Szent
Bonaventúra
1218-körül született Viterbo közelében. A
hagyomány szerint a Bonaventúra (jószerencse) név a súlyos beteg gyermek Szent
Ferenc imájára történt csodás gyógyulásának emléke.
1218-körül, anyja fogadalmához híven,
belépett Szent Ferenc Rendjébe. Elöljárói, felismerve tehetségét, a noviciátus
után Orvietóba küldték a Rend első hittudományi főiskolájára, de már egy év
múlva a párizsi egyetemre. 27 éves korában pedig a híres párizsi egyetemen
kezdte meg tanári működését.
A fiatal ferences egykettőre Aquinói Szent
Tamás mellett a legünnepeltebb tanár lett.
1257-ben, 36 éves korában a Rend
generálisává választották. X. Gergely pápa, a II. lyoni egyetemes zsinatra
rendelte Szent Tamást is, Bonaventúrát pedig kinevezte bíborosnak. Alázatosságára
jellemző, hogy a bíborosi kalapot hozóknak azt mondotta, tegyék a kalapot a
fogasra, míg ő befejezi a mosogatást.
Egyhangúlag neki tulajdonították, hogy a
görögök visszatértek az Egyház egységébe, mikor letették a hitvallást.
Bonaventúra hatalmas beszédében adott kifejezést a jelentős eseménynek.
Már halálos betegen ment el a zsinat
következő ülésére. Visszavonult, készült a halálra. A pápa kezéből vette a
szentkenetet, és a feszületre függesztette tekintetét. Így halt meg 1274.
július 15-re virradó éjjel.
Bonaventúra egész élete Isten tetteinek
hirdetése volt. Mi is szeretnénk felfedezni Isten működését életünkben, és
szeretnénk napról napra Isten szeretetében élni, és arról tanúságot tenni.
Ámen
