Évközi 18. vasárnap 2022
Bevezető
A mai, évközi 18. vasárnap evangéliumában, halljuk majd a Jézus ajkáról
elhangzott, s szállóigévé vált mondatot: „Nem a vagyonban való bővelkedéstől
függ az ember élete.”
Hát akkor mitől? – kérdezik sokan. Hallani fogjuk majd Jézus ajkáról,
hogy mitől, az Istenben való gazdagodástól!
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket!
Kirié litánia
Urunk Jézus! Bocsásd meg az anyagiaságunkat. Uram, irgalmazz!
Urunk Jézus! Bocsásd meg a minden áron való meggazdagodásra
törekvésünket! Krisztus kegyelmezz!
Urunk Jézus! Bocsáss meg nekünk, hogy nem törődünk a lelkiekben, Istenben való gazdagodásunkkal! Uram irgalmazz!
Evangélium után
Gyakran olvashatunk gyászjelentést ilyen vagy ehhez hasonló
szövegezéssel: Tragikus hirtelenséggel, váratlanul elhunyt.
Olykor arról is tudomást
szerzünk, hogy az illető agyondolgozta magát, mindent elkövetett annak érdekében,
hogy növelje életszínvonalát. Gazdagodás volt a jelszava és megfeledkezett
arról a tényről, amely szerint az élet a maga teljességében nem a mi birtokunk.
Az Úr Isten egyszeri, felbecsülhetetlen ajándéka. Ő adta nékünk, s ő veszi is
vissza majd tőlünk.
Korunk embere számítógéppel
tervezi meg már életét is több-változós függvényként. De közben megfeledkezik arról,
hogy az élet és a halál találkozása nem a mi terveink szerint történik. Az
esztelen gazdagról szóló példabeszédben erre hívja fel figyelmünket az
evangélium.
Helytelen lenne az Úr Jézus
szavait úgy értelmeznünk, mintha Isten elítélné, rossznak minősítené a normális
keretek közé szorított bírvágy ösztönét, amely természetes megnyilatkozása
anyagiakhoz kötődő földi életünknek.
Az embernek gondoskodnia kell mindennapi kenyeréről a saját maga és
családja számára.
Értelmes természetünkből
következik az is, hogy terveket készítünk, és ezek szerint alakítjuk, irányítjuk
életünket. Terveink azonban akkor jók, ha a valóságra épülnek.
A hívő ember nem hagyhatja ki
számításaiból a bármely pillanatban érkező halált és az abszolút jövőt, ami
hitünk szerint a halál után következik.
Úgy kell használnunk földi
javainkat, hogy biztosítsuk örök boldogságunkat, üdvösségünket. Ennek érdekében
le kell győznünk a bírvágy túlburjánzását, s a szerzési vágyat korlátok közé
kell szorítanunk.
Egy tanmese szerint.
Egy idős tanító és tanítványa
állnak a játszótér szélén. Gyermekek játszanak, futkosnak, kacagnak
gondtalanul. A tanítvány ennek láttán felveti a kérdést: Mi a magyarázata
annak, hogy jóllehet minden ember boldogságra vágyik, ennek megtalálása
keveseknek sikerül?
Nézd a játszó gyerekeket, feleli
a tanító. Azt hiszem, hogy ők, itt és most boldogok. Én is úgy gondolom - válaszolt
a tanítvány. De hogyan lehetnek boldogok a felnőttek? Legtöbbjük miért
boldogtalan? - kérdi.
Szóbeli válasz helyett, a tanító
belenyúlt a zsebébe, kivett belőle egy csomó pénzt és a játszó gyerekek közé
szórta. Erre azonnal abbahagyták a játékot, véget ért a vidám kacagás és
egymással versengve, birkózva kapkodták fel pénzt. Többen sírva fakadtak és
tettlegességre ragadták magukat.
Nos, amint látod, vége a
boldogságnak. Vajon miért? Kérdi a tanító. A versengés miatt! - volt a válasz.
De mi miatt verekedtek, veszekedtek? Nemde a bírvágy, a pénz volt az oka
mindennek. Íme, itt a válasz a kérdésedre.
Miért boldogtalan sok-sok ember?
A szívében élő és érvényesülő bírvágy következtében.
A bírvágy, a minden áron
meggazdagodni akarás, de sok embert tett már szerencsétlenné, s tragikus
sorsúvá. De sok embert aljasított már le, s vetkőztetett ki emberi mivoltából.
Ezért mondja Szent Pál apostol a
mai szentleckében, hogy a kapzsiság bálványimádás. A Mammon, a pénz imádása; amelynek
egyenes következménye a bűnök sorozata: csalás, lopás, sikkasztás, gyűlölködés,
kíméletlenség.
A pénz szerelmese mindenre képes.
Beleszeretni a pénzbe, egyenlő azzal, hogy az ember elindul a legveszedelmesebb
lejtőn. Kialakulnak a bűnszövetkezetek, a maffiák, a fehérgalléros bűnözések,
közpénzek, lakossági megtakarítások, százmilliók és százmilliárdok nyom nélküli
eltüntetése. Bérgyilkosságok, robbantásos merényletek, az egymással való
leszámolások.
Hála legyen a jó Istennek, ha
bennünket nem ejtett rabul a kapzsiság.
De azért legyünk őszinték! A mi
szívünkben is ott fészkel azért a gyors meggazdagodás vágya. Ki merné tagadni,
hogy lelkében nem élnek az evangéliumi példabeszéd gazdag emberéhez hasonló
vágyak? Ki ne vágyakozna arra a gazdagságra, amely, ha nem is boldogít, de ideig-óráig
megnyugtatja a jövő miatt aggódó szívünket?
Az élet folyamán nem egyszer,
hanem többször is megkísérthet és meg is kísért szinte minden embert, még a
hívő embert is, bennünket is valamilyen mértékben a bírvágy.
Épp ezért óvakodjunk hát mi is
mindig minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bőségtől függ az emberi
élet, s annak boldogsága, hanem az Istenben való gazdagságtól.
Ámen
