14. évközi vasárnap 2017.
Bevezetés
Isten népének örök példaképe Jézus Krisztus, akinek élete azt mutatja, hogy a hívő embernek mindig a.„kicsinyek”, a kitaszítottak és a szegények oldalán kell helytállnia. Aki ezt nem teszi, maga is szegénnyé válik és üres kézzel áll Isten előtt.
Vajon miről tanúskodik a mi múltunk és jelenünk? Helytálltunk-e a szegények és a kicsinyek oldalán, vagy magunk is szegény lelkűekké váltunk. Isten segítségére és irgalmára mindenképpen rászorulunk.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket.
Kirié litánia
Urunk, Jézus Krisztus, add, hogy lélekben mindig kicsinyek legyünk. Uram irgalmazz!
Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk, megfáradottaknak felüdítést. Krisztus kegyelmezz!
Urunk, Jézus Krisztus alakítsad a mi szívünket a Te szívedhez hasonlóvá, szelíddé és alázatossá. Uram irgalmazz!
Evangélium után
A művészek, s a szónokok, számára is, mindig jóleső érzés, ha hozzáértő közönség, s telt ház előtt szerepelnek. A teljesítményre mindig ösztönzőleg hat a hozzáértő hálás közönség, az éles tekintet, a finom hallás, az értő elme, s az érző szív jelenléte.
Ilyen szempontból érdemes megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miféle közönsége volt a földön járó, igét hirdető Üdvözítőnknek? Az evangéliumból kiviláglik, hogy elsősorban egyszerű, tanulatlan, tisztaszívű, romlatlan nép sereglett köréje. Nem a tudósok, nem a papok, nem az írástudók, nem a farizeusok öntelt gyülekezete! Tudta ezt az Úr Jézus is, de nem sopánkodott miatta. Ellenkezőleg! Hálát adott az Atyának, hogy boldogító üzenetét elrejtette a bölcsek előtt, és a kicsinyeknek nyilvánította ki.
Ahogy a Jézus korabeli világ szemében bölcseknek hitt népvezetők: a farizeusok és írástudók elől is, de a Jézust követő korok öntelt bölcsei és okosai elől is, úgy mai kor alázatot nem ismerő, sőt azt megvető, idézőjelben „bölcsei és okosai” elől is elrejti Isten az Ő titkait, és a kicsinyeknek és alázatosaknak nyilvánítja ki.
Az Úr Jézus követése, a hit és az üdvösség, nem az anyagi javak bőségétől, vagy szűkös voltától függ. Nincs iskolai végzettséghez kötve! Nem ezektől függenek. Nem attól, hogy alsó fokú, vagy középfokú, vagy felsőfokú, vagy egyetemi végzettségű az ember! Mert mindenféle végzettségű ember, sőt iskolai végzettség nélküli is követője lehet Jézusnak és eljuthat az üdvösségre is! Mert a mennyei Atya boldogító üzenetét, evangéliumát, örömhírét a kicsinyeknek nyilvánítja ki.
De vigyázzunk! Nehogy félreértsük Krisztus Urunk a mai evangéliumban hallott szavait. A kicsinyek nem azonosak a tanulatlanokkal! Mert a magas képzettségű és a kevés iskolát végzett, egyformán kicsi az Isten előtt. S ha az ember eme kicsinységének a tudatában van, ennek tudatával éli hétköznapjait, akkor a mennyei Atya nem elrejti előle, hanem kinyilvánítja tanítását előtte, s megadja neki a hívés, a krisztuskövetés kegyelmét, s az üdvösséget.
Az igazi tudomány, az igazi életbölcsesség, a gyakorlati okosság, - Oh! Mennyit hangoztattuk már, és mennyit kell még hangoztatnunk napjainkban is, - hogy nem akadálya, sőt előmozdítója a hitnek!
Hatalmas szép virágcsokrot lehetne kötni azokból a szép hitvallásokból, amelyek az emberiség legnagyobbjainak ajkáról hangzottak el. - A tudományok művelői, a tudósok túlnyomó többsége minden korban, mély istenhittel járta és járja életútját, s éppen a vallásos hitükből fakadó alázatosságuk vezette és vezeti őket egy-egy újabb igazság, törvényszerűség, Isten titkainak a felismerésére.
Nem a tudáson, hanem az alázaton múlik, hogy hívő-e, vagy nem hívő az ember. Örök isteni, s tapasztalat igazolta igazság” Isten a kevélyeknek ellenáll, és az alázatosoknak adja az ő kegyelmét”. A Tőle kapott kegyelem alakítja át az ember értelmi világát Országa titkainak megismerésére, és az érzelmi világot: az imádására és szeretetére.
A mai evangéliumban, a szelíd és alázatos szívű Jézus, nemcsak hálát ad az Atyának azért, hogy a kicsinyeknek, az alázatos szívűeknek nyilatkoztatta ki az Ő igazságait, hanem hívja is az élet fáradt vándorait, mindazokat, akik görnyedezve hordozzák az élet terheit.
Az ember, különböző helyeken keresheti a felüdülést, a lélek töltekezését. A magányban, a természet ölén, csendesebb, vagy zajosabb üdülőhelyeken. Úgy el szoktam nézni az üdülőhelyeken a kicsiny templomokat. Mennyi üdülő tér be ezekbe, mert érzik, hogy nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van üdülésre, megpihenésre és erőgyűjtésre.
Boldogok mindazok, akiket az élet terhei arra indítanak, hogy az Úr Jézushoz meneküljenek. Az Úr Jézus megkönnyíti életüket, és bajaikat javukra fordítja.
Hisszük, hogy nemcsak az egyének bajait, hanem egy közösségnek, egy nemzetnek, nemzetünknek a bajait is, ha Hozzá fordulunk. Ha Jézushoz fordulunk, akkor a szegények sorsa is enyhülni fog, és jobbra fordul. Egyre többen lesznek ugyanis azok, akik nem elvenni akarják tőlük még az utolsó fillérüket is, - borravalójukat is! – hanem adni szeretnének nekik, hiszen tudják, hogy mindazt, amit egynek is tesznek a legkisebbek közül, azt Jézusnak teszik.
Az Úr Jézus átfogalmazott szavaival: Mindannyian, akik belefáradtatok az élet kemény küzdelmeibe, jöjjetek Jézushoz, és Ő felüdít benneteket, erőt önt belétek, s lelketek nyugalmat talál, és sorsotok is jobbra fordul majd.
Ámen
F.F.
