Évközi
2. vasárnap
Bevezetés
A mai évközi 2. vasárnap evangéliumában
Keresztelő ajkáról halljuk majd e szavakat: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi
a világ bűneit.
Testvéreim, hiszünk mi még az Úr Jézus
bűnbocsátó hatalmában? Van e még egyáltalán valami, amit bűnnek tartunk e
világban? És a saját életünkben? Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg
bűneinket!
Kirié
litánia
Urunk Jézus, Te vagy a gyengék erősítője.
Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy az
elveszettek megmentője. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus, Te vagy a bűnösök
üdvözítője. Uram, irgalmazz!
Evangélium
után
Hányszor és hányszor elmondjuk ezt a
mondatot a szentmisén. Íme az6 Isten Báránya! De vajon tudjuk, hogy mit jelent?
Tudjuk, hogy Jézus valóban az Isten Báránya? Tudjuk-e tudatosan mondani, hogy Ő
valóban az a Bárány, aki elveszi a világ bűneit. Az én bűneimet… És a Te
bűneidet… Vajon honnét ered, hogy Jézus az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit? Mivel hallottuk most az evangéliumban mondhatjuk, hogy innét ered, azaz
Keresztelő Szent Jánostól. De az eredet ennek a kifejezésnek sokkal régebbi,
hisz amikor Keresztelő Szt. János ez mondta Jézusra, a tanítványai tudatában
voltak annak, hogy ez mit is jelent.
Valamikor régen, az Ószövetség idején volt
egy nagyon érdekes szokás. Érezték, hogy a bűn megrontja a közösség életét,
érezték, hogy valahogy ki kell ebből lépni, de még nem volt megváltás. Ezért
kitalálták, hogy ha a bűneiket ráolvassák egy bárányra és utána a bárányt
elkergetik, elhajtják, akkor az elviszi a bűneiket. Ezt úgy tették, hogy volt
az évben egy alkalom, egy ünnep, amikor kiválasztottak egy hím bárányt, majd a
közösség elé vezették, és akinek, ami bűne csak volt, ráolvasta a bárányra.
Majd mikor mindenki végzett, a bárányt elkergették, messzire elhajtották és
ettől megkönnyebbültek, mert úgy érezték, hogy a bárány valóban elviszi az ő
bűneiket. Ez egy nagyon érdekes szokás. Igaz, hogy csak jelképes cselekedet,
hisz a bárány csak jelképesen vitte el az emberek bűneit, de mégis nagyon
kifejező volt. És ezt a szokást hosszú évekig, több évszázadon keresztül
gyakorolták.
Eztán egyszer csak jött Jézus, akire azt
mondta Keresztelő János, hogy ő az Isten Báránya. Vagyis ezzel azt mondta a
Keresztelő, hogy Jézus az, aki majd valóban, nemcsak jelképesen, hanem
ténylegesen is elviszi az emberek, a világ bűneit. És ha eszünkbe jut a gyónás,
a bűnbánat, bűnbocsánat szentsége, akkor észrevehetjük, hogy ugyanezt tesszük:
elmondjuk a bűneinket Jézusnak, aki Péter apostol szerint, mind felvitte a
keresztre. Hisz ő azért jött, a mi bűneinket messze elvigye tőlünk. Ezért
mondta rá Keresztelő János, hogy ő az Isten Báránya.
Amikor tehát Keresztelő Szent János Isten
Bárányának nevezi Jézust, ezzel igen lényeges hitigazságot mond ki. Azt, tudni
illik, hogy Jézusnak, és csak neki van bűnöket törlő, poklot záró és
mennyországot nyitó hatalma.
Ez a megszólítás egymással ütköző
gondolatokat ébreszt bennem.
Mert miről is van szó?
Ha magamba nézek, ha képzeletemmel végig
futok életemen, mindig a vádlottak padjára ültet lelkiismeretem. Bennem is
küzdött és küzd ma is egymással a jó és rossz, az erény és a bűn, és nem
mondhatom, hogy bennem mindig a jó győzedelmeskedett és győzedelmeskedik a
rossz fölött. De gondolom, hogy ezzel nemcsak én vagyok így, hanem a beszédemet
hallgató testvérek is, és hasonlókat fogalmaznak meg önmagukkal kapcsolatban.
A rosszat, a bűnt, és annak szomorú
következményeit nemcsak magunkban tapasztaljuk, hanem sokkalta inkább másokban,
sokkalta inkább környezetünkben.
Mennyi testi-lelki nyomorúság forrása az
emberi gonoszság! Gondoljunk csak a kegyetlen zsarnokokra, akik kezéhez
milliók, százmilliók vére tapad. Gondoljunk csak azokra a népek sorsát
irányító, a világ és régiók békéjéért felelős vezetőkre, akik hadüzenet nélküli
háborút folytatnak, és addig bombázzák ártatlan emberek településeit, házait,
amíg akarják, vagy amíg elavult fegyverkészleteik raktárai ki nem ürülnek.
És itt kezdődik sokak nehézsége, amely
Keresztelő János szavai nyomán ellentmondást ébreszt.
Ha Jézus azért jött a földre, hogy elvegye
bűneinket, miért élünk itt és most a bűn egyre növekvő vízözönében? Lehet, hogy
oktalanságot mondok, de megkérdezem: miért ontotta vérét akkor Jézus? Ha ez nem
volt elegendő ahhoz, hogy egy bűnmentes világot teremtsen. Mennyivel szebb
lenne életünk, ha nem kellene félnünk a migráns áradattól, egyház és nemzetellenes
erők térnyerésétől. Ha nem kellene félnünk robbantásos merényletektől, és erőszakos
bűncselekményektől.
Ha most megkérdeznénk Jézust, vajon mit
válaszolna felvetett nehézségeinkre, kételyeinkre?
Valami ehhez hasonlót: Egyet-értek veletek
abban, hogy sokkal szebb lenne az emberiség, s nemzetetek élete, ha a bűn
sötétsége helyett a jóság, a szeretet ragyogna kéklő égboltján. Sokkal békésebb
lenne életünk, ha próféták több ezeréves álma, jövendölése valóra válna, és a
gyilkos fegyverekből ekevasat kovácsolnának.
De a mennyei Atya szabadnak,
szabadakarattal rendelkező lénynek teremtette az embert. Nem akarta, hogy az
ember is csak ösztönös lény legyen. Nem akarta és nem akarja, hogy az emberek
nélkülözzék a jó és rossz, az erény és bűn közötti választás szabadságát. Azt
akarta, hogy a jóért való küzdelem, a rossz feletti győzelem révén valósítsuk
meg az ő akaratát, a testvériség világát itt a földön.
Az Úr Jézus megváltó halálával csak a
lehetőségét akarta megteremteni ahhoz, hogy fogyatkozzék a bűn és gyarapodjék a
szeretet.
Jézus csak azok számára lesz "Isten
Báránya" aki elveszi bűneiket, akik Hozzá fordulnak őszinte szívvel. S
őszinte alázattal, őszinte bűnbánattal maguk kérik, hogy vegye el bűneiket. És
ha egyre többen lesznek ilyenek e hazában, akkor egyre tisztább, szebb és
boldogabb lesz saját, s nemzetünk élete is.
Ámen
