Lk
19, 45-48
Az evangéliumban arról olvastunk a mai
napon, hogy Jézus bement a jeruzsálemi templomba, és kiűzte onnan a
kereskedőket, majd pedig tanítani kezdett
Az Úr Jézust, amikor megérkezett a
templomba, kínosan érintette, hogy a vallási vezetők milyen készségesen
engedélyezték a kereskedőknek és pénzváltóknak, hogy a templom területén, a
pogányok udvarán árusítsák az áldozathoz szükséges bikákat, bárányokat és galambokat.
A célt, hogy ne kelljen messze vidékről
hajtani vagy cipelni a család áldozatát, még tisztességesnek is lehetne
nevezni, ha nem a kufár-szellem húzódna meg a lelkek mélyén, a kereskedők jó
kis hasznot húznak, a templom vagy annak elöljárói pedig osztalékot szedhetnek.
A templomadót is csak ezüst sékelben
lehetett megfizetni, ezért volt szükség arra, hogy a különböző pénzeket beváltsák.
Ha emberi, gyakorlati szempontból
nézzük, akkor jogosnak tűnik a pénzváltók és a kereskedők jelenléte, hiszen
munkájukkal a templomba áldozatbemutatás szándékával, illetve a templomadó megfizetése
miatt érkezőket segítették.
Más szempontból nézve viszont semmi
keresnivalójuk a templomban, hiszen ez az Isten háza. Jelenlétükkel háttérbe
szorították, hogy e hely az Isten ünneplését szolgálja. A templom Isten különleges
módon való jelenlétének helye.
Az emberek számára az imádság háza.
Szent hely, amelytől távol kell tartani a kereskedést.
Cselekedetével Jézus rámutatatott e hely
eredeti rendeltetésére.
Mit jelent számomra a templom? Az
imádság házát? Szívesen időzöm-e ott, Isten jelenlétében?
Amen