2014. november 7., péntek

A hűtlen intéző.


2014. november 7.

A példabeszéd arra tanít, hogy valamennyien intézők vagyunk, és nem urak. A kapott javakkal el kell számolnunk egyszer. Úgy kell élnünk, hogy a megbízatásunk lejártával jó legyen a sorsunk.
A példabeszédbeli intéző alattomos és hűtlen volt, de a maga sorsát okosan rendezte. Nem az alattomosságban követendő példa, hanem az okosságban. Mert, amíg nem vették el tőle az intézőséget, mert amíg hatalma volt, hatalmával jót cselekedett. Urának eladósodottjait megsegítette, adósságaik egy részét elengedte, miként napjainkban is teszik magyar földön illetékesek az eladósodottakkal, (devizahitelesekkel).
Az adósokkal való jótette valóban dicséretes dolog, hiszen ezzel nemcsak az adósok, hanem ő maga is jól jár.
T. Mi is intézők vagyunk, mi is elbocsátást nyerünk egykor, s ha jól intéztük megbízatásunkat, minket is befogadnak majd egyszer az égiek, azok, akikkel jót tettünk.
Ugyanis minden javunk az Istené. Ő ránk bízta azért, hogy tegyünk jót velük. Nemcsak nem haragszik, de egyenesen azt akarja, hogy ezt tegyük, hiszen Ő is jót tesz mindig mindenkivel. Azt a jót kell tenni, ami a másiknak jó.
Azzal, hogy időnket, erőnket másra „pazaroljuk”, nem elherdáljuk Urunk tulajdonát, hanem megmentjük az örök életre.
Mint a világosság fiai ismerjük fel ezt a megbízatásunkat és váltsuk valóra. Aki nem tesz jót „magapazarlásával”, szívtelenné válik, nem gyűjt érdemeket, nem visz magával semmit.
Főleg az irgalmas szeretetre akarja tanítani Jézus az ő követőit. Ezt a stílust el kell sajátítanunk. Nem a csalás és sikkasztás dicsérete tehát ez a példabeszéd, hanem a nekünk adott isteni adományok nagylelkű továbbadásáé.
Ámen
F. F.