheket hordozni, milyen visszhangot váltanak ki bennünk? Szeretteinkre, munkatársainkra nem rakunk-e elviselhetetlen terheket? És a terheket viselő családtagoknak, munkatársaknak, embertestvéreknek segítünk e a terhet viselni?
Ma, Avilai Szent Terézről emlékezik meg a liturgia. Tizenkét éves koráig világias életmódtól körülvéve, savanyú középszerűségben töltötte szerzetesi napjait. Majd rádöbbent, hogy Isten nem kellemes kolostori csevegésre hívta meg, hanem rendjének megreformálására. Több mint húsz közösségnél sikerült elérni a szigorúbb eredeti karmelita lelkiséghez való visszatérést. Irodalmi, s misztikus művei a spanyol irodalom remekei. VI. Pál pápa, 1970-ben egyháztanítóvá nyilvánította.
Kövessük példáját, s lelki életünkben, ne a kényelmesebb, hanem az Istennek tetsző életre törekedjünk. Hogy lelkünk Istennek tetsző legyen, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Evangélium után
A mai evangéliumban az írástudók és a farizeusok kemény bírálatát hallottuk az Úrjézus ajkáról. Meglepő, hogy a szelíd és mindenki iránt szeretetteljes Jézus a farizeusok ellen ilyen kemény kirohanást intéz. Ennek minden bizonnyal nyomós okai lehettek.
A farizeusok csoportja már Krisztus előtt kétszáz évvel kialakult. A mózesi törvények iránti buzgóságukban odáig mentek, hogy saját elképzeléseik szerint még számtalan más előírást, tilalmat fűztek a törvényekhez, s ezzel úgy felszaporították a parancsok számát, hogy lehetetlenség volt azt megtartani. A sok törvény között elveszett a törvény szelleme: az Isten és a felebarát szeretete.
Sok Istennek tetsző dolgot megtettek, de sokat meg nem, még pedig lényeges dolgot. Ezért mond rájuk jajt. Jaj, nektek farizeusok! Elhanyagoljátok az igazságot és az istenszeretet. Mi nem hanyagoljuk e el? Mi mindig igazságosan cselekszünk? Minden embertestvérrel? Vagy csak akiket szeretünk? Akiket pedig nem, azokkal meg igazságtalanul is? Hogyan mutatjuk meg mi napközben az Isten iránti szeretetünket? Gondolunk e Rá fohászimáinkkal?
És az írástudóknak mondott: Jaj, nektek írástudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban egy újjal sem segítetek azokat a terheket hordozni, milyen visszhangot váltanak ki bennünk? Szeretteinkre, munkatársainkra nem rakunk-e elviselhetetlen terheket? És a terheket viselő családtagoknak, munkatársaknak, embertestvéreknek segítünk e a terhet viselni?
T. Van min elgondolkodnunk, van min javítani. Ámen
F. F.
