Vízkereszt
Bevezetés
A mai ünnep evangéliumában a napkeleti bölcsekről
szóló elbeszélésben, a csillag, Heródes a főpapok, s a bölcsek vonhatják
magukra a figyelmünket.
Számunkra az említettek közül ki, vagy kik a
rokonszenvesek? Úgy gondolom, hogy a betlehemi Kisded előtt leboruló bölcsek.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket. Tudunk e mi hozzájuk
hasonlóan élő hittel leborulni a Kisded előtt?
Kirié litánia
Jézus Krisztus,
Akiben beteljesedtek a jövendölések és ígéretek: Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus,
Akiben Isten kiárasztotta irgalmát az egész emberiségre. Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus,
Aki a Benned hívőknek megadod, hogy meglássák Istent. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után.
A napkeleti bölcsek története mindig élénken foglalkoztatta
a hívő emberek képzeletét. Annak ellenére, hogy az evangélium. nem említi
számukat és nevüket, a hívő világ mégis tudni véli, hogy hárman voltak - a
háromféle ajándékból következtetve erre - és a középkor óta azt is tudni véli,
hogy Gáspár, Menyhért és Boldizsár volt a nevük. Az is valószínű, hogy nem
királyok, hanem tudósok voltak, akik arról a vidékről - Keletről - jöttek ahol
a babilóniai fogság után is igen nagy számban éltek zsidók - még főiskolájuk is
volt. Ezek a bölcsek ismerhették a zsidó vallásos irodalmat, ismerhették a
próféták jövendöléseit és ugyanakkor a koruk csil1agászatát is magas szinten.
Az égbolton megjelenő szokatlan csillagászati jelenség, arra késztette őket,
hogy elinduljanak Jeruzsálem felé és megkeressék a jövendölések beteljesítőjét;
a Messiást.
Az evangélista ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy
amit a karácsonyi történetekben a zsidó pásztorok tettek szűkebb hazájuk
képviseletében, most a vízkereszti örömhír elbeszélésében ugyanazt teszik a pogány
bölcsek a nemzetek nevében..
Az evangéliumi elbeszélés szerint mindkét esemény
istenkeresésére sarkallja az embert. A pásztorok útra keltek az angyal szavára,
s megtalálták Jézust és öröm töltötte el szívüket. - A napkeleti bölcsek
ugyancsak követték a Csillagot és megtalálták a zsidók királyát, a Messiást.
Máté evangélista mai evangéliumi szakaszban különösen
kiemeli, hogy Jézusban van az üdvösség. - Ő az emberek megváltója, aki után
ősidők óta vágyakozott az emberiség: Isten szövetségi népe éppúgy, mint a pogány
nemzetek. - Ez utóbbiak képviselői a mai evangéliumban említett mágusok, napkeleti
bölcsek. - Keresésük, reményük és várakozásuk célja a Betlehemi Gyermek, akiben
megtalálták reményeik beteljesedését. És tudták mi a teendőjük. Amikor
visszatértek hazájukba, hirdetői lettek a nagy üdvtörténeti eseménynek,
elindítói, ennek a hatalmas vidéknek egészen Perzsiáig kereszténnyé, még pedig
igen virágzó, és erős kereszténnyé válásáig, egészen az Iszlám megjelenéséig
válásának. Látjuk mit tesz ma is a még létező keresztény közösségekkel.
De visszatérve az evangéliumi gondolathoz. Az igazság
megtalálása és az istenkeresés sohasem könnyű. Máthé kihangsúlyozza a betlehemi
történetekben, hogy a pásztorok és a bölcsek útra keltek a betlehemi jászoltrónus
királya felé. Keresték a Messiást. - Ugyanakkor azt sem feledi, hogy az
istenkeresés komoly nehézségekkel jár. Mindig voltak, vannak és lesznek, akik
nem hajlandók hódolni a szeretet Királya előtt. Elfordulnak tőle és ellene dolgoznak.
Miként egykor, sokan tudomást szereztek, szereznek Jézusról, Heródes és udvara,
úgy ma is. Vannak közöttük megkereszteltek is, akiknek kötelességük lenne hódolni
előtte, s mégsem hódolnak.
Az istenkeresés témája napjaink égető kérdése. Többen
még az Isten gondolatától is szabadulni szeretnének, de nem lehet. Vízkereszt
örömhíre istenkereső nyugtalanságunkat szeretné feloldani. Azt hirdeti, hogy az
örök Isten nemcsak távoli szemlélője történelmünknek, hanem valóságos részese.
Isten olyan közel áll hozzánk, hogy Keresztelő Szent János újjal mutathatott
rá: "Nézzétek! Íme, az Isten Báránya!"
Az első karácsony óta Isten látható és tapasztalható
módon lelhető fel a világban. Így istenkeresésünk nem lehet hiábavaló. Születése
óta mindig vannak, akikről elmondható: "Bementek a házba, és megtalálták a
gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki”. Istenre leltek, még
ha ez nem is volt könnyű.
Az embernek ott kell keresnie az Istent, ahol megmutatkozik,
és olyannak kell elfogadni Őt, amilyen. Ma alig mondhatja valaki komolyan:
"Én ott keresem Istent, ahol akarom”. Mert Isten a názáreti Jézusban már
végérvényesen feltárta magát. - Tévednek, akik azt állítják, hogy "olyan
vallást keresek magamnak, amilyent akarok”, mert Isten egyszer már egyedüli és
megismételhetetlen módon megjelent közöttünk és megmutatta magát. Azóta annyit
tehetünk, hogy olyannak fogadjuk el Őt, amilyennek kinyilvánította magát a
betlehemi Kisdedben. Minden embernek számolnia kell Jézussal, akiben közénk
szállt az Isten. Születése óta nem tehet úgy, mint ha Jézus Krisztus sohasem
létezett volna. Születésnapjáról, évről évre megemlékezik a világ, annak nem
keresztény része is.
Vajon nem az Ő be nem fogadása az oka annak, hogy a
világ megannyi kínlódása, az igazságosság és a béke megteremtésének érdekében,
kudarcba fullad! És az emberi kapcsolatok összekuszálódnak, s eltűnik az
életből a szolidaritás, hogy az ember, s a világ kihagyja számításaiból, terveiből
Jézust. Sajnos ez nemcsak hazai, hanem globális jelenség! Pedig immár kétezer
éve hangzik a kereső ember felé: „Nem adatott más név az embernek, amelyben
üdvözülhetne, mint Urunk Jézus Krisztus szent neve."
Ámen
F.F.
