Évközi 3. vasárnap.
2017
(Betegségem miatt ez egy
korábbi (2014) beszédem)
Bevezetés
Jézus, miután megkeresztelkedett
a Jordán vizében és Keresztelő Szent Jánost elfogták, Galileába ment, és
hirdette az evangéliumot: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek
meg, és higgyetek az evangéliumban!
Annak ellenére, hogy a templom,
nem börtön, hanem Isten háza, nem bűnözők, nem bűnösök vannak jelen e
templomban, hanem Istenben hívő emberek, mégis nekünk is szólnak, az iménti
szavak, a térjetek meg is. Erre ugyanis mindannyiunknak szüksége van. Mert, aki
jó, az lehet még jobbá, aki szent, az lehet még szentebbé!
Kirie litánia
Urunk
Jézus Krisztus, Te minden embert megszólítasz. Uram, irgalmazz!
Urunk
Jézus Krisztus, Te közel hoztad hozzánk Isten országát. Krisztus kegyelmezz.
Urunk
Jézus Krisztus. Te bátorítasz bennünket, hogy higgyünk evangéliumodnak. Uram,
irgalmazz!
Evangélium után
Ha figyelmesen követjük az Úr
Jézus életútját, minden okunk megvan a csodálkozásra, olykor a meghökkenésre
is. Hiszen életében minden, de minden másként törté-nik, amint az ember
elvárná, vagy elképzelné.
Egészen csendben és szerényen jön
közénk. Ugyan ki gondolna arra, hogy a Messiás király egy „rongyos istállóban”
jön közénk. Harminc éves koráig Názáretben él, és kétkezi munkával keresi
kenyerét. Szinte fejcsóválva mondogatjuk ennek láttára: Miért kellett ilyesmire
tékozolnia drága idejét? Mikor pedig eljött az óra, hogy meghirdesse Országa
örömhírét, visszavonul a tómelléki Kafarnaumba. Ez a tette ugyancsak
visszatetszést szülhetett Izraelben.
Igaz, hogy Izajás próféta megjövendölte,
az Olvasmány felolvasásakor hallottuk, hogy "A pogányok Galileájából támad
a világosság". Ám az emberek jobban ragaszkodtak saját elképzeléseikhez,
mint Isten igéjéhez.
Jézus tehát nem Jeruzsá-lemből, a
szent városból, a próféták és királyok városából, indul tanító útjára, hanem a
pogányokkal "megfertőzött" igencsak rosszhírű, kereskedelmi útvonalak
kereszteződésében fekvő városból, Kafarnaumból.
Mert Isten előtt nincsen megvetett föld, Isten előtt nincs megvetett
ember. Isten sohasem azt kérdezi: Honnan származol, honnan jössz, hanem azt,
hová tartasz? Isten nem a múltunkat nézi, hanem jelenünket és jövőnket.
Keresztelő Szent János már
Heródes börtönében raboskodott, amikor Jézus ajkán mintegy folytatásként
fölcsendül előhírnökének szava: „Tartsatok
bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” Ezekkel a
szavakkal a megvetett földről a megvetett emberekhez fordul Jézus, hogy
fölmagasztalja őket.
Alkotó szeretete megteremtet- te
a csodálatos világmindenséget és életre hívta az embert. Sajnos azonban az
ember korántsem az a "szent anyag" még, aki méltó lenne az örök
életre.
A "legyen világosság",
a "le-gyen élet", a "legyen ember" teremtő szózata
elhangzott már, de Isten nem érte be ezzel.
Jézus ajkán ezért csen-dül fel az
újjáteremtő szó: "Legyen istenivé az ember!" S ehhez az első lépés a térjetek
meg szavak meghallása, a megtérés.
Sajnos a modern ember szeret-né a
füle mellett elengedni e sza-vakat, mintha nem is neki szólnának, legfeljebb
bűnös kortársaiknak. Má-ra a korábbi ideológiák és a mé-diumok segítségével
sikerült kioltani szinte széles néptömegekből az erkölcsi érzéket, eltüntetni
az erény és a bűn közötti különbséget.
DE amíg ember marad az ember,
addig mindig lesz különbség az erény és bűn között. Mindig szükség lesz
megtérésre. Mert sem a jó, sem a rossz nem marad az emberbe zárva. Kihat a
környezetére, jobbá, vagy rosszabbá teszi az embereket. Ezért van szüksége az
emberi társadalomnak a folytonos megtérésre, az életalkonyig tartó jobbá
levésre.
Nem a bűnök egymás fejére
olvasása, az élet szennyesének ízléstelen kiteregetése van szükség. Csak a gyarló
emberi volt elismerése, s nem a vétkek letagadása, hanem a vétkek megvallása, a
megtérés, az ember erkölcsi újjászületése billentheti helyre az egyensúlyt. Ez
akadályozhatja meg a bűn felhalmozódását, közösséget fertőző jelenlétét, s társadalmi
feszültség kiváltását. A megtisztulás tereli vissza emberi életünket azoknak a
törvényeknek medrébe, amelyek egyedül biztosíthatják az élet tisztító és
előrelendítő sodrását.
A megtérés azt jelenti, hogy
Krisztus segítségével megkeressük és megtaláljuk igazi énünket. Olya-nokká
leszünk, igyekszünk lenni, amilyennek Isten akar minket látni.
Az Úr Jézus azért jött a földre,
hogy az igazi énünket megtalálhassuk. Önmagát állítja elénk tükörnek, hogy
Benne lássuk meg, milyennek gondolt és milyennek akar minket is az Isten! Ő
nyújt segítséget ahhoz, hogy akár 180 fokos fordulattal is, de új, jó irányba
terelje életünket.
Ő ad segítséget ahhoz, eddigi vétkeinkért
bűnbánatot tartsunk, közösségileg is, és egyénileg is. Hogy egyre hitelesebb, támadhatatlanabb
krisztushívők legyünk! Akkor nem ér majd bennünket tragédia. Kevesebb lesz majd
gyűlölködés társadalmunkban, és több a megbékéltségből.
Nemcsak a Jézus korabeli
emberekhez, hanem hozzánk is közel van az Isten országa. S „közel van az Úr
mindazokhoz, akik segítségül hívják Őt” - mondja az Írás. A bűnbánat is, az
irgalmas Isten is.
A megtérés, a bűnbánat, kinyújtott
kézhez hasonlít, amelybe a végtelenül irgalmas Isten helyezi el lelkünk békéjét
és üdvösségét. Ha minél több Isten felé kinyújtott kéz lesz e hazában, akkor
nem lesz többé hazánkban félelem és rettegés, hanem egyre erősebb a reménykedés,
és a testvériesség.
Adja az Úristen, hogy így is legyen!
Amen.
