„Uram, nincs
emberem…” (János 5,1–15)
A harmincnyolc éve beteggel együtt mi is
átéljük, hogy „NINCS EMBERÜNK”
A mai Ige azonban azt hirdeti, hogy „van
emberünk”. Isten ugyanis Jézus Krisztusban emberré lett. Ez az evangélium, a
Biblia központi üzenete, amely köré minden rendeződik, mint vasreszelék a
mágnes köré.
Tehát van emberünk, ebből következően van
megoldás. Az egyetlen élő Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy
megoldást adjon az ember nyomorúságára. A megoldás több mint a testi gyógyulás.
A megoldás az örök élet, az üdvösség, az Isten eredetei rendje, amelybe
visszahelyezi az emberi életet, és amely által feltisztul, megbékül,
meggyógyul, és rendeződik a jelen. Ez a „megoldás” persze lehet testi gyógyulás
is, ha Isten úgy akarja, de annál mindig több; – akkor is a mienk, ha nincs
testi gyógyulás.
Tehát van emberünk, van megoldás, s ennek
áldott következménye, hogy ebben a világban mi is egymás emberei legyünk, ne
pedig egymás farkasai, vagyis figyeljünk sokkal jobban oda egymásra.
