Szent Zoerard András és Benedek lengyel származású
magyarországi remeték voltak. Andrásnak a másik neve Zoerárd (Szórád). A XI.
században Szent István uralkodása alatt jöttek Magyarországra, s a Nyitra
melletti Zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek.
A monostor apátja engedélyével a Zoborhegy
egyik barlangjában remete életet kezdtek, majd a nagyobb magány után vágyódva a
Vág folyó melletti Szkalkára mentek, ahol András meghalt. Benedek még három
évig remetéskedett itt egyedül, amikor rablók megölték és a Vág vizébe dobták.
Nyitrán Szent Emmerán vértanú templomában temették el, András holtteste mellé.
Szent László király idején, 1083. július
17-én avatták őket szentté.
A remeteség távol áll a mai embertől.
Pedig mindannyiunknak szüksége van valamilyen szinten remeteségre. Istenhez
menni. Kilépni a mindennapok forgatagából, elcsendesedni.
A remeték különös módon élik meg ezt az
elvonulást a magányban.
Nekünk is meg kell találnunk életünkben a
csendnek a helyét és idejét, hogy Jézus felüdíthessen és megerősíthessen
minket.
