Az ördöggel való
szövetkezés képtelen rágalma
után Márk evangélista visszatér a
Jézust felkereső családtagokhoz, akik
hallhatták azt a szóbeszédet, miszerint Jézus „eszét
vesztette.” Most már
kiderül, hogy anyjáról és más rokonokról van szó.
Egyáltalán nem biztos, hogy
hitelt adtak ennek a szóbeszédnek, de úgy gondolták, hogy már maga
a híresztelés is rossz fényt vet a
családra, s ezért jobb volna mielőbb véget
vetni ennek. Érdekes mozzanat, hogy amikor megérkeznek, nem mennek be a házba, ahol Jézus éppen tartózkodik és tanít.
Nem arról van itt szó, hogy
a nagyszámú tömeg megakadályozza őket ebben, hanem inkább
távolságtartásukat fejezik ki ilyen módon.
Nem mennek
be a házba, hanem üzennek Jézusnak
és megpróbálják kihívni őt. A történetben szereplő személyek helyzete, tartózkodási
helye ezúttal jelzi a szereplők Jézushoz való
viszonyát.
A
házon kívül tartózkodókat inkább
kívülállóknak, keresőknek, bizonytalanoknak neveznénk, míg azok, akik bent vannak a házban és hallgatják
az Úr tanítását, egységben vannak vele.
Az
épület látható viszonyítási
pontja helyett azonban válaszában Jézus egy új viszonyítási pontot
jelöl meg: „Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és
anyám!” A mennyei Atya akaratának elutasítása
vagy elfogadása határozza meg
azt, hogy kívülálló maradok-e vagy egységben élek Krisztussal.
(his)
