Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a
prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam
összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti
nem akartátok! –Hallottuk az imént.
T. Vannak a szenvedésnek jaj-szavai!
Vannak a keserűségnek jaj- szavai! És vannak a szeretetnek jaj-szavai. Most nem
a szenvedés jaj-szavait hallottuk, most a szeretet jaj-szavai hangoztak el a felolvasott
evangéliumi szakaszban.
Sokan úgy magyarázzák ezt a szakaszt, hogy
Jézusnak panasza van Jeruzsálemre, tehát, feddi, elítéli, és ostorozza a
várost. Sokkal inkább a féltő szeretet hangját kell, hogy kihalljuk e
szavakból, olyan hangot, mint amilyen a távolra sodródott gyermek megmentéséért
sóhajtó apának a hangja.
Nekünk olyan képünk van Jézusról, aki
nem kiáltozik indulattal, és főleg nem fenyegetőzik azzal az erővel, amelynek
birtokában van! Szavaiban benne van a féltés, a sajnálat, az értetlenség, a
szomorúság.
Jézus sírt a város felett. A sírás
mindenképpen a megrendültség, az átélés jele: Nem közömbös számára az, ami
történik, és ami történni fog.
A panasz abból fakad, hogy Isten, a
közelségét mindig éreztetni akarta a próféták és a küldöttei által, de ezt a
látogatást, Izráel elutasította.
Hányszor? - csendül fel Jézus panasza. S
ez a panasz nagyon is érthető. Egy apa korholhatja így fiát. Hányszor
megmondtam..., hányszor kértelek..., hányszor figyelmeztettelek.... Ebben a
hányszor-ban ott van, hogy a többszöri próbálkozás, a többszöri kísérlet,
többször nekifutás ellenére, próbálja Isten megnyerni az embert.
És lássuk meg, hogy mitől akarta
megvédeni az Úr Jeruzsálemet? Mitől akarja egy tyúkanyó megvédeni a szárnyaival
a kiscsibéit? Ha jön a pusztítás, ha jön a vihar, ha jön a ragadozó, a halált
hozó, a tyúkanyó testével védi, önmagával védi az övéit.
Mitől akar Jézus megvédeni Bennünket?
Jön pusztítás, jön vihar, jön ragadozó, az ellenségetek, mint ordító oroszlán
körüljár, hogy kit nyeljen el. Jézus keresztjében éppen ezt fedezhetjük fel:
kiterjesztette az oltalom a szárnyait, hogy nekünk ne essen bajunk.
Csodálatos a kép, amit Jézus használ: Az
összegyűjtő, védelmet adó szeretet képe. - ahogy a tyúkanyó akarja a szárnyai
alá rejteni a kiscsibéit!- úgy akar ő is az övéinek biztonságot adni. Jézus
védelme nem egy távriasztóval működik, hogy amikor jön a baj, akkor a
vészcsengő megszólal a rendőrségen, és a szolgálatban lévők kijönnek. Itt éppen
fordítva van: A veszélyre éppen a tyúkanyó hangja figyelmezteti az el elkószáló
kiscsibéket, és akkor azok futnak a védő szárny alá.
Jeruzsálem ezt a hangot nem hallotta
meg!
És mi?
