2014. november 21., péntek

Elmélkedés

Lk 19, 45-48

Az evangéliumban arról olvastunk a mai napon, hogy Jézus bement a jeruzsálemi templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket, majd pedig tanítani kezdett
Az Úr Jézust, amikor megérkezett a templomba, kínosan érintette, hogy a vallási vezetők milyen készségesen engedélyezték a kereskedőknek és pénzváltóknak, hogy a templom területén, a pogányok udvarán árusítsák az áldozathoz szükséges bikákat, bárányokat és galambokat.
A célt, hogy ne kelljen messze vidékről hajtani vagy cipelni a család áldozatát, még tisztességesnek is lehetne nevezni, ha nem a kufár-szellem húzódna meg a lelkek mélyén, a kereskedők jó kis hasznot húznak, a templom vagy annak elöljárói pedig osztalékot szedhetnek.
A templomadót is csak ezüst sékelben lehetett megfizetni, ezért volt szükség arra, hogy a különböző pénzeket beváltsák.
Ha emberi, gyakorlati szempontból nézzük, akkor jogosnak tűnik a pénzváltók és a kereskedők jelenléte, hiszen munkájukkal a templomba áldozatbemutatás szándékával, illetve a templomadó megfizetése miatt érkezőket segítették.
Más szempontból nézve viszont semmi keresnivalójuk a templomban, hiszen ez az Isten háza. Jelenlétükkel háttérbe szorították, hogy e hely az Isten ünneplését szolgálja. A templom Isten különleges módon való jelenlétének helye.
Az emberek számára az imádság háza. Szent hely, amelytől távol kell tartani a kereskedést.
Cselekedetével Jézus rámutatatott e hely eredeti rendeltetésére.
Mit jelent számomra a templom? Az imádság házát? Szívesen időzöm-e ott, Isten jelenlétében?

Amen