Évközi 21. vasárnap.
Bevezetés
A mai, évközi 21. vasárnap evangéliumában, e kérdést halljuk majd:
Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek? És az Úr Jézus bölcs válaszát: Törekedjetek
a szűkkapun bejutni.
Ha bennünket, ma élő embereket, nem is foglalkoztat az üdvözültek
számának kicsiny vagy nagy volta, nem hiba. De nagy hiba lenne, ha nem foglalkoztatna
a saját üdvösségünk, s még nagyobb, ha nem az oda vezető keskeny úton járnánk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk! Bocsásd meg,
hogy hívő létünk ellenére is, az üdvösség fogalma számunkra is, lassan üressé
váló fogalom. Uram irgalmazz!
Urunk! Bocsásd meg,
hogy nem, foglalkoztat minket kellően az üdvösségre jutásunk. Krisztus
kegyelmezz!
Urunk! Bocsásd meg,
hogy életünkben sokszor nem az üdvösségre vezető keskeny utat járjuk. Uram
irgalmazz!
Evangélium után
Ami az evangéliumban elhangzott az a számítógépekre, számokra,
statisztikákra épülő korunk kérdése is lehetne: "Uram, kevesen vannak-e,
akik üdvözülnek?" Vagy csak egyszerűen: Hányan üdvözülnek?
Úgy tűnik, hogy a számok mindig is érdekelték az
embereket, még az üdvösség és a vallás vonatkozásában is. Az Úrjézus korában is
furdalta az embereket az a kérdés, hogy végül is hányan üdvözülnek.
Kétféle nézet volt divatban, Jézus idejében.
Az egyik szerint: egész Izrael üdvözülni fog, pusztán abból adódóan, hogy
Isten választott népének tagja.
Egy
másik elgondolás szerint: csak kevesen lesznek az üdvözültek.
Amikor az imént idézett kérdést
felteszik Jézusnak, azt várják, hogy valamelyik irányzat mellett dönt majd. De
válaszával nem dönti el a kérdést. Válaszával, sokkal fontosabb dologra,
illetve igazságra hívja fel hallgatói figyelmét.
Arra akarja őket buzdítani,
hogy az üdvösség elérésére törekedni kell! Még pedig erőteljesen. ”Törekedjetek
a szűk kapun bemenni!”- hangoztatta Jézus. Mert az nem fog magától az ölünkbe
hullani, azért valamit nekünk is tennünk kell!
És egy másik, igen fontos
igazságot is kimond. Azt tudni illik, hogy az üdvösség nemcsak a zsidó népé. Az
üdvösség egyetemes. „jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és
helyet foglalnak az Isten országában”- hallottuk Jézus szavait az evangéliumi
szakaszban.
Az Isten országába való bejutás tehát nem a testi
származás révén történik. Az Úrjézus hangoztatja, hogy a pogányok is
eljuthatnak az üdvösségre, de csak akkor, ha vállalják a hozzá vezető utat, a
szűk kapun való bejutást.
Kérdezhetné valaki: miért szabta az Úr Isten szűkre
az üdvösség kapuját? Miért nem tágítja olyan szélesre, amelyen mindenki,
tolakodás, erőfeszítés nélkül átléphetne?
Mert az Úristen nem hajlandó leszállított áron
osztogatni az üdvösséget. Az Úr Jézus sokat fizetett értünk, nekünk is meg kell
hoznunk érte a magunk áldozatát.
Életünk megszentelése, hibáink leküzdése az erények
megszerzése elképzelhetetlen lemondás, önmegtagadás, áldozat nélkül. Rossz
hajlamainkat, szokásainkat, szenvedélyeink vadhajtásait nem lehet
fájdalommentesen kioperálni. Az erények virágait nem lehet virágboltokban
megvásárolni. Mindezekért nekünk naponta meg kell küzdenünk. Nemzetünk helyes
útra téréséért is!
Nagyot tévednénk, végzetes kimenetelűt, ha feladnánk
ezt a mindennapos küzdelmet, mondván nekünk már nem kell küzdenünk, mert már
biztosítva van az üdvösségünk. Hiszen már kicsiny korunkban megkereszteltek.
Később elsőáldozók lettünk. Még bérmálkoztunk is. Egyházi házasságban élünk,
gyónunk és áldozunk, s támogatjuk anyagilag is egyházunkat.
Nincs automatikus üdvözülés. Nem elég az, hogy van
Bibliánk, de ki sem nyitjuk. S a rózsafüzér ott van az autónkban is a
visszapillantó tükörre akasztva, de sohasem imádkozzuk azt. Mindenkinek
egyformán szól az Apostol figyelmeztetése:
Félve és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket!
Üdvösségünk legnagyobb veszélye, ha nagyon biztosak vagyunk benne. A vallásos
életben nincs magabiztosság! Nincs megállás! Aki nem halad előre, az visszafelé
halad.
Ezért mondja az Úr Jézus, hogy Igyekezzetek!
Igyekezzetek a szűkkapun bejutni, mert könnyen előfordulhat, hogy bezárul
előttünk az ajtó. Mert nem vettük komolyan a szűk kapuról szóló szavait, nem
vettük komolyan krisztushívő voltunkból adódó kötelességeinket. Halogattuk
megtérésünket az Úr Isten és törvényei melletti egyértelmű
elkötelezettségünket. Nem éltünk a népünknek az újraéledéshez kapott nagy
lehetőséggel. Még gondolni is rossz rá. Elsők lehetnénk, és mert nem
igyekszünk, maradunk továbbra is utolsók.
Félelmet ébreszt bennünk az üdvösségre nyíló
szűkkapun bejutni akaróknak mondott ez a jézusi kijelentés is: Nem ismerlek
Benneteket!
Hiábavaló a kinnrekedtek mentegetőzése. Nem elegendő
ugyanis Isten felületes ismerete. Az Isten nem ismeri övéinek azokat, akik nem
kötelezték el magukat mellette. Mert sokan foglalnak majd helyet a Keletről és
Nyugatról, Északról és Délről jövők Isten országában.
„A sokan lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
utolsók,” jézusi mondás pedig valamennyiünknek szól.
Mi hívők, lehet, hogy az életben, sok vonatkozásban
nem vagyunk az elsők. És ez nem tragédia! Nekünk egyben, a szeretetben kell
elsőknek lennünk. A szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy bejussunk a szűk
kapun az örök életre, és hallhatjuk majd a hívó szavakat: Jöjjetek atyám áldottjai:
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert Ti, akik
bármit is tettetek egynek is a legkisebbek közül, azt nekem tettétek.
Ámen
F. F.
