Nagyböjt 4. vasárnapja. 2018
Bevezetés
A
mai evangéliumi szakaszban szereplő Nikodémusz rokonszenves számomra. Magasan
képzett, nagytekintélyű vezető. Gondolkodó ember lévén, bátorságot vesz
magának, de óvatos, védi biztonságát, és éjnek idején keresi fel, megcsodált
kortársát, Jézus Krisztust.
Jól
szemlélteti viselkedése a kommunista diktatúra idejében élt, s ma is élő hívő
értelmiség óvatos magatartását, akik így kényszerültek gondolkodni és
cselekedni, mint ő. Távolabbi templomba járok, csak meg ne tudják, hogy
templombajáró vagyok. Megkereszteltetem gyermekemet, de titokban, és így
tovább.
Hála
Istennek, elmúltak ezek az idők de mi még mindig óvatosak vagyunk, vagy ma már
bátrabbak? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk,
Jézus Krisztus! Bocsásd meg, hogy oly gyakran vagyunk félénkek hitünk
megvallásában. Uram irgalmazz!
Urunk,
Jézus Krisztus! Add, hogy mindig bátran valljuk meg hitünket. Krisztus
kegyelmezz!
Urunk,
Jézus Krisztus! Add, hogy mindig bizalommal tekintsünk föl a keresztre. Uram
irgalmazz!
Evangélium után
Mindannyiunk
előtt ismert a választott nép
történetéből az az esemény, amelyikre
a mai evangéliumi szakaszban történik utalás. Az Úristen meg akarta menteni az
ószövetségi népet, amely hazájától távol, idegen földön, Egyiptomban
kovácsolódott egy néppé.
Az
egyiptomiak egy idő után szorongatni kezdték őket. Elnyomták
és kínozták. A nép erre Istenhez fordult segítségért és Ő meghallgatta kérését.
Kiválasztotta Mózest megbízta, hogy vezesse ki népét
Egyiptomból. Sok nehézség után végre mindannyian
elindultak a Vörös-tenger mellékén a Sínai félsziget felé. A pusztai vándorlás megviselte
a népet, Visszakívánkozott az egyiptomi húsos fazekak
mellé, a korábbi rabszolgaságba.
A pusztai vándorlás
idején hamar elfelejtette Isten nagy tetteit és azt, hogy tőle
kapta a szabadságát. Zúgolódni kezdett szabadító Istene ellen Erre Isten kígyómarások által fenyítette
meg. népét. A fájdalom,
a csapás, mint
ahogyan ez már szokott lenni, ismét Istenhez terítette Izrael fiait. A csapások
eszükbe juttatták, hogy Isten a kemény pusztai vándorlással javukat akarja.
Mózeshez fordultak és kérték, hogy járjon közbe értük Istennél. Isten erre meghallgatta
a bűnbánók és a hozzátérők kérését.
Mózes
Isten parancsára rézkígyót állíttatott fel a pusztában, hogy mindazok, akik
Istenbe vetett hittel rátekintenek,
megszabaduljanak és életben maradjanak.
Ez a kép szolgált
háttérként Nikodémusz és Jézus éjszakai beszélgetésénél, amelyről a mai evangéliumban hallottunk. Nikodémusz tudni akarta Jézustól az igazságot.
Jézus megértette Nikodémusszal Isten igazságait, a megváltás titkát.
Miben
áll ez a titok?
Az evangéliumi
hasonlat szavaival abban, hogy a bűn
marás.
Az emberiség
kezdettől fogva bűn marása alatt szenvedett. Ez keseríti meg életünket. A gonosz, - kígyóhoz hasonlóan - belemar
életünkbe, megmérgezi és megkeseríti azt. Igaz mi nem sivatagban élünk, mint a
Mózes vezette nép, hanem termékeny tájakon, kényelmet nyújtó
városokban. De nem hiányoznak - átvitt értelemben - a sivatagok sem. Éhező milliók, Európát végveszéllyel
fenyegető bevándorlók okozta káoszok teszik sivatagihoz hasonlóvá az életet.
Vajon ki. vagy mi
segíthet rajtunk? Jó újra és újra megfontolni és tudatosítanunk önmagunkban
azt, amit Nikodémusz tudhatott meg Jézustól, hogy csak általa, az Úr által
lehetséges megszabadulni a bűn okozta. káosztól.
Isten egykor a
Golgotán felállíttatta a keresztet, amelyet a pusztai rézkígyó már előre
jelzett. Aki Jézus keresztjére feltekint és hisz a kereszten függő Megváltó
erejében, megszabadul a gonosz marásaitól és életben marad.
Az ember a bűntől,
a bűn mardosásától való szabadulást a kereszten függő Krisztusra nézéstől
várhatja. A kereszt az isteni irgalom rézkígyója.
Csak Isten
végtelen irgalma és szeretete akadályozott meg bennünket abban, hogy már
réges-régen nem pusztítottuk el az egész teremtett világot.
Gondoljuk csak
meg, hogy az emberiség a szabad akarattal kitervelt és véghezvitt annyi bűn,
kapzsiság, erkölcstelenség, kegyetlenség, gyűlölködés, elnyomás és jogtalanság
ellenére is minden alkalommal újra magához tért, megtért és Isten felé fordult.
És még mindig
olyan embereket tudott életre hívni, akik Istenhez tudták téríteni azembereket.
Szeretném hinni, hogy ezek az Isten által új életre hívó emberek a templomba
járó jó testvérek. Ki másnak a műve az ilyen emberek létre hozása, mint az emberszerető
irgalmas Istene? Aki Egyszülött fiát adta e világért, hogy aki benne hisz el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.
A bűnbánó lélekkel
Keresztfára néző, Kereszten-függőben való élő hit biztosítja, hogy nem fogunk
elveszni, hanem élni fogunk és pedig örökké.
Ma sokan mondják:
Nekem nincs szükségem bűnbánó lélekkel a Kereszten-függőre nézni. Sokszor
halljuk: nincs bűnöm. Mit gyónjak? Ugyanakkor elég csak egy pillantás a médiumokra
és azonnal észrevesszük, hogy tombol a gonoszság és garázdálkodik. Nem igaz,
hogy ártatlanok vagyunk, mert ennek a bennünket körülvevő bűnnek nem-csak
szenvedő alanyai vagyunk, hanem olykor-olykor okozói is.
Nagyböjt az
önvizsgálat ideje. Alkalom a megtérésre, arra, hogy feltekintsünk a keresztre és
megszabaduljunk a bűn mardosásaitól és örök életünk legyen. Amen.
